A nagyszerű összezavarodottság rejtett erényei
2006.08.25.
Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy azok, akik őszintén tanulmányozzák az egóról szóló értekezéseimet, meglehetősen összezavartnak érezhetik magukat. Úgy érezhetik, hogy szinte lehetetlen különbséget tenni az ego dualista „igazsága” és a Krisztusi tudat valódi igazsága között. Úgy tűnhet számukra, hogy nagyon nehezen észlelhető, hogy az egójukon keresztül cselekednek-e. Néhányan egyfajta reménytelenséget is érezhetnek azzal kapcsolatban, hogy látszólag szinte lehetetlen túllépni az egón és annak árnyalt részletein.
Megértem az érzéseiteket, és bízom benne, hogy segíthetek meglátni azt, hogy ez a spirituális útnak egy olyan szükséges szakasza, amelyen az ego fölé emelkedése előtt minden útkereső végigmegy. Minden ember, aki valaha a Krisztusi tudatszintre eljutott, keresztülment ezen a szakaszon, saját magamat is beleértve. Remélem, hogy segítethetek abban, hogy meglássátok azt, hogy nem vagytok egyedül, hogy túl lehet jutni ezen a szakaszon, annak ellenére, hogy ez néha reménytelennek tűnik.
Azt remélem, hogy segíthetek nektek meglátni azt, hogy az őszinte összezavartság állapota valójában nagyszerű tudatállapot. Ezért ahelyett, hogy kétségbe esnétek, vagy bátortalannak éreznétek magatokat, gratulálhattok magatoknak, hogy jelentős győzelmet arattatok. Hajlandóak voltatok az összezavartság állapotába kerülni, ezzel egy nagyon fontos lépést megtéve az egótól való megszabadulás útján. Miért van ez így?
Az egóról szóló értekezéseimben megpróbáltam elmagyarázni nektek azt, hogy az ego olthatatlan vágyat érez arra, hogy minden helyzetet uraljon. Állandóan arra törekszik, hogy olyan hatalmi pozícióba kerüljön, amelyben nem kérdőjelezhető meg, és amelyben nem mondhatnak neki ellent. Ez a hatalmi pozíció azonban egy olyan árnyalt kísértéssel jár együtt, amelynek eredményeként nagyon sok egyébként őszinte ember elbukja az életküldetését, különösen a politika területén. Az ego ugyanis képtelen ellenállni ennek a kísértésnek. A kísértés lényege az, hogy hatalmi pozícióba kerülve számotokra úgy tűnhet, hogy mindig igazatoknak kell, hogy legyen, mert ha nincs igazatok, akkor a pozíciótok megkérdőjelezhetővé válik, amelynek következtében felmerül bennetek az attól való félelem, hogy elveszíthetitek a pozíciótokat és a vele együtt járó kiváltságokat.
Az ego ezért állandó félelemben él, azon aggódva, hogy ha hibázik, akkor elveszítheti az uralmát rajtatok, és annak eredményeként meghal. Ez olyan értelemben megalapozott is, hogy amint a Tudatos Én kezdi átlátni az ego dualista, félelemre alapozott és uralkodásra törekvő érvelésének helytelenségét, úgy veszíti el az uralmát felettetek az ego, amelynek eredményeként egy ponton megszűnik létezni.
Itt jön elő az árnyalt érvelés. Az egótól való megszabadulás érdekében a Tudatos Énnek meg kell szüntetnie azt, hogy az egóval és annak dualista meggyőződéseivel azonosítsa önmagát. Ha valaki teljes mértékben a saját egójával azonosul, akkor érzi az egónak a kontroll elvesztése miatti félelmét. Ezért ez az ember úgy érzi, hogy kénytelen az ego meggyőződését úgy védelmezni, mintha az élet-halál kérdése volna. Más szavakkal az ilyen személy úgy érzi, hogy számára az a legfontosabb, hogy soha se tévedjen.
Hogyan próbálja az ego megkísérelni azt, hogy soha se tévedjen? Úgy, hogy olyan elképzeléseket teremt meg, amelyek vagy a fekete-fehér, vagy a szürke gondolkodáson alapulnak. Az ego meghatároz egy világlátást, és mindaddig, amíg az adott személy azt elfogadja, addig a tévedése kizárható, mivel mindig minden helyzetet, vagy érvet képes úgy alakítani, hogy úgy tűnjön, hogy soha sem téved.
Látjátok-e ennek az életfelfogásnak a következményeit? Mivel ez biztonságérzetet ad az adott személy számára, ezért teljesen biztos lehet abban, hogy igaza van, hogy minden rendben megy, sőt mindezek miatt még felsőbbrendűnek is érezheti magát. Ez azonban egy hamis biztonság, amelyet állandóan fenyegetnek olyan események, amelyek ezt veszélyeztethetik, vagy akár össze is zúzhatják, és amelyekre sem az adott személynek, sem az egónak nincs befolyása.
