• Jézus misztikus tanításai
• A Felemelkedett Mesterek fénye
• A Felemelkedett Mesterek válaszai
• A transzcendencia eszköztára

• Ismerjétek meg a demokrácia valódi célját 2017.06.02.
• A demokrácia új szintre gyorsítása 2017.06.03.

Astrea Elohim üzenete:

A demokrácia új szintre gyorsítása 2017.06.03.

TÉMÁK: A demokratikus társadalom felelőssége - A demokráciáknak meg kell felelniük az emberek magasabb szükségleteinek - A pszichológiai jólét, mint a következő szakasz - Az emberek jóllétének elősegítése - Az egész nem egy fizikai megnyilvánulás - A fizikai szükségletektől a pszichológiai szükségletekig - A materializmus kizsákmányoló ideológia – A rejtett szuperszerkezet - A tudományos fejlődés lehetősége - Az ideológiák kora lejárt - A tudat feltáratlan lehetősége - A konferencia jelentősége - Döntéshozatal az úton 

 

A Felemelkedett Astrea Mester üzenete Kim Michaels-en keresztül a holland konferencián 2017. június 3. 

A Felemelkedett Astrea Mester VAGYOK, a Negyedik Sugár Elohimja, amelyet gyakran a tisztaság, vagy a gyorsulás sugaraként is emlegetnek.  Saint Germain üzenetére építve fel kell gyorsítanunk a demokráciákat. Fel kell gyorsítanunk annak megértését, hogy mi a demokratikus kormányzat és kormányzati apparátus felelőssége.

A demokratikus társadalom felelőssége

Mi egy demokratikus társadalom egészének a valódi felelőssége? Nos, szeretteim, lépjünk most vissza, és tekintsünk a történelemre. A különböző korszakokra nézve, láthatjuk, hogy voltak olyan időszakok, amelyeket szinte a teljesen a káosz uralt, amikor nem volt törvény és rend, az emberek pedig nem tudták, hogy mikor támadhatja meg őket egy külső ellenség, amellyel összeomolhat az életük. Feltehetjük azt a kérdést, hogy az akkori emberek miért voltak oly mértékben hajlandók alávetni magukat a katolikus egyháznak, a feudális rendszernek és a középkor királyainak? 

A modern, nyugati világban nehéz átérezni, hogy az emberek hosszú ideig olyan társadalmakban éltek, ahol az átlagembert alig, vagy egyáltalán nem védte senki a különböző rablóbandáktól, vagy a különféle erők nagyobb betöréseitől. Így a saját védelmük érdekében feladták a szabadságukat, hogy egyfajta stabilitást nyerjenek, amivel így vagy úgy rendelkeztek is a különböző időszakokban. Természetesen volt amikor sem az egyház, sem a feudális urak nem tudták garantálni a biztonságukat. De ők továbbra is úgy gondolták, hogy a biztonságuk annyira fontos, hogy nem látva más kiutat, alávetették magukat elitnek.

Az emberiség a demokráciákkal természetesen már mindezeken túllépett. Most nézzük meg a társadalom fejlődésének a különböző szakaszait. Így visszatérhetünk arra a pontra, ahol a fő problémát a testi védelem, a fizikai túlélés jelentette. Majd láthatjuk, hogy az ipari forradalomtól kezdve már nem annyira a fizikai túlélés, vagy a testi védelem került előtérbe. Az emberek sokkal inkább az anyagi szükségleteik kielégítésére törekedtek (a védelem és a túlélés szükségletén túllépve). Látható, hogy a legmagasabb jómódban élő régi demokráciák közül sokan egy újabb szakaszba értek, amit azonban még nem észleltek, így a demokratikus kormányok nem jutottak el a polgáraikkal szembeni felelősség egy újabb szintjére.

Maslow szükségletpiramisát alkalmazva láthatjuk, hogy a legmagasabb szükségletünk az önmegvalósítás igénye. Általánosságban azt is mondhatjuk, hogy a demokráciákban sokan élnek olyanok, akik nem egészen állnak készen az önmegvalósításra, de készek arra, hogy olyan szintre emelkedjenek, amely túlmutat az anyagi gazdagságra és biztonságra való törekvésen.

A demokráciáknak meg kell felelniük az emberek magasabb szükségleteinek

Visszatekintve a szülők, nagyszülők generációira, akik a nehézségekkel teli harmincas években, vagy a második világháború alatt éltek, látható, hogy számukra a szegénység akkora problémát jelentett, hogy az életük fő vágya és álma az volt, hogy legyen elég élelmük, legyen lakhelyük, és maradjon némi pénzük valami élvezetesebb dolog megvalósítására. Ezt az igényüket az 50-es és 60-as években sok nemzet fokozatosan ki is elégítette. Így az emberek már nemcsak az életszükségleteik kielégítésére vágytak, hanem egy nagyobb jólétre, arra, hogy bizonyos fényűző anyagi javakhoz is hozzájuthassanak. Ez ismét egy természetes lépésnek tekinthető. 

Mostanra azonban a legtöbb régebbi demokráciában az emberek már olyan régóta rendelkeznek elegendő javakkal, hogy azt természetesnek vélik. Amikor az emberek valamit természetesnek vesznek, az a továbbiakban már nem szolgálja a fejlődésüket, nem járul hozzá a kollektív tudatuk emeléséhez.  Éppen ellenkezőleg, a kollektív tudat szintje így lejjebb süllyedhet, mivel a spirituális fejlődésük zsákutcájába kerülnek.  Ha nem becsülik meg mindazt, amijük van, akkor nem tudják azokat megsokszorozni. Valójában ez az egyik oka annak, hogy egyes nemzetek gazdasága zsugorodni kezdett. Ez pedig megint csak azért van, mert az emberek egyszerűen nem értékelik azt, amijük van, nem lépnek egy magasabb szintre, és így nem következhet be egy gyorsulás.

