A felemelkedés spirálján nincs helye az ítélkezésnek

2009.12.18.

TÉMA: Bár sokan tanulmányozták a felemelkedett mesterek tanításait saját felemelkedésükre gondolva, és eldöntve, hogy fel akarnak emelkedni, mégsem értik azt az alapvető minőséget, amely ahhoz szükséges, hogy a felemelkedés spiráljára lépjenek.

Gyorsuljatok a Tisztaságig!  Gyorsuljatok a Tisztaságig!  Gyorsuljatok a Tisztaságig! Szeretett Serapis Bey!
Gyorsuljatok a Tisztaságig!  Gyorsuljatok a Tisztaságig!  Gyorsuljatok a Tisztaságig! Szeretett Serapis Bey!
Gyorsuljatok a Tisztaságig! Gyorsuljatok a Tisztaságig!  Gyorsuljatok a Tisztaságig!  Szeretett Serapis Bey!

Serapis VAGYOK.  Serapis Soleil, Serapis a Napból, a lényetek Napjából, a lényetek ÉN VAGYOK Jelenlétéből, az én Lényemből, minden felemelkedett és fel nem emelkedett lényből, aki arra a szolgálatra ajánlkozott, hogy a Földet, és vele minden életet felemeljen.

A felemelkedés lángjáról lesz most szó, a felemelkedés orsójáról, felemelkedés spiráljáról.  Mivel bár sokan tanulmányozták a felemelkedett mesterek tanításait a felemelkedésükre gondolva, és eldöntve, hogy fel akarnak emelkedni, mégsem értik azt az alapvető minőséget, amely ahhoz szükséges, hogy a felemelkedés spiráljára lépjenek.

Hagyjatok fel a felemelkedés színpompás víziójával!

Valójában sokan vannak azok, akik a felemelkedéssel kapcsolatban magukévá tettek egy nem tiszta és nem reális elképzelést, mivel egy díszes szentély titkos szertartására fókuszálnak.  Mivel a körülményekre és a pompára összpontosítanak, amelyet a felemelkedési szertartással hoznak összefüggésbe, miközben a szemüket az égre szegezik, eközben nem veszik észre, hogy a felemelkedés egy folyamat.  Szent Pál így mondta: „Naponta meghalok”.  De én Serapis így mondom: Naponta emelkedem.  Persze nem elég ezt csak mondani.  Meg is kell élni.  Azzá kell válni.  Hajlandónak kell lennetek az önészleléseteket naponta felgyorsítani.  Ez lehet a kényes pont, a nem túl pompás feladat, amely azonban a felemelkedési spirálnak része. 

Láthatjátok, hogy hány olyan emelkedett mester tanítvány van, aki a végső beavatások különböző leírását tanulmányozta, amely a piramisban zajlik, vagy a luxori szentélyben, vagy egy másik éteri szentélyben.  Ők az elméjükben meg is jelenítik mindezt, annak érdekében, hogy a felemelkedésük megtörténjen, azt gondolva, hogy valahogy a finomabb testükben kell ezekhez, a templomokhoz utazniuk, ahol őket adeptusokként fogják majd tekinteni, haladó tanítványokként, akik körül rangidős mesterek foglalnak majd helyet, és így történik majd meg az a végső szertartás, amely a Föld felszínén nem valósulhatna meg.  Én valójában nem tagadom, hogy a felemelkedési folyamat legutolsó szakaszában ne lennének ilyen szertartások.  Azonban azon kell elgondolkoznotok, hogy hogyan juttok el a felemelkedési spirál végső szakaszához?  Nos, hogy juttok el egy spirális lépcsőház utolsó lépcsőfokához?  Úgy, hogy először a legalsó lépcsőfokra léptek, majd lépésenként folytatva az utatokat haladtok a legfelső lépcsőfokig.  Sokkal fenségesebbnek tűnhetne az, ha kizárólag az utolsó lépcsőfokra kellene lépnetek, de fontosabb-e az, mint a megelőző fokok, amelyek az utolsóhoz elvezetnek?  
Arra utalok, hogy miközben a felemelkedés végső, legbeavatottabb szakaszára fókuszáltok, aközben nem veszitek észre azt, hogy hogyan kapcsolódik a felemelkedési folyamat a mindennapi életetekhez.  Ha pedig nem veszitek észre a kettő kapcsolódását, akkor hogyan tudnátok naponta emelkedni?  Hogyan válhat a napi életetek a felemelkedési spirál egy-egy lépcsőfokává? 

Valójában az történik, hogy az elképzelésetekben lesz egy szakadék, a napi tudatszintetek és a felemelkedési folyamat haladó szakaszának tudatszintje között.  Ezért bedőlhettek azoknak a hamis ígéreteknek, amelyek sokféle álruhában érkezhetnek el hozzátok, legyetek bár tagjai bármilyen külső szervezetnek, vagy akár az emelkedett mesterek szervezetének is, és mondjatok bár bizonyos fohászokat, rózsafüzéreket, és tanulmányozzatok bizonyos tanításokat, mindezzel azt képzelve, hogy automatikusan kvalifikálhatjátok majd magatokat a felemelkedésre.   Azt gondolhatjátok, hogy valahogy automatikusan meg tudjátok majd tenni azt a lépést, amely a földi tudatszintetek és a felemelkedési folyamat legvégén lévő tudatszint között van.  Olyan ez, mintha azt gondolnátok, hogy egyfajta varázslat segít majd, vagy egy gyorsító szék, amelybe csak bele kell ülnötök és átjuttok a szakadékon. 

Hol kezdődik a felemelkedésetek spirálja?      

Tisztában vagytok azzal, amelyben én biztos vagyok, hogy a tudósaitok évtizedek óta keresik az emberszabású majmok és az emberek közötti evolúciós lánc meg nem lelt kapcsát.  Nos, elmondhatom nektek, hogy az okkult bölcsesség, hogy így nevezzem, nagyon sok tanítványa életeken át folyamatosan keresi a meg nem lelt kapcsolatot a jelenlegi tudatállapotuk és bármilyen előrehaladott tudatállapot, amelyet célként tűztek ki önmaguknak, aközött.  Miért nem képesek megtalálni a hiányzó láncszemet, miért nem tudják a szakadékot áthidalni?  Azért nem, mert nem hajlandóak a jelenlegi tudatszintjüket, a jelenlegi életkörülményeiket szemlélve arra ráébredni, hogy ez a pont, ahol éppen most vagytok, csakis ez lehet a személyes felemelkedési spirálotok kiindulási pontja.

De mikor kezdődik el vajon a személyes felemelkedésetek spirálja?  Akkor kezdődik, amikor ti tudatosan úgy határoztok, hogy mindent meg fogtok tenni, amellyel a napi életetekben találkoztok, annak érdekében, hogy azokat lehetőségként éljétek meg arra, hogy egy lépést tehessetek felfelé a felemelkedés útján. 

Észlelitek az alapvető tudatváltás szükségességét, amelyre benneteket kérlek?  Nem elég, ha csak egy külső szervezet tagjai vagytok, vagy bizonyos szertartásokon részt vesztek, és azt várjátok, hogy mindez majd automatikusan eljuttasson benneteket a felemelkedési spirálhoz.  Követnetek kell az örökkévaló, egyetemes Krisztusi hívást, és legelőször a saját szemetekben lévő gerendát kell észrevennetek!  Ez az abszolút követelmény.  Gondolkozzatok ugyanis logikusan, a felemelkedés egy olyan folyamat, amelynek során egyéni életáramlatként felgyorsítjátok a saját lényeteket, az aurátokat, a tudatszinteteket, az elméteket, vagy nevezhetitek, ahogyan akarjátok, mindaddig amíg, egyéni életáramlatokként a Föld rezgése fölé gyorsultok.

A felemelkedés nem csoportos erőfeszítés eredménye.  Bár bizonyosan mondhatjuk azt, hogy bizonyos életáramlatok csoportjai, vagy akár az egész emberiség részese lehet a felemelkedési spirálnak.  Azonban a gyöngyökkel kirakott kapun nem csoportként sétáltok át a felemelkedett szintre, miközben azok, akik kevesebbet értek el majd valahogy besurrannak a csoport többi tagjával együtt, mint aki azt pótolja ki, ami valamelyik egyénből hiányzik. 

A felemelkedés teljes mértékben egyéni folyamat.  Olyan folyamat, amelynek során nem tudtok semmi mögé elbújni, és nem is rejtegethettek semmit.  Éppen ezért, ha logikusan gondolkoztok, akkor látjátok azt, hogy mielőtt valójában be tudnátok kerülni a felemelkedési spirálba, előtte az emberi ego egyik alapvető illúzióján és vágyán kell felülkerekednetek, azon, hogy amit az emberek elől el tudtok rejteni, azt Isten, vagy az emelkedett mesterek elől is el tudjátok titkolni. 