Erre a hamis biztonságérzetre utaltam akkor, amikor ezt mondtam:
26 És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27 És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. (Máté 7. fejezet)
Ha egy ember teljesen az egójával azonosítja önmagát, akkor az ego fekete-fehér, vagy a szürke gondolkodását felhasználva cáfol meg minden olyan elképzelést, vagy nézőpontot, amely az ego dualista világképét megkérdőjelezi.
Látjátok-e már, hogy mire célzok? Ha az egóval azonosítjátok magatokat, akkor annak felszínes bizonyossága birtokában minden összezavartságot visszautasítotok. Bizonyos értelemben soha sem érzitek magatokat összezavarva, mivel az ego minden kérdésre és helyzetre mindig kész válaszokkal áll elő. Ezért, az a tény, hogy zavartnak érzitek magatokat, és ezt hajlandóak is vagytok felismerni, azt bizonyítja, hogy a Tudatos Énetek már nem azonosítja önmagát teljes mértékben az egóval.
Az igaz tanító felismerése
Tisztában vagyok azzal, hogy az ego felszínes bizonyosságának megszűnése veszteségként tűnhet, de csak akkor, ha erre egy szűk perspektíván keresztül tekintetek. Ha tágabb szemszögből nézitek, és nem csak a fát látjátok, hanem az erdőt is, akkor láthatjátok, hogy a zavartság állapota egy nagy előrelépés, mivel általa a Krisztusi Énetek és a spirituális tanítóitok számára is taníthatókká váltok, és ahogy a régi mondás tartja: „Amint a tanítvány készen áll, a tanító megjelenik.” Ahelyett tehát, hogy a „régi szép napokat” siratnátok, amikor azt gondoltátok, hogy mindent tudtok, és az életetek felett uralkodtok, változtassatok a figyelmetek fókuszán, és vegyétek észre, hogy a tanító itt van veletek, és készen áll arra, hogy segítsen a következő lépésetek megtételében.
Sok olyan spirituális útkeresőt látok, aki átlát már az ego hamis bizonyosságán, és aki hajlandó már az ego régi hitrendszerének, vagy világszemléletének a biztonságát feladni. Mindezt azonban többnyire vonakodva teszik meg, és azonnal valamilyen másfajta biztonságforrás felkutatására törekednek. Ennek eredményeként gyakran olyan guruhoz, vagy szervezethez vonzódnak, amely nagyon erős, szinte abszolút állításokat képvisel. Emiatt úgy érezhetik, hogy mivel egy guru, egy megváltó közelében vannak, ezért ismét biztonságban érezhetik magukat. Az egónak ez a megközelítés nyilvánvalóan csak egy újabb haszonbérletet jelent, és az új hitrendszert felhasználva kezd el benneteket annak szolgájává tenni.
Olyan útkeresők is láthatóak, akik feladták már a régi hitrendszerük biztonságát, és már el is fogadtak helyette egy olyan újat, amelyről azt hiszik, hogy az majd elvezeti őket a megvilágosodáshoz. Azt gondolják, hogy azt az állapotot elérve majd biztonságban érezhetik magukat, mivel tudni fognak mindent. Még azonban egy megvilágosodott ember sem tud mindent, amelyet a későbbiekben ki is fejtek majd.
Mindezek helyett ezért inkább azt szeretném látni, hogy az útkeresők túllépnek a külső biztonság szükségletén, és helyette a végső tanító, a bennük lévő Krisztusi énjük tanítója és a felemelkedett mesterek segítsége által nyerik el a biztonságukat. Azért mondtam azt, hogy Isten országa bennetek van, mert beléphettek ebbe a birodalomba, ha a belső utatokat folytatjátok, amely nem más, mint a Krisztusi tudatszint. Ahhoz azonban, hogy ezt teljesíthessétek, kapcsolatba kell lépnetek a belső tanítótokkal.
Ezzel nem akarom a külső tanítókat és tanításokat lebecsülni, mivel mindkettő nagy segítséget jelenthet. Azt szeretném csak mondani, hogy magatokhoz vonzhatjátok az igaz tanítót, aki segít a következő lépésetek megtételében, de magatokhoz vonzhatjátok a hamis tanítót is, aki elhiteti veletek azt, hogy nincs szükségetek a következő lépés megtételére. Ha a biztonságra törekedtek, akkor bizonnyal a hamis tanítóhoz vonzódtok. Csak ha hajlandóak vagytok továbbra is összezavartnak maradni, akkor találtok rá az igaz tanítóra. De miért van ez így?
Az ego arra törekszik, hogy uraljon benneteket, ezért végképp nem akarja, hogy önellátóak, spirituálisan függetlenek legyetek. Cserében, azért, hogy hagyjátok magatokat uralni, az ego egy hamis biztonságérzetet nyújt számotokra azzal, hogy azt mondja, hogy nektek mindig igazatok van, és garantáltan üdvözülni is fogtok, és ti különben is különbek vagytok másoknál. Esetleg még valami olyasmit garantál nektek, amire szükségetek van. Ezzel szemben az igaz tanító azt szeretné, ha önellátóvá válnátok, mert ő soha sem akar uralkodni rajtatok. A felületes biztonságérzet biztosítása helyett az igaz tanító a valós belső utat ajánlja fel számotokra, amely a tudatotok kitágításának a folytonos folyamata.
