• Jézus misztikus tanításai
• A Felemelkedett Mesterek fénye
• A Felemelkedett Mesterek válaszai
• A transzcendencia eszköztára

10. Értsük meg a felszínes ismeret és a mély tudás közötti különbséget!

Minden igaz szellemi tanító egyetért azzal, hogy az életünk megváltoztatásának valós kulcsa bennünk rejlik, és nem rajtunk kívül.  Ahogy Jézustól hallottuk: „Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.” (Lukács 17,21)  A kijelentés igazi értelme az, hogy az életünk megváltoztatásának kulcsa, és még a körülményeinké is a tudatállapotunk megváltoztatásában rejlik.  Azok, akik irányítani próbálnak minket, vagy el akarnak nekünk adni valamit, azok azt akarják velünk elhitetni, hogy az életünk megváltoztatásának, boldoggá tételének az egyetlen módja az, ha valami rajtunk kívülálló dolgot megszerzünk magunknak.  Így lettünk nevelve, hogy ezt a hazugságot elhiggyük, de itt az ideje, hogy túllépjünk ezen.

Hogyan hozhatunk olyan jó döntéseket, amelyek az életélményünket javítják?  Fel kell ismernünk azt az alapvető igazságot, hogy a jobb döntésekhez mélyebb megértésre van szükség, és ezért különbséget kell tennünk a felületesebb ismeretek és a mélyebb szintű tudás között.  Nagyon sok ember rendelkezik széleskörű ismeretekkel, intellektuális tudással, de ettől még az életük nem változik meg.  Az élet minden területén találhatunk ilyeneket.  Például: Nagyon sok különböző vallású ember, bár kitűnően ismeri a vallása hittételeit, ennek ellenére sem tud minden helyzetre a szeretet erejével reagálni, vagyis a gyakorlatban nem tudja alkalmazni azt, amelyről a hite szerinti ismereteket megszerezte.  Hasonlóképpen sok pszichológus vagy önfejlesztést oktató guru bár hatalmas pszichológiai ismeretanyaggal rendelkezik, de ezzel együtt sem tudja túllépni a saját személyiségének korlátait. 

A legtöbb ember szembekerül ezzel az örök dilemmával, amelyet Pál apostol így fogalmazott meg: „Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. (Pál levele a rómaiakhoz 7,19) Annak ismerete, hogy mi a jó, az nem egyenlő azzal, hogy valaki eszerint is tudna cselekedni.  Ez az oka annak, hogy nagyon sok ember szándéka és a cselekvése között különbség fedezhető fel.  Mi ennek a különbségnek az oka?  Az oka az, hogy az ismeret nem elég mély tudás ahhoz, hogy megváltoztassa a cselekedeteinket.

A későbbiekben lesz még szó arról, hogy a cselekedeteink az egyéniségünk mélyéből erednek, és nem onnan, ahol a felületes ismereteinket őrizzük.  Tehát annak a tudásnak, amely a cselekedeteinket megváltoztatja, abból a mélységből kell érkeznie.  Röviden szólva egyedül az a tudás, amely belső, mély tudássá vált, képes a cselekedeteink megváltoztatására.  Amikor a tudásunk erre a szintre kerül, akkor az egyéniségünk részévé válik, bölcsességgé, megértéssé alakul.  Ahogy a Biblia mondja:”A bölcsességnek ez a kezdete: Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz értelmet!” (Példabeszédek könyve 4,7)

Cselekedeteink a teljes tudatunkból fakadnak, amely magába foglalja mindazt, ami a tudatos észlelés mögött van.  Ha igazán boldogok szeretnénk lenni, akkor már ne viselkedjünk úgy, mint a szamár, amely a répát kergeti, és ne keressük a boldogságot külső dolgokban.  Ehelyett törekedjünk az igazi belső megértés bölcsességére, mert ez hozza meg a boldogságot az elménkbe.  Ahelyett, hogy a körülményeinket és a cselekedeteinket az ismereteink által vezérelt tudás alapján próbálnánk megváltoztatni, változtassuk meg az alapvető életszemléletünket.  Ezek után az új tudatszintünk segítségével könnyen lépünk a bölcsebb cselekedetek útjára.

Hogyan kezdjünk ehhez hozzá?  Kezdjük azzal, hogy felismerjük azt, hogy rendelkezünk egy belső képességgel, amely hozzásegít, hogy ráeszméljünk arra, melyek a helyes cselekedetek.  Jézus ezt úgy nevezte, hogy a „tudásunk kulcsa”, Buddha megvilágosodásnak nevezte, és sok jelenlegi tanító intuícióként említi.  Ez olyan képességünk, amely az intellektusunknál mélyebb szintről fakad.  Az intellektusunk főként elemző módon működik, amely azt jelenti, hogy minden új ötletet, gondolatot hozzámér a már meglévő tudásunkhoz.  Minden ismeretet betábláz, valamilyen kategóriába sorol, ezzel azt az érzetet keltve, hogy minden a legnagyobb rendben van. 

Ezzel szemben az intuíció nem analitikus tevékenység, hanem teljes körű, amely képessé tesz bennünket arra, hogy lássuk az erdőt, ahelyett, hogy csak a fákat látnánk.  Az intuíció segítségével mélyebb tudáshoz jutunk annál, mint amit már megtanultunk.  Ez az egyetlen módja annak, hogy a börtönbe zárt elménk tudásán túli ismeretekhez jussunk.  Az intellektusunkat, elemző elménket azért nem tudjuk erre felhasználni, mert az nem képes átlépni az önmaga által teremtett elmebörtönt, hiszen az elemző elme nem észleli a börtön falait, amelyek korlátozzák. 

