• Jézus misztikus tanításai
• A Felemelkedett Mesterek fénye
• A Felemelkedett Mesterek válaszai
• A transzcendencia eszköztára

38. Életforma, nem pedig gyors eredmény

A szellemi tanítók mindig azt hangsúlyozzák, hogy a következetesség és a kitartás fontos erény a szellemi úton.  Jézus például azt mondta, hogy a türelmünk által nyerjük el a lelkünket.  Nagyon sok olyan ember van, aki évekig spirituális technikákat gyakorolt, és ismereteket gyűjtött hozzá, de végül feladta az egészet, mert nem érte el azt az eredményt, amelyre várt.  Ha azonban csak egy kicsit kitartóbb lett volna, akkor tapasztalhatta volna az eredményt.  Van sok olyan ember is, aki bár nem érte el az általa elvárt eredményt, de több kisebb sikert elért, azokra mégsem figyelt fel.
 
A  spirituális út sikerének az a kulcsa, hogy ráébredjünk arra, hogy ez nem olyasmi, amit egy bizonyos cél érdekében néhány hónapig gyakorlunk, mint például egy fogyókúra, vagy kilábalás az adósságból, vagy az igazi partner megtalálása.   Ez egy életforma, amelynek az életünkön keresztül tartó folyamata során a magasabb tudatszint elérését tűzzük ki célul.  Ezt a tudatállapotot számunkra már több szellemi mester demonstrálta pl. Jézus, Buddha.  A szellemi fejlődés eljuttat bennünket oda, hogy kialakíthassuk az igazi önazonosságunkat, amelyet arra alapozunk, hogy Istennek társteremtői vagyunk, ugyanakkor egyedülálló spirituális egyéniséggel rendelkezünk.  Így érhetjük el azt, hogy az elménk uralkodjon az anyagon; uraljuk a gondolatainkat, az érzelmeinket, és ezáltal az elme békéjét és a belső teljesség érzését alakítsuk ki magunkban.

A tudatnak ezt az állapotát nevezik megvilágosodásnak, Krisztusi tudatszintnek, kozmikus tudatszintnek és még sok más néven.  Azonban a legfontosabb az, hogy ráébredjünk arra, hogy mindenki számára lehetséges az, hogy magasabb tudatszintet érjen el, amelynek eredményeként mindazon emberi korlátok fölé emelkedhetünk, amelyek az életben a szenvedést okozzák, és uralni tudjuk a külső és a belső körülményeinket is.

Jelenleg, lehet, hogy Ön ezt a tudatszintet még elképzelni sem tudja, és azt sem hiszi el, hogy ezt el tudná érni.  Éppen ezért helyesebb a szellemi utat életformaként tekinteni.  A magasabb tudatszint elérésének folyamatát hasonlíthatjuk egy spirál lépcsőn történő felfelé haladáshoz.  Most, amikor egy bizonyos lépcsőfokon állunk, talán nem is látjuk a legfelső fokot.  A képzelőerőnk, a téves meggyőződéseink és a helytelenül használt energia miatt a tudatunk behatárolt mind a négy testében.

Ez a nagyon fontos felismerés jelzi a veszélyét annak, amikor a külső tudatunkkal hozunk döntést.  Például sokan döntenek úgy, hogy a jelenlegi meggyőződésüknél maradnak, vagy, hogy az általuk kiválasztott rutint folytatják az életük végéig.  A valóság azonban az, hogy a szellemi út számos szintet, fokot tartogat számunkra ugyanúgy, ahogy az iskolai tanulás is a Földön.  Az óvodában pl. tökéletesen helytálló a zsírkréta használata, de teljességgel elfogadhatatlan ugyanez egy felsőfokú iskolában.
 
