• Jézus misztikus tanításai
• A Felemelkedett Mesterek fénye
• A Felemelkedett Mesterek válaszai
• A transzcendencia eszköztára

• A nagyszerű összezavarodottság rejtett erényei 2006.08.25.
• Az ego játszmái: 1. Viselkedjetek normálisan! 2006.11.02.
• Az ego játszmái: 2. A végső túlélés játszmája 2007.03.21.

Az ego játszmái: 2. A végső túlélés játszmája

A felemelkedett Jézus Mester üzenete Kim Michaels-n keresztül 2007.03.21.

Frankenstein doktor történetét a felemelkedett mesterek inspirálták annak érdekében, hogy az ego egyik alapvető tulajdonságát ábrázolhassák.  Az alaphelyzet egyszerű, egy orvos látszólag jóindulatú szándékkal összeölt egy halott testet, és élettel tölti meg.  Amint a lény valamilyen életformához jut, olyan erős túlélési ösztönt tanúsít, hogy kész bárkit megölni, aki az útjába kerül, még a saját teremtőjét is.  Mivel a doktor nem hajlandó törődni a teremtményével, ezért el kell pusztulnia, mint ahogy a teremtmény is elpusztul végül.

Az egótok is hasonló jellegzetességgel rendelkezik. „Halott” ötletekből (olyan elképzelések, meggyőződések, amelyek az anti-krisztusi tudatszintből erednek) indultok ki, amelyeket összefüggő egésszé raktok egybe.  Ezek után a kreatív képességeitek felhasználásával valamilyen életformával itatjátok át, így a teremtményetek képes eleget tenni annak a szerepnek, hogy a döntéseitek többségét meghozza helyettetek, ezáltal látszólag felszabadítja a tudatos ént a döntéshozatal felelősségétől.

De amiről azt gondoltátok, hogy arra teremtettétek, hogy benneteket szolgáljon, az saját életet kezd élni, és az életetek minden aspektusát uralni akarja.  Ezen túlmenően kegyetlen túlélési ösztönnel rendelkezve mindent képes megtenni azért, hogy életben maradjon, még akkor is, ha úgy döntötök, hogy már nincs rá szükségetek.  A legprimitívebb formájában az ego képes mindent megtenni, hogy életben maradjon, elmenve egészen odáig, hogy megölje azokat, akik ellenkeznek vele.  Valójában az ego még arra is hajlandó, hogy megöljön benneteket, mert képtelen meglátni, hogy ez a saját pusztulásához vezet.  Az ego számára a saját túlélése a végső cél, amelynek biztosításáért számára semmilyen ár sem elég magas.

Azt ego szó szerint mindent megtesz, amiről azt feltételezi, hogy ahhoz szükséges, hogy biztosítsa a saját túlélését.  Ha ezt összevetitek a korábbi tanításommal, amelyben elhangzott, hogy az ego az Istentől való elkülönülésetekből keletkezett, akkor láthatjátok ezt a veszélyes koktélt.  Mint ahogy már elmagyaráztam, minden Isten lényéből lett megteremtve: „Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.” A minden önészleléssel rendelkező lényt összekötő kapocs Isten maga.  Ha tudatában vagytok annak, hogy Isten lényének részei vagytok, akkor alapjában tudjátok azt, hogy amennyiben másoknak ártotok, akkor magatoknak is ártotok.  Mint ahogy mondtam:

És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. (Máté, 25,40)

Valójában, ha ráébredtek arra, hogy Istenhez kapcsolódtok, csak akkor követhetitek a parancsomat: azt tegyétek másokkal, amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek.  Ez az oka annak, hogy azok az emberek, akik az egójukkal azonosítják magukat, nem hajlandóak arra, hogy ezt a parancsot kövessék, sőt azt primitív és gyenge kijelentésnek is tartják.

Mivel az ego az Istentől való elkülönülésből született, ezért önmagát más emberektől elkerülhetetlenül teljesen különállónak látja.  Így az ego azt hiszi, hogy megsérthet másokat anélkül, hogy saját magát is bántaná, ezért ad teret a legprimitívebb ego játszmának, a végső túlélő játszmának.

A fizikai túlélés spirituális halálhoz vezet  

A korábbi értekezésemben a tudatos ént úgy jellemeztem, mint egy olyan lényt, aki önmagát bármivel képes azonosítani.  Ugyanez igaz az egóra is.  Ha az egót egy erdőhöz hasonlítjuk, akkor a viselkedését az erdőbe ültetett fafajok minősége határozza meg.  Ha valaki az önészlelés legalacsonyabb szintjére süllyed, akkor az egója a személyével és a fizikai testével azonosítja magát.  Ezért az ego legfontosabb céljává a saját túlélése és a fizikai test védelme válik.  Ez a személy mindent megtesz majd a célja érdekében, bele értve azt is, hogy megsemmisítse azokat, akiket a teste fennmaradása szempontjából veszélyként érzékel.

A korábbi értekezéseimben az egót egy számítógépes operációs rendszerhez hasonlítottam.  Amikor az emberek önmagukat a fizikai testükkel azonosítják, akkor az ego számítógépes programja átfedésbe kerül a fizikai testbe épített számítógépes programmal.  Az emberi test/agy, mint ahogy azt a jelenkor embere felismerte, egy nagyon összetett mechanizmus.  Sok tudós hiszi azt, hogy az emberi tudat minden aspektusa az agy és az idegrendszer működési folyamatának következménye.  Bár ez nem korrekt meglátás, bizonyos mértékben érthető, hogy a tudósok miért jutottak erre a következtetésre.  Az agy és az idegrendszer tényleg annyira összetett, hogy sok gondolatnak és érzésnek szolgál kiinduló pontjául.  Azoknak az embereknek, akik elfelejtkeztek a spirituális eredetükről, és önmagukat a fizikai testükkel azonosítják, virtuálisan tényleg minden gondolatuk és érzelmük az agyuk és az idegrendszerük terméke, amelyeket bizonyos mértékben a tömegtudat impulzusai modulálnak.