Ennek az útnak soha sincs vége, amely azt jelenti, hogy az önészlelésetek és a megértésetek fejlődésének nincs határa. De pontosan mit jelent ez? Ha nyitottak vagytok az önészlelésetek véget nem érő fejlődésének lehetőségére, akkor az azt jelenti, hogy nincs olyan meggyőződés, vagy nézőpont, amely megdönthetetlennek, vagyis abszolútnak tekinthető. Más szavakkal, a valós belső út nem ajánlja fel nektek az ego bizonyosságát, vagyis azt, hogy ez, vagy az a meggyőződésetek megdönthetetlen. Éppen ellenkezőleg, a belső úton nincsenek abszolút meggyőződések, hitek, mivel mindegyik kitágulhat, vagy helyettesíthető egy tágabb észleléssel.
Ez két alapvető megfontoláshoz vezet:
- A belső útnak nem az a lényege, hogy a belső tanítóval függőségi viszonyba kerüljetek. Az út lényege az, hogy önfenntartókká váljatok, hogy ne legyen a Krisztusi énetekre szükségetek. Ez azt jelenti, hogy az igaz tanító nem fogja megmondani, hogy mit tegyetek, amelyet az ego és a hamis tanítók vígan megtennének, az igaz tanító tágabb rálátást biztosít számotokra, amely jobb alapként szolgál a döntéseitek meghozatalához. Ennek ellenére TI vagytok azok, akiknek választanotok kell, mivel csak a saját döntéseitek eredményeként fejlődik ki az önfenntartásotok. Ha nem vagytok hajlandóak meghozni a saját döntéseiteket, akkor az összezavarodottsági állapototokat szükségtelenül meghosszabbítjátok.
- A belső úton nincs külső bizonyosság, vagy biztonság. Ezért fontos, hogy helyette kialakítsátok a belső bizonyosságotokat és biztonságotokat. Az ego azt próbálja nektek mondani, hogy mindaddig, amíg az ő megdönthetetlen doktrínáiban hisztek, addig veletek minden rendben van. Nektek azonban túl kell lépnetek ezen a külső biztonságon, és meg kell találnotok a belső biztonságotok forrását. Ez képezi a következő megfontolást.
A valós bizonyosság megtalálása
A belső bizonyosság megtalálásának a kulcsa az, hogy kövessétek a parancsomat: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” (Máté 6,33)
Ahelyett tehát, hogy az emberi biztonságérzetre törekednétek azáltal, hogy ember gyártotta doktrínákba hisztek, vagy ember alkotta szabályrendszerben éltek, keressétek inkább Isten igazságát. Van azonban egy olyan pont, amelyet gyakran hagynak figyelmen kívül: mindaddig nem találhattok rá a Krisztusi igazságra, ameddig fel nem adjátok az ego bizonyosságát, és nem hagyjátok magatokat összezavarni. Hagynotok kell, hogy az ego bizonyosság érzete elhaljon, úgy ahogy én is hagytam, hogy a fizikai testem a kereszten meghaljon, és csak akkor, ha hajlandóak vagytok megtenni az első lépéseteket az ismeretlenbe, ha egy ideig hajlandóak vagytok zavartan figyelni, csak akkor láttok majd keresztül az ego által megteremtett fátylon. Ezért mondtam: „Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.” (Máté 19.21)
Ez nem azt jelenti, hogy szó szerint mindenetekről mondjatok le; a spirituális jelentése az, hogy legyetek hajlandóak lemondani az ego bizonyosságáról, legyetek hajlandóak egy ideig összezavarodottan figyelni. Mint ahogy az előző ego értekezésemben megpróbáltam elmagyarázni, a Krisztusi igazság teljes mértékben az anti-krisztusi tudat dualista „igazságai” felett áll. Mivel azonban olyan világban nőttetek fel, amelyet nagyon nagymértékben áthat az anti-krisztusi tudat, ezért bizonyos időre van szükségetek ahhoz, hogy a tudatotokat megszabadítsátok ettől a hatástól.
Ez azt jelenti, hogy egy olyan szakaszon kell átmennetek, amelyben semmi sem tűnik bizonyosnak, ahol semmit sem tudhattok biztosan. Mint ahogy már mondtam, mindezt pozitív változásként kell üdvözölnötök annak eredményeként, hogy az ego fölé emelkedés útján haladtok, miközben törekednetek kell arra, hogy a tudatotokat nyitva tartsátok a magasabb szintű megértésre. Sajnálatosan sok útkereső csak rövid időre nyitja meg a tudatát, amely elegendő ahhoz, hogy a Krisztusi énjüknek lehetőséget adjanak arra, hogy az egy külső tanításra, vagy tanítóra leljen, ám ahogy a biztonsági zónán belülre kerülnek, ismét bezárják a tudatukat a belső vezetés irányába, és kifelé fókuszálnak.
