• Jézus misztikus tanításai
• A Felemelkedett Mesterek fénye
• A Felemelkedett Mesterek válaszai
• A transzcendencia eszköztára

• A Krisztusi út szemben az anti-krisztusi úttal
• Eltávolodtok-e Istentől, vagy közelítetek felé?
• Az örök Krisztusi kihívás

Eltávolodtok-e Istentől, vagy közelítetek felé?

A felemelkedett Jézus Mester üzenete Kim Michaels-n keresztül

A spirituális fejlődés lépcsőfokai

Ha ezen a bolygón az emberek viselkedését, attitűdjét és hitét vizsgáljuk, akkor nem nehéz arra a következtetésre jutnunk, hogy az emberek sokféle tudatszintet képviselnek, és a spirituális fejlődés különböző szintjein állnak.  Ezek a szintek az élet spirituális oldala megértésének különböző szintjeit képviselik.  Ennek érdekében vessünk egy pillantást a bolygón a spirituális fejlődési szintekre.

A következő szinteket nem lehet úgy rangsorolni, hogy azok a legalacsonyabb szinttől a legmagasabbig vezetnének.  Egy életáramlatnak nem kell szükségszerűen a legalacsonyabb szintre süllyednie ahhoz, hogy visszaforduljon, és elinduljon Isten felé a visszafelé vezető úton.  A szintek számozása gyakorlati szempontból történt, és a könnyebb viszonyítást szolgálja. 

1. szint: Az Isten ellen fellázadt életáramlatok szintje

Bizonyos életáramlatok olyan tudatszinten vannak, amely azt okozza, hogy szándékosan és a legtöbb esetben tudatosan lázadjanak Isten törvényei és akarata ellen.  Ezen életáramlatok közül néhányuk lázadása nyilvánvaló. Néhányan az ateizmust képviselik, néhányan pedig a tudományos materializmus hívei, akik vehemensen tagadják a kreatív lények szükségességét.  Néhányan nyíltan sátánisták, és bár Isten létezését nem tagadják, de mindent becsmérelnek, lekicsinylenek, nevetségessé tesznek, ami Istenhez kapcsolódik, legyen az vallás, vagy spiritualitás.

Ezen életáramlatok közül néhányuk pszichéjében az Isten elleni lázadás olyan mélyen, rejtve van jelen, hogy az a külső tudatuk számára gyakran felismerhetetlen marad.  A lázadásukat ezért különböző elképzelések álcái mögé rejthetik, ilyen lehet pl. a vallásos hit.  Sokaknak meglepő lehet, hogy a lázadó életáramlatok némelyike magas pozíciót ért el a vallásos mozgalmakban, vagy egyházakban.  Ezek az emberek azt állítják magukról, hogy Isten- és a vallás célja iránt erősen elkötelezettek, valójában azonban mély haragot éreznek Isten iránt, és azt hiszik, hogy ők Istennél jobban tudják, hogy a világegyetemnek hogyan kellene működnie, és  azt is, hogyan lehetne megmenteni az emberiséget.

Az ilyen emberekben az az általános jellemző, hogy aktívan arra törekednek, hogy elfussanak Isten elől, azt a benyomást erősítve, hogy Isten nem létezik, vagy, hogy ő itt a Földön nincs jelen.  Ezen életáramlatok közül néhányan a végtelenségig bizonygatják, hogy Isten nem létezik, vagy, hogy Istenre nincs is szükség.

Azt kérdezhetitek, hogy hogyan lehetséges az, hogy azok, akik vallásos mozgalmakban vesznek részt, és azok céljaiért dolgoznak, azok valójában Isten elől menekülnek?  A válaszom erre az, hogy ezek az emberek a hatalmukat arra használják, hogy bebetonozzák azt az elképzelésüket, hogy Isten valahol „fenn” a mennyben van.  Ezek azok az emberek, akik azt a bálványképet is fenn akarják tartani, hogy Jézus Krisztus Isten egyetlen fia, ezért senki sem léphet a nyomába.  Gyakran ők azok, akik először istenkáromlást emlegetnek, ezt tették akkor is, amikor bizonyos megjegyzéseim úgy hangzottak, hogy Istennel egyenlőnek tartom magam, vagy, hogy magamat Isten fiának nevezem.

2. szint: Azon életáramlatok szintje, akik el akarnak bújni Isten elől

Sok ember nyíltan haragszik Istenre.  Sok életáramlat sérült, és azt hiszi, hogy Isten bántotta őket, vagy igazságtalanul, nem megfelelően, vagy oly módon bánt velük, ami logikus magyarázatra vár.  Sok életáramlat fél Istentől, és olyan haragos, ítélkező Lényként látja őt, aki a törvényei legkisebb áthágásáért is könnyen büntet.  Ezen életáramlatokra jellemző, hogy menekülnek Isten elől, de nem azért, mert fellázadtak ellene.  Egyszerűen csak olyan messze akarnak tőle kerülni, amilyen messzire csak lehet, az általuk haragosnak, büntetést osztónak és igazságtalannak tartott Istentől.  Ezért megpróbálnak elrejtőzni előle.