Amikor tehát az ego egybeolvad a testi computerrel, akkor a fizikai testbe épített számítógépes programok kezdik uralni az ego komputerét.  Nem nehéz meglátni, hogy a fizikai test programjai a saját túlélése körül forognak.  Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez rossz, vagy gonosz.  Nem értek egyet nagyon sok vallásos ember hagyományos nézetével, beleértve nagyon sok keresztényt is, akik szerint a test gonosz.  Egy oroszlán pl. nem gonosz, hanem pusztán azt teszi, amit tennie kell ahhoz, hogy életben maradhasson.  Hasonlóan a test is az életben maradása érdekében minden szükségeset megtesz.  A probléma viszont természetesen az, hogy a testi számítógép nem képes gondolkozni.

Az ugyanis csak fizikai élettel rendelkezik, de nem rendelkezik spirituális élettel.  Nincsen önészlelése, és ebből adódóan képtelen különbséget tenni jó és rossz között.  Így nem rendelkezik etikai, vagy morális aggályokkal, képtelen megindokolni, hogy a túlélése érdekében mi rossz, vagy mi az, ami hosszú távú következményekkel jár arra az entitásra nézve, aki a testét lakja, vagyis rátok.  Ennek eredményeként jött létre az az ego játszma, amely arra lett programozva, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy biztosítsa a fizikai test rövid- és hosszú távú túlélését. 

A történelem folyamán ez az ego játszma sokféle formát öltött.  Példaként gondoljatok arra, hogy a középkorban a legtöbb férfi kardot viselt, és mivel legkisebb provokációt is fenyegetésnek vette, azok következménye halálos kimenetelű párbaj is lehetett.  Számos ember halt meg olyan okból kifolyólag, amely nem fizikai fenyegetés volt, hanem csak fenyegetettség érzet, amely végül fizikai fenyegetéssé vált, mivel hagyományosan az egyet nem értést párbajjal oldották meg.  Egy másik nyilvánvaló példának tekinthető az is, hogy az emberek embereket öltek meg azért, hogy ételt, vagy más tulajdont ellophassanak.  Ez gyakran oda vezetett, hogy azok, akik valami ellopható értékkel rendelkeztek, azok azt a szokást alakították ki, hogy automatikusan megölték azokat, akik valós, vagy lehetséges veszélyforrást jelentettek a tulajdonukra nézve. 

Nagyobb összefüggésekben vizsgálva a háborúkat példaként tekinthetjük arra, hogy egyes katonák hogyan váltak tökéletes gyilkoló gépekké, akik automatikusan öltek meg minden ellenséges katonát anélkül, hogy figyelembe vettek volna bármilyen etikai, vagy morális megfontolást.  Hasonló tendencia látható a szervezett bűnözés keretein belül is, vagy a népszerű mozifilmek esetében, ahol az adott bűnbanda főnöke mindenkit megöl, aki a birodalma létét fenyegeti, amelyet ő a saját maga testének kiterjesztéseként érzékel.

Még tágabban nézve minden nemzet, vagy civilizáció megteremti a saját túlélő játszmájának egyéni változatát.  Ezt arra az elképzelésükre alapozzák, hogy egy bizonyos nemzet veszélyt jelent számukra, ezért bármilyen fegyvert, módszert hajlandóak bevetni annak érdekében, hogy biztosítsák saját győzelmüket.  Ez tovább tágítható odáig, amikor olyan elképzelést alakítanak ki, hogy egy bizonyos faj, egy etnikai csoport veszélyt jelent az ország egy másik csoportja túlélésének szempontjából.  Hitlernek a zsidókkal kapcsolatos népirtása nyilvánvaló példája a végső túlélési játszma szélsőséges formájának.  Ennek ellenére a szövetségesek általi német városok lakossági célpontjainak bombázása azt mutatja, hogy egyetlen nemzet sem immunis erre a játszmára.

A játszma egy másik oldalát megfigyelve látható, hogy a fizikai testnek a hosszú távú túlélése érdekében szaporodásra van szüksége.  Ha az ego ezt szélsőségesen értelmezi, akkor embereket erőszakol meg.  Még tágabb értelemben a nők sokféle elnyomását a férfi egónak a fizikai testtel kapcsolatos hosszú távú túlélésének szükségessége táplálja.  Ezért van a férfi egónak nőkre szüksége, akik betöltik a szaporodás lehetőségének a szerepét, amelyet a férfi ego a fő feladataként érzékel..

A fizikai túlélésen való felülemelkedés

Nyilvánvalóan a végtelenségig folytathatnám azon példák felsorolását, amelyekben az adott ego játszma valamilyen elképesztő atrocitáshoz vezet.  Ez rejlik a történelemben fellelhető legtöbb rémtett mögött, miközben annak elkövetői úgy érzékelik, hogy a saját életük védelmében kell elpusztítaniuk az „ellenséget”.  Ahogy a régi mondás tartja: vagy ő, vagy én.

Bízom benne, hogy a legtöbb spirituális útkereső tisztán látja ennek a játszmának a primitívségét.  Azért láthatjátok meg ezt, mivel a legtöbb spirituális útkereső, és minden bizonnyal a legtöbb olyan ember is, aki ezt a weboldalt megnyitotta, felülemelkedett már a legprimitívebb ego játszmákon.  Valójában azért a legprimitívebb ego játszmák leírásával kezdtem, hogy segítsek nektek annak észlelésében, hogy nektek már sikerült bizonyos ego játszmák fölé emelkednetek.  Bizonyára nem ölnétek meg válogatás nélkül senkit, akit fenyegetésként érzékelnétek, és remélhetőleg egyáltalán nem is ölnétek meg senkit, egyetlen helyzetben sem.  Ez tisztán mutatja azt, hogy már hozzákezdtetek a tudatos éneteknek az egótól való különválasztásához.  Ennek a folyamatnak a folytatásával juttok majd el a Krisztusi tudatszint eléréséhez.

Ahhoz, hogy ezt a folyamatot sikerrel teljesítsétek, tudatosan meg kell értenetek azt, hogy hogyan választhatjátok külön magatokat az egóról.  Az első lépéseiteket megtehetitek tudatosság nélkül is, de ahhoz, hogy érett spirituális tanítványok lehessetek, ahhoz az szükséges, hogy tudatára ébredjetek a spirituális útnak, és megértsétek, hogy
az mivel jár.  Tudatosság nélkül csak egy bizonyos szintig juthattok el.  Ahhoz, hogy magasabb szintre juthassatok, ahhoz pontosan kell látnotok azt, hogy az ego hogyan próbál meg az erdőben a fák mögé bújni. 