Arra kellene törekednetek, hogy belső irányba tartsátok nyitva a tudatotokat. A csapdát itt az jelenti, hogy a belső tanítás mindig arra törekszik, hogy az adott mentális dobozotokon túlra juttasson benneteket megkérdőjelezve a „megkérdőjelezhetetlen” elképzeléseiteket. Vannak azonban olyanok, akik azért utasítják vissza az igaz tanítót, mert a megdönthetetlen elképzeléseik szempontjából fenyegetésnek vélik őt, ezért ragaszkodnak az egóhoz és a hamis tanítókhoz, akik nem kérdőjelezik meg a kedvenc meggyőződéseiket.
Egyetlen dolog juttathat benneteket túl ezen a viselkedésen és a külső bizonyosság szükségletén, az, ha megtaláljátok a belső bizonyosságotok forrását. Ennek kulcsa az, ha ráébredtek egy nagyon egyszerű, de alapvető igazságra. Az ego arra irányuló vágyának oka, hogy önmagát megdönthetetlen hatalmi pozícióban tartsa, az egóban eredendően meglévő bizonytalanság. Az ego érzi azt, hogy eredendően értéktelen, és ez igaz is, mivel ő nem Isten teremtménye. Az ego azonban nem érti ezt, és nem is képes megérteni, ezért próbál meg saját értékeket teremteni, amelyhez az anyagi világ minden eszközét felhasználja. Az ego megpróbálja megépíteni a saját értékeinek tornyát, amely elkerülhetetlenül Bábel tornyává válik, amely soha sem éri el a mennyet, mert egy ponton összeomlik a saját súlya alatt.
A probléma azonban az, hogy mindaddig, amíg az egóval azonosítjátok magatokat, addig ti is úgy érzitek, hogy értéktelenek vagytok, és féltek attól, hogy Isten szemében elfogadhatatlanná váltok, ezért örökre a pokol tüzén égtek majd, vagy úgy végzitek, ahogy magatoknak a végső szerencsétlenség formáját meghatározzátok. Ha pedig nem tudtok már az ego bizonyosságába kapaszkodni, akkor az elátkozottság érzetetek tör a felszínre, amellyel meg kell birkóznotok. Néhányan ezt visszautasítva egy újabb külső hitrendszerbe vetik bele magukat, amely haladékot nyújt számukra. Az élet egy pontján azonban szembe kell néznetek ezzel a szellemmel, és én azt tanácsolom, hogy ne várjatok vele a halálos ágyatokig.
Annak kulcsa, hogy túljussatok az értéktelenség érzeten az, ha ráébredtek arra, hogy az alsó lényetek lényege, központja a Tudatos Én, amely több mint az ego. Valójában a Tudatos Én több mint az egész evilági önazonosságotok. A Tudatos Én Isten lényének kiterjesztése, és ebből adódóan eredendően értékes. Az a tény, hogy észlelitek azt, hogy összezavarodtatok, azt jelenti, hogy megtapasztaltátok már a Tudatos Éneteket.
Tisztában vagyok vele, hogy előfordul, hogy nem tartjátok értékesnek önmagatokat, és az, hogy én azt mondom, hogy értékesek vagytok, kevés eredménnyel jár mindaddig, amíg össze vagytok zavarodva. Hadd próbáljam meg eloszlatni a zavart. Sokak számára a Tudatos Én koncepciója absztraktnak tűnhet, mert úgy gondoljátok, hogy hiszitek, ha látjátok. Ha megtapasztaljátok a Tudatos Éneteket, akkor tudni fogjátok azt, hogy többek vagytok az észlelt alsó önazonosságotoknál. Tény az, hogy ha észlelitek, hogy össze vagytok zavarodva, akkor már megtapasztaltátok a Tudatos Ént.
Az ego ugyanis soha sem érzi magát összezavarodva, mivel az az egyik elbukott abszolút meggyőződése után egy másikkal áll elő. A Tudatos Én rendelkezik önészlelési kapacitással, ezért képes felismerni azt, hogy összezavarodott, és képes eltűnődni a saját értékén. Az egótok képtelen az önészlelésre, vagyis képtelen arra, hogy egyet visszalépve az egész életetekre rálátva arra a következtetésre jusson, hogy meg akar változni. A Tudatos Én azonban képes erre, ezért az a tény, hogy spirituális tanításokat tanulmányoztok, azt bizonyítja, hogy hozzákezdtetek önmagatoknak az egótól való különválasztásához. Elindultatok annak az útján, hogy tudatosítsátok, hogy spirituális lények vagytok, akik többek, a földi önazonosságuknál.
Arra utalok, hogy már megtapasztaltátok a Tudatos Ént, mivel csak a Tudatos Én képes arra, hogy az életetekre szélesebb szemszögből rálátva eltűnődjön az egón, és azon, hogy ti többek vagytok nála. Csak az erre való ráébredés hozza tudomásotokra a spirituális út létezését, és kelti fel az érdeklődéseteket annak követésére. A tapasztalataitok elmélyítésével tudjátok magatokba fogadni annak tényét, hogy többek vagytok, mint aminek kívülről látjátok, vagy hiszitek önmagatokat. Ennek a folyamatnak nagyon fontos pszichológiai hatása van rátok.