Serapis Bey VAGYOK.  Felemelkedett Lény VAGYOK.  A Negyedik Sugárnak, a Tisztaságnak a vezetője vagyok.  Azt gondoljátok, hogy bármilyen tisztátlanságot el tudtok rejteni előlem?  Azt gondoljátok-e, hogy be tudtok Luxor szentélyébe, a Felemelkedés Szentélyébe, úgy osonni, hogy közben az emberi impulzusotok bármely aspektusát elrejtitek, a dualista tudatszint bármely aspektusát, vagy bármilyen epikus vagy személyes drámát el tudtok rejteni előlem?  Gondoljátok, hogy nem veszem észre akkor, amikor bekéredzkedtek a kapun?  Mert ha így gondoljátok, akkor biztosíthatlak benneteket abban, hogy soha nem lesztek képesek áthidalni azt a szakadékot, amelyik a napi tudatszintetek és a felemelkedés spirálja között van. 

A Negyedik Sugár valóság próbája

Mire lesz szükségetek ahhoz, hogy áthidaljátok a szakadékot?  Ehhez egy igen egyszerű valóság próbára lesz szükségetek.  Tegyétek fel önmagatoknak a kérdést: Meg akarom-e valósítani a felemelkedésemet?  Amennyiben a válaszotok: nem, menjetek békében!  Menjetek, és tapasztaljátok tovább azt, amit a Föld tud nyújtani számotokra!  Ha pedig elegetek lesz azokból a tapasztalatokból, akkor őszinte vággyal és tiszta szándékkal bármikor visszajöhettek hozzám, hogy a felemelkedéseteken dolgozzatok.

Most pedig azokhoz szólok, akik igennel válaszoltak, és meg akarják valósítani a felemelkedésüket.  Nekünk azon kell elgondolkozniuk, hogy hogyan történhet ez meg.  Ez csakis akkor történhet meg, ha hajlandóak vagytok mindent magatok mögött hagyni a Földön, a Föld bármely részét, a földi rezgések közül mindent.  A felemelkedés spirálja azonos a tisztaságig gyorsulással, amikor a dualitás minden tisztátlanságát, minden energiáját, amely a szeretet tisztaságánál alacsonyabb szintű, a tisztaságig kell gyorsítani. 

Mint ahogy erről volt már szó, a felemelkedési szinthez vezető ajtó úgy tűnhet, mint amin egy rács, egy szűrő található, amelyen kis nyílások sorakoznak bizonyos mintát formázva, amelyek semmilyen tisztátlanságot nem képesek átengedni.  Ha a lényetekben tisztátlansággal érkeztek, akkor az neki fog ütközni az ajtó rácsának, és ezért nem lesztek képesek az ajtón átjutni, amennyiben még akkor is ragaszkodtok a tisztátlanságotokhoz, és nem vagytok hajlandóak magatok mögött hagyni azokat.  Tehát, mint láthatjátok, ahhoz, hogy be tudjatok jutni, minden érzelmi, gondolati és az önérzékelés testetekhez kapcsolódó bizonyos gondolatokat, elképzeléseket, koncepciókat fel kell tudnotok adni, ugyanis csak akkor, ha minden kötődéseteket magatok mögött hagytátok, akkor tudjátok az energiát a tisztaságig gyorsítani. 

Két feltételnek kell megfelelnetek.  Felelősek vagytok minden olyan energiáért, minden szellemi fényért, amelyet bármelyik megtestesülésetekben felhasználtatok.  Felelősek vagytok azért, hogy ezeket az egyensúly és a tisztaság rezgéséig felemeljétek, vagyis ugyanarra a szintre, ahonnan kaptátok.  Nem hagyhatjátok ugyanis a Földet úgy magatok mögött, hogy megterhelitek azt, hiszen az erőfeszítéseitek teherként nehezednek a Földre.  Annak érdekében, hogy hajlandóak és képesek legyetek a lerontott energiát a tisztaságig gyorsítani észlelnetek kell azt, hogy a tiszta energia le lett rontva, és a lény, aki lerontotta, az te, saját magad vagy, és nem valaki más, nem valamilyen démon a pokolból.  Te voltál az, aki úgy döntött, hogy lerontja a fényt.

Hogyan tudjátok ezt megtenni?  Csak úgy, ha hajlandóak vagytok észlelni a gerendát a saját szemetekben.  Mert látható, hogy ha nem vagytok hajlandóak erre, az abból a vágyból adódik, hogy el akartok rejteni valamit, abból az illúzióból, hogy el lehet rejteni valamit.  Valójában lehetséges az önazonosságot, a nem tökéletes önészlelést, a tisztátlan gondolataitokat, a kiegyensúlyozatlan érzelmeiteket rejtve tartani.  Valamilyen szinten az önző cselekedeteiteket is el tudjátok rejteni.  Erre lehetőség van a Földön, mivel a Föld alacsony rezgéstartománya miatt egy energia fátyol van jelen.  Ez az energiafátyol képes elrejteni a cselekedeteket, az érzelmeket, a gondolatokat és az önazonosságotok szintjét.  Még a szívetek tisztátlan szándékát is elrejti, mint ahogy erről Astera beszélt. 

A szavak valóságában bármi rejtve maradhat, és minden látszólag igazolhatónak tűnhet.  Ti azonban nem a szavak szintjéről fogtok felemelkedni.  Akkor emelkedhettek fel, ha ti magatok lesztek a Szó, az Ige.  Ahhoz pedig, hogy az Igévé váljatok, a saját lényeteket és a lényetek minden tisztátlanságát a szükséges szintre kell gyorsítanotok, arra a szintre, amely túl van a dualitás szintjén, és azon a vágyon, amit csak a dualitás szintjén tudtok megtapasztalni.  Az olyan tapasztalatokon, mint hogy el tudtok rejteni valamit, hogy azt hiszitek, hogy kvalifikálhatjátok úgy magatokat a felemelkedésre, hogy a szemetekben még ott van a gerenda. 

A felemelkedési kezdeti folyamatainak követelményei

Látjátok már, hogy amennyiben valós módon tekintetek a felemelkedési folyamatra észlelitek, hogy nincs lehetőségetek arra, hogy bármit is elrejtsetek?  Éppen ezért mi az a követelmény, amely ahhoz szükséges, hogy a folyamathoz hozzákezdhessetek?  Az, hogy tudatosan realizáljátok, és tudatosan elhatározzátok, hogy nem akartok semmit sem elrejteni.  Nem akartok senki elől semmit sem elrejteni, legyen az földi ember, vagy emelkedett mester.

Az emelkedett mesterek számos szentéllyel rendelkeznek.  Én, Serapis, több szentélyben tevékenykedem.  Nem kizárólag Luxorban, a felemelkedési szentélyben, dolgozom.  Amint azt a tavaszi lourdes-i konferencián megemlítettem, hajlandó vagyok bárkivel együttműködni, bármilyen tudatszintet képviselőkkel, bármilyen tisztátlanság szinttel rendelkezőkkel, mivel ÉN VAGYOK a Tisztaság mestere.  Senki felett nem ítélkezem, és nem bírálok senkit.  Nincs arra szükségem, hogy másokat bíráljak, mivel egy VAGYOK a tisztasággal.  A tisztaság lángját, amely ÉN VAGYOK azok szűrik ki, akik nem hajlandóak tisztává válni, mivel olyan tisztátlansággal rendelkeznek, amelyet még nem tapasztaltak meg eléggé, ezért ragaszkodnak hozzá. 

Látjátok a lényeges különbséget?  Nagyon sok ember bírálja a másikat oly módon, hogy a saját tudatszintjén egy zsinórmértéket alakít ki.  Ezek után azt mondják, hogy azok, akik megfelelnek ennek a mértéknek jó emberek, és azok, akik pedig nem, azok rosszak.  A zsinórmértéket, vagyis az emberek tudatszintjét figyelembe véve jön létre egy megosztottság az emberiségen belül.  Lesznek olyan emberi lények, mint ők, akik a mértéket felállították, és olyanok, akik attól eltérnek, egyfajta alacsonyabb rendű emberek, vagy nem-emberek.  Így jön létre az elme szintjén egy megosztás.  Honnan ered ez a megosztás?  A felemelkedett tudatszintből ered-e, vagy a dualitás tudatszintjéből?

TÉMA: Annak megértése, hogy a Krisztusi tudat teljes mértékben a dualitás bíráskodásának szintje felett áll, és nem osztja meg az emberiséget értékes és értéktelen emberekre

A Krisztusi tudatszint nem bírál

Észlelitek, hogy az alapvető felismerés itt az, hogy a Krisztusi tudatszintnek az a feladata, hogy fenntartsa az egységet a Teremtő és a teremtményei között, vagyis függetlenül attól, hogy egy szabad akarattal és önészleléssel rendelkező lény milyen mélyre süllyedt bele a különváltság tudatszintjébe, mindig ott van egy mentőkötél, amely mentén Isten testének egységébe vissza tudja magát emelni.  A Krisztusi tudatszinten nincs megosztottság, nincs olyasmi, amelyet az emberiség teremtett az elkülönültség tudatszintjére alapozva. 

Mi, az emelkedett mesterek, Krisztusi tudatszinten vagyunk.  Látjuk az egységet minden életben.  Ismerjük annak valóságát:„Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.” Hiszen egyetlen forma sem más, mint az Anya-Fény, amely azt a bizonyos formát magára öltötte.  De ha a forma mögé láttok, akkor meglátjátok az Anya-Fényt, és azt is láthatjátok, hogy az szintén a Teremtő Lényének kiterjesztése, ahogy minden más is az, mivel semmi más nincs, amelyből teremteni lehetne. 