Hogyan kezdhet valaki hozzá ahhoz a folyamathoz, amely az a célt szolgálja, hogy túljuthasson a legprimitívebb ego játszmákon, hogy feljebb emelkedhessen azon a szinten, hogy pusztán állatként viselkedjen, és testben jelenlévő spirituális lénnyé válhasson? Nos, ehhez arra van szükség, hogy az adott személy tudatos énje kezdjen ráébredni arra, hogy ő több mint a teste, és több mint az egója.  Ha az adott személy azonban teljesen az egójával azonosítja önmagát, akkor kevés az esélye annak, hogy bármilyen spirituális üzenettel el lehessen érni.  Ezért sokan szó szerint csak akkor ébredeznek, ha a fizikai testüket újra és újra megölik, míg a tudatos énben fel nem merül, hogy ő nem azonos a testtel.  Ez azért történik, mert az erőszakos halál nyomokat éget az adott személy lelkébe, amelyet az a következő életeibe részben tudatalatti formában az emlékezetében tovább visz, biztosítva ezzel az adott személynek azt az emléket, hogy túl tudja élni a saját teste halálát.

Mint ahogy ezen a web felületen ezt több helyen taglalom, az anyagi világegyetem egyfajta tükörként viselkedik, a tudatszinteteknek megfelelő fizikai körülményeket tükrözve vissza.  Ha önmagatokat a testetekkel, a testetek által azonosítjátok, és a test túlélését biztosító elképzelés játszmájának csapdájába kerültetek, akkor olyan tudatszintre kerültetek, ahol folyton a testetekre irányuló fenyegetésekre kell, hogy összpontosítsátok a figyelmeteket.  Így az általatok tudatalatti szinten szétküldött üzenet az lesz, hogy olyan világban éltek, ahol minden fenyegetésként jelenik meg, ezért a világegyetem engedelmesen azokat a fizikai körülményeket tükrözi majd a számotokra vissza, amelyekben ezekkel a fenyegetésekkel találjátok magatokat szemben.   A szervezett bűnözésben résztvevők, vagy a bűnbandák tagjai, olyan helyzeteket materializálnak, amelyekben állandó fenyegetettségben élnek, és amelyek kollektív drámáiban a többi hasonló tudatszinten lévő résztvevő játssza a többi szerepet.  Egymást fenyegetik, így jelenítve meg a saját belső konfliktusaikat.

Arra utalok ezzel, hogy a végső túlélési játszma miatt ezek az emberek olyan fizikai körülményeket materializálnak maguknak, amelyekben nagy a valószínűséggel megöletik a testüket.  Ha a testetek megvédésére törekedtek, elveszíthetitek azt, mint ahogy 2000 éve azt elmondtam.  Valójában ez egy olyan biztonsági mechanizmus, amely úgy működik, hogy a világegyetem az emberek tudatszintjét megnyilvánítva ad esélyt arra, hogy az adott szinten túllépjetek.  Ha egy embert elégszer meggyilkolnak, akkor annak az embernek a tudatos énje a megtestesülések között két dologra kezd ráébredni: 1. több ő, mint a teste, 2. elég volt az emberekkel vívott végső túlélési játszmákból.

Ennek eredményeként a következő testet öltésekor azzal az érzettel érkezik, hogy ő több, mint a teste, hogy nem akar másokkal harcolni.  Ez a kezdete felfelé tartó spirálnak.  Ahogy az egyén tudatos énje a megtestesülései során egyre inkább elválik a testtől és az anyag világától, annak eredményeként egy következő megtestesülésében az adott személy tudatos énje már az anyag világán túlra vágyódás érzésével érkezik.  Emiatt ez a személy rátalál a spirituális tanításokra, és hozzákezd a nagyobb megértéshez vezető tudatos úthoz.

Spirituális tanítóként nyilvánvalóan azt szeretném látni, hogy az emberek az előtt ébredjenek rá a végső túlélési játszma hiábavalóságára, mielőtt számos alkalommal meggyilkolják őket, de sajnálatosan nem ez a helyzet.  Azok közül, akik ennek a játszmának a csapdájába kerültek, legtöbbjük csak akkor nő ki ebből, ha a nehéz ütések iskolája már olyan sok kemény ütést mért rájuk, hogy felmerül bennük, hogy kell, hogy legyen egy jobb út.  Bizonyos embereknek az egyik orcájukon szó szerint meglehetősen sok ütésre van ahhoz szükségük, hogy ráébredjenek, hogy ameddig nem tartják oda a másik orcájukat is, addig az ütések tovább folytatódnak.  Ez abból az okból következik, hogy a világegyetem egyszerűen azt tükrözi vissza, amit kiküldötök, ütéseket hoztok magatoknak létre, amelyeket mások csak végrehajtanak.

A másik orcátok odatartásával állíthatjátok csak meg a túlélési játszmát

Ahogy mondtam, az ego egy számítógép csupán, amely tudattalanul folytatja a külső ellenséggel vívott harcát, és nem ébred rá arra, hogy a gondolkozásának tudatszintje az az ellenség, amely megteremti az ellenséget.  Ebből adódóan csak a tudatos én képes észlelni azt, képes ráébredni arra, hogy ha a másik orcáját is oda tartja, akkor a világegyetem egy ponton már nem küld több ellenséget.  Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, a tudatos énnek fel kell ébrednie, és úgy kell döntenie, hogy visszaveszi a felelősséget a döntéshozatalaiért.  Mert természetesen a tudatos én tagadta meg ezt a felelősséget, és az teremtette meg az egót, majd pedig annak eredményeként következett be a végső túlélési játszmáig való lecsúszás.