Többek vagytok az elképzeléseiteknél
Valójában az ego nem rendelkezik eredendő, vagy önfenntartó önazonosság érzettel. Az ego nem más, mint a saját meggyőződése, nézőpontja. Ezért kell az önazonosságát és az önértékelését a meggyőződéseire alapoznia. Ha ezen meggyőződések egyikét is veszély fenyegeti, akkor az ego úgy érzi, hogy az értéke, de még a puszta léte is veszélybe kerül. Ezért van az, hogy azok az emberek, akik az egójukkal azonosítják magukat, képesek másokat megölni annak érdekében, hogy véget vessenek a hitrendszerükre leselkedő veszélyeknek.
A Tudatos Én eredendő önazonossággal és önértékeléssel rendelkezik, ami független a külső meggyőződésetektől, véleményetektől és nézőpontotoktól. Ha arra kezdetek fókuszálni, hogy ti a Tudatos Én vagytok, akkor fokozatosan vissza tudtok kapcsolódni ehhez a tiszta létezéshez. Megtapasztalhatjátok még azt a tudatállapotot is, amelyben minden gondolattól mentesen vagytok éberek. Megtapasztalhatjátok a tiszta tudatot. Ha pedig egy ilyen transzcendentális, vagy misztikus tapasztalathoz juttok, akkor tudni fogjátok, hogy többek vagytok az elmétek tartalmánál.
Minden spirituális útkereső rendelkezik valamilyen villanásnyi tapasztalattal a tiszta tudatossággal kapcsolatban, különben nem vágyakoznának olyasmi után, ami túlmutat azon, amit ez a világ ajánlhat. Ennek ellenére nem minden útkereső van éber tudatában annak, amit megtapasztal. A legtöbbjük ezeket a tapasztalatokat természetesnek veszik, mivel annak tűnnek, vagy azért, mert soha sem tanították nekik, hogy mit is jelentenek ezek. Ahogy ezeken a koncepciókon eltűnődtök, ráébredtek, hogy tudjátok, hogy ti többek vagytok a meggyőződéseiteknél.
Amint egyre teljesebben felismeritek azt az ént, aki a tudatosságotok tartalma mögött rejlik, egyre kevésbé kapcsolódtok majd ezekhez a tartalmakhoz. Kezdtek majd ráébredni arra, hogy bármelyik földi meggyőződés, vagy nézőpont csak az igazság egyik kifejeződése. Mivel azonban többek vagytok az elmétek tartalmánál, ezért az igazság több, mint bármilyen kifejeződés. Ezért mondtam azt, hogy:
Az Isten Szellem: és akik őt imádják, szükséges, hogy szellemben és igazságban imádják. (János 4,24)
Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. (János 14,17)
Amikor ráébredtek arra, hogy az igazság több, mint annak bármilyen földi kifejeződése, akkor hogyan ragaszkodhattok egy bizonyos kifejeződéshez? Ezért nem féltek már attól, hogy az igazsággal kapcsolatos jelenlegi megértéseteket elengedjétek, és egy magasabb megértést fogadjatok magatokba.
Ha az ego dualista meggyőződéseihez már nem ragaszkodtok, akkor nyíltok fokozatosan meg a Krisztusi énetek és a spirituális tanítótok nem dualista útmutatásai felé. Ez juttat el benneteket az egyetemes Krisztusi tudathoz való tudatos kapcsolódáshoz, és ez teszi lehetővé azt, hogy megszabaduljatok az összezavarodottságotok negatív aspektusától, vagyis attól az érzéstől, hogy nem tudjátok, hogy mi a jó és mi a rossz, vagy mi a valós és mi a valótlan. Az igazság Szellemének közvetlen megtapasztalása által pedig megszabadultok az összezavarodottságtól, amely azonban nem biztosít számotokra egy olyan külső bizonyosságot, amelyet nagyon sokan elképzelnek.
Hibázni anélkül, hogy hibáznátok
Ennek a tudatszintváltásnak a legnagyobb előnye az, hogy megszűnik bennetek az az érzés, hogy hibáztok. Néhány percre nézzetek vissza, hogy lássátok, milyen nehéz terhet helyezett rátok az ego és a neveltetésetek. Figyeljétek őszintén meg, hogy a világ mennyire a „nekem legyen mindig igazam” kötelező elvárás körül forog. Vegyétek észre, hogy mindez hogyan teremt olyan konfliktust az emberek között, amely aztán háborúba torkollhat. Vegyétek észre, hogy hogyan teremt ez konfliktusokat bennetek is, melynek gyakran olyan lefelé tartó út a következménye, amelynek során az összes energiátokat abba ölitek bele, hogy bebizonyítsátok, hogy nektek van igazatok, miközben nem marad energiátok már arra, hogy élvezzétek az életet.
Az a kínzó, kényszerítő vágy, hogy igazatoknak kell, hogy legyen, az egónak abból az elképzeléséből ered, hogy ha a saját nézőpontja hibásnak bizonyul, akkor ő maga értéktelen. Ez a meggyőződés teljesen igaz az egóra. Nem igaz azonban a Tudatos Énre, mivel az tudatában van annak, hogy több ő, mint a nézőpontja. Ha tehát az egyik feltevésetek tévesnek bizonyul, az nem jelenti azt, hogy ti magatok értéktelen emberek volnátok. Így megszabadulhattok a „nektek mindig igazatoknak kell lenni” elvárás teljes súlyától.
