40. Hogyan teremtette a Teremtő a világegyetemet?
Mivel a Mindenségben nincsenek elkülönült formák, ezért azt a legkönnyebben úgy képzelhetjük el, mint egy üres teret, vagy üres lapot. A Mindenség nem a semmi jelenléte; hanem a valami hiánya, amelyet illusztrálhatunk fehér mezőként, amely nem tartalmaz formákat, amelyeket felfoghatnánk, vagy amelyeket ábrázolhatnánk.
Amikor a Teremtő olyan döntést hoz, hogy a különálló formák világát teremti meg, akkor ennek első lépéseként maga köré von egy szférikus határt. Ez a határ különíti el a Teremtőt a Mindenségtől. Ezzel a Teremtő a Mindenségben olyan teret teremtett, amelyet a saját Lénye és tudata tölt ki.
Ezt követően a Teremtő a Lényét a tér középpontjába, szingularitásba sűríti. Ennek következtében a tér többi részében űr keletkezik, amely a Mindenségtől elkülönül, de még formát nem tartalmaz. Mivel azonban az űr kevesebb, mint a Teremtő Lényének teljessége, ezért az űrben lehetséges különálló formákat teremteni.
A szingularitásból a Teremtő saját Lényének egy részét vetíti ki, amely azonban nem az ősrobbanás teória által felvázolt ellenőrizetlen robbanást eredményezi. Ehelyett a Teremtő önmagát a szingularitás körüli szférába vetíti ki, amely az űrtől azért különül el, mert azt az alapvető szubsztanciát tartalmazza, amely kiindulási szubsztanciája mindennek, amely belőle teremtődik. A Biblia ezt fénynek nevezi, „Legyen világosság!” A tudomány energiának hívja, ez a könyv pedig ennek megnevezésére az Anya-Fény elnevezést használja.
Az első szféra kezdetben nem volt teli fénnyel, valójában jelentős mennyiségű sötétséget tartalmazott, ami persze nem valami gonosz vagy rossz dolgot jelentett, csupán a fény hiányát. A szférán belül, a Teremtő bizonyos formákat, bizonyos struktúrákat teremtett, amelyek az élet alapjául szolgáltak. A Teremtő ezután saját maga öntudattal rendelkező kiterjesztéseit vetítette ki ebbe az első szférába, a formák világának első szintjére. Így jöttek létre azok a lények, akik társteremtőkként lettek megteremtve, de nagyon kevés önazonossággal, és önészleléssel rendelkeztek megteremtésükkor. Azért érzékelhették önmagukat elkülönült lényeknek, mert az első szféra nem volt fénnyel teljesen kitöltve. Az elkülönültség-érzés a sötétségből adódott.
Kezdetben, az első társteremtők tanítója maga a Teremtő volt. Miközben a társteremtők a fejlődésük során egyre önellátóbbak lettek, a kreativitásukat, teremtőerejüket mesterfokra fejlesztették. Elméjük ura lett az anyagnak, így a saját szférájukban egyre kiválóbban tudtak társteremtőként működni. Mindez kettős hatást eredményezett. Egyrészt a társteremtők a Teremtő által létrehozott alapokon új struktúrákat tudtak létrehozni, másrészt a társteremtők a Teremtő végtelen készletéből több fényt juttattak a saját szférájukba.
Ebből adódóan az első szféra idővel olyan fényintenzitást ért el, hogy egyetlen lény számára sem volt lehetséges azt az illúziót fenntartani, hogy a forrásuktól, egymástól, és a szféra struktúráitól elkülönülve léteznek. Amikor a szféra teljes fénymennyisége egy kritikus intenzitást elért, mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy minden a Teremtő fényéből és tudatából keletkezett. Így minden társteremtő eljutott a megvilágosodásig, és közvetlenül a Teremtő kiterjesztésének, a Teremtő egyéniesülésének érezte önmagát.
A Teremtő ekkor önmagát az űrre kivetítve egy másik szférát teremtett, amely az űrtől elkülönült. Ez a szféra ismét csak bizonyos fénymennyiséggel volt ellátva. Azok a társteremtők, akik az első szférában mesterfokot értek el, a tudásukat felhasználva olyan struktúrákat teremtettek, amelyek a második szférában az élet alapjaiként szolgáltak. Amikor ez elkészült, akkor az első szféra mesterei önmaguk öntudattal rendelkező kiterjesztéseit vetítették ki a második szférára.