Mielőtt az adott személy végleg maga mögött hagyhatja a végső túlélés játszmáját, a tudatos énjének tudatosítania kell magában, hogy ő teremti meg magának a saját valóságát.  Meg kell értenie, hogy a világegyetem egy tükör, ezért azok a fizikai körülmények, amellyel szembe kell néznie mindaddig nem változnak meg, ameddig meg nem változtatja a tudatszintjét.  Ahhoz, hogy ehhez a folyamathoz hozzákezdhessen, a tudatos énnek tudatosan kell felülírnia az ego programját.  Az ego vakon hadakozik a külső ellenséggel, és bizonyos értelemben egy ilyen ellenség megléte végső kifogásul szolgálhat ahhoz, hogy ne vállaljátok az életetekért a felelősséget.  Ha a tudatos én az egóval azonosítja magát, akkor úgy érvel, hogy mindaddig, amíg egy külső ellenség jelen van, addig a tudatosságát az ellenség elleni harcra kell fókuszálnia, nincs tehát ideje, vagy energiája arra, hogy felelősséget vállaljon, vagy megváltoztassa a tudatszintjét.  A hadszíntéren harcoló katona ugyanis nem igazán nyitott arra, hogy a saját pszichéjével foglalkozzon.  Az ellenség túlélése az, amely számára a legfontosabb.

Bízom abban, hogy azok az emberek, akik nyitottak erre a web felületre, látni fogják, hogy mindez hogyan válik a 22-es csapdájává.  A tudatállapototokkal külső ellenséget teremtetek magatoknak.  Ha a külső ellenség már megvan, akkor az ellenség megléte lesz a kifogásotokká arra vonatkozóan, hogy miért nem vizsgáljátok meg a tudatállapototokat.  Ez tökéletes kifogást jelent arra, hogy miért összpontosítotok a mások szemében lévő szálkára, ahelyett, hogy a saját szemetekben lévő gerendát vennétek észre.  A külső ellenség nyilvánvalóan addig nem távozik, ameddig meg nem változtatjátok a tudatállapototokat, hogy oda fordíthassátok a másik orcátokat is az ellenség felől érkező csapás irányába.

Kezditek-e már látni a „fordítsátok oda a másik orcátokat is” parancsom mögött rejlő mélyebb értelmet?  Tisztában vagyok-e azzal, hogy 2000 éve az emberek többsége ezt nem volt képes megérteni, és a többségük most sem érti ezt.  Sokan vannak azonban olyanok, akik készen állnak ennek megértésére.  Ők azok, akik már több életen keresztül az ellenséggel hadakozás tudatszintjén létezve megtanulták azt, hogy csak egy módon vethetnek véget ennek a mintának, úgy, ha beszüntetik a külső ellenséggel való harcot, nem tiltakozva az ellen, hogy az ellenség a másik orcájukat is megüsse, hanem szándékosan feléjük fordulva.     

Csak így cselekedve küldhetik a kozmikus tükörnek azt az új üzenetet, hogy a továbbiakban nem kívánnak külső ellenséggel harcolni.  Ha ez elégszer megtörténik, talán emlékeztek rá, hogy a tanítványaimnak úgy mondtam, hogy hetvenszer hétszer bocsájtsanak meg, akkor az életeitek során megteremtett minta végül feloldódik, az univerzum pedig már azokat a fizikai körülményeket tükrözi vissza számotokra, amelyek már az új tudatszintetekre jellemzőek.  Annak ellenére, hogy sokan maradnak továbbra is a végső túlélő játszma részesei, ti már nem találkoztok velük, képesek lesztek magasabb szinten élni, annak ellenére, hogy továbbra is a bolygón maradtok.

 

A túlélő játszma árnyaltabb változatai

Ahogy azt már máshol elmagyaráztam, ennek a világnak négy szintje van, amelyek a tudatotok négy szintjének felelnek meg.  A legalsó a fizikai szint, amely a tudatalatti- és a tudatos tudatotoknak felel meg.  Az utána következő az emóciók szintje, amely az érzelmeiteknek felel meg.  Majd a mentális szint jön, amely a gondolataitoknak, különösen a logikailag, vagy érvelés szempontjából magasabb gondolataitoknak felel meg.  Végül az éteri vagy önazonosság szint következik, amely az önazonosságérzeteteknek, ahogy magatokat, Istent és a világot látjátok, annak felel meg.

Eddig a túlélő játszmáról, mint pusztán fizikai jelenségről beszéltem, amely a test túléléséhez kapcsolódik, és amely miatt az emberek képesek másokat akár megölni is, hogy biztosítsák a saját túlélésüket.  A túlélő játszmának vannak azonban a felsőbb szinteken is különböző változatai.  Ezeket nézzük most meg.  Ahogy a fizikai szintről egyre feljebb emelkedünk, egyre mélyebben közelítjük meg a túlélési játszma háttérben meghúzódó okait.  Látni fogjuk majd, hogy a fizikai játszma sem teljesen fizikai.  Sok esetben az emberek csak akkor ölnek, ha nagyon erős érzelmek hatása alatt állnak, ez lehet pl. félelem, vagy harag.  Ezek az érzelmek bizonyos elképzelésekből fakadnak, amelyek pedig az adott személy önazonosság érzetéből erednek.

A fizikai szint felett az emóciók szintje következik.  Itt egy elmosódott válaszvonal van azon emberek között, akik a fizikai túlélő játszmát játsszák és azok között, akik az emocionális túlélő játszma részesei.  Nyilvánvalóan a háborúban, ha egy ellenséges katona jön fegyverrel a kezében felétek, akkor az életetek fizikailag veszélyben forog.  Sokan azok közül, akik a túlélő játszma csapdájába kerültek, akkor is gyilkolnak, ha aktuálisan nincsenek életveszélyben, csak úgy érzik.  Néhányuk válogatás nélkül gyilkol, ha felmérgesítik őket, vagy ha valaki a halálfélelmüket kiváltja. 

A civilizált világ nagyrészt már arra a tudatszintre emelkedett, ahol a gyilkolás elfogadhatatlan cselekedet.  Ezért sokan vannak olyanok, akik a fizikai túlélő játszmán már túlléptek olyan értelemben, hogy nem gyilkolnák le automatikusan azokat, akik számukra fenyegetésnek tűnnek.  Sokan azonban csak a fizikai cselekedeteiket korlátozzák anélkül, hogy megoldották volna az a pszichés dolgaikat is, amelyek a cselekedeteik kiindulási pontjai.  Más szavakkal, őket még mindig az erőszakos, fel nem oldott érzelmeik hajtják, ezért valós félelem, vagy harag esetén már nem képesek korlátozni a fizikai cselekedeteiket, ezért indulatból képesek ölni.

Sok olyan ember van azonban, akik eljutottak már arra a pontra, hogy az erős félelem, vagy harag sem váltja ki bennük azt a válaszreakciót, hogy valakit meggyilkoljanak.  Ezek az emberek érzelmileg azonban még mindig képesek gyilkolni.