Biztosíthatlak benneteket, hogy ha megteszitek ezt, akkor szó szerint úgy érezhetitek, hogy a világ súlya hullik le a vállatokról. Úgy érezhetitek, hogy újjászülettetek, hogy új életet kezdhettek. Ezért mondtam azt, hogy: Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba. (Márk 10,15)
Figyeljétek meg a kisgyermekeket, miközben járni tanulnak. Ők nem hordozzák annak nehéz terhét, hogy minden pillanatban tökéletesnek kell lenniük, és nem is érzik magukat bűnösnek azért, mert néhányszor a földre tottyannak. Felállnak, és újra próbálkoznak, mosolyognak a hibáikon, de tanulnak is belőlük. Ha különválasztjátok magatokat az ego azon szükségletétől, hogy nektek mindig igazatoknak kell, hogy legyen, akkor olyan örömtelivé válhattok, mint amilyenek a kisgyermekek, amelynek eredményeként a spirituális utatok is örömteli utazás, nem pedig a Via Dolorosa lesz.
Figyeljétek meg, hogy a gyermekek mindig készen állnak arra, hogy valami újat tanuljanak, nem gondolják, hogy mindent tudnak, sem azt, hogy mindent tudniuk kell. Nincs bennük ellenállás egy új dolog megtanulásával kapcsolatban. Az ego azonban mindig ellenáll, mivel azt hiszi, hogy bebizonyosodik majd, hogy tévedett. Ha azonban ahhoz kapcsolódtok hozzá, akik valójában vagytok, akkor nagy lehetőséget láttok majd abban, ha egy elképzelésetekről kiderül, hogy téves. Ekkor ahelyett, hogy továbbra is behatárolt, vagy téves elképzelésekkel élnétek tovább, magasabb megértési szintre emelkedhettek, amely gazdagíthatja az életeteket. Az a tény pedig, hogy valamelyik meggyőződésetek tévesnek bizonyul a fejlődésetek egy lépcsőfokává válhat, ahelyett, hogy veszteség lenne.
Hagyjátok a bizonyosságot, ragadjátok meg helyette a nagyszerű összezavarodottságot!
Az ego azt akarja elhitetni veletek, hogy ha az egyik elképzelésetek hibásnak bizonyul, akkor veszteség ér benneteket, és végül valami sötétségben köttök ki. Ennek az az oka, hogy az ego önazonossága a saját meggyőződésein alapul, ezért, ha egy közülük elvész, akkor azzal az önazonosságának egy része is odavész. Amint azonban ráébredtek arra, hogy a Tudatos Én TÖBB, mint a meggyőződéseitek, akkor ez a csapda elkerülhetővé válik.
Így megláthatjátok, hogy egy korlátolt meggyőződésetektől való megválás nem hagy benneteket légüres térben, mivel egy korlátolt meggyőződés helyét mindig egy tágabb megértés veszi át. A belső tanítótok mindig megkérdőjelezi a korlátolt meggyőződéseiteket, de nem hagy benneteket légüres térben, mert mindig felajánl egy magasabb szintű megértést. Ha elfogadjátok ezt a folyamatot, akkor nem érzitek majd úgy, hogy veszteség ér benneteket, az életetek pedig egy folytonos felfedezési folyamattá válik, amely az élet egyre teljesebb és teljesebb megértéséhez vezet.
Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, tudatában kell lennetek az ego veszteségtől való félelmének, és tudatosan kell eldöntenetek, hogy azt figyelmen kívül hagyjátok. Helyette a valós belső út soha véget nem érő folytonosságát fogadjátok el. A valós úton a különböző meggyőződéseken és nézőpontokon alapuló külső bizonyosság már többé soha nem kísér benneteket. Ehelyett egy belső bizonyosságot alakítotok ki, amely annak felismerésére épül, hogy tudjátok, kik vagytok, hogy Isten szemében tökéletesen értékesek vagytok.
A valós spirituális út az Élet Folyója, amely állandóan mozgásban van. Az Élet Folyójában ugyanis minden folyton önmagán túllépve TÖBBÉ válik. Az ego nem lehet része ennek a folyamatnak, de a Tudatos Én azonban mindaddig igen, amíg hajlandóak vagytok a folyóval együttáramolni, nem pedig ellenállni annak. Azok az emberek, akik az egójukkal azonosítják magukat, ellenállnak az Élet Folyójának, nem hajlandóak azzal együtt áramolni.
Olyanok ők, mint a folyóba esett emberek, akik elszántan kapaszkodnak egy parti faágba azt gondolva, hogy a folyóval való áramlás veszélyes. Ők a biztonságérzetükbe és a stabilitásukba kapaszkodnak, amelyet látszólag a part biztosít számukra. Idővel azonban az áramlás olyan erőssé válik, hogy már nem képesek kapaszkodva megtartaniuk magukat, el kell indulniuk. Ekkor pánik tör rájuk, és elszántan minden elérhető kapaszkodót meg akarnak ragadni, miközben az életüket a fenyegetettség érzés és a saját fejlődésükkel szembeni ellenállás falja fel.
