• Jézus misztikus tanításai
• A Felemelkedett Mesterek fénye
• A Felemelkedett Mesterek válaszai
• A transzcendencia eszköztára

28. A könnyű kiút

Valószínűleg a teljes lényünk bemutatása alapján arra a következtetésre juthattunk, hogy a szellemi út sokkal összetettebb annál, mint amilyennek gondoltuk, és több munkával jár, mint amit elképzeltünk.  Ha így vélekedünk, ne keseredjünk el.  Ugyanis rövidesen megismerkedhetünk azzal a szisztematikus úttal, amellyel javíthatunk az életünkön.  Még annak is van esélye, hogy amennyiben változtatunk az életfelfogásunkon, akkor a közérzetünkben azonnali javulást érjünk el.
 
Sokféle szellemi és vallásos tanítás ígér könnyű kiutat, automatikus utat az üdvözüléshez.  Valójában az egyetlen igaz út az, ha szisztematikusan újraépítjük saját magunk önazonosságát egészen addig, míg azt fogadjuk el, akik igazából vagyunk.  Igy tud helyreállni a magasabb és az alacsonyabb énünk közötti egység.  Ez munkával jár, hiszen meg kell tisztítanunk az alsó négy testünket a dualista gondolatoktól, és a lerontott, helytelenül kezelt energiától.  Létezik azonban egyfajta könnyű kiút.

A kiutat az jelenti, ha felismerjük, hogy a tudatos énünk azzá válik, aminek önmagát képzeli.  A tudatos énünk olyan képességgel rendelkezik, hogy azzal azonosítja önmagát, amit magának választ, és képes még ezen az azonosításon is bármikor változtatni.  Tudatosíthatjuk, hogy az egónk az önző gondolatainkból és az alsó négy testünk lerontott energiáiból mentális börtönt épített önmagunknak.

Elképzelhetjük ezt egy kis piros téglás épületnek az ajtó helyén kisméretű ablakkal.  Az ego trükkökkel rávette a tudatos énünket, hogy lépjen be ebbe a börtönbe, és higgye úgy, hogy innen nincs menekvés.  Így a tudatos énünk jelenleg nagyon szűk perspektíván át lát a világra és önmagára.  Ez okozza azt az érzést, hogy korlátok között érezzük magunkat, és az életet szenvedésként éljük meg, úgy gondolva, hogy nincs számunkra kiút. 
A valóság azonban az, hogy a börtön ajtaja nincs kulcsra zárva.  A tudatos énünk bármikor dönthet úgy, hogy kinyitja az ajtót, és kilép a börtönből.  Ettől a börtön még nem tűnik el.  Meg kell szabadulnunk az önző gondolatainktól és a lerontott energiáktól annak érdekében, hogy visszavehessük az irányítást a négy alsó testünkön.  Azonban ha egyszer már kinn vagyunk a börtönből, akkor az életkilátásaink máris drámaian megváltoznak.
 
Ettől kezdve már nem érezzük magunkat korlátok között, és az élet sem tűnik már végtelen szenvedésnek.  Észrevesszük a régi mondás igazságtartalmát: mi nem olyan emberek vagyunk, akik szellemi tapasztalatokat akarnak nyerni, hanem olyan szellemi lények, akik emberi tapasztalatokat gyűjtenek.  Ha pedig nem tetszenek a begyűjtött emberi tapasztalataink, akkor változtathatunk rajtuk azzal, ha szellemi útra lépünk.
 
Vezetőnkként használhatjuk a krisztusi énünket  az igazi önazonosságunk visszaszerzéséhez.  Így kezdjük el felismerni és elfogadni, hogy szellemi lények vagyunk, kezdjük el megérezni azt a szabadságot és örömet, amely abból fakad, hogy tudjuk, hogy kik vagyunk, miért vagyunk itt, és hogyan tudjuk teljesíteni a legmagasabb céljainkat.  A könyv egyedüli célja az, hogy olyan ismeretet adjon, amely hozzásegít ahhoz, hogy visszanyerhessük a szellemi szabadságunkat.

