Jézus értekezése
Legalább ennyit tudjunk az egóról!
4. rész: Miért válik az ego önbeteljesítő jóslattá?
2006.05.07.
Az ego nagyon különleges küldetéssel rendelkezik, mégpedig azzal, hogy megakadályozza a Tudatos Ént abban, hogy az újra felfedezhesse, és megmásíthassa az eredeti döntését, amely alapján elfordult Istentől, és megakadályozza abban, hogy megváltoztathassa azt a döntését, amely az egót létrehozta. Ezt a döntést a Tudatos Én hozta meg, de a döntéshozatalakor nem rendelkezett a Krisztusi tudatszint tisztaságával. A döntése úgy született, hogy a dualista tudatszinttel, az anti-krisztusi tudatszinttel kezdett kísérletezni. A Tudatos Én ezért nem látta tisztán azt, hogy a döntése mivel jár, és azt sem értette teljesen, hogy az érvei dualista gondolkodásra épülnek. Az ego mindent megtesz, amit csak megtehet, annak érdekében, hogy megakadályozzon benneteket abban, hogy túllépjetek ezen a vakságon, és mindent megtesz annak érdekében, hogy megakadályozza azt, hogy a Tudatos Én az ego illúzióin kívülre vetítse ki magát.
Meg kell értenetek, hogy a Tudatos Én végzetes döntést hozott, mivel nem látta teljes mértékben a Krisztusi valóságot, és vakká vált attól a fátyoltól, amelyet a dualista tudatszint teremtett. A Tudatos Én úgy gondolta, hogy a döntése helyes, és úgy érezte, hogy az a döntés, hogy hátat fordít a tanítójának az egyrészt jogos, szükséges, hasznos, másrészt nincs is lehetősége másképpen döntenie. Mivel a Tudatos Én már részben vak volt, vagyis a dualista logika által megosztott, ahogy Éva tudata is megosztottá vált a kígyó azon állítása eredményeként, miszerint nem fog biztosan meghalni, ezért nem látta, hogy ez az érvelés viszonylagos. Nem értette azt, hogy a kígyó logikája csak akkor tűnik ésszerűnek, ha a dualitás szűrőjén keresztül nézzük, egy olyan tudatállapotban, amelyben minden viszonylagos, amely azt jelenti, hogy minden érv igazolható.
A lényeges pont azonban az, hogy Tudatos Én Isten, vagyis az ÉN VAGYOK Jelenlétetek képére és hasonlatosságára készült. Éppen ezért ti nem lehettek rossz, gonosz ostoba emberek. Ha a Tudatos Én bölcsebb lett volna, akkor jobban cselekedett volna. A gond azonban az, hogy mindaddig, amíg a Tudatos Én a dualista logika szűrőjén keresztül tekint a világra, addig nem tudhat sokkal többet. Nem láthat túl az ant-krisztusi tudatszint viszonylagos logikáján, hogy láthassa a Krisztus abszolút valóságát.
Miért tűnik úgy, hogy a világegyetem az ego illúzióját igazolja?
A dualista tudatszint lényege az, hogy a Tudatos Én a világnak a hamis tanítói és az ego irányítása következtében a saját „valóságát”teremti meg, egy olyan világlátást, amelynek az az illúzió a központja, amelyet az ego teremtett meg. Ebben a világszemléletben minden az ego által létrehozott központi illúzióból ered, és ezért tűnik úgy, hogy minden azt az illúziót támogatja. Más szavakkal, mindaddig, amíg ezen a szűrőn keresztül tekintetek a világra, addig minden, amit láttok, azt erősíti meg, hogy az ego illúziója helyes. Ha sárga szemüveget viseltek, akkor a világ sárga árnyalatban jelenik meg a számotokra, és mindaddig így lesz, amíg le nem veszitek a szemüveget, és szűrő nélkül nem nézitek a világot.