Mi a következő lépés azok számára, akik tudatában vannak annak, hogy nem ölik meg őket egy háborúban, vagy nem pusztulnak el a barbár törzsek inváziója miatt, akiknek az anyagi szükségleteik rendezettek, és van elég pénzük bármilyen luxuscikk megvásárlására? Végső soron az önmegvalósítás, de azt megelőzően sokaknak át kell menniük egy bizonyos szakaszon, mert még nem állnak készen arra, hogy tudatosan a spirituális útra lépjenek, arra, amelynek során tudatosan és szisztematikusan feljebb emelik a tudatukat. Tágabb értelemben egy köztes szakasznak azt nevezhetjük, amikor az emberek készek elfogadni a következő természetes lépést, azt, hogy jól érezzék magukat, nem a külső helyzetükben, vagy a társadalmukban, hanem önmagukkal, mint egyénnel, mint tudatos lénnyel kapcsolatban. Ezt már nagyon sokan hajlandók felismerni. Egyszerűen arról van szó, hogy az emberek évtizedekig az anyagi jólétükre fókuszáltak, amely után a következő természetes lépés a demokrácia fejlődésében az, amikor a pszichológiai jólétükre összpontosítanak.

A pszichológiai jólét, mint a következő szakasz

Korábban volt már erről szó, de most szeretnék jobban elmélyülni ebben a témában. Mire van szükség a lelki jólét fenntartásához egy olyan szabad demokratikus ország lakói számára, akik már olyan mértékű anyagi javakkal rendelkeznek, hogy nem is tudnak vele mit kezdeni? Mint ahogy azt Saint Germain már említette, ehhez fel kell vetniük azt a kérdést, hogy milyen lények is ők valójában. De ennél is többre van szükség, arra, hogy az emberek kezdjék el megkérdőjelezni az eddigi megközelítésüket a valóság, az univerzum és önmagunk megértésével kapcsolatban.

Tudom, hogy a legtöbb ember nem tanult filozófiát, ezért szeretnék röviden szót ejteni a nyugati filozófiáról. A legtöbben hallottak arról, hogy körülbelül 2500 évvel ezelőtt Görögországban, Athénban élt néhány filozófus. Biztosan többen ismerik Szókratész, Platón és Arisztotelész nevét. De, ami többnyire nem közismert, és még a filozófia professzorok többsége sem tud róla, az az, hogy a görög korszak két fő filozófusa, Platón és Arisztotelész valójában két különböző megközelítést képviselt. Nem azt akarom mondani, hogy az egyik teljesen összhangban volt a Felemelkedett Mesterekkel, a másik pedig nem. Platón megközelítése és filozófiája azon alapult, hogy az anyagi univerzumon túl létezik egy olyan világ, amelyben ideális formák vannak jelen, és azok az ideális formák testesítenek meg minden fizikai formát. 

Mint látható, ez hasonló ahhoz, amit mi tanítunk, csak mi a részletekbe is belementünk – megemlítve azt, hogy az anyagi univerzumnak négy szintje van, és a fizikai szinten látható körülmények valójában a három magasabb szinten jönnek létre: az önazonosság, a mentális és az érzelmi szinteken. Platón tehát nyitott volt egy a túloldalon lévő birodalom meglétére, és a filozófiája azon a megközelítésen alapult, hogy ha meg akarjuk érteni a fizikai világot, akkor meg kell értenünk az ideális formák birodalmát, és azt, hogy azok hogyan nyilvánítják meg a fizikai formákat.

Saját tanítványa, Arisztotelész, más irányt vett, az anyagi világra koncentrált, és valójában azt mondta, hogy az anyag világában mindent meg lehet magyarázni és érteni annak vizsgálatával. Nem szükséges olyan területre fókuszálni, amelyet az érzékszerveinkkel nem tudunk érzékelni. Arisztotelész úgy gondolta, hogy a világot megérthetjük az érzékszerveinkkel való érzékelés, észlelés által. Platón szerint a lélek egy bizonyos tudással és elképzeléssel lép be egy új inkarnációba. Arisztotelész úgy vélte, hogy a lélek egy üres lap, és ahogy a gyermek nő, és érzékszervi benyomásokat szerez, úgy a lélek kezd megtelni tartalommal. Ismét látható tehát, hogy Platón nyilvánvalóan nagyobb összhangban volt a Felemelkedett Mesterek reinkarnációra vonatkozó tanításaival és a korábbi életek pszichológiai mintáival. 

A görög filozófusoknak természetesen sok éven, sőt évszázadon keresztül viszonylag csekély befolyásuk volt a világ többi részére. Volt idő, amikor a katolikus egyház erőszakkal elnyomta őket, mert a tanításaik összeegyeztethetetlennek tűntek a kereszténységgel. De eljött az az idő, amikor Aquinói Tamás filozófus Arisztotelész tanulmányozásába kezdett, és egy új filozófiai rendszert hozott létre, amelyben Arisztotelész és a katolikus kereszténység egyesítésére törekedett. Ezzel felhívta a figyelmet Arisztotelész tanítására, így az eljutott a nyugati világba. Amikor konfliktus jött létre a tudósok és a vallás között, a tudományt irányító emberek utat nyitottak egy tudományos filozófia felé, amelyet Arisztotelész elképzeléseire alapoztak, miszerint az anyagi világot csak azt vizsgálva ismerhetjük meg. 

A tudomány alapja azóta is az, hogy csak az anyagi világot kell tanulmányozni, és abban kell hinni, hogy elő lehet állni „egy mindent megmagyarázó elmélettel” arra vonatkozóan, ami a világban történik.  Ez azonban, szeretteim, egy filozófiai és tudományos zsákutca. Sok ember áll már készen arra, hogy ezt meglássa, és hogy felébredjen az illúzióból, mint a mesében, amikor kezdetben mindenki azt hiszi, hogy a király díszes új ruhát visel, míg egy kisfiú fel nem kiált: a király meztelen! 

Valójában a tudományos materializmus királyain sincs semmi; ez nagyon világossá válik, ha valaki ráébred egy igen egyszerű tényre. Az anyagi jólétre való összpontosítás nem eredményez pszichológiai jólétet. Nem számít, hogy az embereknek mekkora anyagi vagyonuk van, attól automatikusan nem fogják jól érezni magukat. Az automatikusan nem teszi őket boldoggá.