Nagyon sok keresztény ember abban a hitben nevelkedett, elhitették vele, hogy Jézus azért mondta, hogy ő és az Atya egyek, mert ő volt Isten egyetlen fia.  Eszerint istenkáromlás lenne azt feltételezni, hogy mi is képesek vagyunk azt megtenni, amit Jézus tett.  Jézus azonban soha nem állította, hogy ő Isten egyszülött fia, hanem:

„Én semmit sem cselekedhetem magamtól;” (János 5,30)

„semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok” (János 8,28)

Jézus az Atya szót használta az ÉN VAGYOK jelenlétére, amikor a szellemi tanítójára utalt.  Az ő ÉN VAGYOK jelenlétének fénye volt az, amely erőt adott neki ahhoz a munkához, amit elvégzett.  Mivel az alsó négy teste tiszta volt, így az ÉN VAGYOK jelenlétéből áradó fény korlátozás nélkül áramolhatott le, ezért rendelkezett az átlagembernél nagyobb kreatív energiával.  A legtöbb hagyományos egyház által titokban tartott tény az, hogy mindannyian rendelkezünk az ÉN VAGYOK jelenléte részünkkel.   A bennünk lévő ÉN VAGYOK jelenléte ugyanolyan erővel rendelkezik, mint az ÉN VAGYOK jelenléte Jézusban.  Jézus ezért mondta:

„Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.” (János 14,12)

Mi, vagyis az alsó énünk, nem vagyunk képesek azt cselekedni, amit Jézus tett, azonban Isten rajtunk keresztül ugyanazt tudja tenni, amit Jézuson keresztül tett.  Jézust az tette egyedülállóvá, hogy megszabadította magát attól, hogy Istent önmagában megtagadja, ezért Isten képes volt ellenállás nélkül rajta keresztül cselekedni.  Minket arra kondicionáltak, hogy Isten fényének és szeretetének áramlását az alacsonyabb énünkben állítsuk le, azonban a krisztusi tudatunkkal ezen a programon felül tudunk emelkedni.  Megismerve a krisztusi igazságot, megszabadulhatunk az ego illúzióitól.
  
Ha ismerjük az igazságot, akkor elérhetjük ugyanazt az egységet az ÉN VAGYOK jelenlétével, amelyet Jézus elért.  Jézus azért jött, hogy bemutassa ezt az utat, amelyre mindenki képes, nem pedig azért, hogy őt bálványozzuk.  Jézus azért jött, hogy megmutassa a szellemi gyarapodás egyik alapvető törvényszerűségét:

Amit egyikünk meg tud tenni, azt mindannyian meg tudjuk tenni.

Az ÉN VAGYOK jelenlétével való egységünk a legnagyobb lehetőségünk a Földön, és ha elérjük, akkor teljesíteni tudjuk Isten társteremtőiként a szerepünket.  Csak akkor következik be Krisztus második eljövetele, ha ezt az egységtudatot megfelelő számú ember már elérte.   Így valósul meg Isten országa a Földön, amely a béke és megvilágosodás Aranykorához vezet majd.

Földi küldetésünkre, az Aranykor létrejöttében való segítségre jelen megtestesülésünkben nagy valószínűséggel önként jelentkeztünk.  Bizonyára éreztük azt, hogy valami nincs rendjén a Földön, valami hiányzik, valamin változtatnunk kell.  Valószínűleg mindig  élt bennünk a vágyakozás valami jobbra, valami többre, és élt a vágyunk az elveszett paradicsom után, amely nem más, mint az igazi énünkkel való egységünk.  A személyes beteljesülésünk és a világ jobbá tételének kulcsa az, hogy kövessük a régi hívást:

Ember, ismerd meg önmagad!

Ez valójában azt jelenti:

Ember, ismerd fel önmagadban az Istent!

Az igazi önmagunk az ÉN VAGYOK jelenléte.  Legyen bátorságunk ezt felismerni, és legyen bátorságunk ennek megfelelően ugyanannak lenni itt lent, mint akik odafent vagyunk.    

29. Értsük meg, hogyan társteremtünk!

Ugrás a lap tetejére

Utolsó módosítás: 2022-05-11 13:44:23