A lényeg az, hogy soha ne engedjük, hogy a külső tudatunk megragadjon egy elképzelés, vagy gyakorlat szintjén.  Ehelyett arra kell törekednünk, hogy kifejlesszük az intuíciónkat, annak érdekében, hogy közvetlen kapcsolatot tudjunk kialakítani a belső tanítónkkal, a saját Krisztusi tudatunkkal, és az ÉN VAGYOK jelenlétünkkel.  Amint ebbe az irányba haladunk, olyan belső útmutatást kaphatunk, hogy hagyjunk el bizonyos meggyőződéseket vagy gyakorlatokat, amelyek korábban nagyon fontosnak tűnhettek a számunkra.  Ha azonban nem vagyunk hajlandóak magunk mögött hagyni mindazokat a dolgokat, amelyekre már nincs szükségünk, akkor lehet, hogy megragadunk a spirális lépcső egyik szintjén.  Tehát a leglényegesebb a folyamatos haladás érdekében az, hogy legyünk mindig hajlandóak meglépni a következő lépést!
Az ego elutasítja a szellemi utat, hiszen végül, ez az út az ego halálához vezet.  Az Ön tudatos énje, már bizonyos mértékben felülírta az egót, ezért olvassa most ezt a könyvet.  Azzal, hogy a szellemi útra lépünk, ne gondoljuk azt, hogy az ego feladja a küzdelmét.  Az ego nagyon kifinomult módon kísérel meg a jelenlegi szellemi törekvéseinket felhasználva csapdába ejteni bennünket.  Az ego nem tudja megakadályozni azt, hogy a szellemi úton a következő lépcsőfokra lépjünk, de az aktuális jelenlegi meggyőződéseinket is felhasználja annak érdekében, hogy megpróbáljon visszatartani a feljebb emelkedésünktől.  Mindig azt keresi, hogy mivel tud összekapcsolni, mihez tud hozzákötni az anyagi világban.  Keresi annak a módját, hogy milyen félelem által, vagy a spirituális gőgünket felhasználva riasszon el a következő lépcsőfok megtételétől.  Sugallhatja azt is, hogy azt képzeljük magunkról, hogy mi már olyan magasan vagyunk, hogy nincs már szükségünk a következő lépésre.
Tény, hogy nagyon sokan, akik magukat spirituális vagy vallásos embernek tartják, gondolják úgy, hogy eljutottak oda ahova nekik jutniuk kellett, ameddig nekünk szükséges volt.  Eljutottak valamilyen fokú biztonságérzethez, gondtalansághoz, és ezért gyakran úgy érzik, hogy meg vannak mentve, mert az egyedül helyes meggyőződést képviselik.  Ezt az érzést teljes mértékben az ego kreálja, és a továbbiakban is folyamatosan keresi annak a módját, hogy elérje nálunk azt az érzést, hogy nincs már szükségünk a következő lépés megtételére.  Az igazság azonban az, hogy a tudatosság szintjének emelkedése soha nem áll meg, hacsak mi úgy nem határozunk, hogy nem lépjük meg a következő lépést.  Azok, akik a spirituális úton a legsikeresebben testesítik meg a magasabb tudatszintjüket azok, akik soha sem hagyják, hogy az egójuk, vagy az anyagi világ bármilyen ereje megakadályozza őket a következő lépés megtételében.  MINDIG LÉPD MEG A KÖVETKEZŐ LÉPÉST! –ez a mottója azoknak, akik eljutnak a spirállépcső legfelső fokáig, ahelyett, hogy egy alacsonyabb szinten megrekedve elhinnék az ego illúzióját, hogy már elérték a legmagasabb szintet.

Amikor az embereket ráébresztik arra, hogy képesek a szellemi mestereik szintjére emelkedni, akkor a következő általános válaszreakció fogalmazódik meg bennük az ego hatására.  Saját maguk tudatszintjét és a cselekedeteiket pl. Jézushoz mérik, és kijelentik, hogy az teljességgel lehetetlen, hogy odáig eljussanak.  A másik verzió az, amikor ráébredünk arra, hogy mennyit hibázunk, és úgy gondoljuk, hogy ez mindig így marad, ezért a bűntudat vagy a szégyen uralkodik el rajtunk.