Gyilkolás pszichés energiákkal

A felemelkedett mesterek számára állandó meglepetést okoz az, hogy bár a modern civilizáció tud arról a tudományos tényről, hogy minden energia, ennek ellenére az emberek nem hajlandóak ennek filozófiai következményeire odafigyelni.  Ha az érzelmi és mentális állapototok, mint ahogy ez többszörösen bizonyított tény, hatással van a fizikai egészségetekre, megbetegíthet benneteket, vagy megakadályozhatja a gyógyulásotokat, akkor ebből következően más emberek gondolatai és érzelmei is hatással vannak rátok, oda és vissza.

Mint arról máshol már volt szó, a testeteket energiamező veszi körül, amely a tudatotokhoz kapcsolódik.  Ezt az energiamezőt megtámadhatják olyan energia impulzusok, amelyek más emberek gondolataiból és érzelmeiből erednek.  Lehetőség van tehát arra, hogy valakit pszichés energiákkal megöljetek, ha olyan erős pszichés energiahullámokat hoztok létre, amelynek következtében a másik személy megbetegedik, vagy balesetet szenved.  Vannak olyan emberek, akik a túlélő játszma érzelmi változatának a csapdájába kerültek, többnyire annak tudatos ismerete nélkül, és akik arra törekednek, hogy érzelmileg gyilkoljanak hatalmas haragot küldve az áldozataikra.

Vannak olyanok is, akik arra törekednek, hogy másokat az érzelmeiken keresztül tartsanak kontroll alatt.  Ez a túlélő játszma kiterjesztése.  Ilyenkor azért törekedtek mások kontroll alatt tartására, hogy megakadályozzátok azt, hogy fenyegetéssé váljanak számotokra.  Nagyon sok ember próbálja kontroll alatt tartani a hozzá legközelebb állókat, bűntudatot ébresztve bennük azzal, hogy elhiteti velük azt, hogy kötelességük a szükségleteiket kielégíteni.  Néhányan sikeresen manipulálják az úgynevezett szeretteiket annak érdekében, hogy bizonyos határok között tartsák őket, hogy azok ne jelentsenek számukra fenyegetést.  Ezek a kontroll játszmák számtalan változatban léteznek.

Az érzelmi túlélési játszmának van egy olyan változata is, amelynek az a célja, hogy mások érzelmeit felkavarja, amelynek eredményeként a manipulátor spirituális energiát lophat magának.  Ha ugyanis egy személy a dualista tudatszint mélyebb rétegeibe süllyed, akkor már nem képes közvetlenül a saját ÉN VAGYOK Jelenlétén keresztül spirituális fényhez jutni.  Mivel azonban ez a fény a személy túléléséhez szükséges, ezért olyanoktól kell energiát, vagy fényt lopnia, akik fentről megkapják azt. Ezt megtehetik azáltal, hogy mások érzelmeit manipulálják, pl. felbosszantják őket.  Ha harag által leminősítitek az általatok kapott energiát, akkor mások szó szerint ellophatják a fényeteket, felhasználva azt a saját alacsonyabb tudatszintjük fenntartására.  Vannak olyan emberek, akik annyira gyakorlottakká váltak ezekben az érzelmi túlélő játszmákban, hogy szó szerint energia vámpírként működnek, akik rutinszerűen szívják mások energiáit azáltal, hogy érzelmileg összezavarják őket.  Példaként gondoljatok arra, amikor bizonyos emberek megpróbálnak benneteket bevonni egy adott vitába, amely egészen addig folytatódik, amikor a bevonó személy hirtelen telítődik, ekkor a vita véget is ér.  Ekkorra az adott személy feltöltötte az energiaraktárait, és békén hagy benneteket egészen a következő „energia vámpírkodásig”.

Röviden, ha azt veszitek észre, hogy bizonyos rendszerességgel nagyon erős érzelmi hullámok, különösen harag és félelem lepnek el benneteket, amelyek miatt fenyegetve érzitek magatokat, akkor fel kell ismernetek, hogy nem emelkedtetek még a túlélő játszma érzelmi változata fölé.  Arra is fel kell figyelnetek, ha nehéznek találjátok azt, hogy olyan helyzetet kezeljetek, amelyben az emberek erős érzelmeket mutatnak.  Vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy az érzelmeiket kontroll alatt tudják tartani, azonban csak azt tanulták meg, hogy hogyan nyomják el őket.  Ezért bizonyos helyzetekben az érzelmeik feltörnek.  Ez a jele annak, hogy nincs békesség bennetek.  Ilyenkor használjátok fel azokat az eszközöket, amelyek a tisztábban látásotokat elősegítik, ilyenek a napjainkban fellelhető különböző terápiák, vagy Mária Anya rózsafüzérei és fohászai, amelyek segítségével feloldhatjátok azokat az energiákat és meggyőződéseiteket, amelyek miatt az érzelmi túlélő játszma csapdájába ragadtatok.

A mentális túlélő játszma

Mentális szinten különböző elképzelések, meggyőződések foglalkoztatnak benneteket, ilyen pl. a vallási meggyőződésetek is.  A történelem tele van olyan példákkal, ahol az emberek képesek voltak az elképzeléseik miatt másokat megölni.  Ha valaki azt gondolja, hogy az ő vallási meggyőződése az egyedül hiteles, és maga az ördög ellenkezik vele más emberen keresztül, akkor lehet, hogy megöli a vele szembeszegülőket annak ellenére, hogy fizikailag nyilvánvalóan nem fenyegetik őt.  Ugyanez lehet a helyzet erős politikai meggyőződés esetén, mint amilyennel a kommunista, vagy fasiszta vezetők rendelkeztek.

