• Jézus misztikus tanításai
• A Felemelkedett Mesterek fénye
• A Felemelkedett Mesterek válaszai
• A transzcendencia eszköztára

41. Isten törvénye nem büntetés

Ha az emberek születendő Istenek, akkor hogyan lehetséges az, hogy olyan tudatszintre süllyedtünk, amely szinten kifejezve önmagunkat Isten szintjétől távol kerültünk.  Ennek az az oka, hogy a Teremtő nem a parancsait követő, engedelmes robotoknak teremtett bennünket.  Szabad akarattal rendelkezünk, és ez a szabad akaratunk nem lenne tökéletes, ha nem lenne lehetőségünk szembeszállni Isten törvényeivel.
 
A szabad akarat azonban nem jelenti azt, hogy szembe kell szegülnünk Isten törvényeivel, vagy azt, hogy csak akkor vagyunk igazán szabadok, ha ezt meg is tesszük.  Hasonlítsuk a lehetőségeinket a közúti hálózathoz!  Az utakat azért építjük, hogy könnyen el tudjunk jutni egyik helyről a másikra.  A közlekedési szabályok pedig azért szükségesek, hogy biztonságosan közlekedhessünk.  Az utakon majdnem mindenhová eljuthatunk, de ha úgy döntünk, hogy letérünk az útról, akkor károsíthatjuk a környezetet, és valószínűleg előbb vagy utóbb valahol elakadunk.  Ha úgy döntünk, hogy figyelmen kívül hagyjuk a közlekedési szabályokat, akkor közlekedési balesetnek tesszük ki magunkat, megsérülhetünk, vagy sérülést okozhatunk másoknak.  Mégsem bölcs dolog azt mondani, hogy a közlekedési utak és a közlekedési szabályok korlátozzák az utazási lehetőségeinket.  Hasonlóképpen értelmetlen azt állítani, hogy Isten törvényei limitálják a szabad akaratunkat, és a kreatív képességeink kifejezését.

Isten törvényei nem olyanok, mint egy kényszerzubbony.  Isten törvényeinek a követése nem jelenti azt, hogy csak egyféleképpen viselkedhetünk, és azt sem, hogy fel kellene adnunk a szabad akaratunkat.  Sajnálatosan néhány vallás haragos, bíráskodó égi lényként jeleníti meg Istent, aki a törvényeinek megsértéséért pokolra küld bennünket.  Mindez bizonyos emberekben ellenérzést kelt Isten törvényeivel szemben, vagy inkább a vallással szemben.  Valójában azonban Isten törvényeinek keretein belül végtelen számú lehetőségünk van arra, hogy a kreativitásunkat kifejezésre juttassuk.  A törvények arra szolgálnak, hogy a teremtőerőnket úgy használjuk fel, hogy azzal ne árthassunk sem magunknak, sem másoknak, sem pedig a bolygónknak, amelyen élünk.
 
Gondolkozzunk a Teremtő nézőpontjából!  Azzal, hogy a társteremtőknek szabad akaratot adott, azzal Isten felvállalt némi betervezett kockázatot.  A társteremtőknek ugyanis lehetőségük van arra, hogy elpusztítsák önmagukat, és arra is, hogy egymás ellen szövetkezve elpusztítsák egymást.  Így az emberiség elpusztíthatná önmagát, és a Földbolygót is, megakadályozva ezzel a társteremtőket abban, hogy önészlelésükben, önfelismerésükben fejlődjenek.   Ezt megakadályozandó, Istennek megoldást kellett találnia arra, hogy ezt a kockázatot mérsékelje.

Ehhez egyrészt szükség volt olyan törvényekre, amelyek a társteremtőknek segítenek teremtőerejük használatában, másrészt az új társteremtőknek kezdetben olyan segítő szeretetteljes felügyeletet kell biztosítani, amely mellett teremtőerejüket gyakorolva könnyen tanulhatnak a tapasztalataikból.
 
Az egyik fő szellemi törvény alapján minden egy szubsztanciából, az Anya-Fényből keletkezik.  Az anyagi világegyetemben a teremtéshez bizonyos mennyiségű Anya-Fénynek szükséges az anyagi világegyetem rezgésszintjén rezegnie.  Ennek az a természetes útja, ha ezt a fényt egyenesen a saját ÉN VAGYOK jelenlétünkből kapjuk.  Amikor először az anyagi világba ereszkedünk, egy bizonyos mennyiségű fénnyel, mint indító tőkével kezdjük létünket.  Amennyiben ezt bölcsen használjuk, akkor további fénymennyiséget kapunk, amely növeli a teremtőerőnket.  Így az ÉN VAGYOK jelenlétünkből áramló fény mennyisége növekedhet, és ezzel az életünk felfelé tartó spirállá alakul, amely egyre teljesebb önészleléshez és anyagi gyarapodáshoz vezet.

Ahogy erről már korábban volt szó, Jézus ezt a törvényt azzal a példabeszéddel illusztrálta, amelyben három szolga bizonyos mennyiségű tálentumot kapott a gazdájától (Máté 25,14)  A gazda egy ideig távol volt, és amikor visszatért, akkor elszámoltatta a szolgáit arról, hogy hogyan használták fel a kapott tálentumokat.  Ketten közülük megsokszorozták azt, ezért jutalmat kaptak, azonban a harmadik szolga a kapott tálentumokat a földbe ásta el, és ezért elvették tőle.  Lehet, hogy mindez keményen hangzik, de jól illusztrálja a törvény személytelen működését.
 
Az élet célja a gyarapodás, ami azt jelenti, hogy minden megsokszorozódik.  Amennyiben gyarapítjuk a fényt és a teremtőerőnket, akkor azzal felemeljük önmagunkat, és minden életet is.  Ha nem gyarapítjuk azt, amit kaptunk, vagyis önzően viselkedünk, akkor ártunk magunknak és minden életnek.   Ezzel együtt az ÉN VAGYOK jelenlétünkből leszűrődő fény mennyisége csökkenni fog, és ezzel az életünk lefelé tartó spirállá változik.  Az anyagi gyarapodáshoz szükséges képességünk csökken, az önészlelésünk pedig önközpontúvá válik, amelynek következtében odáig jutunk, hogy az életet szenvedésként, önmagunkat pedig áldozatként észleljük egy haragos Isten igazságtalan büntetése által.

Valójában Isten soha senkit sem büntet.  Isten mindösszesen felállított néhány személytelen szabályt, bizonyos törvényszerűségeket, amelyeknek hatása van az emberiségre.  Ha egy repülőgépből ejtőernyő nélkül ugrunk ki, akkor a gravitáció személytelen törvényének következtében a földbe csapódunk, és meghalunk.  Ez azonban nem Isten büntetése, hanem a saját hanyag döntésünk mechanikus következménye.

42. Az egyensúly törvénye

Ugrás a lap tetejére

Utolsó módosítás: 2022-05-11 13:44:23