Az emberek jólétének az elősegítése 

Látható tehát, hogy egy igazán felelősségteljes, demokratikus társadalomnak, ha a legjobbat akarja tenni a polgárainak, akkor el kell jutnia oda, hogy a pszichológiai jólétre összpontosít, és segít az embereknek jól érezniük magukat. Ez nem valami távoli spirituális cél a magasabb tudatállapot eléréséhez, hanem egy egyetemes fontossággal rendelkező szükséglet, arra vonatkozóan, hogy megértsük, hogy az emberek miért nem érzik jól magukat. 

Arra is érdemes felfigyelni, hogy a legtöbb gazdag demokráciában megnövekedett a mentális betegségek száma. Sokan boldogtalanok, elégedetlenek. Valójában úgy tűnik, hogy az emberek anyagilag minél gazdagabbak, annál nyomorultabban érzik magukat. Feltehetjük a kérdést, hogy miért van ez így? Majd elfogadhatjuk azt a nagyon egyszerű tényt, hogy az emberek nem anyagi lények. Ha azok lennének, akkor a jó anyagi körülményeket elérve automatikusan boldoggá válnának, és jól éreznék magukat a bőrükben. Az az egyszerű tény, hogy az anyagi gazdagság nem teszi boldoggá őket, azt mutatja, hogy az embereknek vannak olyan szükségleteik, amelyek nem anyagi természetűek. Ez elvezet annak a felismeréséhez, hogy az emberek tudatos lények, és az, hogy jól, vagy rosszul érzik magukat, az függ a tudatuktól.

Mint látható, a mentális betegségek, a depresszió és a boldogtalanság növekedésével a gyógyszergyárak nagy erőfeszítéssel próbálnak meg valamilyen csodaszert létrehozni, annak érdekében, hogy egy tablettát bevéve az emberek boldoggá váljanak. Nem jönnek azonban rá, és sok egészségügyi szakember sem veszi azt észre, hogy a gyógyszerek nem használnak a mentális betegségek leküzdésében és azok számának a csökkentésében. Ez azt mutatja, hogy a fizikai testben nincs olyan anyagi mechanizmus, amely garantálná, hogy valaki jól érezze magát, mert a jó érzés egy a tudati állapot, így az a tudat szintjén érhető el, nem a fizikai test szintjén.

Ez egy Arisztotelésztől származó másik elv kritikus megvizsgálásához vezethet el, amelyet a materialista tudomány is átvett. Eszerint a világon minden lebontható kisebb, alapvetőbb összetevőkre. Ha megértjük az adott dolgot alkotó alapvető összetevőket, akkor megértjük azt a dolgot is. Más szóval, minden egész az egésznél kisebb összetevőkből áll. Ha megértjük az összetevőket és azok működését, akkor megértjük az egészet is. 

Az egész nem egy fizikai megnyilvánulást jelent

A tudósok a fizikai agy vizsgálatával meg akarják érteni az emberi psziché működését. Azt hiszik, hogy az agy hozza létre a tudatot. Az agy kisebb összetevőkből áll. Azt gondolják, hogy azok működését megismerve megértik majd a tudat működését, azt, hogy mi teszi boldoggá az embereket és mi nem. A tapasztalatok alapján egy újabb kis lépést megtéve ráébredhetnek azonban arra, hogy az a tény, hogy az emberek boldogtalanok, azt bizonyítja, hogy egy ember nem érthető meg pusztán az agyának az anyagi összetevőit vizsgálva. Ezt kiterjesztve felismerhető, hogy az egész nem érthető meg kizárólag a kis összetevői vizsgálatával. Az egész univerzum pedig nem ismerhető meg az atomokat és szubatomi részecskéket vizsgálatával. Nincs egy olyan létező legkisebb részecske, amely lehetővé tenné az univerzum teljességének megértését, mivel a világegyetem egy egész.

Szeretteim, de hol létezik az "egész"? Az csak a tudatban. Megnézhetjük az összes sejtet, az összes neuront, az emberi fizikai agy összes idegi kapcsolatát, ám azok önmagukban nem teremtik meg egy ember teljességét. Megvizsgálhatjuk az univerzum összes alkotóelemét, de azok nem hozzák létre a teljes univerzumot. Így egy kisebb, de nagyon reális továbblépéssel felismerhető, hogy azok az egész megértésére irányuló kísérletek, amelyek során csak az összetevőket vizsgáljuk, kezdettől fogva tévesek. Nem vezetnek el az egész megértéséhez. Ahhoz feljebb kell lépnünk, amire tudatos lényekként képesek is vagyunk.

A tudatunknak megvan az a képessége, hogy megértse az egészet, de azt a jelenlegi tudományos módszerekkel nem lehet megtenni. Nem érhető az el egy olyan elemző, intellektuális elmével sem, amely a részleteket szemléli, kategorizálja és rendszerezi. Az elemző elme ebben a folyamatban elveszíti az egészet. Az egészet csak az úgynevezett intuíciónk segítségével vagyunk képesek meglátni, amely azonban valójában egy sokkal többrétű képesség. Ez az, amit végső soron a Tudatos Én képességeként említettünk, amelynek során a Tudatos Én képes túllépni a négy alsó testen, és más szemszögből szemlélni a világot; és mint ahogy azt már említettük, a Tudatos Én lényege az a képesség, hogy látja egészet, mivel képes két dolgot összekapcsolva azt megtenni.

Ez egy nagyon egyszerű hasonlattal megérthető. Ha egy nagyítóval megfigyelünk egy régi újságban megjelent fényképet, amit valószínűleg sokan megtettek a gyerekkorukban, akkor látni fogjuk, hogy a fénykép különálló fekete pontokból áll. Ha azt nagyon közel emeljük a szemünkhöz, akkor csak a fekete pontokat látjuk, de a szemünktől eltávolítva látható, hogy az egyes fekete pontok egy képet alkotnak. Nos, szeretteim, ha lefényképeztek egy rózsát, és ha a tudósaitok megvizsgálják az összes pontot mindegyiket elemezve, akkor mondjátok meg nekem, hogyha nem látják a teljes képet, vajon meg tudják-e azt tenni, vagyis eljutnak-e majd az egyes pöttyöktől arra a következtetésre, hogy azok egy rózsa képét alkotják? Az összetevőket nézve ugyanis nem látható a teljesség, az egész.