Egy mélyebb valóságot rejt az az állítás, hogy a világ nem csak megszínezettnek tűnik. Azt a valóságot, amelyet az anyagi világegyetemben tapasztaltok, az ego elképzelései alakítják. Ez egy olyan lényeges pont, amelyet minden őszinte szellemi útkeresőnek meg kell értenie. Mint ahogy ezen a web felületen már többször elmagyaráztam, az anyagi világegyetem tükörként működik, amely visszatükrözi mindazt, amit kibocsájtotok. Ezért mondtam az embereknek azt, hogy azt cselekedjék másokkal, amit ők is akarnak, hogy mások cselekedjenek velük. A valóságban a világegyetem teszi azt veletek, amit ti másokkal tesztek. Ez egy olyan biztonsági mechanizmus, amelynek az a célja, hogy póttanítóként szolgáljon azon társteremtők számára, akik elfordultak azoktól a szellemi tanítóiktól, akik az emberiség számára ki voltak jelölve. Ha nincs kapcsolatotok a tanítóitokkal, akkor a tanulásotoknak az egyetlen módja az, ha látjátok a cselekedeteitek következményeit, ezért a világegyetem visszatükrözi nektek mindazt, amit kibocsájtotok.
Meg kell értenetek, a szabad akarat törvénye alapján, ha hátat fordítotok Istennek és a szellemi tanítótoknak, akkor hagynotok kell azt, hogy a saját cselekedeteitekből tanuljatok. Ez esetben a szellemi tanító ugyanis nem avatkozhat bele a tanulási folyamatotokba mindaddig, amíg nem döntötök úgy, hogy kéritek a segítségét. A tanító nincs a ti személyes illúzióitok csapdájában, az egótok tükörházában, ezért tisztán átlát azon a fátylon, amely benneteket vakká tesz. Nem magyarázhatja mindezt el nektek mindaddig, amíg nem emelkedtek az útnak arra a szintjére, amikor már nyitottá váltok erre a magyarázatra. Éppen ezért a tanítónak meg kell várnia azt, amikor a Tudatos Én hozzákezd ahhoz, hogy megkérdőjelezze az ego által teremtett illúziókat.
A tanító teljes mértékben tisztában van azzal az alapvető problémával, hogy a tanítvány csak bizonyos szintű érettség esetén kezdi csak pedzegetni ezt a problémát. Mi a probléma lényege? Az egótok a dualista tudatszintet használja fel arra, hogy annak megfelelő mentális képeket teremtsen, amilyennek a világot gondolja, vagyis inkább amilyen világot szeretne annak érdekében, hogy a saját személyre szabott egótok az alapvető illúzióját fenntarthassa. A Tudatos Én is részben ezzel a világlátással azonosítja magát, ezért látja a világot azon a színes szemüvegen keresztül, amelyet az ego illúziói jelentenek. Ugyanakkor a Tudatos Én, a figyelmetek irányítójaként, amely a teremtő erőtök, ezt a világlátást vetíti ki a kozmikus tükörre. Találjátok ki, hogy a tükör mit vetít vissza számotokra?
Kezditek már látni a problémát? A Tudatos Én a teremtő képességét arra használja, hogy dualista képeket vetítsen ki az anyagi világegyetemre, a kozmikus tükör pedig ezt tükrözi vissza, amely azt jelenti, hogy ami visszatükröződik, az látszólag az ego világlátását erősíti meg. Ha az egótok olyan Istenképet teremtett, amely szerint Isten haragos és igazságtalan lény az égben, aki elhagyott benneteket, akkor az anyagi világegyetem olyan körülményeket tükröz vissza nektek, amelyek úgy tűnnek, hogy megerősítik ezt az elképzelést. Egyszerűen nem lesztek képesek Istent mindaddig közvetlenül megtapasztalni, amíg az elkülönülés illúziójával azonosítjátok magatokat, ennek következtében az anyagi világegyetem el fogja rejteni előletek a valóságot, hogy Isten lénye mindenben jelen van. Minden, amelyet ezen a világon megtapasztaltok, látszólag azt az elképzelést erősíti meg, hogy Isten itt nincs jelen, Isten elhagyott benneteket. Ehhez hasonlóan, ha azt hiszitek, hogy az élet küzdelem, akkor a kozmikus tükör olyan fizikai körülményeket tükröz nektek vissza, amely az életeteket küzdelemmé alakítja.