Az elemző elme gondosan tárolja az információkat felbélyegezve, raktározva az adatbankban. Amint egy új ötlettel találkozunk, akkor az elemző elménk azt egyből ahhoz a tudáshoz hasonlítja, amelyet már ismer.  Ha az ötlet túlmutat vagy megkérdőjelezi a már meglévő tudást, akkor az elemző elme hajlamos arra, hogy elvesse az új gondolatot.  Az elemző elme soha sem kérdőjelezi meg a saját hozzáállását a tudáshoz, vagyis mindig egyformán működik.  Ha más eredményre akarunk jutni, akkor túl kell lépnünk az elemző elmén, és az intuíciónkat felhasználva kell tágítanunk a meglévő tudásunkat.  Az intuíció az alapja minden gyökeres új változásnak az emberiség történelemében.  Két formáját ismerjük ennek a fejlődésnek:
* A gyökeres változások folyamatának segítségével mélyebb összefüggésekre derül fény, és az hozzásegít ahhoz, hogy az élet számottevően magasabb szintű megértéséhez jussunk.  Olyankor is megmutatja, hogy a tudás hiteles, ha az elemző elme nem képes a meglévő adatbankjába besorolni, vagyis igazolni a hitelességet.  Hozzásegít az új világképünk kialakításához.  Például az emberiséget egy ilyen gyökeres előrelépés segítette hozzá ahhoz, hogy túllépjen a korábbi világképén, mely szerint a Föld lapos.

* A gyökeres változások folyamata több gyakorlati ismerethez juttat az új világképünkkel kapcsolatban.  Ez igen hasznos, hiszen a tudósokat új technológiák kifejlesztéséhez segíti hozzá.  Persze ez csak akkor lehetséges, ha határozott előrelépésekkel tágítjuk a világról alkotott elképzeléseinket.  Az elemző elme azzal emel gátat, hogy minden olyan gondolatot elvet, vagy nem hajlandó felfogni, amelyek nem illeszthetőek a már meglévő ismeretrendszerbe, adatbankba.  Ezért az analitikus gondolkodás csapdává válik, amely nem biztosítja a fejlődésünket.  Szellemi beltenyészetet eredményez. 

Ahhoz, hogy meg tudjunk a jelenlegi korlátainktól szabadulni, és jó döntéseket tudjunk hozni, ahhoz az szükséges, hogy aktivizáljuk az intuitív képességeinket, és tanuljunk meg bízni bennük.  Meg kell tanulnunk, hogy mikor tegyük félre az elemző elménket annak érdekében, hogy az elménk magasabb rendű működésének helyet adjunk, amellyel a megértés új szintjére jutunk.   Ahogy az intuícióinkra egyre jobban odafigyelünk, úgy kezdünk el fokozatosan bízni a hitelességükben.  Ezzel azt a képességünket fokozzuk, hogy különbséget tudjunk tenni a felszínes ismeret és a mély tudás között.

Lényeges megállapítás az, hogy gépies úton nem tudjuk megtanulni azt, hogy hogyan hozzunk jó döntéseket.  Az elemző elme úgy vélekedik, hogy ha mindent kielemezhet, osztályozhat, akkor hibátlan rendszert tud felállítani, és mindaddig, amíg a helyzet beleilleszthető a rendszerbe, addig biztosan jó döntéseket hozunk.  Azonban történelmünk bizonyítja, hogy az élet makacsul ellenáll annak, hogy az emberi elme által felállított vallási vagy tudományos rendszerbe illeszkedjen.  Ezért mindez lehetetlen álomnak bizonyul, bár nagyon sok ember próbálkozik ezzel egész életén át mindhiába.

Ennél sokkal hasznosabb, ha megszabadulunk ettől az álomtól, és helyette a belső hangunk irányítására fordítjuk a figyelmünket, még akkor is, ha időbe telik, amíg kialakítjuk a megbízható intuitív kapcsolatot.  Ahogy fejlődünk, és tanulunk a hibáinkból, egyszer csak eljutunk addig a pontig, amikor már a belső tudásunkkal képesek leszünk a létező legjobb válaszokat adni a különböző helyzetekre. 

Az a kulcs ehhez, hogy felismerjük, hogy az igazi belső megértés, az igazi tudás az elemző elmén túlról érkezik.  A lényünk magasabb szintjéből fakad.  Ahhoz, hogy az elménk ilyen magas szintjéhez kapcsolódni tudjunk, meg kell értenünk azt az alapvető igazságot, hogy bonyolult, összetett lények vagyunk.  Többek vagyunk, mint amiknek látszunk.  Ha hajlandóak leszünk az elménk felszínén túlra tekinteni, akkor felfedezhetjük az igazi önmagunkat a következő fejezetekben.

Amennyiben hajlandóak leszünk ettől a ponttól továbbhaladni, akkor érezhetjük ezt egyfajta győzelemnek.  Ha ugyanis el tudjuk fogadni, hogy a magasabb szintű megértés érdekében túl kell jutnunk az elménk börtönén, akkor már túljutottunk azon az akadályon, amely a legtöbb embert megfosztja attól, hogy megtalálja a boldogságát.  Érezzük át, hogy az életünk most változik, és a kezdetén vagyunk annak, hogy rálépjünk a felfelé tartó spirálra.  Azon az úton vagyunk, amely beteljesíti az ősi, időtlen hívást:  Ember, ismerd meg önmagad – ismerd önmagad!

11. A világképünk korlátozza, vagy kibővíti az életélményünket?

Ugrás a lap tetejére

Utolsó módosítás: 2022-05-11 13:44:23