Ahhoz, hogy ezekből a csapdákból kiszabadulhassunk, arra van szükség, hogy rájöjjünk arra, hogy az efféle negatív érzések nem származhatnak Istentől.  Isten megteremtett minket, szabad akaratot adott nekünk, és nekünk adta az anyagi világegyetemet, mint egy laboratóriumot, amelyben kísérletezhetünk.  Isten nem akarta azt, hogy elveszítsük annak az észlelését, hogy szellemi lények vagyunk, de mivel mégis ez történt, ezért Isten azt szeretné, ha visszanyernénk ezt az igazi önazonosságunkat, amelyet Ő teremtett.  Ezért minden, ami a visszafelé vezető úttól elzár bennünket, az csak az egótól származhat, nem pedig Istentől.
Lehet olyan érzésünk, hogy a sok hiba elkövetése ellenére valójában mindig megtettük a legtöbbet, amit tudtunk.   Isten nem vár tőlünk ennél többet.  Bármit tettünk a múltban, az annak a kifejezése volt, akik akkor voltunk, és amennyit akkor értettünk az életből.  Az akkori tudatszintünknek megfelelően a legtöbbet tettük meg.  Mostanra azonban már tudjuk, hogy a tudatszintünkön emelhetünk, ezért nem érdemes arra vesztegetnünk az időt, hogy a múlton sajnálkozzunk.  Tettük, amit tettünk, mert annyit tudtunk tenni az akkori tudatszintünkkel.  Most arra van szükségünk, hogy az összes figyelmünket és energiánkat arra fókuszáljuk, hogy most, és a jövőben jobban cselekedjünk.
 
A múlton nem tudunk változtatni.  Azonban, ha a megértésünkön és a szemléletünkön változtatunk, akkor meg tudjuk változtatni azt, hogy a múltunk milyen hatással legyen ránk jelenleg, és a jövőben.  Ha felülemelkedünk a nem tökéletes elképzeléseinken és a helytelenül kezelt energián, amelyek megakadályoztak bennünket abban, hogy a múltban helyesebben cselekedjünk, akkor most tovább léphetünk.  Ehhez azonban valóban felül kell a múltunkon emelkednünk, és jobb jövőt kell építenünk.

A múltunk vizsgálatára, a hibáink elemzésére, és a hibák mögötti tudatszint felfedésére azért van csupán szükség, hogy lezárhassuk, elengedhessük a múltunkat.  Egyetemes szabály azonban az, hogy csak azt tudjuk elengedni, amely a miénk.  Amennyiben tehát nem vesszük észre magunkon, hogy rendelkezünk nem teljesen helyes elképzelésekkel, akkor nem tudjuk ezeket elengedni, magunk mögött hagyni.  Ha nem veszünk tudomást egy daganatról, az nem jelenti azt, hogy az nem létezik.  Vagyis ameddig nem tudunk a múltunkkal bűntudat, és ítélkezés nélkül szembenézni, és nem vállaljuk a döntéseinkért, vagy a döntésképtelenségünkért a felelősséget, addig nem tudunk a múltunk fölé emelkedni.  Fel kell tehát vállalnunk a múltunkat ahhoz, hogy elengedhessük azt, és szabadok lehessünk.
 
Egy másik fontos felismerés az, hogy amilyennek jelenleg önmagunkat látjuk az, adódhat azokból a helyzetekből, amelyek a jelenlegi életünkben nagyon bekorlátoztak bennünket.  Lehet, hogy a korábbi életeinkben magasabb szintre jutottunk el a szellemi fejlődésünkben, mint amit jelenleg kifejezésre juttatunk.  A magasabb Énünkhöz visszakapcsolódva azonban, felszabadíthatjuk a korábban elért szintünket, és a jelenlegi korlátainkon is túljuthatunk.  Ezáltal hozzáférhetünk a létezésünk jelenlegi céljához, valamint megismerhetjük a Földre érkezésünk hosszútávú küldetését is.  Így újra felfedezhetjük a jelenlegi életünkre vonatkozó Isteni tervünket, amely a létezésünknek sokkal mélyebb értelmet ad, és ezzel boldogságot és megelégedést biztosít.

Tegyük mindig a tudatszintünknek megfelelő legtöbbet, legjobbat, és mindig törekedjünk a mélyebb megértésre!

A könyv hátralevő részében az élet alapvető kérdéseire talál majd választ, amely hozzásegíti Önt ahhoz, hogy újra felfedezhesse létezésének célját bolygónkon.

39. Isten honnan származik?

Ugrás a lap tetejére

Utolsó módosítás: 2022-05-11 13:44:23