A társteremtők második generációja szintén behatárolt önazonossággal, és korlátozott önészleléssel rendelkező különálló lényekből állt, akiknek az első szféra mesterei, a spirituális szüleik, lettek a tanítóik. A fejlődésük során ők is eljutottak odáig, hogy mestereivé váltak a második szférának, és velük együtt a szféra is elérte a kritikus fényintenzitást. Ekkor a Teremtő megteremtette a harmadik szférát. Néhányan a második szféra mesterei közül a saját döntésüknek megfelelően tovább emelték a tudatszintjüket annak érdekében, hogy az első szférába juthassanak. A többiek pedig olyan mesterekké váltak, akik képesek voltak rendszerek teremtésére, és ezzel a harmadik szféra társteremtői lettek.
Így folytatódott tovább az élet-életet- teremt folyamat, és az űrben számos szint és szféra keletkezett. Egy-egy új szféra alkonyzónaként indult, amely az űrtől elkülönült, és nem rendelkezett annyi fénnyel, mint a magasabb szférák. A kritikus szintre emelkedve azonban a szféra később a szellemi/spirituális szféra részévé vált. Az anyagi világegyetem a folyamat legutolsó részeként jött létre. Mivel behatárolt fénymennyiséggel lett megteremtve, ezért a szféra társteremtőinek, vagyis nekünk és a többieknek, lehetőségünk volt arra, hogy elkülönült lények önazonosságával kezdjük az életünket. Mivel az alacsony intenzitású fény miatt az anyag sűrűbbnek tűnik, ezért elkülönülve érzékelhető a szellemi szféra képlékenyebb formáitól. Ebből adódóan egy új társteremtő úgy hiheti, hogy az anyagi világegyetemen túl nincs semmi sem, vagy azt gondolhatja, hogy a két világ nem átjárható.
Az anyagi világegyetem ugyanabból az „anyagból” keletkezett, mint az anyagi világegyetem minden része, vagyis az Anya-Fényből. Az anyagi világegyetem azonban alacsonyabb intenzitású fényből lett létrehozva, de rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy a rezgésszintje a szellemi valóság rezgésszintjére emelkedjen. Ezzel az egész világegyetem is magasabb szintre emelkedik. Ez a felemelkedési folyamat, mint külső cél, húzódik meg az anyagi valóság megteremtése mögött.
Az anyagi világegyetem megteremtésének belső, valódi célja pedig az, hogy az ide kerülő társteremtők számára tudományos laboratóriumként szolgáljon. A társteremtők pedig csak a saját tudatszintjük emelésével válhatnak arra képessé, hogy nyitott folyosóként működve még több szellemi fényt engedjenek be az anyagi világegyetembe. A folyamatban közreműködve, a kreatív erőfeszítéseik eredményeként pedig észlelik a világuk felemelkedését. A társteremtők önészlelése addig tágul, míg képesek lesznek a szellemi valóságba emelkedni. Természetesen ez a végső cél az anyagi világegyetem megteremtésével. Minden az önfelismerés szintjének emelése körül forog. Végül azoknak a Lényeknek az önészlelési szintjére juthatunk el, akik számunkra az anyagi világegyetemet megteremtették.
Mindannyian születendő Istenek vagyunk, Istenként lettünk megteremtve. Ez nem istenkáromlás, hanem a legmagasabb szintű valóság.
Ugrás a lap tetejére
Újdonságok:
Az INV24 Mihály Arkangyal védjél meg invokáció lefordításra került. Mivel igen jelentős spirituális védelmet képvisel, ezért minden spirituális érdeklődésű olvasónak nagy segítségére lehet. Az invokációkat a mesterek ajánlása alapján 9 egymást követő napon érdemes elmondani a hatékonyság érdekében.
2021-09-14 10:28:35
A 2021-es évre vonatkozó Gautama Buddha, Mária Anya és St. Germain üzenet lefordításra került.
2021-04-08 13:20:31
A jelenlegi nemzetközi közegészségügyi helyzetre való tekintettel Kim Michaels az Astrea Elohimhoz szóló egyik invokációját átalakította úgy, hogy azt most felhasználhatjuk a koronavírus elleni spirituális védelemre. WINV38 Invokáció Astreához a koronavírus felemésztése érdekében Aki teheti, kapcsolódjon be egy kezdeményezésbe, amely Észtországból indult ki a mai napon, és úgy szól, hogy mondjuk közösen a fenti invokációt reggel, vagy este 8 órakor, vagy mindkét időben. Isten áldjon mindenkit és a Földet!
2021-03-31 23:40:05
Gautama Buddha 2020-as újévi üzenete lefordításra került.
2020-03-10 21:07:59
Az 1.04 Hívás a Nagy Isteni Vezetőhöz novéna lefordításra került, amely a Teremtői tervünk megismerésében nyújt segítséget.
2020-01-24 18:01:53