Amikor az emberiséget figyelem, én nem osztom fel őket jókra és rosszakra.  Nem osztom fel őket még tisztáknak és tisztátlanoknak sem.  Semmilyen értékítélettel nem élek.  Nekem nincs szükségem arra, hogy az elemző elme alapján értékeljek, mivel a Krisztusi elme nem azonos az elemző, analizáló elmével, amelyet a legtöbb ember az elme egyetlen formájaként ismer.  A Krisztusi elme magasabb elme, amely nem a dualitás filterén keresztül néz, és ezért látja a valóságot, vagyis azt, hogy minden Élet egy.

A Krisztusi elme természetesen képes direkt módon megnyilvánulni, meg tudta kérdőjelezni az írástudókat és a farizeusokat, és nevén nevezi a dolgokat, az ásót ásónak, és ha valakit az ördög fiának nevez, azt azért teszi, hogy bizonyos embereket az elmebörtönükből felrázzon.  Amit azonban a legtöbb ember nem ért az az, hogy a Krisztusi elme nem ítélkezik az emberi dualista értékítéletet alapul véve.  Jézus így mondta: Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!   Az igaz ítélet valójában nem is ítélet az emberiség dualitás szintjéről nézve.  Az igaz ítélet nem osztja fel az önészleléssel rendelkező lényeket jókra és rosszakra, vagy olyanokra, akiknek lehet segíteni és olyanokra, akinek nem. 

A vádoló energiája beleavatkozik a felemelkedési spirálba

Ha hajlandóak vagytok megérteni az igazságot, és a szavakra figyelni, de a szavak mögé látni, akkor észlelitek, hogy az Élet egy végtelen folyamat.  Semmi sem statikus, semmi sem mozdulatlan.  Ti pedig vagy felfelé haladtok a felemelkedés spirálján, vagy lefelé a negatív spirálon. Nincs mozdulatlanság. 

Figyeljetek fel arra, hogy a tegnapi tanítás során Astrea az atyánkfiait vádoló energiáról szólva megemlítette azt, hogy a magasabb szférában hogyan kezdődött az eredeti lefelé tartó spirál.  Azok, akik közületek tanulmányozták a Kabbalát, tudják, hogy tartalmaz egy tanítást azzal kapcsolatban, hogy a vádaskodás akkor kezdődött, amikor a bukott lények egy csoportja a könyörületesség enyhítő körülménye nélkül akart ítélkezni. 

Nos, a könyörületesség nem a legjobb szó, mert nem biztosítja a legmagasabb szintű magyarázatot a megértéshez, és az ítélkezés sem, mivel mind a két szó túlzottan magán viseli a dualitás tudatszintjét.  A könyörület nem könyörület, hanem realizmus, annak a valóságnak az észlelése, hogy nincs olyan dolog, hogy tisztátlanság, bármilyen rezgésszintet képvisel is, mivel minden visszaemelhető a tisztaságba.  Ezért lényegtelen, hogy mennyire tisztátlannak tűnik a megjelenés, vagy forma, mert mindenképpen az Anya –Fény-ből keletkezett, amely magára vette a formát, az Anya-Fény pedig bármikor visszaemelhető az eredeti tisztaságába lerázva ezzel magáról minden tökéletlen formát. 

Értitek-e, hogy ha megvan bennetek ez a realitásérzet, akkor az emberiséget, vagy bármilyen formával és önészleléssel rendelkező lényeket nem fogjátok jókra és rosszakra, reménykeltőkre, és reménytelenekre, megmenthetőkre és menthetetlenekre osztani?  A Krisztusi tudatszinten nem lehet így gondolkodni.  A felemelkedettek tudatszintjén nem lehet így gondolkozni.  Ez lehetetlen.  Ha ugyanis valaki így gondolkozik, akkor nem tud a felemelkedés spiráljára lépni, hanem az eredeti bukott lények negatív spirálján marad, akik pontosan ezt a fajta elmeállapotot használták arra, hogy a vádaskodásaikat az ártatlanokra vetítsék, azzal vádolva őket, hogy ezt meg azt a helytelen dolgot cselekedték, és ezért annyira rosszakká váltak, hogy nem érdemlik meg azt, hogy felemelkedjenek akkor, amikor a szférájuk többi része felemelkedik. 

Látjátok-e, hogy a vádaskodás energiájának éppen az a lényege, hogy megosszon benneteket olyanokra, akik megérdemlik és olyanokra, akik nem érdemlik meg, hogy felemelkedjenek, hogy megvádoljon benneteket, hogy te, vagy te, vagy te nem érdemlitek meg, hogy felemelkedjetek.  Ti nem vagytok arra méltóak, hogy találkozzatok az Istenetekkel.  Nem érdemlitek meg, hogy megismerjétek a szellemi tanítóitokat, vagy arra, hogy a szellemi tanítótok visszafogadjon benneteket, miután ettetek a tiltott gyümölcsből. 

Amikor egy életáramlat elhiszi magáról azt, hogy érdemtelen, akkor bukik le a lefelé tartó spirálon.  Így válik fogékonnyá az epikus drámákra, amelyek azt állítják, hogy amennyiben megteszitek ezt és ezt a külső dolgot, ha ehhez és ehhez a külső szervezethez tartoztok, akkor automatikusan érdemesekké váltok majd, és nem kell a saját szemetekben lévő gerendát meglátnotok.  A gerenda jelenti azt a döntéseteket, amely elhitette veletek azt a vádat, hogy azért nem vagytok érdemesek a felemelkedésre, mert nem teljesítettetek bizonyos a dualista tudatszinten kitalált elvárásokat. 

Értitek-e, hogy mire utalok?  A hamis érvelés az, amely azt állítja, hogy ahhoz, hogy érdemesekké váljatok arra, hogy találkozzatok Istennel, hogy felemelkedhessetek, bizonyos feltételeknek kell megfelelnetek, amelyet azonban a dualista tudatszint szab meg.  Ha pedig ezt elhiszitek, akkor azt gondolhatjátok, hogy ahhoz, hogy a feltételeket teljesítsétek, részt kell vennetek bizonyos epikus drámákban, és hozzá kell járulnotok bizonyos változások megvalósulásához a Földön, így automatikusan teljesítve azokat a feltételeket, amelyek az üdvözülésetekhez vagy a felemelkedésetekhez vezetnek. 

Milyen epikus drámában kell részt vennetek?  Abban, amely azon az elgondoláson alapszik, hogy a dualista feltételrendszer alapján különbség van azok között, akik üdvözülnek, és azok között, akik nem.  Ez alapján tehát, ha fel tudjátok úgy emelni a vallásotokat, hogy az egyed uralkodóvá váljon, vagy meg tudjátok vádolni, és el tudjátok ítélni a többi embert, vagy el tudjátok tüntetni őket a Föld színéről, akkor méltóvá váltok arra, hogy azok között legyetek, akik elnyerik az üdvözülésüket, vagyis azok közé kerültök, akik a külső körülmények alapján üdvözülnek.  Ez azonban teljes mértékben lehetetlen.  Nem lehetséges.  Ez egyáltalán nem lehetséges.

Nem emelkedhettek fel tisztátlan érzékeléssel

Mint, ahogy nemrég tanításokat bocsátottunk a rendelkezésetekre az érzékeléssel, észleléssel kapcsolatban, meg kell mondanom, hogy ezek a tanítások tartalmazzák a kulcsfontosságú tudást.  Akik hajlandóak a felemelkedés spiráljára lépni, azoknak onnan kell elindulniuk, ahol jelenleg tartózkodnak.  Rá kell ébrednetek, hogy a felemelkedés spiráljára lépéshez meg kell kérdőjeleznetek az érzékeléseteket, ugyanis senki sem emelkedhet fel tisztátlan érzékeléssel.  Ha pedig tisztátlan érzékelésetekkel a háttérben beszéltek, vagy cselekedtek, akkor az szenvedést eredményez.  Nem léphettek a felemelkedés spiráljára mindaddig, amíg szenvedtek, mindaddig, amíg harcoltok valamivel, vagy olyan dualista cél érdekében tesztek erőfeszítéseket, amely nem azonos Isten céljával. 

Mi Isten célja?  Az-e, hogy az emberiséget jókra és rosszakra ossza meg?  Az-e, hogy kizárjon bizonyos egyéneket bűnbaknak kikiáltva, és minden gond okozójának tartva, majd pedig arra törekedve, hogy ítéljék el, büntessék meg, vagy semmisítsék meg őket?  Nem, Istennek nem ez a célja.  Isten célja az, hogy minden életet felemeljen.  Isten célja figyelembe veszi a szabad akaratot, ezért azoknak, akik nem akarnak a felemelkedés spiráljára lépni, egy alacsonyabb szférába kell kerülniük, amint a saját szférájuk felemelkedik.  Isten célja azonban az, hogy minden életet felemeljen, és mivel Isten tiszteletben tartja a szabad akaratot, a tisztelet jeleként, nem ítéli el azokat, akik nem hajlandóak a felemelkedés spiráljára lépni, akik még továbbra is az alacsonyabb világokban megélhető tapasztalatokra vágynak. 