A bölcs spirituális útkeresők ráébrednek arra, hogy a valódi fejlődés része az, hogy soha sem állhatnak egyhelyben, ezért nincs meg bennük az egyhelyben állás hamis biztonságérzete. Ők a fejlődési folyamatuk során kezdik élvezni az utazást, ahelyett, hogy a céljaik megszállottjaiként rettegnének attól. Ezek az emberek önként válnak meg azoktól a dolgoktól, amelyekbe a parton kapaszkodtak, és örömmel vetik magukat a folyóba úgy határozva, hogy az áramlattal haladnak, nem állnak ellen. Hamarosan ráébrednek arra, hogy a folyóval való együttáramlás mennyivel örömtelibb és békésebb az áramlattal szembeni harcnál, amely áramlat csak az énjük óceánja felé akarja szállítani őket.
Az igazán bölcsek arra is ráébrednek, hogy az óceán nem annyira fontos, mint maga az utazás. Az óceán is vízből áll, akárcsak a folyó. Nem lesztek tőle nedvesebbek. Van azonban egy különleges élvezet abban, ha megérzitek a folyó áramlását és a saját áramlásnak megfelelő mozgásotokat. Ha az áramlattal együtt mozogtok, akkor nem féltek magatok mögött hagyni a partot, és nem is érzitek magatokat hiányosnak az idő alatt, míg az óceánt el nem éritek. Az áramlatban is teljesnek érzitek magatokat, miközben élvezitek, ahogy az utazásotok körülöttetek és bennetek kibontakozik. EGGYÉ váltok az Élet Folyójával eggyé válva a Teremtőtök állandó öntranszcendens táncával.
Nincs nagyobb bizonyosság, mint ez az Igazság Szellemével alkotott egység, amely nem külső meggyőződésen alapul. Az öntranszcendencia folyamatában valójában nincs olyan meggyőződés, amelyet ne lehetne szélesebb megértéssel helyettesíteni. Ha a jelenlegi megértésetek nem lenne bővíthető, akkor az öntranszcendencia hogyan volna lehetséges? Ha pedig nem lenne öntranszcendencia, akkor az élet maga nem folytatódhatna. Az egyhelyben állás ezért soha sem lehet valóság, csak illúzió, amelyet az ego teremt meg.
Ragadjátok tehát meg az élet folyójának lehetőségét, és haladjatok az áramlattal! Minél korábban lemondotok arról a szükségletetekről, hogy mindig igazatoknak kell, hogy legyen, vagy arról, hogy bizonyosságra van szükségetek, annál hamarabb ragadhatjátok meg a nagyszerű összezavarodottság állapotát. Amely azt jelenti, hogy nincs külső bizonyosságotok, rendelkeztek viszont annak belső bizonyosságával, hogy az Élet Folyójával egyek vagytok.
Hogy hozzásegítselek benneteket annak megértéséhez, hogy az összezavarodottság állapota szükségszerű és jótékony szakasza az útnak, szeretném, ha Kim beszélne a saját tapasztalatairól. Kim meddig voltál az összezavarodottság állapotában, mielőtt egyre tisztábban észlelted volna az Igazság Szellemét?
Kim: Körülbelül 10 éven keresztül. A spirituális úttal 18 évesen találkoztam, amikor az Egy jógi önéletrajza című könyvet olvastam. Számomra Yogananda (a könyv írója) ego mentes személyt képvisel, aki mindig hajlandó volt arra, hogy tovább lépjen. Akkoriban azonban mindezt nem értettem teljesen, ezért szükségem volt még külső bizonyosságra. Ezt a Transzcendentális Meditációban (TM) találtam meg, amely a kreatív értelemmel, és a világ teremtésével kapcsolatos nagyon intellektuális tanításnak bizonyult. Mindezt intellektuálisan meg is értettem, és a külső bizonyosságot is biztosította számomra, sőt még annak büszkeséggel is eltöltött, hogy képes vagyok mindezt megérteni.
Néhány évvel később azonban egy intuitív megtapasztalás eredményeként ráébredtem arra, hogy a TM vezetője, Maharishi, nem valódi spirituális tanító, ezért otthagytam a mozgalmat. Nagyon háborogtam az egész tapasztalat miatt, úgy éreztem, hogy bolond voltam, hogy hittem ezeknek a messzire mutató ígéreteknek. Meglehetősen összezavarodtam, amely évekig tartott, amelyet azonban nem neveznék nagyszerű összezavarodottságnak, mivel szinte egyáltalán nem voltam nyitott semmilyen új dolog megtanulására. Sőt, megfogadtam, hogy soha többé nem esem egyetlen spirituális szervezet csapdájába sem. Továbbra is foglalkoztam azonban bizonyos spirituális tanításokkal, de koránt sem voltam annyira nyitott a belső útmutatásra, mint amennyire nyitott lehettem volna, és még jelenleg is az életem legkevésbé produktív időszakának tartom azt az időszakot.