Más szavakkal, Isten társteremtőiként nem tudjátok beszűntetni azt, hogy folytonosan társteremtsetek. Mint ahogy már korábban mondtam, nyilvánvalóan ti magatok teremtitek meg a saját körülményeiteket, de a kérdés az, hogy az ego által meghatározott dualista önazonosság-észlelés alapján teszitek-e ezt, vagy az isteni önazonosságotok alapján, amely az ÉN VAGYOK Jelenlétetekhez kötődik. A Tudatos Én rendelkezik azzal a képességgel, hogy bármivel azonosíthatja magát, amit valósnak észlel, és valósnak fogad el. Ezért ha a Tudatos Én az ego által meghatározott halandó önazonossággal azonosítja önmagát, akkor nyilvánvalóan halandónak fogjátok hinni magatokat, emberi lényeknek, akik egy korlátokkal teli világban élnek, amely az életüket küzdelemmé alakítja. Mivel ezzel a világlátással azonosítjátok önmagatokat, ezért a lelketek ehhez a bolygóhoz vonzódik, ahol ezek a körülmények fizikailag is megjelennek, mivel a bolygón élő életáramlatok tömegtudata ezt teremtette meg.
Az ego általi önazonosság megkérdőjelezése
Mindaddig, amíg teljes mértékben az ego által meghatározott világlátással azonosítjátok magatokat, addig minden, amit láttok annak a világképnek megfelelően alakul. Más szavakkal mindaddig, amíg a Tudatos Én el nem kezdi feltételezni magáról azt, hogy ő több mint az ego, addig nem lesztek képesek az ego világlátását megkérdőjelezni. Mivel nem tudjátok elviselni azt, hogy elveszítsétek az önazonosságotok észlelését, ezért, ha azt hiszitek, hogy az ego halandó önazonossága mindaz, amivel rendelkeztek, akkor nem lesztek hajlandóak ennek megkérdőjelezésére, ezért elérhetetlenek maradtok a szellemi tanítótok számára. Ezért azon igyekeztek majd, hogy minden veletek történt dolgot oly módon magyarázzatok, ahogy az a világlátásotokat erősíti. Mivel az anti-krisztusi tudat relatív logikával rendelkezik, ezért bármit alakíthattok oly módon, hogy az azt bizonyítsa, amit hinni szeretnétek. Ezt nevezik közismert néven körkörös logikának.
Hogyan szabadulhattok tehát meg az ego által teremtett illúzióktól? Azáltal, az anyagi világegyetemben Isten által létrehozott biztonsági mechanizmus által, amelyet Mária Anya magyaráz el a könyvében. Ez a mechanizmus az Anya-Fénynek az a hajlama, hogy arra törekszik, hogy alapszintre, vagyis az egyensúlyi állapotba rendeződjön vissza. Más szavakkal, ha arra használjátok fel a társteremtő képességeteket, hogy olyasmit hozzatok létre, amely nincs összhangban Isten törvényeivel és a teremtés céljaival, akkor a teremtményetek nem lesz fenntartható. Csak térben és időben létezik majd, amely azt jelenti, hogy az Anya-Fény nyilvánvalóan le fogja építeni.
Ennek következtében az életetek állandó küzdelemmé válik annak érdekében, hogy fenntarthassátok az ego illúzióit. Minél jobban ragaszkodtok az illúziókhoz, annál több olyan ellenerőt teremtetek, amelyek arra törekednek, hogy azokat lerombolják. Így az életetek valóban küzdelemmé válik, mivel az anyagi világegyetem alapvető erőhatása ellen harcoltok. Az Anya-Fény feladata az, hogy leromboljon minden olyan struktúrát, amely nincs összhangban Isten törvényével. Annak érdekében, hogy fenntarthassátok az egótok illúzióit, arra kell törekednetek, hogy az egész világegyetemet az egótok világlátásához illeszthessétek.