Istennek nincs arra szüksége, hogy bárkit elítéljen.  Az Atya nem bírál egyetlen embert sem, mivel minden bírálatot a Fiúra bízott.  A Fiú azonban nem az emberi értékítéletek, feltételek, vagyis a dualitás szintje alapján ítéli meg az embereket.  A Fiú nem az elemző, lineáris elme alapján bírál.  A Fiú a FÉNY, a fény pedig úgy működik, hogy szembesíti az embereket azzal a lehetőségükkel, hogy vagy elfogadják, vagy visszautasítják azt.  Gondoljátok, hogy amikor Jézus az írástudókkal és a farizeusokkal találta magát szemben, akkor az a cél irányította, hogy közéjük menjen, és vitatkozzon velük azok dualista tudatszintjén, az elemző, lineáris elméjük szintjén, és így győzze meg őket, hogy a saját szavai hitelességéről?  Nem, Jézus nem vágyott szőrszálhasogatásra az írástudókkal és a farizeusokkal az írások értelmezését illetően.  Hiszen éppen ezt tették ők maguk egymással.

Jézus azért jött, hogy azoknak, akik hajlandóak voltak rá, lehetőséget nyújtson arra, hogy a tudatszintjük fölé gyorsulhassanak, vagyis ő nem a szavak szintjén érkezett közéjük.  Nem a szavai által kommunikált velük.  Nem kívánt a szavak szintjén jobb érvekkel előállni, amely érvek érvénytelenítették volna, vagy lenyomták volna a többi embert.  Annak a módját kereste, hogyan emelje őket fel azzal, hogy önmaga volt az Ige, a Szó.  A kiejtett szavain túl, amelyek hallhatóak voltak, jelen volt a rezgés, a szeretet, a Krisztusi tudatszint tisztasága, amely olyan lehetőséget adott nekik, amellyel korábban még nem találkoztak, amikor még csak a szavak szintjén vitázó emberekkel volt dolguk. 

Találkozva egy olyan emberrel, aki az Igét testesítette meg, lehetőségük volt arra, hogy az Igét elfogadják, vagy folytassák a szavaik szintjén álló véget nem érő vitáikat erről, vagy arról a dologról, meg arról, hogy ki mit mondott ez ügyben, kinek van igaza, és bizonyos mondatok miért mondanak ellent azzal, amit 255 éve mondtak, vagy a korábbi szervezetben, vagy esetleg az előző napon.  A lineáris elme ugyanis mindig talál ellentmondást valahol, hiszen a lineáris elme önmaga egy nagy ellentmondás, amely nem képes a saját ellentmondását feloldani.  Az ellentmondások nem oldhatóak fel a szavak szintjén.  Hogyan oldhattok fel ellentmondásokat?  Úgy, ha ti magatok váltok a Szóvá, az Igévé, így megszűntetve az árnyékot vagy sötétséget a beszédfordulatokban, annak érdekében, hogy csak a Krisztusi egyetlen fény ragyogjon. 

Még mindig el akartok valamit rejteni?

Mire van szükségetek ahhoz, hogy tudatosan a felemelkedés spiráljára lépjetek?  El kell határoznotok, hogy ezentúl semmit sem akartok elrejteni a felemelkedett mesterek elől, akik a személyes felemelkedéseteket felügyelik.  Én bárkivel hajlandó vagyok együttműködni, legyen bármilyen tudatszinten.   A Földön pedig nincs olyan ember, aki valamilyen szellemi iskola termébe ne kerülhetne be, ha egyszer a nehéz ütések iskoláján túllép.

Én Serapis Bey VAGYOK, a Felemelkedés Templomának vezetője VAGYOK Luxorban.  A Felemelkedés Temploma nem a szellemi úton elindulók számára szolgál, hanem azok számára, akik a felemelkedés folyamatában haladó szintre jutottak.  Ez azt jelenti, hogy nem mindenki léphet ide be.

Mire van szükségetek ahhoz, hogy kvalifikáljátok magatokat a belépésre?  Annak felismerésére, hogy tudjátok azt, hogy mit jelent a felemelkedési folyamat.  Mindenek előtt, ahogyan már mondtam, nem rejtegethettek semmit, mivel amennyiben a Felemelkedés Templomának ajtajához érve nem vagytok hajlandóak a saját szemetekben lévő gerendát észlelni, nos akkor én Serapis, azt kell, hogy mondjam nektek, hogy menjetek másfele, egy másik szentélybe, és akkor jöjjetek vissza, ha megengeditek, hogy rámutassak bennetek mindarra, ami nem tiszta.  Nem szándékom az, hogy benneteket elnyomjalak, vagy elítéljelek.  Ha nem vagytok készek arra, hogy észleljétek azt a bizonyos dolgot, amit észlelve önmagatokat kellene megítélnetek, nos, akkor a kegyelem által arra kérlek benneteket, hogy távozzatok, menjetek máshová.

Ha pedig felülemelkedtetek már ezen az önértékelési hiányosságotokon, akkor jöjjetek vissza, és lépjetek be a Felemelkedés Templomába.  Ugyanis bizonyos szintű önértékelés szükséges ahhoz, hogy szembe tudjatok nézni a bennetek lévő tisztátlansággal anélkül, hogy önmagatokat elítélve negatív spirálra kerülnétek, ahelyett, hogy azt mondanátok, hogy: „Ez a tisztátlanság nem a valós énem, ezért nem fogom hagyni, hogy visszahúzzon, visszatartson a felemelkedés beavatásaitól.  Ezért szembenézve vele azt mondom magamnak: Gyorsulj a Tisztaságig! Gyorsulj a tisztaságig!  Gyorsulj a tisztaságig! ”

Ezek után felgyorsítom az önértékelésemet egészen addig, ahol Serapis Bey szemébe nézve mondhatom: „Mester, örömmel elfogadom a szabályaidat!  Köszönettel elfogadom minden észrevételedet önmagammal kapcsolatban, amelyek megakadályoznak engem a Felemelkedés Templomába való belépésben, az irányításod alatti következő beavatás megtételében.   Mivel Téged jobban szeretlek, mint a saját tudatomban lévő tisztátlanságokat, ezért lehetőséget adok arra, hogy azokat feltárd előttem, hogy egy lehessek veled, és azzal a szeretettel, amely a tisztaság lángja, a végső szeretet, amely a felemelkedési spirál.” 

Nem vágyom arra, hogy olyanok jöjjenek el hozzám, akik, ha azt a lényükben lévő valamit megmutatom nekik, akkor önmagukat elítélve negatív spirálra kerülnek akár több életen keresztül is, mivel nem képesek arra, hogy önmagukat érdemesnek tartsák arra, hogy Serapis Bey beavatottjának tekintsék magukat.  Éppen ezért elküldöm azokat, akik még nem jutottak el arra a pontra, hogy készek és hajlandóak legyenek arra, hogy önmagukban bármilyen tisztátlanságra saját maguk elítélése nélkül tudjanak tekinteni, mivel végtére is azok nem valósak, nem a valós önmagukat képviselik.  
Mi történik akkor, ha már eljutottatok arra a pontra, hogy hajlandóak vagytok bármire tekinteni önmagatokban, amikor bármilyen felfedett dologra úgy tudtok tekinteni, hogy azok csupán a valótlan dolgoknak a részei, és éppen ezért, hajlandóakká váltok a hozzájuk való kötődésetekről lemondani, felgyorsítani az energiát, és látni, hogy semmi okotok nincs a bírálatra, ítélkezésre?  Semmi nem indokolja azt, hogy elfogadjátok a felebarátjaitokat vádolók vádjait, vagyis azt, hogy mivel rendelkeztek tisztátlansággal, ezért nem vagytok arra méltóak, hogy felülemelkedjetek azokon. 

A felemelkedés transzcendens folyamat

Miről szól a felemelkedési spirál?  A transzcendenciáról, a körülményeken való felülemelkedésről, a tisztátlanságokon való felülemelkedésről.  Amennyiben van bennetek tisztátlanság, akkor én, Serapis Bey, a felemelkedés mestere nem azzal fogadlak benneteket, hogy: Milyen kár!  Vissza kell mennetek a világotokba, és meg kell szabadulnotok ezektől, csak azután jöhettek hozzám.  Éppen ellenkezőleg, én Serapis Bey, rátok tekintek, és azt mondom: Micsoda nagyszerű lehetőségként szolgálnak a számotokra, hogy felülemelkedjetek rajtuk! 

Látjátok már, hogy számomra a tisztátlanság nem indok a bírálatra, értékelésre, elnyomásra, inkább számotokra jó lehetőség arra, hogy azon felülemelkedve egy újabb lépést tegyetek meg a felemelkedési spirálon, a spirális lépcsőn.  Ha ti is úgy gondoljátok, hogy mindegy, hogy mi került felszínre, mert az csak egy újabb lehetőséget teremt arra, hogy azon is felülemelkedjetek, akkor álltok készen arra, hogy velem együtt dolgozzatok a Felemelkedés Templomának tiszta fehér fényében.  Mindaddig azonban jobban teszitek, ha nem kerültök bele a tiszta fehér fénybe, ha még el akarjátok azt rejteni, amellyel nem vagytok készek szembenézni anélkül, hogy az önítélkezés negatív spiráljára kerülnétek. 