A fizikai szükségletektől a pszichológiai szükségletekig

A demokratikus országok továbbra is ezt a megközelítést alkalmazzák a polgáraik szolgálatára. Megpróbálják megvizsgálni anyagi, fizikai értelemben az emberi lények összetevőit, ami működik is az anyagi szükségletekre vonatkozóan.  Az emberi testet megvizsgálva pedig kideríthető, hogy mire van szüksége táplálkozás, mozgás és egyéb szempontokból.  Ezek alapján össze lehet állítani egy teljes listát. De, ami a pszichológiai jólétet illeti, ott már nem lehet tovább fejlődni anélkül, hogy ne az egészet néznénk, vagyis anélkül, hogy egészében meg ne értenénk, hogy mi egy emberi lény, és hogy hogyan működik.

Elképzelhetitek, és hívásokat intézhettek, annak érdekében, hogy a társadalom felébredjen, és rájöjjön arra, hogy a demokrácia következő lépése annak elérése, hogy az emberek jól érezzék magukat. De azt csak akkor tudjuk megtenni, ha elfogadjuk, hogy holisztikusabb megközelítésre van szükség; arra, hogy úgy tekintsünk az emberekre, mint akik többek a fizikai agyuk összetevőinél. Ha ez az elmozdulás bekövetkezik, akkor több perspektíva nyílik meg arra vonatkozóan, hogy a társadalom hogyan kezdje el újra gondolni, hogy mi is a demokratikus társadalom valódi célja.

Az pedig összefügg azzal, amit Saint Germain említett azzal kapcsolatban, hogy az embereknek joguk van kizsákmányolás mentesen élni. Nos, látható, hogy a részleteket szemlélő és az egészet figyelmen kívül hagyó megközelítést valójában egy kis elit kényszerítette rá az emberekre és a társadalmakra, akik, ha megvizsgáljuk őket, nem feltétlenül voltak rosszindulatúak, de nagyon korlátozott látásmóddal rendelkeztek. Ugyanakkor nagyon erős büszkeség érzettel és ésszel rendelkezve úgy gondolták, hogy intellektuális elitként mindenkinél jobban képesek eldönteni, hogy Isten miért nem létezik. Ezért a társadalomnak el kell távolodnia a vallás és a spiritualitás minden formájától. Annak teljesen materialistának kell lennie, mert a világ olyan. 

Úgy érezték, hogy a társadalom nevében ezt képesek eldönteni, így, mint látható egy szellemi hatalmi elit jött létre, és bár vannak más hatalmi elitek, amelyek alattomosabb szándékokkal rendelkeznek, ennek a hatalmi elitnek a felszínen jók a szándékai. Tény azonban, hogy azok mégsem annyira jóindulatúak, mivel a materialista ideológiájuk előmozdítása érdekében figyelmen kívül hagyják a társadalom tagjainak a jólétét. Nem törődnek azzal, hogy az emberek boldogtalanok, depressziósak, egyre több a pszichés probléma, hogy az emberek nem érzik jól magukat. Továbbra is fanatikusan hirdetik a materialista elképzeléseiket, és nem foglalkoznak az emberekkel, mivel, mint ahogy az korábban már elhangzott, számukra egy eszme fontosabb az egyénnél.  Ez a kizsákmányolásnak egy rendkívül alattomos formája.

A materializmus egy kizsákmányoló ideológia

Ha egy egész társadalom egy eszmén alapul, és ha az fontosabb, mint az egyén, legyen szó a fizikai túlélésről, vagy a pszichológiai jólétről, akkor az egy embertelen kizsákmányoló társadalom. Ez esetben a lakosság erőszaknak van kitéve. Láthattunk olyan társadalmakat, ahol azokat, akik nem értettek egyet a kommunista ideológiával Szibériába küldték, vagy akik ellenezték a náci ideológiát, azok koncentrációs táborba kerültek. Ezek a legszélsőségesebb formájú megnyilvánulások. Amit azonban nem könnyű észrevenni, szeretteim, az az, hogy a demokratikus országokban a legtöbb „szabad” ember egy kis intellektuális elit túsza, amely fanatikusan hirdeti a materializmus eszméjét, és figyelmen kívül hagyja, hogy az nem kedvez a lakosság jólétének. Ezek az emberek annyira elvakultak, hogy az ideológia népszerűsítése érdekében készek kizsákmányolni az embereket, és kegyetlenül bánni velük. Ez egy nagyon méltatlan helyzet, amelytől a demokratikus kormányoknak kötelességük megvédeni az állampolgáraikat. Ha ezt kezdjük felismerni, akkor újra kell gondolunk azt is, hogy hogyan viszonyuljunk a társadalomhoz. 

Még arra is ráébredhetünk, hogy nem az a kérdés, hogy végiggondoljuk-e azt, hogy eddig mit rontottunk el, hanem az, hogy felismerjük-e, hogy a következő logikus lépés a kollektív tudat felemelésének a folyamatában, ahogy azt St. Germain említette, az, ha a pszichológiai jólét kialakulását kezdjük el elősegíteni. Ehhez természetesen meg kell jobban értenünk a pszichológiát.  A pszichológia jobb megértéséhez pedig túl kell lépnünk a materialista tudomány azon megnyilvánulásán, hogy az nem hajlandó komolyan tanulmányozni a tudatot, és fontolóra kell vennünk, hogy a tudat miként hat nemcsak az egyéni életünk minden aspektusára, hanem arra is, hogy a kollektív tudat hogyan befolyásolja az egész társadalmat. Meg kell vizsgálnunk annak a lehetőségét is, hogy a kollektív tudat befolyásolhatja a fizikai, anyagi univerzumot.