Egy társteremtői csoport képes a világegyetem egy bizonyos részét egy ideig arra kényszeríteni, hogy az a világlátásukhoz alkalmazkodjon. Ezért sikerült az emberiségnek az Anya-Fényt, amelyből a Föld bolygó is áll, arra kényszeríteni, hogy alkalmazkodjon a kollektív világlátásukhoz. Mindegy azonban, hogy a társteremtők milyen elszántan hisznek az illúziójukban, nem lesznek képesek az Anya-Fényt arra kényszeríteni, hogy a végtelenségig ezt fenntartsa számukra. Nyilvánvalóan egy olyan ellenerőt hoznak létre, amely lerombolja majd azt a világot, amelyet maguknak teremtettek. Tisztán látható ez napjaink emberi társadalmaiban betegség, hiány, szegénység, rövid életkor, élelemhiány, környezetszennyeződések, természeti katasztrófák és egyéb kiegyensúlyozatlanságok formájában.
A következmény világos. Valamilyen módon meg kell tanulnotok azt, hogy az ego világlátása hamis. Ha nem hallgattok a szellemi tanítótokra, akkor azáltal tanuljátok majd meg, hogy a fejeteket az univerzum betonfalához veritek egészen addig, amíg össze nem törtök, és el nem kezdetek azon elmélkedni, hogy hogyan lehetne jobban tenni a dolgotokat. Mindig szomorú a szellemi tanító számára azt látni, hogy az emberek megtagadják azt, hogy megkérdőjelezzék az egójuk illúzióit, és ezáltal fokozott krízist teremtenek az életükben egészen addig, amikor végül megtörnek a terhek alatt, és segítségül kiáltanak. Mi azonban kötve vagyunk a szabad akarat törvénye által, hagynunk kell az embereket, hogy mindaddig folytassák a köreiket, ameddig nem jutnak el oda, hogy a segítségünket kérjék. Így addig mi csak szemlélhetjük azt, ahogy az emberek olyan mértékben zárják magukat körbe, hogy már nem képesek mozogni.
Arra utalok, hogy amennyiben a Tudatos Én önmagát már az ego dualista világlátásával azonosítja, akkor nagyon nehéz összetörni annak az illúziónak az átkát. Maga a világegyetem ugyanis látszólag igazolja az ego világlátását azzal, hogy egy ideig megfelel neki. Ezért láthatjátok azt, hogy nagyon sok ember teljes mértékben meg van győződve arról, hogy a világlátása helyes. Azonban az is látható, hogy az emberek közös világlátása az idők során fejlődik. Évszázadokkal ezelőtt nagyon sok ember hitte azt, hogy a Föld és a világegyetem nagyon kicsi. Azt gondolták, hogy a Föld lapos, amelyet az ég kupolaként borít be.
Ez a világlátás megváltozott, mivel minden generációból néhány ember meg merészelte kérdőjelezni a társadalmuk és az egójuk világnézetét. A jelen korban szintén van egy töredéknyi ember, aki már készen áll az aratásra, hogy ismét visszakapcsolódhasson a szellemi tanítójához, és felemelkedjen, teljesen és véglegesen, kiemelkedve a személyes egója dualista illúzióiból, valamint a bolygó kollektív egójából. Meg kell azonban értenetek, hogy vannak olyan erők, amelyek bármit megtesznek annak érdekében, hogy megakadályozzák a személyes ébredéseteket, és így nagyon hatásos fegyverrel rendelkeznek ellenetek, amely tulajdonképpen a dualista tudatszint árnyaltsága. Nézzük tehát meg közelebbről, hogy mennyire árnyaltak lehetnek a dolgok abban a világban, ahol minden viszonylagos.
Ha minden viszonylagos, akkor kinek van igaza?