Mi következik akkor, amikor eljuttok addig a pontig, hogy bármivel hajlandóak vagytok szembenézni anélkül, hogy magatokat elítélnétek, tudva, hogy szellemi lények vagytok.  Amikor ráébredtek arra, amit mondtunk nektek, hogy ti a tudatos én vagytok, amely Isten saját Lényének a megnyilvánulása, kiterjesztése, és mivel a tudatos én az tisztán tudatosság, ezért nem lehet elkülönülve, nem lehet egy elkülönült én, nem azonosítható elkülönült énként.  Ti tiszta tudat vagytok, amelyhez semmi sem tud hozzákapcsolódni, hozzátapadni.  Ezért ébredhettek rá arra, hogy bármilyen tisztátlanságot is láttok az alsó énetekben, tudjátok, hogy az igazi énetekhez az nem tapadhat hozzá, mivel ti tiszta tudat vagytok.  A Földön semmi sem tapadhat hozzátok, semmi sem színezhet meg benneteket. 

Éppen ezért ki tudtok lépni bármilyen elkülönült én szerepből, hiszen tisztában vagytok azzal, hogy ti TÖBBEK vagytok annál, hogy megváltoztathatjátok a nézőpontotokat.  Így ráébredhettek arra, hogy a felemelkedés folyamata valójában egy olyan folyamat, amelynek során ti, a tudatos énetek, amelyek ti magatok vagytok, amely az önazonosságotok lényege, fokozatosan változtathatja meg az énetek észlelését mindaddig, amíg az elkülönült énetek szennyezett érzékeléséből kikerülve visszajuttok az igazi éneteknek a tiszta észleléséig, amely Isteni tulajdonságokkal rendelkező, egyéniséggel bíró szellemi lény.  Ezek a tulajdonságok azonban az ÉN VAGYOK Jelenlétetekhez kapcsolódnak, tehát nem olyan körülmények, amelyeket a földi létezésetek, vagy más anyagi világegyetemben, vagy a formai világban való tartózkodásotok során vesztek magatokra. 

TÉMA: Bölcs dolog-e arra ráébredni, hogy Isten, vagy az egótok, (bár ő úgy gondolja), soha sem jogosított fel benneteket, vagy nem ruházta rátok annak feladatát, hogy másokat bíráljatok eldöntve, hogy ki az, aki a mennybe, vagy a pokolba kerüljön

Annak a módját keressétek, hogy hogyan emeljetek fel minden életet!

Amikor ráébredtek arra, hogy a tiszta észlelés vagytok, akkor tudjátok teljesíteni a következő követelményt a Felemelkedés Templomába lépéshez, vagyis azt, hogy arra törekedjetek, hogy minden életet felemeljetek.  Ne arra törekedjetek, hogy megosszátok az életet olyanokra, akik emelkedhetnek, és olyanokra, akik nem, akiket el kell nyomni.  Ne nyomjátok el az élet semmilyen részét sem!

A felemelkedés folyamata, mint ahogy már mondtam, egyéni folyamat.  Egyedül emelkedtek fel, egyéni lényként.  Mit jelent ez?  Azt jelenti, hogy nem tudtok felemelkedni addig, amíg úgy érzitek, hogy más emberek felemelkedéséért vagy üdvözüléséért felelősek vagytok.  Akkor sem tudtok felemelkedni, ha annak a szükségét érzitek, hogy másokat bíráljatok, megítéljetek, vagy elnyomjatok.  Halljátok, amit mondtam?  Amennyiben annak a kényszerét érzitek, hogy bíráljátok, elítéljétek, elnyomjátok, vagy elpusztítsátok még akár az ördögöt magát is, akkor nem lesztek képesek felemelkedni. 

Isten nem rátok bízta azt a feladatot, hogy ti döntsétek el azt, hogy ki érdemes, és ki nem az.  A Karmikus Testület feladata az, hogy eldöntse, hogy ki testesülhet meg a Földön.  Komplex elemzés szolgál arra, hogy eldőljön, hogy melyik életáramlat kapjon engedélyt a Földön való megtestesülésre.  Ez azonban nem olyan feltételrendszer, amely értékítéletet foglal magában, hogy arról döntsön, hogy ki érdemes a megtestesülésre és ki nem.  Ez egyszerűen arról szól, hogy megnézik, hogy az emberiség jelenlegi tudatszintjével az a bizonyos életáramlat együtt rezonál-e, együtt rezeg-e, és segítségére válik-e a tömegtudat számára, felemeli-e azt, vagy lehúzza, önmagát felemeli-e, vagy lehúzza azzal, ha lehetőséget kap arra, hogy megtestesüljön.  Olyan összetett feladat ez, amelyre a Karmikus Testület tagjai fel vannak készítve. 

Emberi lényként a Földön megtestesülve ti megkaptátok a lehetőséget.  Ez valamilyen szerénységet kellene, hogy eredményezzen bennetek, mivel, ha rendelkeznétek azzal a tudattal, amely képessé tenne benneteket arra, hogy meg tudjátok ítélni azt, hogy ki testesülhessen meg és ki nem, akkor nem lenne már arra szükségetek, hogy megtestesüljetek.  Vagyis azt a tudatszintet elérve már nem kellene megtestesülnötök.  Azonban az a tény, hogy testben vagytok, azt jelenti, hogy nem rendelkeztek azzal a tudatszinttel, amely lehetőséget adna nektek arra, hogy Istenként kvalifikáljátok magatokat, és eldöntsétek azt, hogy kinek kellene megtestesülnie a Földön, és kinek nem. 

Csak azok, akik a negatív spirálra léptek, akik az epikus drámákban hisznek, amelyet a bukottak teremtettek meg, akik elhiszik magukról, hogy ők dönthetik el azt, hogy ki érdemes és ki nem, akik kiválaszthatnak valakit úgy döntve, hogy ő nem érdemes a megtestesülésre, hogy az a valaki a második halálba küldhető, hogy annak az embernek ez legyen az utolsó megtestesülése, és ne kapjon újabb esélyt.  Ha nem veszitek észre azt, hogy ez nyilvánvalóan bírálat, olyan értékítélet, amely a bukott tudatszintből fakad, akkor bizonyára még nem vagytok készek arra, hogy a felemelkedés spiráljára lépjetek.  A felemelkedés spirálján ugyanis nem arra irányul a törekvés, hogy hogyan ítélkezzetek, vagy nyomjátok el az élet bármelyik részét.  Helyette annak a módját keresitek, hogy minden részt felemeljetek, hogy megerősítsétek a saját területeteken, a Földön lévő kollektív emelkedő spirált, ezáltal felemelve minden életet.  
Mit mondott Jézus akkor, amikor azon elmélkedett, hogy a felemelkedés spiráljára lép?  Azt mondta: „És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.” Nem azt állította, hogy csak a jó embereket vonzza magához, és a rosszakat pedig el fogja pusztítani.  Mert, ha ezt mondta volna, akkor ő sem kerülhetett volna a felemelkedés spiráljára, mivel még nem lett volna túl az epikus drámákon és a harcokon.  Mi itt a felemelkedett valóságban nem arra törekszünk, hogy bármilyen életet elnyomjunk, és még az ördöggel sem szándékozunk ezt tenni. 

Bár az ördög maga, függetlenül attól, ahogy az emberek a Földön gondolják, nem egyetlen lény.  Ha pedig azok közül bárki, aki abból az első szférából eredetileg elbukott, őszintén azt kérné tőlünk, hogy emeljük fel a tudatszintjét, akkor az Emelkedettek Serege megadná azt a segítséget, hogy a jelenlegi tudatszintjük fölé gyorsulhassanak.  Ez a ti reménységetek is a megváltásra, az üdvözülésre, a felemelkedésre. 

Ahhoz, hogy a felemelkedés spiráljára lépjetek, arra kell fókuszálnotok, hogy felemeljétek az életet, de nem tudjátok ezt akkor megtenni, ha a bíráskodásra fókuszáltok, vagy arra, hogy az embereket jókra és rosszakra osszátok fel.  Ez akkor lehetetlen.  Nem léphettek a felemelkedés spiráljára, ha szükségetek van arra a vágyra, hogy értékítéletet alkossatok.  Minden élet érdemes arra, hogy a tisztaságig gyorsuljon.  Egyetlen tisztátlanság sem annyira tisztátlan, hogy ne lenne arra érdemes, vagy ne lenne arra képes, hogy a tisztaságig gyorsuljon.  Ez a negyedik sugár extrém realizmusa, valamint azoké, akik a felemelkedés spirálján vannak, és azoké, akik azt végigjárva már felemelkedtek.

A megosztás hamis mesterei    

Bármilyen lény, aki azt állítja, hogy az emberi lényeket fel lehet osztani olyanokra, akik érdemesek, és olyanokra, akik nem, az nem emelkedett mester.  Ennyire egyszerű.  Nos, természetesen azok az emberek, akik még ragaszkodnak ahhoz, hogy megítéljenek másokat annak érdekében, hogy az epikus drámában részt vegyenek, ahol azt hihetik, hogy ha önmagukat másokhoz képest felemelik, akkor biztosítják önmaguk számára az üdvözülést, nos, az ilyen lények, akik az epikus drámákhoz kötődnek, természetesen nem értik azt, amit most elmondtam. 