A rejtett szuperszerkezet

Ezek nagyon-nagyon fontos témák, mert ezzel a finom tudatváltással a társadalom kiszabadulhatna a jelenlegi patthelyzetéből, és hirtelen egy lépést tehetne előre a tudomány, elsősorban a pszichológia területén, annak megértésében, hogy milyen lények vagyunk, és mi az, amitől valójában jól érezzük magunkat. Ez sok mindenhez elvezethet, de most szeretném, ha a felemelkedett mesterek tanítványaiként felhívnánk benneteket annak felismerésére, hogy e mögött a materializmust hirdető intellektuális hatalmi elit mögött és a többi hatalmi elit mögött, akik a hatalmat vagy a gazdasági kontrollt tartják szem előtt, a másik három birodalomban is mindig jelen vannak bizonyos erők. 

Erőteljes démonok és bukott lények találhatók meg ott, nekünk pedig arra van szükségünk, hogy hívásokat intézzetek hozzánk, hogy beavatkozhassunk, hogy visszatarthassunk, és felemészthessünk néhány ilyen teljes szuperstruktúrát. Jelen van ugyanis egy nagyon-nagyon erős kollektív szörnyeteg, amely Arisztotelész idejétől kezdve a katolikus korszakon át is jelen volt, és amely a tudományos korszakot is áthatja. Ez az oka annak, hogy az emberek nem akarják az egészet nézni. A démonoknak egy nagyon erős csoportjáról beszélek, amely megpróbálja megakadályozni az embereket abban, hogy az egészet nézzék, azzal, hogy egyrészt lezárják az elméjüket, vagy arra sarkallják őket, hogy összpontosítsanak fanatikusan bizonyos részletek megértésére, azt gondolva, hogy nem szükséges megérteni az egészet, vagy hogy annak az adott dolognak a megértése túlságosan nagy falat lenne. 

Megpróbálják tehát az emberek figyelmét az anyagi világra terelni, hogy ne is legyen idejük egyet hátralépve feltenni ezeket az alapvető kérdéseket: – miért csináljuk ezt, miért tesszük továbbra is ezt, miközben látjuk, hogy nem működik? Megpróbálják megakadályozni, hogy az emberek valóban eljussanak ahhoz a felismeréshez, hogy azt mondhassák: „Ezt tettük egy ideje, miért nem lépünk egy lépést hátra, és nézzük meg, hogy mi ennek a valódi következménye? Mi történik valójában a tudomány és a valóság ezen megközelítésének az eredményeként? Közelebb kerültünk-e az univerzum megértéséhez a részletek vizsgálatával?

A tudományos fejlődés lehetősége

Ha őszinték vagytok, akkor elismeritek, hogy a kvantumfizika megjelenése óta nincs döntő előrelépés a tudomány területén, és ez arra mutat rá, hogy a tudomány rossz irányba összpontosít. Egyet hátra lépve feltehetitek magatoknak azt a kérdést, hogy: „Ami a társadalmi jólétet és a boldogságot illeti, elértünk-e valamit azzal, hogy a részletekre, a technológiára és az anyagi világra összpontosítottunk? Boldogabbá tettük az embereket azzal, hogy mindenre anyagi magyarázatot kerestünk? Könnyen belátható, hogy nem. Akkor talán hiányzik valami a megközelítésünkből?

Láthatjátok, szeretteim, nem azért vagyok itt, hogy azt mondjam, hogy a tudomány teljes mértékben téved, amikor a részletekre összpontosít. Azt mondom csupán, hogy a részletekre való összpontosítás a tudomány omega aspektusa, és a nagy struktúrákra, az egészre, a mintákra való összpontosítás jelenti a tudomány alfa aspektusát. A sötét erőknek és a bukott lényeknek azonban sikerült elfelejtetniük az emberekkel a tudomány alfa-aspektusát, mondván, hogy az a vallás birodalmába tartozik, és minden, amit az intuícióval megszerezhető, az csak babona, és nem bizonyítható.

Láthatjátok, szeretteim, ha visszatértek a rózsa képének az analógiájához, hogy az egyes pontokat nézve nem tudjátok bebizonyítani, hogy azok egy rózsát alkotnak. Ha külön vizsgáljuk a szubatomi részecskéket, nem tudjuk bebizonyítani, hogy azok alkotják az univerzumot. A tudatotokkal azonban észlelitek, hogy létezik az univerzum. Az egész tehát megvan, de a részleteket tanulmányozva azt már nem tudjátok bizonyítani.

Minden ember rendelkezik azzal a képességgel, hogy lássa az egészet, és valójában a tudománynak is ez a lényege. Nem az, hogy minden részletet megértsetek, hanem hogy felfogjátok az egészet. Nem lehet azonban megérteni az egészet, ha csak a részleteket szemlélitek. Vissza kell lépnetek, használnotok kell az intuitív képességeiteket, hogy a mintákat összeállítva az egészet lássátok. 

Természetesen az egészre való rálátás képességét a bukott lények manipulálni tudják, és pontosan erre törekednek az ideológiák kialakításával. Mi a célja a legtöbb ideológiának világszerte? Mindegyik azt jelenti ki, hogy a célja az, hogy egy abszolút igazságot nyilvánítson meg az univerzum működésével kapcsolatban. Ez azonban csak a felszín, aminek semmi köze a valósághoz. A bukott lények célja ugyanis az, hogy egy hamis elméletet, hamis egészet mutassanak be, és azt mondják, hogy "így működik az univerzum", majd rávegyék az embereket, hogy erre az elképzelésre összpontosítsanak ahelyett, hogy arra használnák a képességüket, hogy megvizsgálják, hogy a dolgok valójában hogyan működnek. Úgy működik-e a gazdaság, ahogy a kapitalisták vagy a kommunisták mondják? Vagy esetleg teljesen másképpen? Ez mindennel így van, szeretteim. 

