• Jézus misztikus tanításai
• A Felemelkedett Mesterek fénye
• A Felemelkedett Mesterek válaszai
• A transzcendencia eszköztára

5. Értsük meg, hogy hol találjuk a válaszokat!

A fő probléma, amely az emberiség fejlődését gátolja az az, hogy az emberek mentálisan és érzelmileg olyan mértékben ragaszkodnak a jelenlegi világnézetükhöz, hogy nem hajlandóak megkérdőjelezni azt, vagy magasabb szintű tudással helyettesíteni.  Nem túl régen az emberek még azt hitték, hogy a Föld lapos, és nem is akarták ezt a tanítást megkérdőjelezni.  Az ilyen ragaszkodás oda vezet, hogy az egyének és a szervezetek merevvé válnak, és tagadják, hogy volna olyan fellelhető igazság, amely szabaddá tenné őket.  A legtöbb ember ragaszkodik a nézeteihez, berögzöttségeihez, amelyeket nem hajlandó megkérdőjelezni, főként azért, mert azt hiszi, hogy ismeretei az abszolút igazságot tükrözik.

Ez kétségtelenül olyan gondolkodáshoz vezet, amely megakadályoz bennünket abban, hogy megtaláljuk azokat a válaszokat, amelyek az életélményeinket javítanák.  Az a kérdés, hogy úgy éljük-e le az életünket, hogy egy bizonyos hitrendszert védelmezünk, miközben elmulasztjuk az élet megértését, vagy azzal töltjük az időnket, hogy őszintén és igaz módon keressük a megértést még akkor is, ha az azzal jár, hogy bizonyos kereteken kívül kell azokat keresnünk.  A két dolog egyszerre nem működik.  Vagy korlátozzuk az elménket, vagy hagyjuk szabadon szárnyalni.  A szabadon szárnyalás azonban nem azonos a káosszal.

Az élet törvénye az állandó fejlődés.  Olyan univerzumban élünk, amely végtelen lehetőségekkel bír, és amelynek nincsenek abszolút határai.  Azonban, ha megengedjük magunknak, hogy beleessünk abba a régi csapdába, amely elhiteti velünk azt, hogy bizonyos ismereteinket abszolút, és megingathatatlan igazságnak kell tekintenünk, akkor ez a gondolat falat emel az elménk köré.  Tekintsünk a történelemre, és látni fogjuk, hogy nincs egyetlen ismeret sem, legyen az vallási, politikai vagy tudományos természetű, amely kiállta volna az idő próbáját.  Ennek az az oka, hogy az emberiség, bár vonakodva ugyan, de elszánta magát arra, hogy folyamatosan a magasabb szintű igazság feltárására törekedjen.  Magasabb szintű ismeretek birtokában jobban megfogalmazott kérdéseket tudunk feltenni, és ezek jobb válaszokhoz vezetnek.

Ha olyan ismerethez ragaszkodunk, amelyen az idő már túlmutat, akkor saját magunkat helyezzük az élet perifériájára.  A meg nem kérdezett kérdések börtönében találjuk magunkat, amelyek behatárolják az életélményünket.  Amikor az emberek úgy érzik, hogy lebénultak, és úgy érzik, hogy nincsenek lehetőségeik az életben, az mindig azért van, mert nem hajlandóak megkérdőjelezni bizonyos megingathatatlan meggyőződéseket.

Tudatunk a szellemi halál állapotában rendkívül merev, ami annak a következménye, hogy nem voltunk hajlandóak a világnézetünket, dogmáinkat felülvizsgálni.   Ez az elme halálához vezet.  Nagyon sok ember és intézményrendszer védelmezi a bevett korlátozó hitrendszereket, ahelyett, hogy nyitottak lennének az új ismeretekre, melyekkel megszabadulhatnának az önmaguk által kreált, vagy megörökölt önkorlátozó gondolatoktól, dogmáktól.