Azon a meggyőződésen túl, amely miatt valaki képes másokat meggyilkolni, ott rejlik az az elképzelés is, hogy a cél szentesítheti az eszközt.  Ezt a meggyőződést használták fel az emberek számos atrocitás igazolásaként, beleértve azokat a kifinomult változatokat is, amikor úgy érezték, hogy a cél, amelyért harcoltak, igazolta mások meggyilkolását.  Számtalan olyan példára lelhettek, ahol az emberek azzal indokolták mások meggyilkolását, hogy az elképzeléseik továbbélése fontosabb volt, mint azok élete.  Maga a demokrácia is véráldozatok árán született.  E mögött az a gondolat húzódott meg, hogy a demokrácia elméletének túlélése csak bizonyos emberek elhallgattatása által biztosítható.  Vegyük most azt a példát, amelyet a küldetésemmel együtt próbáltam demonstrálni.  Az mondtam az embereknek, hogy ne álljanak ellen a gonosznak, tartsák oda neki a másik orcájukat is.  Én pedig a saját példámmal demonstráltam azt, hogy nem voltam hajlandó másokat megölni, hagytam, hogy ők öljenek meg engem, amely valójában annak az elképzelésnek a tovább élését biztosította, amelynek a hirdetése miatt a Földre érkeztem.

Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon sok keresztény érezte úgy, hogy a kereszténység általuk elfogadott változata feljogosítja őket mások meggyilkolására. De el tudjátok-e tényleg hinni, hogy az általam átadott tanítás és az általam bemutatott példa alapján jogosnak tartanám az efféle viselkedést?  Annak az elképzelésnek a puszta ténye, hogy a cél szentesítheti az eszközt, az anti-krisztusi tudatszintből ered.  Ez a tudatállapot az elkülönülésből fakad, amely lehetővé teszi azt, hogy az emberek különválasszák a célt az eszköztől, azt gondolva, hogy a nagyobb jó érdekében igazolhatóak olyan eszközök, amelyeket máskülönben rossz eszközöknek tartanának.  A Krisztusi tudatban ilyen elkülönítés nem létezik, ezért soha sem fogadható el az olyan eszközök használata, amelyek Isten törvényeit megsértik, mint például a ne ölj parancsolatnak a megszegése.  A Krisztusi tudatszinten megláthatjátok azokat a békés megoldásokat, amelyekkel hirdethetitek az elképzeléseitek, és megtalálhatjátok azokat az utakat is, amelyek azok számára nem láthatóak, akik az anti-krisztusi tudatszint dualitásában léteznek.  Az ilyen emberek szerint az elképzeléseik túlélését egyedül az erőszak biztosítja.

Ismétlem, a modern civilizáció sokak számára elfogadhatatlanná tette, hogy másokat az ellenkező nézeteik miatt megöljenek.  Sokan a fizikai tettet elképzelés szintre korlátozták.  De mint ahogy az az érzelmek esetében is elhangzott, a gondolataitok is energia impulzusok, amelyek nyílhegyekként fúródhatnak mások tudatába, energiamezejébe.  Sok olyan ember van, aki mentális túlélő játszmák részese, melynek eredményeként fenyegetve érzik minden olyan emberrel szemben magukat, aki ellentmond nekik, vagy aki semmibe veszi a meggyőződésüket, amelyet ők megdönthetetlen végső igazságnak tartanak.

Sok olyan ember van, aki önmagát jónak, szeretetteljesnek és békésnek tartja, mert azt hiszi, hogy soha sem ölne meg másokat.  Ez igaz is, de az ilyen emberek többsége egyszerűen nem hajlandó beismerni azt, hogy mások elképzeléseinek elpusztításában viszont részt vesz.  Néhányan agresszív módon arra törekednek, hogy másoknak bebizonyítsák, hogy az adott elképzeléseik tévesek, mások pedig hajlanak arra, hogy a saját meggyőződésük védelmében lerombolják mások meggyőződéseit.  Láthatjátok például azt, hogy sok tudományos tudatú ember szándékosan és agresszíven próbálja lerombolni más emberek vallásos meggyőződését, legyen az bármilyen vallás.  De láthatjátok azt is, ahogy a vallásos emberek is próbálják a más vallású emberek elképzeléseit tönkre tenni.

Az efféle mentális háború szóbeli vita formáját öltheti, de azon emberek számára, akik a túlélő játszma foglyai, azoknak ez egy agresszív háttér szándék.  Vannak olyan emberek, akik tudatosan, vagy néha tudatosság nélkül, bizonyos gondolatokat küldenek mások tudatalatti tudatába, hogy gyengítsék azok tudatát.  Ez a fajta agresszív mentális szuggesztió gyakran megzavarja az adott embereket, akik mivel nem képesek koncentrálni, vagy a gondolataikat érthetővé tenni, ezért sikertelenek lesznek a vitákban. (Nagyon sok politikus és média személy igen gyakorlott az efféle fekete mágiában.)  Van azonban az emberektől való energialopásnak egy mentális formája is. Ez úgy történik, hogy az adott személyben az elképzeléseivel kapcsolatban erős kételyt keltenek, amelynek következtében oly mértékű félelem, vagy harag uralja el őt, hogy emiatt leminősíti a belé áramló energiát, amelyet így mások ellophatnak.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bármi gond lenne azzal, ha valaki kiáll a saját meggyőződéseiért.  Fel kell azonban hívnom a figyelmeteket egy finom különbség meglétére.  Isten MINDEN embernek szabad akaratot adott, ezért mindenkinek joga van ahhoz, hogy abban higgyen, amiben akar.  Nektek is jogotok van abban hinni, amiben hinni akartok, és jogotok van ahhoz is, hogy megpróbáljatok másokat meggyőzni a saját meggyőződésetekről.  Ha ezt azonban a fenyegetettség-, vagy a felsőbbrendűség érzés hátsó gondolatával teszitek, akkor elkerülhetetlenül belekerültök annak árnyalt, vagy nyílt kísérletébe, hogy ráerőltessétek másokra a saját elképzeléseitek elfogadását.  Ez az agresszív mentális szuggesztió azonban a Szabad Akarat Törvényének nyilvánvaló megsértése, amely azt eredményezi, hogy karmát teremtetek magatoknak még akkor is, ha azt gondoljátok, hogy a szándékotok jóindulatú.