Aminek valóban meg kellene történnie a társadalomban, és ami közel is áll ahhoz, hogy bekövetkezzen, az az, hogy egyre több embernek kell előlépnie, és feltennie a kérdést: „Miért fogadtunk el egy olyan megközelítést, ahol először létrehoztunk egy elméletet arról, hogy a világ szerintünk hogyan működik, majd azt próbáltuk meg bizonyítani, vagy cáfolni? Ez hasznos lehetett olyan időkben, amikor jóval primitívebb tudományos eszközeink voltak, mint jelenleg. De ma tehetünk egy lépést előre, és átválthatunk az elméletekre való összpontosításról, arra, hogy a dolgok tényleges működésének a megfigyelésére összpontosítsunk. De ne csak a részleteket nézzük, hanem az egészet, az összefüggéseket, a nagy képet is.”

Az ideológiák kora lejárt.

A leghaladóbb tudósok és filozófusok egy része már megélte ezt a váltást, de egyre többen – emberek milliói – válnak késszé arra, hogy elfogadják azt, és követeljék, hogy ez ne csak a tudomány területén, hanem a társadalom egészében is megtörténjen, hogy a társadalom ráébredjen, hogy az ideológiák kora lejárt. Az elméletek idejének vége.  Azoknak a politikai pártoknak az ideje is lejárt, amelyek azt hirdetik, hogy a társadalomnak egy adott módon kell működnie. Ideje megvizsgálni: „Kik vagyunk mi? Hogyan működünk? Mi működik nálunk? Mitől érezzük jól magunkat? Mi tesz bennünket boldoggá? Ezek képezzék a társadalmunk alapjait. Nem pedig valami kitalált elmélet arról, hogy a dolgoknak hogyan kellene működniük, és hogy az univerzumnak hogyan kellene működnie.”

Ez egy kvantum ugrást jelent majd mindennel kapcsolatban, ahhoz képest, amit az elmúlt néhány ezer évben láttatok. Elmondható, hogy még a görög filozófusok is beleestek annak a vágynak a csapdájába – hogy elméleteket gyártsanak a világ működéséről az elméjükben. Az idők során sok filozófus, sok politikai ideológus esett annak az irányzatnak a csapdájába, amit mi valójában a sátáni tudatnak neveztünk, ahol az anyagi világra tekintve, és az ott látottakra alapozva úgy gondoljátok, hogy az anyagban látható körülményeket alapul véve létrehozhattok egy elméletet az univerzum működésére vonatkozóan, azt a kérdést is beleértve, hogy létezik-e spirituális világ. Ha pedig azt a választ adjátok, hogy létezik, akkor kialakítotok egy másik elméletet annak működéséről.

Most azt mondhatjátok, hogy tanításainkban mi is egy újabb elméletet mutatunk be nektek. A különbség azonban az, szeretteim, hogy mi egy olyan elméletet adunk át, amelyről nem állítjuk, hogy az az abszolút igazság; amelyet azért adunk, hogy növeljétek vele a tudatosságotokat. Segítünk felismerni, hogy a kollektív megértés jelenlegi szintjén nem tudjátok megérteni a spirituális világ működését, mert még mindig a lineáris tudat csapdájában vagytok. A spirituális világ pedig nem lineáris, és így nem érthetitek meg a lineáris tudatosságotokkal. Mi tehát megpróbálunk benneteket egy olyan megértéshez juttatni, amely megszabadíthat benneteket a sátáni tudattól, amely azt hiszi, hogy az anyagi világ jelenlegi körülményeit alapul véve és felhasználva képesek vagytok megmagyarázni azt, hogy a világ hogyan működik. 

Miért olyan ártalmas ez az elmélet? Ha már az Aranykorról beszélünk, mi is Saint Germain célja? Megnyilvánítani az Aranykort, amelyben az anyagi körülmények, az anyagi gazdagság sokkal magasabb szintű, mint a mostani. Hogyan nyilvánítható meg az a kor úgy, ha a jelenlegi körülményeket látva, azt gondoljátok, hogy ezek a körülmények meg tudják magyarázni az univerzum működését? Fel kell ismernetek, hogy a jelenlegi körülményeket nem Isten teremtette meg, és nem is a természet törvényei alapján jöttek létre. Nem elkerülhetetlenek. Nem leküzdhetetlenek. 

A kollektív tudat hozta azokat létre, és a kollektív tudat feljebb emelésével meg tudtok változtatni igen sok anyagi körülményt, amelyekről ma azt gondoljátok, hogy megváltoztathatatlanok. Látjátok-e, szeretteim, hogy amikor az univerzum működését a jelenlegi körülményeitek alapján akarjátok megmagyarázni, akkor lezárjátok az elméteket attól az elképzeléstől, amely benneteket és a Földet a jelenlegi körülményeken túlra juttathatna, és amellyel egy jobb kort teremthetnétek?

Szeretteim, ha teljes mértékben arra a tényre koncentráltatok volna, hogy bármiféle mechanikai munka elvégzésének az egyetlen módja az, ha egy állatot használtok, amely lovas szekeret húz, vagy egy szerkezetben körbe járva egy kereket forgat, amely vizet pumpál, akkor hogyan teremthettétek volna meg a modern kort? Az csak azért történt meg, mert volt egy tudati ugrás, amelynek során néhány ember hajlandó volt másképp látni, az akkori körülményeken túlra, és azt mondani: „Létre lehet hozni valami jobbat; túl lehet lépni a jelenlegi körülményeken, és egy jobb társadalmat lehet teremteni.” 

Szeretteim, hogyan valósulhatott meg a repülőgép feltalálása? Egy repülőt az összes alkatrészeivel együtt megvizsgálva látható, hogy azok mindegyike nehezebb a levegőnél. Egyikük sem képes önállóan repülni, de ha összerakják őket, és ha az egészre tekintetek, láthatjátok, hogy vannak bizonyos körülmények, amelyek ténylegesen lehetővé teszik, hogy egy több tonnás repülőgép a levegőbe emelkedhessen. Ez a holisztikus gondolkodás, nem a részletekbe merülés. Valaki megtette ezt az ugrást, és azt mondta: "A repülésnek lehetségesnek kell lennie még egy a levegőnél nehezebb eszközzel is."