Az ego az Istentől való elkülönülés eredményeként született, és ezért önmagát csak Istentől elkülönülve képes látni. Az ego számára Isten és Isten valósága mentális koncepció marad, amely kigondolható, de soha sem tapasztalható meg közvetlenül. A Tudatos Én képes megtapasztalni Istent közvetlenül, de csak a Krisztusi tudatszinten keresztül. Ezért mindaddig, amíg az ego szűrőjén keresztül néztek keresztül, addig nem tudjátok megtapasztalni Istent közvetlenül, vagyis be kell, hogy érjétek egy leírással a közvetlen megtapasztalás helyett. Arra utalok, hogy ha nem vagytok képesek a valóságot közvetlenül megtapasztalni, akkor azt leírásokon keresztül kell, hogy megismerjétek, és erre a leírásra nyilvánvalóan hatással lesz az elkülönülés tudatszintje. Ha nem befolyásolna benneteket az elkülönülés tudatszintje, akkor nem lenne szükségetek leírásokra.
Mint ahogy azt már a korábbi közléseimben elmagyaráztam, a Krisztusi valóság az, ami Isten lényéből jött létre. Valójában tehát semmi sem különülhet el Istentől. Ezért Istentől bármi csak mentális illúzióként különülhet el, amely mentális illúziót az önészleléssel rendelkező társteremtők teremtenek meg az elméjükben. Az ego tudata az elkülönülésből született, ezért egy alapvetően vele járó dualitással rendelkezik. Itt vagytok ti, Isten pedig valahol máshol. Isten és ti közöttetek megosztottság van.
Ennek az az eredménye, hogy ahelyett, hogy Istent közvetlenül megtapasztalnátok, az ego koncepciókat gyárt Istennel kapcsolatban, de azokban benne van a velük járó, beléjük épített dualitás. Mint látjátok, az ego számára nincs olyasmi, hogy abszolút igazság, egy olyan igazság, amelyet ne lehetne vitatni, vagy aminek nem lenne ellentéte. Az ego csak a dualitást látja, ezért amikor az ego koncepciókat gyárt Istennel kapcsolatban, akkor azt csak úgy képes megtenni, hogy Istent is relatív mércével méri, amely alapján Istennek is kell, hogy legyen egy ellentéte.
Mint ahogy már korábban említettem, a Tudatos Én soha sem veszíti el teljes mértékben az isteni eredetének emlékét. A Tudatos Én tudja azt, hogy Isten létezik, és tudja, hogy Isten teljes mértékben jó. Az ego jobban szeretné azt, ha a Tudatos Én mindent elfelejtett volna Istennel kapcsolatban, ami néhány emberrel valóban meg is történik egy átmeneti ideig. A szellemi útkereső azonban nem felejtette el Isten létezését, ezért az egónak bele kell foglalnia a világképébe Isten létezését, különben a Tudatos Én a továbbiakban már nem fogadná el az ego nézőpontját.
Az ego, amikor Istenről koncepciókat gyárt, akkor azt relatív módon teszi. A Tudatos Én tudja azt, hogy Isten jó, de mindaddig, amíg hatással van rá az ego logikája, addig nem képes teljes mértékben megtapasztalni Isten jóságát, vagyis nem képes látni azt, hogy annak nem lehet ellentéte. Így nagy a valószínűsége annak, hogy a Tudatos Ént az ego képes megtéveszteni a logikájával, vagyis azzal, hogy Isten jósága relatív, amelynek létezik egy ellentéte. A jó ellentéte a rossz, és ezen a bolygón az élet elég bizonyítékot ad arra, hogy úgy tűnjön, hogy a rossz a valóság. Ezért kísért meg benneteket az a gondolat, hogy azt higgyétek, hogy Istennek ellentétének kell lennie, hívjátok azt ördögnek, vagy ahogy akarjátok, amely annyira valóságos, mint Isten, és feltehetően szükség van rá, hogy kiegyenlítse a teremtés egyensúlyát.
