• Jézus misztikus tanításai
• A Felemelkedett Mesterek fénye
• A Felemelkedett Mesterek válaszai
• A transzcendencia eszköztára

13. A tudomány megnyitotta-e az új világnézethez vezető utat?

Amikor azt vizsgáljuk, hogy az emberiség miként jutott tudáshoz, akkor kiderül, hogy egyetlen más rendszer sem gyarapodott ilyen mértékben, mint a tudomány.  Új elméletek, és új eszközök jellemzik az állandó fejlődést.  A tudósok már képesek a szubatomi részecskék észlelésére, valamint észlelik a nagyon távoli galaxisok kozmikus sugarait, melyeket a tudósok korábbi generációi még nem észleltek.  Ez a gyors fejlődés az igazi jelzés arra, hogy értelmetlen megszabni a tudományban a megismerhetőség határait.   Az sem bölcs dolog, azt állítani, hogy amit jelenleg a tudomány nem tud igazolni, az valószínűleg nem létezik. Ki tudja, hogy a tudomány milyen képességeket fedez fel a jövőben?

A tudományos ismeretek olyan mértékben fejlődnek, hogy a legtöbb tudós, másokról nem is beszélve, nehezen tart lépést ezzel.  Valójában a legtöbb tudós specializálódott, és a figyelmét egy szűk tudományágra összpontosítja.  Csak keveseknek adatik meg az, hogy a teljes képet lássák, a legújabb felfedezések filozófiai következményeiről már nem is beszélve.  Ez magyarázza azt, hogy miért nem tudott kifejlődni egy új világnézet a legújabb felfedezések eredményeként még a nyugati társadalmakban sem.  Szerencsére nem kell ahhoz sem tudósnak, sem filozófusnak lenni, hogy ezt a folyamatot elindítsuk.

Az 1800-as évek végén a legtöbb fizikus azt feltételezte, hogy néhány kisebb részlet kivételével a világról alkotott képük teljes.  1905-ben azonban Albert Einstein híres egyenletével:  E=mc², ezt felülírta.   A régi világnézet Newton törvényén alapult, de a relativitáselmélet nem bizonyította annak helytelenségét, hanem csak azt bizonyította, hogy létezik a valóságnak egy mélyebb szintje, mint amelyben Newton törvényei működnek.  Tehát a newtoni törvényeken alapuló világnézetről kiderült, hogy nem teljes.  Felmerült az új világról alkotott kép szükségessége, de sajnálatosan a filozófiai következménye ennek az újnak nem szivárgott be az emberek mindennapi hitrendszerébe.

Einsteint megelőzően a tudósok dualista világnézettel rendelkeztek.  Úgy gondolták, hogy az anyagi világegyetem kétféle alkotóelemből áll, amely a sűrű anyag és a vibráló energia.  A kettő hat ugyan  egymásra, de az egyik nem alakítható át a másikká.  Létezett az anyagi világ, és ettől elkülönülten létezett az energia világa.  Ezt a világnézetet Einstein egy tollvonással felülírta.  Bebizonyította, hogy a világ nem dualista természetű, mert csak egyféle szubsztancia alkotja.  Az úgy nevezett sűrű anyag nem más, mint olyan vibráló energia, amely egy mátrix vagy mező fogságába kerülve olyannak tűnik, mintha az érzékszerveink és a legtöbb tudományos mérőműszer alapján szilárd lenne. 

A legtöbb ember tudja, hogy az atom kettéhasításával a szilárd anyag energiává alakítható át.  Azonban amit a legtöbb ember már nem foglalt bele a világról alkotott elképzelésébe az az, hogy a sűrű anyag vibráló energiából áll.  Vagyis annak az anyagnak, amelyet fizikai érzékszerveinkkel érzékelünk, a szintjén túl létezik a valóságnak egy mélyebb szintje.  Az anyag nem a semmiből keletkezik.  Az anyag létrehozása a láthatatlan valóság szintjén kezdődik, amely csak vibráló energiából áll.  Ez a vibráló energia alakul át azzá, amit az emberek szilárd anyagnak neveznek.

A tudósok olyan törvényeket fedeztek fel, amelyek csak az anyagi világban működnek, ugyanakkor felfedeztek olyan mélyebb törvényeket is, amelyek az energiák világában működnek.  Mivel azonban az anyag energiából áll, ezért ezek a mélyebb törvények vonatkoznak az anyagra is.  Az anyag viselkedése és tulajdonságai az energia mélyebb törvényszerűségeinek ismeretében határozható meg.  Ez hasonlóságot mutat a társadalmi törvényekhez.  Egy ország közlekedési szabályainak az ország alkotmányának keretein belül kell működniük. 

Miféle kapcsolatban állnak mindezek az életélményünk jobbá tételének képességével?  A régi világnézetnek megfelelően létezett egy áthatolhatatlan akadály az anyagi világ és az energia világa között.  A mi külső körülményeink tisztán az anyagi világ részei, és a belső körülményeink, a gondolataink és az érzéseink pedig tisztán az energia világához tartoznak.  Ha létezne a két valóság között valamilyen áthatolhatatlan akadály, akkor nem lenne lehetséges az, hogy a belső körülményeink megváltoztatásával a külsőt is javítani tudnánk.  Akkor ugyanis nem lenne kapcsolat az elme és az anyag között, így nem volnánk képesek az elménk irányításával az életet is kontrollálni.

Valójában sok ember, a tudósokat is beleértve, ragaszkodik a dualista világképhez, és tagadja a tudat (szellem) és az anyag közötti kapcsolatot.  Pedig amióta Einstein az elméletét közzétette, azóta ez a tagadás tudományosan is értelmetlen.  Einstein egyszerű egyenlete döntötte le a falat az anyag és az energia között, és ezzel együtt ledöntötte a falat az anyag és a tudat között is.  Ő tette elméletileg lehetségessé a tudat és az anyag közötti kapcsolatot.

Einstein azt is igazolta, hogy az energia világa képezi sokkal inkább az anyagi világ alapját. Ebből adódóan az energia világában működő törvények nagyobb erővel rendelkeznek, és képességben felülírják azokat a törvényeket, amelyek az anyagi világban működnek.   Mindez megnyitja annak a lehetőségét, hogy ha megismerjük az energia világának törvényeit, akkor a tudatunk képes lesz az anyagi világ körülményeire hatást gyakorolni.  Első hallásra ez teljes képtelenségnek tűnhet, de amint látni fogjuk, a tudomány már tett olyan felfedezéseket, amelyek ezt a lehetőséget támasztják alá.

14. Miért nem tudja a tudomány többé a tudatot mellőzni?

Ugrás a lap tetejére

Utolsó módosítás: 2022-05-11 13:44:23