A valódi különbség azon múlik, hogy saját törékeny elképzelésetek megvédésének személyes szükséglete miatt akartok-e meggyőzni valakit, úgy érezve, hogy a meggyőződéseteket fenyegeti valaki (csak a gyenge elképzelések fenyegethetőek), vagy az az őszinte vágy hajt benneteket, hogy segítsetek másoknak a lehető legjobb döntés meghozatalában.  Arra törekedtek-e, hogy felvilágosítsatok másokat a jobb döntéseik érdekében, de a döntéseiket a szabad akaratukra bízzátok, vagy arra törekedtek, hogy rájuk erőszakoljátok a saját véleményeteket, mert erre van szükségetek a biztonságérzetetek, a túlélésetek érdekében?  Honnan tudható, hogy mentális túlélő játszma részesei vagytok-e?  Ehhez tegyétek fel magatoknak a következő kérdéseket:

• Fenyegetve érzitek-e magatokat, ha mások megkérdőjelezik az elgondolásaitokat, vagy nem értenek egyet az elképzeléseitekkel, vagy a hitrendszeretekkel?  A spirituális és vallásos emberek 90%-a érez így ezen a bolygón a spirituális, vagy vallásos meggyőződéseivel kapcsolatban.
• Folyton olyan helyzetben találjátok-e magatokat, amelyben meg kell védenetek a hiteteket, vagy amelyben mások hitét támadjátok?  Annak a dualista harcnak vagytok-e részben vagy teljesen a részesei, amely más emberek meggyőződései ellen irányul?
• Úgy érzitek-e, hogy küldetést teljesítetek mások megtérítésével kapcsolatban, és a ti tevékenységetek epikus jelentőséggel rendelkezik a jó és rossz közötti kozmikus harc vonatkozásában?
• Úgy érzitek-e, hogy a ti hitrendszeretek az egyetlen igaz, vagy felsőbbrendű elképzelés, és a többi ember nem üdvözülhet, ha nem fogadja el a ti hitrendszereteket?
• Nagyon mereven, esetleg agresszívan véditek-e a saját hitrendszereteket?
• Erős negatív érzelmek uralnak-e el benneteket olyankor, amikor úgy érzitek, hogy a hitrendszereteket veszély fenyegeti?  Minden negatív érzelem a félelemből ered.  A harag csupán egy elfedett kísérlet arra vonatkozóan, hogy megpróbáljátok a félelem által okozott fenyegetést lerombolni.
• Milyen messzire vagytok hajlandóak elmenni abban, hogy megcáfoljátok mások érveit?  Hajlandóak vagytok-e eközben lerombolni a meggyőződéseiket is?
• Azt gondoljátok-e, hogy jobb lenne másoknak, ha megmondanátok nekik, hogy miben higgyenek?
• Attól féltek-e, hogy egy kinyilatkoztatás alááshatja, vagy fenyegetheti a hiteteket?
• Jellemző-e rátok az a tendencia, hogy hajlamosak vagytok félretenni, vagy félremagyarázni minden olyan kérdést, vagy kételyt, amely a hitrendszeretekkel függ össze?  Közömbösen reagáltok-e, mivel érzéketlenné tettétek magatokat, hogy elkerüljétek az agresszív viselkedést, amellyel a hitetek túlélését szeretnétek biztosítani?  Ha semmit sem éreztek, akkor a fenyegetést sem érzitek, alapon.
      
• A spirituális, vagy vallásos hitetek külső dolgon nyugszik-e, mint pl. egy evilági vallás, doktrína esetleg egy guru?  Azt gondoljátok-e, hogy ha a vallásotokkal, írásaitokkal, vagy a gurutokkal kapcsolatban komoly kétely merülne fel, akkor a spirituális világotok összeomolna?
• A hitrendszeretek egyfajta biztonságérzetet jelent-e nektek, úgy érezve, hogy meg vagytok mentve azáltal, hogy az adott hitrendszerhez tartoztok?  Kezditek-e látni azt, hogy mindaddig, amíg a biztonságérzetetek egy evilági hitrendszeren alapul, addig az fenyegethető marad, és fenyegetni is fogják?  Ennek oka az, hogy ez a „ház” homokra épült.

Az egyetlen útja annak, hogy afölé az érzés fölé emelkedhessetek, hogy a hiteteket veszély fenyegeti az, ha magatokba mélyedtek, és közvetlen kapcsolatot alakítotok ki az ÉN VAGYOK Jelenlétetekkel.  Valójában csak akkor lehettek békességben, ha a külső hiteteket azzal a belső tudással helyettesítitek, amely alapján tudjátok, hogy kik vagytok, a gondolataitok ugyanis az önazonosság érzetetek termékei.  Az a tényező, amely meghatározza azt, hogy az örök élethez vezető keskeny és egyenes úton haladtok-e, vagy a pusztuláshoz vezető széles úton meneteltek előre az az, hogy mivel azonosítjátok önmagatokat.  Bizonyos értelemben a fizikai, érzelmi és mentális túlélő játszmák csak kísérletek, hogy általuk megvédjétek az egóra alapozott önazonosságotokat.  Elfogadjátok-e azt az önazonosságotokat, amelyet az ego épített fel nektek, vagy azt az önazonosságot fogadjátok-e el, amit ti teremtettetek meg magatoknak?  Az önazonosságotok ezen a világon alapszik-e, vagy túlmutat rajta?

Az önazonosság szintű túlélő játszma    

A Mózesnek tett kinyilatkoztatás alapján Isten neve: (ÉN) VAGYOK.  Ezért a leghiábavalóbb próbálkozás az, ha az Úr nevéhez ÉN … VAGYOK valamilyen koncepciót ragasztotok, amellyel a saját önazonosságotokat valamilyen földi dologra korlátozzátok.  Figyeljük meg, hogy az emberek hogy használják a létigét.  Férfi vagyok, nő vagyok, zsidó vagyok, fekete vagyok, keresztény vagyok, buddhista vagyok, amerikai vagyok, francia vagyok, orvos vagyok, gazda vagyok, ez, vagy az vagyok.  Minden ilyen (én) vagyok állítás arra világít rá, hogy ezen a bolygón az emberek elsöprő többsége olyan önazonosságot alakított ki magának, amelyet  a külső megosztások, ennek a világnak a jellegzetességei határoznak meg. 