Látjátok, hogy mire utalok? Az ego, az anti-krisztusi tudatszinten keresztül megteremtett egy olyan mentális képet, amely Istent úgy ábrázolja, mint aki nem önfenntartó, nem független, ellentét nélküli valóság. Istent nem teljes lényként ábrázolja, és Isten jóságát csak annak ellentétéhez való viszonya alapján definiálja. A jóság tehát már nem abszolút, hanem a rossz, a gonosz ellentételeként definiálódik.
Miért nem nyerhető meg soha egy dualista vita?
Vegyétek figyelembe azokat a finomságokat, amelyeken nagyon sok vallásos ember átnéz. Az ilyen emberek azt feltételezik, hogy még a jóság is meghatározható a rossz, a gonosz ellentéteként, és amit ők jóként határoznak meg, az szerintük igazodik Isten abszolút jóságához. Ez azonban a korszakok hatalmas illúziója, amely gyakorlatilag minden vallási konfliktus és háború oka ezen a bolygón. Ha átnéztek az elkülönülés tudatszintjén, akkor SOHA sem láthatjátok meg Isten abszolút valóságát és jóságát. CSAK a viszonylagos jót látjátok majd, és ezzel lehetőség lesz arra, elkerülhetetlenné válik az, hogy a jót oly módon definiáljátok, amely attól az alapvető illúziótól függ, és látszólag azt erősíti, amelyet az ego teremtett!
Az egyének és a társadalmak korszakokon keresztül különböző meghatározásokkal éltek a jóval kapcsolatban. Bár Isten Mózesnek azt a parancsolatot adta, hogy „ne ölj”, azonban azok, akik Isten képviselőinek számítottak az izraelitáknál, azok gyakran nyilvánították jónak az ellenség megölését. Ez egy nyilvánvaló példa arra a tényre, hogy az ego nem képes látni Isten abszolút jóságát, ezért azt egy viszonylagos koncepcióvá alakítja át, amely aszerint határozható meg, ami az ego számára ideiglenesen előnyt jelent.
Ha a Tudatos Én egyszer magára veszi az ego dualista logikájának színes szemüvegét, akkor a világot egy olyan szűrőn keresztül látja, amelyet ellentétpárok határoznak meg. Az ego nem lát semmit ezeken a viszonylagos ellentétpárokon túl, ezért állítja azt még a halála napjáig is, hogy semmi sincs a viszonylagosságon túl. Ebben a relatív világképben nincs semmi, ami abszolút, ebből adódóan nincs lehetőség arra, hogy meghatározzuk azt, hogy mi az, ami Isten jóságához igazodik, és mi az, ami nem igazodik az abszolút valósághoz. Ezt csak a Krisztusi tudat tisztaságával lehet meghatározni. Ezért mondtam azt, hogy:
A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét. (Máté 11,34)
A lényeg tehát az, hogy amennyiben a szemetek őszinte, vagyis a Tudatos Én az egy, megoszthatatlan Krisztusi igazságot látja, akkor válik az alsó lényetek Isten fényének nyitott kapujává, hogy beragyoghassa ezt a világot. Amikor azonban a szemetek megosztott, nem őszinte, vagyis amikor a Tudatos Én a dualitás szűrőjén keresztül lát, akkor a lényetek a dualista tudatszint sötétségével telik meg. Ekkor az ÉN VAGYOK Jelenlétetek fénye nem képes önmaga tiszta formájában átragyogni a tudatotokon, hanem csak az egótok elképzelései által megszínezve, és ezért az sötétséggé válik.
A relatív logika alapján minden viszonylagos, semmi sem igazolható, vagy cáfolható abszolút értelemben. Nem az lesz a kérdés, hogy MI a jó és MI a rossz, hanem az lesz a kérdés, hogy KI a jó és KI a rossz, arra utalva, hogy ki tudja meggyőzni a másikat. Mindez nyilvánvaló előnyt jelent azon lények számára, akik az anti-krisztusi relatív logikában a legképzettebbek, akik a leginkább hajlamosak a manipulációkra, hazugságokra, és akik elnyomnak másokat azért, hogy irányíthassák őket.