Vitatnák, vitatkoznának rajta.  Még azon is vitatkoznának, hogy az ördög valós-e.  Ugyanakkor a valóság az, hogy az ördög csak időleges tisztátlanság, annak ellenére, hogy a Föld jelenlegi rezgéstartományában jelen van olyanként, amely nem valós, de Isten Lényében igazából nincs állandósága.  Csak időleges képződmény, amely a tisztaságig gyorsítható.

Ha én, a negyedik sugár chohanjaként elhinném azt, hogy létezik valami olyan gonosz, amely annyira valóságos, hogy nem lehet a tisztaságig gyorsítani, akkor azzal azt ismerném el, hogy van valami, amely nagyobb erőt képvisel, mint a negyedik sugár fénye, nem igaz?  Vezetőként azonban tudom, hogy ezt a fényt senkinek a fénye nem írja felül.  Semmilyen nem valós dolog nem állhat szemben azzal, amely valós, és a negyedik sugár tisztasága VALÓS. 

A gonosz nem Isten ellentéte.  A gonosz csak a relatív jó ellentéte, hiszen mindkettő a dualitás tudatszintjéből fakad.  Természetesen azok, akik a dualitás tisztátlan érzékelését vették magukra, azok nem értik ezt, mindaddig, amíg nem hajlandóak felfigyelni a saját szemükben lévő gerendára, és azt észlelni, hogy az érzékelésük az, amely szerint a gonosz valósnak tűnik, és ezért tartják szükségszerűnek azt, hogy másokat megítéljenek, és a gonoszok közé sorolva elnyomják őket, ahelyett, hogy arra törekednének, hogy minden életet felemeljenek. 
 
Hogyan mondhatunk ki dolgokat anélkül, hogy bírálnánk? 

Valaki az általam nyújtott tanítást, és Astrea tanítását tekintheti szavaknak, vagy a Szónak, az Igének.  Gondolhatja ezek után valaki azt, hogy nem emeli fel a szavát senki és semmi ellen.  Valójában tényleg bölcs dolog lenne, ha ráébrednétek arra, hogy ne beszéljetek soha semmilyen ember ellen, mivel minden Földön megtestesült egyén a Karmikus Testülettől kapott lehetőséget, és ezt a lehetőséget pedig azért kapta, mert a Karmikus Testület úgy határozott, hogy bármilyen sötétnek is tűnik az adott lény, lehetősége van arra, hogy a jelenlegi szintje fölé gyorsuljon.  Tehát, amikor másokat szólítotok meg, akkor tekintsetek erre a lehetőségre, őrizzétek velük kapcsolatban a szeplőtlen koncepciót, úgy társalogva velük, mint valós lényekkel, mint Isten Lényének megnyilvánulásaival, akiknek lehetőségük van arra, hogy felemelkedjenek.

Így nem fogtok arra törekedni, hogy ítélkezzetek, vagy elnyomjatok bárkit, hanem arra törekedtek majd, hogy felemeljétek őket.  Természetesen a mások felemelésének törekvésében elképzelhető, hogy arra lesz szükség, hogy megkérdőjelezzétek mások valótlanságát, mint ahogy Jézus tette ezt az írástudókkal és a farizeusokkal, mégpedig elég nyíltan.  Amennyiben hajlandóak vagytok őszintén elgondolkodni az általam nyújtott tanításon, akkor megtapasztalhatjátok az „aha” élményt, amely lehetővé teszi számotokra azt, hogy észleljétek a valóságot abban, amit mondok. 

Alapvető különbség van aközött, ha kimondotok dolgokat, és ha megkérdőjeleztek másokat a bíráskodás tudatszintjén szólva, ahol az alapvetésetek az, hogy helyes, jó és szükségszerű az embereket olyanokra osztani, akik érdemesek, és olyanokra, akik nem, akik megmenthetők, és akik nem.   A Krisztusi tudatszint tisztaságából szólva azonban minden életet fel akartok emelni.  A korábbi tudatszinten azt gondoljátok, hogy érdemesek vagytok arra, hogy másokat bíráljatok, hogy eldöntsétek, hogy ki az, aki a mennybe mehet, és ki az, aki a pokolba.  Azt gondoljátok, hogy érdemesek vagytok arra, hogy Isten szerepét játsszátok.  Azt gondoljátok, hogy érdemesek vagytok arra, hogy egyszemélyes Karmikus Testületként működjetek, aki el tudja dönteni, hogy kit kellene felemelni, vagy második halálra ítélni.

TÉMA: Serapis Bey felajánlja segítségét ahhoz, hogy túljussatok minden olyan szándékotokon, hogy másokat bíráltok, és minden olyan dolgon, amely kimozdít benneteket a békétekből

A bírálat során önmagatokat bíráljátok

Ha ezt teszitek, akkor mit kellene tennetek?  Jézus azt mondta: „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal;” De, mint ahogy erről már volt szó, a mélyebb értelme ennek az, hogy amit másokkal tesztek, azt már megtettétek önmagatokkal is.  Ha tehát másokat bíráltok, akkor már önmagatokat is megbíráltátok.  Ahogy már említettem, ha az önmagatok bírálatának a szintjén érkeztek a Felemelkedés Templomába, és én szembesítelek benneteket a saját tisztátlanságotokkal, akkor azt azonnal arra fogjátok felhasználni, hogy önmagatokat úgy ítéljétek meg, hogy nem vagytok érdemesek, vagyis nem maradhattok a Felemelkedés Templomában. 

Tehát, már a mások bírálásának tényével is azt bizonyítjátok, hogy magatokat már megbíráltátok, és ezért nem vagytok készek a Felemelkedés Templomába lépésre.  Úgy tűnik, hogy szükségetek van még arra, hogy valamit még magatok elől is elrejtsetek, és ezért olyan környezetre vágytok, ahol fenntarthatjátok azt az illúziót, hogy amit el tudtok önmagatok és mások elől rejteni, az rejtve marad Isten és az emelkedett mesterek előtt is.  Ezért még a kemény ütések iskolájában a helyetek, ahol el lehet rejtőzni.  Abban az iskolában azonban, mi, az emelkedett mesterek, kevés dolgot tehetünk értetek.  Ez a valóság. 

Látjátok-e, ha észlelitek önmagatokban azt, hogy szükségetek van arra, hogy bíráljatok, ítélkezzetek, de amikor már azt észlelitek, hogy eljutottatok addig a pontig, hogy már kimondjátok azt, hogy hajlandóak vagytok túllépni ezen, akkor ezt mondhatjátok: „Mesterek, kérünk benneteket, hogy segítsetek abban, hogy túljuthassunk a bíráskodáson.”  Mi ekkor tudunk személyre szabott segítséget nyújtani.  Emellett azonban azt kérjük tőletek, hogy külső cselekvésként tisztítsátok meg magatokat a vádaskodás energiájától. 

Erre a célra természetesen biztosítunk olyan eszközt, mint az Astera által említett rózsafüzér.  Használhattok azonban egy a szívetekből jövő egyszerű imát is, és én, Serapis Bey, felajánlom, hogy amennyiben engem hívtok a számotokra kedvelt szavakkal, és azt mondjátok:” Serapis, kérlek, segíts!”, egy egyszerű imával pedig azt kéritek, hogy láttassam meg veletek azt, amit látnotok kell, hogy fokozatosan, ahogy el tudjátok viselni azt az önbecsülésetek megsemmisülne nélkül, fokozatosan túl tudjatok lépni a bukott lények bíráskodó és megosztó lefelé tartó spirálján, akkor én eközben olyan mértékben segítek majd, amennyire hajlandóak lesztek önmagatokba nézni. 

Mindig van lehetőségetek arra, hogy a jelenlegi tudatszintetek fölé gyorsuljatok

Nem azért jöttem, hogy bárkit is elítéljek.  Azért jöttem, hogy kiterjesszem a negyedik sugár tisztaságának lángját mindazok számára, akik hajlandóak azt elfogadni.  Nem elég azonban, ha egyszerűen csak lemondotok a kötődéseitekről, mint ahogy azt Lourdes-ban már említettem, mert az csak az Omega aspektus.  Hajlandóaknak kell lennetek az Alfa aspektust is képviselni, és az elmétek erejével önmagatokat a jelenlegi tudatszintetek fölé, a jelenlegi érzékelésetek fölé, a jelenlegi önértékelésetek fölé gyorsítani.  Mert elmondhatom nektek, hogy rendelkeztek azzal az erővel a szívetekben, a lényetekben a jelen pillanatban is, amellyel a lényetek észlelését a jelenlegi szintetek fölé gyorsíthatjátok. 

Rendelkeztek ezzel az erővel.  Mint ahogy már említettük, ti a tudatos én vagytok, tudatos lények, a Teremtő Lénye tudatának kiterjesztései.  Képesek vagytok teremtésre, és arra, hogy olyan önazonosságot vegyetek magatokra, amelyet meg szeretnétek tapasztalni, bármilyen önazonosságot, amellyel a formák világában tapasztalatokat gyűjthettek.  A valóság azonban az, hogy már megteremtettétek, és elhelyeztétek önmagatokat, a tudatos éneteket a jelenlegi önazonosságotokba.  Lehet, hogy valamelyik epikus dráma által becsapva alacsonyabb önazonosságba merültetek, de a valóság az, hogy ti tettétek ezt, a ti döntésetek volt, és a ti erőtökkel valósítottátok ezt meg. 