Intuitívan azonban tudtam, hogy vissza kell térnem a spirituális útra, ezért amikor a felemelkedett mesterekről hallottam, ellenszenvvel ugyan, de elfogadtam a Summit Lighthouse és az I AM Movement tanításait. Az első néhány évben ez újabb biztonságérzetet adott, azonban fokozatosan arra kezdtem ráébredni, hogy a mesterek tanításai folyton megkérdőjelezik a meglévő meggyőződéseimet. Az 1990-es évek során egy ponton azt kezdtem érezni, hogy szó szerint semmi sincs, amit bizonyossággal tudhatnék.
Olyan volt ez, mintha a kétség uralt volna el nem tudva, hogy mit is gondoljak. Ennek ellenére továbbra is nagyon spirituális életet éltem, soha sem kérdőjeleztem meg Isten létezését, vagy a spirituális út valóságát. Hajlandóvá váltam azonban megkérdőjelezni az összes külső meggyőződésemet. Ennek eredményeként mostanra már látom, hogy bár ez az időszak nem volt mindig kellemes, mégis nagyon gyors fejlődést eredményezett. Emlékszem azonban arra is, hogy bizonyos meggyőződésiemet nem akartam egyből feladni, ellenálltam egy ideig, mintha attól féltem volna, hogy túl gyorsan haladok.
Amikor minden ellenállásomon túlléptem, akkor jutottam el a teljes feladás megtapasztalásáig. Mostanra úgy érzem, hogy tudom, hogy ki vagyok, hol állok, de mindez nem valami külső meggyőződésre épül, vagy bármi olyasmire, amit szavakkal ki lehetne fejezni.
Jézus: Jelenleg rendelkezel-e olyan meggyőződéssel, amelyet megdönthetetlennek hiszel, vagy amelyről azt gondolod, hogy soha sem bizonyulhat tévesnek?
Kim: Nincs ilyen, mivel ráébredtem arra, hogy bármelyik pillanatban szélesebb megértéshez segíthetsz hozzá az élet valamelyik oldalával kapcsolatban, amely szinte naponta meg is történik, ezért az éppen aktuális meggyőződésem vagy tévesnek, vagy túl korlátoltnak bizonyul.
Jézus: Nincs tehát olyan meggyőződésed, amelyről azt gondolnád, hogy tovább már nem tágítható?
Kim: Nincs. Ha lenne, az azt jelentené, hogy lezártam a tudatomat, hogy nem vagyok benne az áramlatban, amelyet te az Élet Folyójának nevezel. Így nem volnék tanítható, és az lenne az, amit soha sem kívánnék magamnak, nem akarnám, hogy bezáródjak az irányodba, és elszalasszam annak lehetőségét, hogy veled feljebb juthassak.
Jézus: Ez az a hozzáállás, amelyet minden őszinte útkeresőnek magáévá kellene tennie. Ez vezet ugyanis el a legteljesebb fejlődésetekhez benneteket, amelynek eredményeként rácsodálkoztok majd arra, hogy az életetek milyen mértékben képes megváltozni egy viszonylag rövid időszak alatt.A folyóval áramolva túljuthattok az időről alkotott minden elképzeléseteken is, élvezve a pillanatot anélkül, hogy a múlt, vagy a jövő terheivel nyomasztanátok magatokat. Ahogy mondtam:Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja. (Máté 6,34)
De természetesen ez az állítást azoknak szólt, akik nem részesei az Élet Folyójának, mert ha csatlakoztok a folyóhoz, akkor ráébredtek arra, hogy elégendő lesz minden napnak a maga ÖRÖME.
Ugrás a lap tetejére
Újdonságok:
Az INV24 Mihály Arkangyal védjél meg invokáció lefordításra került. Mivel igen jelentős spirituális védelmet képvisel, ezért minden spirituális érdeklődésű olvasónak nagy segítségére lehet. Az invokációkat a mesterek ajánlása alapján 9 egymást követő napon érdemes elmondani a hatékonyság érdekében.
2021-09-14 10:28:35
A 2021-es évre vonatkozó Gautama Buddha, Mária Anya és St. Germain üzenet lefordításra került.
2021-04-08 13:20:31
A jelenlegi nemzetközi közegészségügyi helyzetre való tekintettel Kim Michaels az Astrea Elohimhoz szóló egyik invokációját átalakította úgy, hogy azt most felhasználhatjuk a koronavírus elleni spirituális védelemre. WINV38 Invokáció Astreához a koronavírus felemésztése érdekében Aki teheti, kapcsolódjon be egy kezdeményezésbe, amely Észtországból indult ki a mai napon, és úgy szól, hogy mondjuk közösen a fenti invokációt reggel, vagy este 8 órakor, vagy mindkét időben. Isten áldjon mindenkit és a Földet!
2021-03-31 23:40:05
Gautama Buddha 2020-as újévi üzenete lefordításra került.
2020-03-10 21:07:59
Az 1.04 Hívás a Nagy Isteni Vezetőhöz novéna lefordításra került, amely a Teremtői tervünk megismerésében nyújt segítséget.
2020-01-24 18:01:53