Az Édenkert történetben lévő kígyó annak az illusztrációja, hogy ha egyszer belemerültök a dualista tudatszintbe, amely a RELATÍV jó és rossz tudása fájának felel meg, akkor könnyen manipulálhatóakká váltok azok számára, akik életek sorát töltötték ezen a tudatszinten, és akiknek nem jelent gondot az, hogy hazudjanak nektek, annak érdekében, hogy uralkodhassanak rajtatok. Ebből csak egy kivezető út létezik. Rá kell ébrednetek arra, hogy az ego egy olyan hatalmas illúziót teremtett meg, amelyben minden viszonylagosnak tűnik. Mindaddig, amíg ennek az illúziónak a keretein belül maradtok, addig SOHA sem menekülhettek meg az ego markából.
Nagyon sok olyan spirituális útkeresőt láttam, akik áldozatául estek annak, hogy az intellektusukat felhasználva úgy gondolták, hogy túljárhatnak az egójuk és ennek a világnak a hercege eszén. Néhányan közülük még arról is meg vannak győződve, hogy az ő feladatuk az, hogy meggyőzzék a saját egójukat és másokét, valamint ennek a világnak az erőit arról, hogy helytelenül látják a dolgokat. Ez azonban nyilvánvalóan azt eredményezi, hogy ők is az ego által megteremtett dualista harcot erősítik, és ezzel még inkább belemerülnek abba. Ha az anti-krisztusi tudat segítségével akartok túljárni az anti-krisztusi erők eszén, akkor hogyan tudjátok elkerülni azt, hogy ne merüljetek egyre inkább az anti-krisztusi tudatszintbe bele?
Sok társteremtő bukásának ez az illúzió volt elsődlegesen az oka. Mint ahogy azt a Béke Elohim (többes számú tulajdonnév) már elmagyarázták, nagyon sok társteremtő bukott a miatt az illúzió miatt, hogy elhitték azt, hogy a saját Isteni lángjuk fényének ragyogását kell beszűntetniük addig, amíg bizonyos feltételek a Földön jelen vannak. Azt is mondhatjuk, hogy néhány társteremtő azt kezdte hinni, hogy ahelyett, hogy hagynák, hogy a saját Isteni fényük eltűntessen bizonyos mennyiségű sötétséget ebben a világban, ahelyett nekik a sötétséggel való vitába kell merülniük, és azokat kell meggyőzniük, akik ott csapdába estek, hogy térjenek vissza Istenhez. Amikor azonban egy olajjal bekent malacot akartok elkapni, akkor nyilvánvalóan önmagatokat is bepiszkoljátok.
Ha az ego dualista tudatszintjével kerültök kapcsolatba, akkor csak egy megközelítés működik. Az anti-krisztusi tudatszinten érvelők nem meggyőzhetőek, mivel ott minden viszonylagos, ezért ott nem lehet végső érv. Az ördög szereti, ha belemerültök abba a próbálkozásba, hogy meggyőzzétek őt, sőt még hagyja is, hogy úgy érezzétek, hogy megnyertétek a vitát. Az ördög nem próbálja elhitetni azt, hogy neki van igaza; egyedül az a célja, hogy az anti-krisztusi tudatszinten tartson benneteket. Ugyanígy az egót sem az érdekli, hogy megnyerjen egy ütközetet mindaddig, amíg megnyeri a csatát azzal, hogy benneteket továbbra is a dualista harc csapdájában tart, hogy ne láthassátok a fától az erdőt.