A tudatára ébredve mindennek tudatosíthatjátok magatokkal, hogy visszavehetitek a hatalmatokat, pontosan azt az erőt, amely a jelenlegi szintre juttatott, hogy ezután önmagatokat efölé a szint fölé gyorsítsátok.  Értitek már?  Ma azért vagytok azon a szinten, ahol vagytok, mert a saját társteremtő képességeteket felhasználva lelassítottátok az önazonosságotok észlelését, és a rezgéseteket.  Ezt nem valami gonosz erő művelte veletek, bár lehet, hogy kívülről kötődtök bizonyos gonosz erőkhöz, olyan tisztátlan impulzusokhoz, amelyet más életáramlatok hoztak létre.  Azonban a saját önazonosságotokat kizárólag saját erőtökből lassítottátok, amely azt jelenti, hogy ugyanazzal az erővel képesek vagytok arra is, hogy a jelenlegi önazonosságotok szintje fölé gyorsuljatok.  
Éppen ezért az én ajánlatom számotokra az, hogy ha elkezditek önmagatokat elemezni a mindennapi életetekben adódó helyzetekre adott válaszreakcióitok alapján, és amikor olyan reakciót észleltek, amely a békétekből benneteket kimozdít, észlelitek a meglévő kötődéseteket, bármit, amely stresszt, feszültséget és szenvedést eredményez, figyeljetek fel rá, és kérjetek meg engem, hogy segítsek nektek abban, hogy tisztábban lássátok azt a körülményt.  Bármit is láttok, törekedjetek arra, hogy fel tudjátok adni.  De az esetben, ha olyan körülménnyel találkoztok, amely a békességeteknek véget vet, legyetek arra is hajlandóak, hogy eljussatok a szívetekig, a szív csakrátokig annak érdekében, hogy a tiszta észleléshez tudjatok kapcsolódni, ahhoz a tiszta észleléshez, amelyet adott esetben a legteljesebb módon meg tudtok érezni, érteni.  Eljutva idáig egyszerűen mondjátok azt az adott helyzetre vonatkozóan: Gyorsulj a Tisztaságig! Gyorsulj a Tisztaságig! Gyorsulj a Tisztaságig! Gyorsulj a Tisztaságig!

Ezek után hagyjátok, hogy a szív csakrátokban megérezhessétek azt a pontot, amely nyitott ajtóként szolgál az ÉN VAGYOK Jelenlétetekből származó tisztaság fényének számára.    Amikor kimondjátok a szavakat, hangosan, vagy magatokban érezzétek meg azt, ahogy az ÉN VAGYOK Jelenlétetekből a fény átszűrődik azon a ponton, a szingularitás pontján, a kapcsolódási ponton keresztül, és beszivárog az adott körülménybe, felgyorsítva azt, és felgyorsítva saját észleléseteket is a helyzettel kapcsolatban.  Így tehát annak ellenére, ha a körülmény továbbra is fennáll, de mivel az észlelésetek arra a szintre gyorsult, ahol azt látjátok, hogy már annak nincsen rátok hatása, és a továbbiakban nem befolyásolja az önazonosságotokat, ezek után tudni fogjátok, hogy ha a körülmény továbbra fennáll is, a ti békétekre az már nincs hatással.  Ti ugyanis többek vagytok annál, éppen ezért már nincs szükségetek arra, hogy hozzákapcsolódjatok ahhoz a körülményhez, vagy megengedjétek önmagatoknak azt, hogy azt gondoljátok, hogy annak hatása lenne a ti önazonosság érzékelésetekre.  Ez a valóság, és mindenki számára ez a felemelkedési spirál kezdete.

Hogyan rögzítsétek magatokat a felemelkedési spirálhoz? 

Vegyétek figyelembe, hogy elképzelhető, hogy több élet óta szellemi úton jártok, fokozatosan emelkedtek anélkül, hogy igazán oda rögzítenétek magatokat a felemelkedési spirálhoz.  Ahogyan Lourdes-ban már elhangzott, a hét sugárból az első három az egyfajta kezdő szintet képvisel, ahol lépcsőzetesen emelkedhettek annak ellenére, hogy még nagyon sok olyan tisztátlansággal rendelkeztek, amelyre nem vagytok hajlandóak felfigyelni.  De amikor a negyedik sugárhoz értek, amikor a felemelkedési spirálhoz juttok, akkor tudatosabban kell észlelnetek annak szükségességét, hogy önmagatokat felgyorsítsátok. 

Ahogy már említettem, bármilyen tudatszinten is vagytok jelenleg, saját erőtökből hoztátok azt létre.  Éppen ezért van erőtök arra is, hogy efölé gyorsítsátok magatokat.  Ha pedig túljutottatok az előző szinteteken, akkor erőt gyűjtötök arra, hogy a jelenlegi tudatszintetek fölé jussatok, és ezzel megtegyétek a következő lépést. 

Mint ahogy már szó volt róla, a felemelkedés spirált nem lehet úgy teljesíteni, hogy egyből a legutolsó lépcsőfokra léptek.  Az csak akkor teljesíthető, ha minden egyes lépést megtettetek.  A lépések megtételéhez arra van szükségetek, hogy az adott fokon lévő tudatszinteteket felhasználva gyorsítsátok fel önmagatokat a következő fokra.  Ennyire egyszerű.

Nem valamiféle varázserő az, amelyre önmagatokon kívül szükségetek lenne, bár néhány emelkedett mester tanítványa ezt képzeli.  A felemelkedés spirálja nem olyan spirál, amelyen valamilyen felülről érkező varázsfény repít egyre feljebb.  Akkor léptek a felemelkedés spiráljára, ha ráébredtek annak az állításnak az igazságára, hogy „Isten országa bennetek van”.   Ekkor értitek meg azt, hogy önmagatokon kívül semmire sincs szükségetek, mivel bennetek van az a fény, mivel a lényetek központja a tudatos énetek, amely Isten Lényének a kiterjesztése, és éppen ezért ez a nyitott ajtó a szellemi és az anyagi világ között, amely utóbbira jelenleg önmagatok érzékelését fókuszáljátok. 

Ti nem anyagi lények vagytok.  Szellemi lények vagytok, akik átmenetileg az önérzékeléseteket egy anyagi lény szerepébe fókuszáljátok.  Ti azonban többek vagytok annál.  Ha megértitek azt, hogy többek vagytok, és azt is, hogy az erő, amelyre szükségetek van, az bennetek lakozik, akkor indulhattok el a felemelkedés spirálján.  Akkor én, Serapis Bey, elkezdhetlek igazán segíteni benneteket a felemelkedésben, és a felemelkedési spirálon való további emelkedésben mindaddig, amíg fel nem építetek egy olyan impulzust, amikor tudni fogjátok, hogy már semmi sem tud elmozdítani benneteket a spirálról, hiszen az erő bennetek van, Isten országa bennetek van.

TÉMA: Soha sem tudtok igazán másokon azzal segíteni, ha azt bizonyítjátok be, hogy az ő érveik helytelenek, részben azért, mert a dualitás szintjén nem lehet azt bizonyítani, hogy valami rossz, mivel mindig található az adott érvre egy ellenérv.  Részben pedig azért, mert nem lehet a dualitás szintje fölé emelkedni a dualitás tudatszintje segítségével.

A választás az ítélet

Amikor ahhoz az impulzushoz érkeztek, hogy ahelyett, hogy a világban ítélkeznétek ti lesztek az ítélet olyan értelemben, hogy ti lesztek az Ige, akkor az embereknek megadjátok azt a választási lehetőséget, amely választás az ítélet.

Megértitek-e azt, hogy követelhetitek bárkinek a döntését az örökkévalóságig, de addig, amíg nincs lehetősége a valós és a valótlan között választani, addig az adott egyén döntéshozatala nem teljes.  Hogyan segíthettek másoknak abban, hogy megláttassátok, hogy van döntési lehetőségük?  Úgy tehetitek-e meg, hogy elnyomjátok őket, megbírálva és érdemtelennek ítélve őket?  Vagy esetleg úgy, hogy elismeritek, hogy önészleléssel rendelkező lények?  A ti szerepetek az, hogy ne bíráljatok, ne analizáljatok, vagy értékeljetek egyáltalán, hanem legyetek azok, akik vagytok, sugározzátok a fényeteket, és fejezzétek ki mindazt másoknak, amely belőletek spontán módon megnyilatkozik, és az érveikre szavakban anélkül válaszoljatok, hogy azt a lineáris, elemző elmétekkel elemezgetnétek. 