Minden ilyen földi önazonosság azonban halandó, és mindegyiknek meg is kell halnia, mielőtt Isten birodalmába léphetnétek.  Ez az, amelyet olyan egyértelműen próbáltam kifejezésre juttatni, ahogy csak lehetett: Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. (Máté 16,25)

Az élet, amelyet elveszítetek, az az önazonosság-érzet, amelyet erre a világra alapoztatok.  Csak ennek a fajta élet-érzésnek az elvesztésével, csak a világi önazonosságotok érzetének halálával találjátok meg a Krisztusi tudatszinten meglévő örök életet, spirituális lényekként, Isten gyermekeiként azonosítva önmagatokat.  Mivel a kereszténység szektariánussá vált, és nem egyetemes spirituális mozgalom maradt, amelynek én eredetileg szántam, ezért a Krisztus szó szektariánus értelmet kapott.  Azt kezdetben még egyetemes megnevezésként annak megnevezésére használták, ami teljes mértékben túllép ezen a világon.

Nagyon sokan nevezik magukat kereszténynek, (keresztény=Christian=Krisztusi) azt gondolva, hogy egyedül ők nyerhetnek bebocsáttatást a mennybe.  A rideg valóság azonban az, hogy a mennyben nincsenek keresztények, legalábbis a Földön használatos keresztény megnevezés értelmében nincsenek.  A mennyben kizárólag olyan lények vannak, akik véglegesen a dualitás, az anti-krisztusi tudatszint fölé emelkedtek.  Hogyan érhetitek ti ezt el?  Csak úgy, ha magatok mögött hagyjátok a földi, dualista önazonosságotokat, ha hagyjátok elhalni azt.  Ha keresztényként azonosítjátok magatokat, a nem keresztényekkel szemben, akkor ez a dualista önazonosság megakadályoz benneteket abban, hogy a mennybe juthassatok. 

Kik vagyok akkor?  Isten teremtőtársai vagytok, akik azért vannak itt jelen, hogy uralják a Földet, és nem azért, hogy a Föld uralkodjon felettetek, mert annak eredményeként az önazonosságotokat földi kategóriák szerint határozzátok meg.  A mennyben nincsenek keresztények=Christians, kizárólag Krisztusok=Christs. 

Egy Krisztusi lény a földi önazonosság kategóriák fölé emelkedett, mert, mint ismert, minden földi értelmű önazonosság szakadékot teremt a Tudatos Én és az ÉN VAGYOK Jelenlétetek között.  Ez a szakadék megakadályoz benneteket abban, hogy korrekt Krisztus-szerű önazonosságot alakítsatok ki magatoknak, amelyről én így szóltam: „Én és az Atya egy vagyunk.” (János 10,30)  Krisztusi lényként többé már nem földi kategóriák szerint azonosítjátok magatokat, hanem a Teremtőtök egyéniesüléseiként, kiterjesztéseiként, tudva azt, hogy azért vagytok itt, hogy Isten életét és igazságát hozzátok ebbe a világba.  Azért vagytok itt, hogy fényt hozzatok ebbe a világba.

Figyeljetek fel arra az árnyalt különbségre, amely az ego számára azonban nem felfogható.  Az ego eredendően arra törekszik, hogy különálló önazonosságot tartson fenn, amelynek megfelelően ti olyan független lények vagytok, akik Istentől különváltatok, és ezért bármit megtehettek.  Ti magatok vagytok önmagatok törvénye, ahelyett, hogy Isten törvényének a kifejeződései lennétek.  Ez a különálló dualista önazonosság az, amelynek el kell halnia, még mielőtt a valódi önazonosságotokra Isten teremtőtársaiként igényt tarthatnátok.

Az ego soha sem lesz képes arra, hogy hagyja, hogy ez az önazonosság megszűnjön, örökké azon igyekezik majd, hogy olyan megdönthetetlen érvekkel álljon elő, amelyek azt a kérdést vetik fel, hogy miért is kellene hagynotok ennek az önazonosságnak a megsemmisülését?  Mindig arra törekszik majd, hogy elhitesse veletek, hogy ha a világi önazonosságotok meghal, akkor TI is meghaltok.  Amíg hisztek ennek az érvelésnek, addig a végső túlélő játszma foglyai vagytok; az elkülönült, dualista önazonosság érzeteteké, amely illúzión és az anti-krisztusi hazugságon alapul.  Ezért szó szerint az élő halottak egyikei vagytok, egyikei azoknak, akik spirituális értelemben halottak, mivel nincs meg bennük a valós spirituális krisztusi élet.  Ha a teljes mértékben illúzión alapuló önazonosságotok túlélésének biztosítására törekedtek, akkor hosszú távon számotokra nem biztosított a túlélés.

Annak lehetetlen felkutatásába merültetek ugyanis bele, hogy hogyan tegyétek a halandó önazonosságotokat halhatatlanná, és hisztek az egónak, aki az Élő Krisztust pusztító ellenségnek tekinti.  Mert valóban, az Élő Krisztus tényleg azért érkezett, hogy elpusztítsa az egót, hogy megszabadulhassatok annak illúziójától, hogy olyan halandó önazonossággal rendelkeztek, amelyet ez a világ definiál.  A Krisztus azért érkezik, hogy segítsen nektek halhatatlan spirituális lényként visszaigényelni a valós önazonosságotokat.  Ez okozza azt, hogy azok, akik arra törekednek, hogy megvédjék a halandó életüket elveszítik azt, míg azok, akik hajlandóak hagyni, hogy a halandó énjük meghaljon, hogy újjászülethessenek egy új spirituális önazonosságban, azok megtalálják az örök életet az új Krisztus-szerű önazonosságukban. 

Azt mondhatjuk, hogy a halandó önazonosságotok megvédésére való törekvés, egy mindent felemésztő feladat, amely szó szerint felfalja az életeteket, és megakadályoz benneteket abban, hogy bőségben élhessetek a Földön.  Az ego által definiált életet védve elveszítitek a Földön a bőséges élet lehetőségét, és az örök életet is a Földön túli.

Látjátok-e annak iróniáját, hogy minél jobban ragaszkodtok az élethez, annál biztosabb, hogy elveszítitek azt?  Az élethez való ragaszkodás egyetlen valós módja az, ha ennek a világnak minden dolgát elengeditek.  Látjátok, hogy amit 2000 évvel ezelőtt mondtam, azt nagyon kevesek értették meg:

59 Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.

60 Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.

61 Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.

62 És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára. (Lukács 9. fejezet)

Itt az ideje, hogy a földi vetésemet követő aratásra készülődjek.  Te azok egyike leszel-e, akik hajlandóak lemondani a halandó életükről, hogy engem a bőségbe kövessenek?