Az első eldöntendő kérdés az, hogy tényleg meg akarjuk-e változtatni az életünket.  Ha a válaszunk igen, akkor el kell tudnunk fogadni azt a tényt, hogy az életünk megváltoztatásához az élet teljesebb körű megismerésére van szükség.  Hogy ide eljussunk, túl kell lépnünk az eddigi hitrendszerünkön.  Meg kell kérdőjeleznünk az eddigi megkérdőjelezhetetlen igazságokat, dogmákat.

A dolog egyszerű.  Ha a jelenlegi hitrendszerünk és világnézetünk biztosítaná az életünk megváltoztatásához szükséges ismereteket, akkor már megváltoztattuk volna az életünket.  De az a tény, hogy az életünk megváltoztatására vágyunk, jelzi, hogy még nem rendelkezünk az életünk megváltoztatásához szükséges tudással, amely megszüntetné a vágyakozásunkat. Egyetlen logikus útja van annak, hogy megtaláljuk azt a megoldást, amelyet keresünk, hogy az eddig meglévő hitrendszerünkből kilépve kezdjük el keresni azt.  Ahogy a tudatunkat elkezdjük magasabb szintű ismeretekkel tágítani, úgy dőlnek le a tudatunkat korlátozó falak. 

Örök érvényű szabály az, hogy ha a tudást befogadó készen áll, a tanító megjelenik.  Vagyis ha készek vagyunk erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy a magasabb szintű ismereteket megszerezzünk magunknak, akkor azokat mindig meg is tudjuk szerezni.  A kérdés csupán az, hogy vajon észleljük-e a tanítót, és az új ismereteket.  Mindez azon múlik, hogy mereven vagy rugalmasan gondolkodunk-e, vagyis hogy még mindig ragaszkodunk-e a régi nézeteinkhez, vagy hajlandóak vagyunk átlátni rajtuk.  Mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy továbbra is tudatlanul akarja-e a döntéseit meghozni, vagy megnyitja az elméjét a tudatos döntések felé.  Boldogok a szelídek,- és akiknek az elméje nyitott, és azok, akik nem hiszik magukról azt, hogy minden tudnak,- mert ők örökségül bírják a Földet.

Két lehetőségünk van.  Az életünk vagy felfelé tartó, vagy lefelé tartó spirál.  Amennyiben a döntéseinket nem tudatosan hozzuk meg, úgy az életünk lefelé tartó spirállá válik, és egyik nehézségből a másikba kerülünk.  Az a kérdés, hogy minek a hatására ébred fel bennünk a vágy olyan erővel, hogy végre megnyissuk az elménket a magasabb szintű tudás felé annak érdekében, hogy változtatni tudjunk.  A legtöbb ember számára ehhez krízis helyzet szükséges, amely annyira szorongató, hogy addig a pontig juttatja az embert, amikor hirtelen felismeri, hogy ez így nem mehet tovább, valamin változtatni kell.

Az életünk megváltoztatásának nem szükségszerű módja az, hogy válsághelyzetbe kerüljünk.  Bármikor dönthetünk úgy tudatosan, hogy innentől megpróbáljuk az életünket jobban megérteni, megkeresni a módját a jobb és tudatosabb döntéseink meghozatalának.  Elméletileg ehhez már most hozzákezdhetnénk, akár ebben a pillanatban is.  Valójában azonban erre még nem vagyunk felkészülve.

De vajon mi határozza azt meg, hogy mikor vagyunk felkészülve?  Annak az egyensúlya, hogy mi bennünk az erősebb, a régihez való ragaszkodás, vagy az újba vetett hit.  A változtatáshoz erősebben kell a vágynunk a változásra annál, mint ahogy a változtatástól félünk.  Ahhoz, hogy eddig a pontig eljussunk az szükséges, hogy megértsük, hogy hol találjuk a boldogságunkat.

6. Értsük meg, hogy mitől vagyunk boldogok!

Ugrás a lap tetejére

Utolsó módosítás: 2022-05-11 13:44:23