Nagyon sok korlát van az emberek elméjébe programozva, amelyek megakadályozzák az Aranykor megnyilvánulását, azon egyszerű ok miatt, hogy az emberek nem tudják elfogadni, hogy az lehetséges. Ha pedig nem tudjátok elfogadni, hogy az lehetséges, ha az emberek egy kritikus tömege nem tudja elfogadni azt, akkor a szabad akarat törvénye, és a nyilvánvaló tagadhatóság törvénye alapján Saint Germain nem tudja előhozni ezeket az ötleteket, és nem engedheti számotokra őket szabadon, és így nem tud olyan technológiát biztosítani nektek, amely magasabb szintre emeli a társadalmaitokat. 

A tudat kiaknázatlan lehetőségei

Szeretteim, ha megvizsgáljátok, hogy mi kell az emberek ahhoz, hogy jól érezzék magukat, akkor eljuttok oda, hogy számba vegyétek a tudatosság szerepét és a tudatban rejlő lehetőségeket. Ha pedig őszintén felismeritek a tudatosságban rejlő lehetőségeket, előbb-utóbb rájöttök, hogy ez a lehetőség sokkal nagyobb, mint aminek valaha gondoltátok. Arra a következtetésre is eljuthattok, hogy lehetőség van arra, hogy egy ember a tudatát számottevően magasabb szintre juttassa el, mint amilyen szinten a legtöbb ember jelenleg van. Tudományos alapon még azt is felfedezhetitek, hogy létezik egy olyan szisztematikus folyamat, amellyel az emberek egyre magasabb tudatszintekre emelkedhetnek.

Ez pedig megnyit majd benneteket arra, hogy ráébredjetek, hogy hosszútávon az tesz benneteket boldoggá, ha az önmegvalósításotokon dolgozhattok, és egy magasabb tudatszintet nyilváníthattok meg. Rövid távon azonban egy egyszerű dolog miatt érzitek jól magatokat, vagyis akkor, ha nem manipulál benneteket semmilyen külső erő. Vannak azonban efféle belső erők is, mégpedig a saját egotok. De a felismerés első szintje, amire el kell jutnotok, az az, hogy a társadalomnak rá kell ébrednie, hogy az emberek jóérzéséhez (és nem csak az érzelmeket, hanem a mentális és önazonosság szint érzéseit is beleértve béküljetek meg azzal, akik vagytok, és az életetekkel is) arra van szükség, hogy az embereket semmilyen külső erő ne zsákmányolja ki. Ez megnyitja majd a felismeréseteket abba az irányba, hogy ráébredjetek, hogy bizonyos energiák, bizonyos nem anyagi lények képesek hatást gyakorolni az emberi pszichére.

A tudósaitoknak kezdetben ezt nehéz lesz leírni, de fokozatosan kifejlesztenek majd egy olyan univerzális nyelvet, amellyel meg tudják magyarázni, hogy vannak bizonyos erők, amelyek nem az anyagi szférában vannak jelen, de befolyást gyakorolhatnak az emberi pszichére, sőt különféle módokon képesek még manipulálni is az embereket. Erre akkor derül majd fény először, amikor a mentális betegségeket, a mentális betegségek legsúlyosabb formáit vizsgáljátok, hiszen mindezek annak köszönhetők, hogy az emberek nyitottá váltak az ilyen erőkre. Amint a társadalom elkezdi felismerni ezt, ráébred, hogy ha le akarjátok győzni a mentális betegségeket, a mentális betegségek járványát, akkor el kell kezdenetek foglalkozni azzal, és olyan módszereket kell találnotok, amelyekkel segíthettek az embereknek túljutni azokon, és megvédeni magukat azoktól.

Ez ismételten egy meglehetősen távolra mutató folyamatnak tűnhet, amely valójában egy reális lehetőség, ami jóval azon a tartományon belül található, amely néhány évtizeden belül megtörténhet. Természetesen világszerte sok pszichológus, sok egészségügyi szakember kezdte már ezt felismerni. Most ismételten arra kérünk benneteket, hogy intézzetek hívásokat, annak érdekében, hogy a szakemberek szabadon előre merjenek lépni, és kimondani, hogy: "A mentális betegségek esetében egy új megközelítésére van szükség, mert a jelenlegi megközelítésünk nem működik".

Mert ismételten mi is a cél? Fellelni azt, hogy mi működik. Megtalálni azt, ami segít az embereknek. Meglelni azt, ami segít nekik abban, hogy jobban érezzék magukat, és többre tartsák az életüket. Ez a demokratikus társadalmak és egy demokratikus államforma fő felelőssége. A demokráciákban az emberek legfőbb felelőssége az, hogy elszámoltassák a kormányaikat, mert ki más fogja azt megtenni helyettük? Nem várhatjátok el, hogy a kormány vonja felelősségre önmagát. Ez a nép feladata, legyen az képviseleti, vagy közvetlen demokrácia.

A konferencia jelentősége

Szeretteim, jól tudom, hogy az óra ketyeg, a testetek és a csakráitok pedig elértek egy bizonyos maximum kapacitást, amelyet egy ülés alatt képesek vagytok kezelni. Még egyszer köszönöm, mint azt mindannyiunk korábban már mondtuk, hogy itt vagytok, és hogy nyitott kapuként szolgáltok, megsokszorozva a kiáradásainkat, hogy még erősebb lendületet küldhessünk a kollektív tudatba. Nem hiszem, hogy a külső elmétekkel teljesen tisztában vagytok annak a jelentőségével, amit csináltok, amikor egy konferencián együttesen jelen vagytok. Természetesen nagy jelentőséggel bír az is, amikor egyedül, vagy kis csoportokban ülve mondotok invokációkat, tanulmányozzátok a tanításokat. De minél nagyobb a csoport, annál nagyobb a szorzó tényező, és mi annál erősebb impulzusokat tudunk felszabadítani rajtatok keresztül. Mint mindig, így most, sokkal jobb munkát végeztetek el annál, mint amit a tudatos elmétekkel észleltek.  Persze nincs szükség arra, hogy tudatosan is megértsétek mindazt, amit tesztek, és azok következményeinek a szerteágazódását is felismerjétek.