Ez az a lényeges pont, amelyet nagyon sok spirituális útkereső még nem értett meg, és ezért kell ezen nagyon körültekintőeknek lennetek. Egyszerűen NEM NYERHETTEK mindaddig, amíg az ego dualista harcában vesztek részt. Nem tudjátok meggyőzni, vagy megtéríteni az egótokat, mivel az még soha sem tapasztalta meg az Igazság Szellemét, hanem csak annak dualista leírásával találkozott. Éppen ezért SOHA sem érhetitek el az egóval azt, hogy lássa az abszolút valóságot, hanem helyette magatokat sodorjátok bele az értelmetlen vitákba, amelyek során megpróbáljátok az egyik dualista felfogás felsőbbrendűségét igazolni a másik dualista elképzelés felett. Ahhoz, azonban, hogy megszabaduljatok ettől az örökkévaló csapdától, tűnődjetek el a szavaimon:
Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok. (Máté 10,16)
Meg kell tanulnotok a vadonban töltött böjtölésem utáni példám nyomán azt, hogy hogyan bánjatok az ördöggel (Lukács 3. fejezet), vagy azt, ahogy a Buddha bánt Mara démonjainak a kísértésével akkor, amikor már készen állt a Nirvánába lépésre. Mindketten megmaradtunk nem belevonhatóaknak. Én megintettem az ördögöt, a Buddha pedig azt jelentette ki, hogy joga van arra, hogy jelen legyen a Földön. Mi magunk azonban nem merültünk bele a dualitás szintjén a dualitás erőibe.
SOHA sem nyerhettek meg egy dualista vitát az abba való belemerüléssel, és nem is viszitek tovább Isten terveit azzal, ha dualista harcokban hadakoztok. Csak azáltal nyerhettek, ha a dualista tudatszint fölé emelkedtek, magatok mögött hagyva az ego dualista érveit és a dualista csatározásokat. Ennek megvalósításához el kell érnetek a Krisztusi osztatlan valóságot, amely felruház benneteket azzal az erővel, hogy megláthassátok az ego dualista gondolkodásmódjának a buktatóit.
A következő értekezésemben néhány példán keresztül mutatom majd be azt, hogy az ego hogyan próbál benneteket a dualista csatározások csapdájában tartani azzal, hogy különböző olyan hitrendszereket, elképzeléseket teremt meg, amelyek a dualitáson alapulnak. Annak célja, hogy benneteket a dualista csatározásokba merülve tartson az, hogy ezzel lehetőség adjon az anti-krisztusi erők és az egótok számára ahhoz, hogy azok ellopják tőletek az élet- energiátokat, amely a túlélésetekhez szükséges.
5. rész: Miért akarja az ego, hogy azt gondoljátok, hogy a világ vagy fekete, vagy fehér?
Ugrás a lap tetejére
Újdonságok:
Az INV24 Mihály Arkangyal védjél meg invokáció lefordításra került. Mivel igen jelentős spirituális védelmet képvisel, ezért minden spirituális érdeklődésű olvasónak nagy segítségére lehet. Az invokációkat a mesterek ajánlása alapján 9 egymást követő napon érdemes elmondani a hatékonyság érdekében.
2021-09-14 10:28:35
A 2021-es évre vonatkozó Gautama Buddha, Mária Anya és St. Germain üzenet lefordításra került.
2021-04-08 13:20:31
A jelenlegi nemzetközi közegészségügyi helyzetre való tekintettel Kim Michaels az Astrea Elohimhoz szóló egyik invokációját átalakította úgy, hogy azt most felhasználhatjuk a koronavírus elleni spirituális védelemre. WINV38 Invokáció Astreához a koronavírus felemésztése érdekében Aki teheti, kapcsolódjon be egy kezdeményezésbe, amely Észtországból indult ki a mai napon, és úgy szól, hogy mondjuk közösen a fenti invokációt reggel, vagy este 8 órakor, vagy mindkét időben. Isten áldjon mindenkit és a Földet!
2021-03-31 23:40:05
Gautama Buddha 2020-as újévi üzenete lefordításra került.
2020-03-10 21:07:59
Az 1.04 Hívás a Nagy Isteni Vezetőhöz novéna lefordításra került, amely a Teremtői tervünk megismerésében nyújt segítséget.
2020-01-24 18:01:53