Hagyjátok, hogy ti magatok legyetek a Szó, hagyjátok, hogy az Ige kiáradjon belőletek anélkül, hogy azt előre elterveznétek, mivel a ti lényetek a nyitott ajtó Isten Igéjének kreatív kiáradására, és tegyétek mindezt anélkül, hogy a külső elmétekkel azon gondolkoznátok, hogy az mit tudhat érvként felhozni annak érdekében, hogy másokat meggyőzzön, vagy hogy azt bizonyítsa, hogy a másik fél téved.  Értitek már?  Soha sem tudtok valójában segíteni másnak úgy, ha azt bizonyítjátok, hogy az ő érvei helytelenek.  Részben azért, mert a dualitás szintjén nem bizonyítható az, ha valami rossz, mivel mindig található az adott érvre egy ellenérv.  Részben pedig azért, mert nem lehet a dualitás szintje fölé emelkedni a dualitás tudatszintje segítségével.  Ezért másoknak csak úgy segíthettek, ha alternatívát mutattok nekik úgy, hogy bemutatjátok azt, hogy a ti Szavaitokat nem hallgattathatják el semmilyen szóval, amelyet ellene mondanak még akkor sem, ha benneteket keresztre feszítenek, és megölik a fizikai testeteket, még akkor sem lesz hatalmuk felettetek, az önazonosságotok észlelése felett, a Szellemetek felett.  Ez az, amit Jézus demonstrált.

Felülemelkedés a bíráskodón

Figyeljétek meg a Jelenések Könyve idézetét az atyánkfiait vádolóval kapcsolatban!  Hogyan lehet túllépni rajta?  Úgy tették-e azt meg, hogy a vádaskodó minden érvét cáfolták?  Mit mond a Jelenések Könyve? „Legyőzték azt a Bárány vére által, és az igazságtételük Igéjével.” 

A Bárány vére a Krisztusi tudatszint tisztasága, amely nem tartalmaz értékítéletet, hanem csak a valósat veszi figyelembe, amely ott van minden önazonosság észlelés mögött, amelyet a lény magára vesz, amely mögött ott van Isten lényének kiterjesztése, amely a tudatos én, és amely a tiszta tudat, és éppen ezért több mint bármilyen önazonosság.  Az igazságtétel Igéje pedig nem azonos a dualista szint szavaival, amelyek ellenérvként is használhatóak, hanem az maga az Ige, a Szó, amely nem arra törekszik, hogy ítélkezzen, vagy hogy bebizonyítsa a helytelenséget, hanem arra törekszik, hogy minden életet felemeljen az igazság kijelentésével, amennyire az a hangok szintjén lehetséges, amely magában hordozza a Krisztusi tudatszint egységének rezgését.

Értitek, hogy mit mondok?  Lehetséges szavakkal úgy beszélni, hogy a mondanivalóban legyen bizonyos szintű igazság, de a rezgés, amellyel a szavakat kimondjátok, nincs a Krisztusi tudatszint tisztaságának szintjén, kevesebb annál.  Ilyenkor a szavakkal valamilyen formában értékítéletet alkottok, és arra törekedtek, hogy valakit elnyomjatok, helyre tegyetek, bizonyítsátok az érvei hibáit és a saját érvelésetek felsőbbrendűségét.  Miközben azon igyekeztek, hogy önmagatokat felemeljétek, a másik felet elnyomjátok.  Éppen ezért lehetséges az, amit ez a közvetítő őszintén elmondott a lefelé tartó spirálról írt cikkében, hogy bár lehet valakinek ténylegesen igaza a szavak szintjén, amelyet kiejt, de ha annak a rezgése nem helyes, akkor az nincsen egységben Isten igazságával. 

Lehet igazatok, lehet, hogy igaznak tűntök az emberek szemében, de mégsem vagytok egységben Isten igazságával, mert nem az a szándékotok, hogy minden életet felemeljetek.  Ehelyett arra törekedtek, hogy az élet bizonyos részeit felemeljétek, miközben a másik részét elnyomjátok.  Ez pedig nem a felemelkedési spirál, és nem is lesz soha a felemelkedés spirálja.  Kvalifikálhatjátok magatokat a tiszta érzékelésetekre hivatkozva, amely alapján úgy tűnik, hogy becsületesek vagytok, hogy az igazságot képviselitek, mivel a cselekedeteteket valamilyen közös érdek motiválja.  Azonban ezt a közös érdeket egy epikus dráma alapján fogalmaztátok meg, amely nemcsak hogy a dualitás tudatszintjéről ered, hanem ráadásul az atyánkfiait vádoló energiáját képviseli. 

Ez volt eredetileg az a tudatszint, amely azzal a szándékkal jött létre, hogy a lényeket megossza, felossza őket érdemesekre és érdemtelenekre, olyanokra, akik megmenthetőek, és olyanokra, akik nem.  Ezzel pedig arra törekedtek, hogy az embereket abba a hitbe ringassák, hogy ez a megosztás valós, ezzel bevonva őket az epikus drámákba és abba a lefelé tartó spirálba, amely az élet bizonyos formáját elítéli, saját magukat pedig ezzel szemben felemeli, ahelyett, hogy a Krisztusi tudatszint tisztaságát képviselve arra törekednének, hogy minden életet felemeljenek, és az egyének szabad akaratára bíznák, hogy fel akarnak-e emelkedni vagy sem. 

Nincs tehát arra szükség, hogy bíráljatok, vagy elítéljetek bárkit is.  Adjatok lehetőséget mindenkinek arra, hogy szabadon döntsön, ezzel felszabadítva önmagatokat is, és élve a lehetőségetekkel, hogy az önérzékeléseteket felgyorsíthassátok mások döntésétől függetlenül, megszabadulva a mások iránt érzett felelősség hamisságától. 

A felemelkedési spirál utolsó szakaszai

A felemelkedési spirálon haladva elérkeztek egy ponthoz, amikor úgy érzitek, hogy most a saját felemelkedésetekre kell összpontosítanotok, nem abban az értelemben, hogy másokhoz képest felemeljétek önmagatokat, mivel már többé nem másokra fókuszáltok.  Arra összpontosítotok, hogy a felemelkedésetek során megtegyétek az önmagatok tisztaságig gyorsításának az utolsó szakaszait, ezzel eljutva a felemelkedési spirálnak arra a pontjára, amely a szingularitás, amelyen túl, már többé nem a felemelkedési spirálon tartózkodtok, hanem felemelkedett szinten. 

Ahhoz, hogy ezt a pontot elérjétek az szükséges, hogy 100%-ban egy pontra fókuszálva megfeledkezzetek arról, hogy felemeljetek másokat, vagy a világot.  Kizárólag az önészlelésetek felemelésére kell fókuszálnotok, miközben tudatában maradtok annak, hogy ezzel maximálisan hozzájárultok mások felemeléséhez.  Itt azonban már nem azon gondolkoztok, hogy másokat emeljetek fel, és nem is a döntéseiken, sem azok helyes vagy helytelen voltán.  Egyedül arra összpontosítotok, hogy teljesítsétek a Felemelkedés Templomában lévő utolsó beavatásokat, amelynek során átmehettek a szingularitás kapuján.  Azon a kapun, ahol az ember, aki a mennyből alászállt visszaemelkedhet a mennybe, mivel önmagát a tiszta észlelés pontjaként érzékeli, amely a Teremtő saját Lényének kiterjesztése. 

Nos, hosszan beszéltem, sokkal hosszabban, mint amennyit sokan közületek kezelni tudnak, és a fény, amelyet a szavakon túl bocsátottam ki, lehet, hogy felkavarta a saját tisztátlanságotokat, arra kényszerítve benneteket, hogy úgymond, eldöntsétek, hogy tegyetek-e még egy kört a Felemelkedés Temploma körül, mivel még nem vagytok készek arra, hogy szembenézzetek saját magatok néhány tisztátlanságával anélkül, hogy önmagatokat elítélnétek. 

Én, Serapis Bey, senkit sem ítélek el, függetlenül attól, hogy hogyan reagáltok erre a közlésre, én nem ítéllek el benneteket.  Ti pedig a jövőben bármikor visszajöhettek hozzám azzal, hogy: „Serapis, mostanra készen állok arra, hogy meglássam a gerendát a saját szememben, kérlek, mutasd meg azt nekem, mivel szeretnék a Tisztaságig gyorsulni.”

Azon a ponton biztosak lehettek, hogy tárt karokkal foglak benneteket fogadni, mert ha megismeritek a korábbi életeimet, a korábbi szolgálataimat a felemelkedett valóságban, akkor látni fogjátok, hogy az én célom mindig az, hogy nyitott kapuként szolgáljak az emberi feltételek és az felemelkedett valóság között, hogy nyitott ajtó lehessek a Menny és a Föld között.  Mindegy tehát, hogy az emberek milyen tudatszintre süllyednek, én mindig biztosítom számukra a megfelelő utat ahhoz, hogy efölé gyorsuljanak, hogy elkezdhessék a felfelé tartó folyamatot, amely egyszer elvezeti őket odáig, hogy érdemesek legyenek arra, hogy a felemelkedés spiráljára lépjenek.

Nos, azzal zárom a mondanivalómat, hogy bármilyen reakciót is ébresztett bennetek a közlésem, menjetek békével!  Legyetek benne biztosak, hogy birtokoljátok a negyedik sugár chohanjának a szeretetét és elfogadását.  Serapis Bey VAGYOK.  Serapis Soleil VAGYOK.  A Nap Serapis-a VAGYOK.   
 

   

 

 

 

    

 

 

  

         

        

   

 

 

Ugrás a lap tetejére

Utolsó módosítás: 2022-05-11 13:44:23