Ennek ellenére szeretnénk, ha megértenétek egy nagyon egyszerű dolgot. Teljes mértékben a tudatában vagyunk annak, hogy amikor egy adott fizikai megtestesülésben vagytok, egy azonnali helyzettel van dolgotok. Lehet, hogy pszichés problémáitok vannak, és azokkal küzdötök. Đe problémáitok lehetnek a fizikai testetekkel, vagy a családban, a munkahelyen, a pénzügyekkel. Lehetnek bennetek szorongások, félelmek, de miért vagytok a Felemelkedett Mesterek tanítványai? Mert képesek vagytok arra, hogy ne azonosuljatok teljesen az anyagi helyzetetekkel, hogy ráébredjetek arra, hogy van még valami több az életben, és azt akarjátok, azért találtatok rá a tanításainkra, és döntöttetek úgy, hogy alkalmazzátok azokat. Szeretnénk, ha megértenétek, hogy bár itt ültök, és talán kissé fáradtnak érzitek magatokat, de a tevékenységetek következményei nagyon-nagyon jelentősek. Azt az impulzust akarjuk átadni nektek, hogy a spirituális úton való előrehaladásnak, a tudatotok feljebb emelésének is van olyan jelentősége, amely túlmutat a saját életeteken. Más perspektívát nyújt az útról, a mindennapi életetekről, ahol bizonyos módon személytelenné tehetitek a mindennapi életeteket az által, hogy nem azonosultok vele oly mértékben, nem ragadtok bele annyira.

Döntés az úton

A spirituális útról szólva bizonyos pszichológiai problémák megoldásáról beszéltünk nektek, de van a spirituális fejlődésnek egy olyan eleme is, amely megköveteli, hogy döntést hozzatok. Azt azonban nem hozhatjátok meg akkor, ha nem álltok készen rá. De, amikor az invokációkkal hívásokat intéztek egy adott kérdésben, amikor növelitek a megértéseteket, akkor eljöhet az a pont, amikor el kell döntenetek, hogy többé nem az adott kérdésre irányítjátok a figyelmeteket. Ebben az esetben jó segítség lesz számotokra, ha azt mondjátok: „Nem azért vagyok fizikai megtestesülésben, hogy anyagi életet éljek, hanem azért, hogy segítsek a bolygói tudatosság növelésében. Nem hagyom, hogy a személyes életemnek bizonyos kérdései megakadályozzák a lelki fejlődésemet és a Felemelkedett Mestereknek nyújtott segítségemet, ezért a figyelmemet más dolgokra irányítom.”

Ez a váltás gyakran az utolsó lépés lehet egy adott probléma leküzdésében, mert bár még mindig lesz egy ego-elem, egy bizonyos belső szellem, egy bizonyos külső én-elem, amely csapdába akar ejteni, hogy egy adott probléma határozzon meg benneteket. Egy olyan, amely lehet egy múltban történt dolog, vagy lehet valami, ami most történik. De lehet olyasmi is, ami nem történt meg, de szerintetek meg kell történnie. Így hozzátok létre azt az „én”-t, amelyet ez a probléma határoz meg, és mondhatjátok a fohászaitokat, invokációitokat, és feloldhatjátok velük azt az energiát, amely ezt az „én”-t táplálja. Bár lehet, hogy jobban megértitek már ezt a mechanizmust, de még mindig nem döntötök úgy, hogy egyet visszalépve, az „én”-re tekintve azt mondjátok: „Látom már, hogy egy egész „én” jött itt létre, amely összeköt engem ezzel a problémával.  Ezt azonban már nem akarom többé, nincs rá szükségem, és egyszerűen nem vagyok hajlandó neki szentelni a figyelmemet és az energiámat." Akkor nagyon gyorsan eljuthattok arra a pontra, ahol egyszerűen az az én eltűnik, és többé nem vonz benneteket. Így megtapasztaljátok, hogy jobban érzitek magatokat, amikor elengeditek ezeket a korlátozott énjeiteket.

Szeretném kifejezésre juttatni, hogy mennyire fontos, hogy könnyedén elengedjétek a kisebb énjeiteket, mert ti végül is nem azért vagytok itt, hogy egy átlagos életet éljetek. Tudjátok, hogy hétköznapi életet élve nem lehettek boldogok. Azért vagytok itt, hogy az önmegvalósításotokon dolgozzatok, ami a krisztusság egyik szinonimája. De mit jelent a krisztusság legmagasabb fokozatainak a megnyilvánítása? Azt jelenti, hogy hagyjátok meghalni az alsóbb énjeiteket, hogy a Krisztust követhessétek a magasabb ösvényen. Azok, akik hajlandók elveszíteni az életüket értem, megérdemlik, hogy az Élő Krisztus tanítványai legyenek, és maguk is élő Krisztussá váljanak.

Ismételten kifejezem a hálámat, és köszönöm, hogy hajlandók vagytok összefogni, és ilyen nyíltan és szabadon kommunikálni egymással. Szeretteim, öröm látni benneteket, és az is az, hogy egynek érezhetjük magunkat veletek, még akkor is, ha ti nem mindig érzitek ezt így. Ha azonban készen álltok rá, akkor megérezhetitek ezt az egységet a felemelkedett mesterekkel. Ha pedig azt akarjátok, akkor megtapasztalhatjátok azt az egész konferencia alatt, sőt magatokkal is vihetitek, ha hazamentek. Mert, mint tudjátok, minket nem korlátoz az idő és a tér. Ez az igazi oka annak, hogy Jézus miért mondta azt, hogy „veletek vagyok, a világ végezetéig", ami nem azt jelenti, hogy a világ egyszer elpusztul majd, hanem azt, hogy egy magasabb szintre gyorsul, és akkor azon a szinten is veletek leszünk majd.