Az Isten elől menekvésük önvédelem.  Ők azok az emberek, akikre akkor utaltam, amikor azt mondtam, hogy legyenek az emberek inkább hidegek, vagy melegek.  Az ezen a szinten lévők a hidegek.  Hidegek olyan értelemben, hogy negatív képet fogadtak el Istennel kapcsolatban, és ezért menekülnek előle.  Bennünk van azonban annak lehetősége, hogy visszaforduljanak, ha el tudják fogadni azt, hogy az Istennel kapcsolatos érzéseik a hamis, a tökéletlen, és a nem teljes Istenképből fakadnak.

3. szint: Azon életáramlatok szintje, akik számára Isten közömbös

A Földbolygón nagyszámú életáramlat vált közömbössé Istennel, a vallásokkal és a spiritualizmussal szemben.  Ők a langyosak.  Ezen életáramlatok közül néhányan a spirituális kóma állapotában vannak, amely szinte lehetetlenné teszi azt, hogy bármilyen spirituális igazsággal elérhessük őket.  Ezen életáramlatok közül a szervezett egyházak miatt sokan oly annyira sérültek, vagy csalódottá váltak, hogy visszautasítják a vallásokat, vagy feladják annak lehetőségét is, hogy valaha igazi értelemben részesei lehessenek a spiritualitásnak.

Ezen életáramlatok közül sokan az Istenről alkotott hamis, nem tökéletes képet tették magukévá.  Annak megláttatása, vagy elfogadtatása azonban, hogy helytelen elképzelést fogadtak el Istennel kapcsolatban, igen nehéz, mert az ilyen emberek gyakran nem válaszolnak semmilyen spirituális üzenetre.  Ezen életáramlatok közül sokan a hagyományos, szervezett egyházak valós, vagy vélt tökéletességének hiányát arra használják, hogy visszautasítsanak mindent, ami az élet spirituális oldalához kötődik.  Ha valaki ezekhez az életáramlatokhoz spirituális üzenettel közelít, akkor ők gyakran nagyon gyanakvóakká válnak, azt érezve, hogy valaki meg akarja téríteni, manipulálni akarja őket, hogy hasznot húzzon belőlük, hogy elvegye a pénzüket.

Ezek az életáramlatok gyakran elutasítanak minden fajta spiritualitást, önmagukat ezáltal a 22-es csapdájába juttatva, amelynek következtében visszautasítanak minden olyan eszközt, amely segíthetne nekik a sebeik begyógyulásában, és abban, hogy a felfelé tartó útra lépjenek.  Ezek az életáramlatok gyakran elérhetetlenek a szellemi tanítók számára.

4. szint: Azon életáramlatok szintje, akik konfliktusban állnak Istennel

Bizonyos életáramlatok arra a meggyőződésre jutottak, hogy az élet spirituális oldalának van valamilyen realitása, és létezik egy út, amelyet, ha követnek, akkor Isten magasabb szintű megértéséhez, egy Istennel kapcsolatos magasabb szintű kapcsolathoz juthatnak vissza.  Ők azok az életáramlatok, akik már visszafordultak, és azon az úton indultak el, amely Istenhez vezet.  Ezen életáramlatok közül azonban sokan olyan mély sérelmeken mentek keresztül, hogy előbb spirituális és életáramlati gyógyulásra van szükségük, mielőtt őszintén elkötelezhetnék magukat a spirituális úttal. 

Ezen életáramlatok közül néhányan fizikai trauma következtében szereztek sérüléseket.  Mások érzelmileg sérültek a más életáramlatokkal, vagy társadalmi szervezetekkel való kapcsolataik következményeként.  Megint mások a szervezett vallások nem tökéletessége miatt szereztek sérüléseket, vagy azok az úgynevezett megkérdőjelezhetetlen doktrínák ijesztették el őket, amelyek soha sem adtak választ az élettel kapcsolatos kérdéseikre.  Ezen sérüléseik gyakran okozzák azt, hogy az ilyen életáramlatok konfliktust látnak az Isten-szemléletükben, vagy az Istenhez való viszonyulásukban.  Úgy érezhetik, hogy a vallások értelmetlenek, és hogy azok ellenmondásos, vagy következetlen képet festenek Istenről. (amely igaz is) Vagy úgy érzik, hogy egy igazságos és szerető Isten nem hagyná azt, hogy sérüljenek.  Gyakran érzik magukat a körülmények áldozatainak, amely körülmények a saját hatáskörükön kívül esnek, nem látva semmilyen egyéni lehetőséget azok megváltoztatásra.

Ezek az életáramlatok arra a felismerésre jutottak, hogy az élettől többet akarnak, mint amit az anyag lehetőségein belül elérhetnek.  Úgy érzik, hogy kell, hogy legyen egy olyan hely, ahová eljuthatnak annak érdekében, hogy spirituális megértést és gyógyulást nyerjenek.  Mivel mélyen sebzettek és sérültek, ezért még nem képesek arra, hogy elinduljanak a megértés irányába.  Olyanok ők, mint a törött lábú emberek, akiknél először a törésnek kell begyógyulnia ahhoz, hogy elindulhassanak a céljuk felé.  Éppen ezért az ilyen életáramlatokat előrébb juttatja, ha felismerik a sérüléseiket, és ha az energiáikat és figyelmüket a pszichés gyógyulásra, az életáramlat meggyógyítására összpontosítják. 

5. szint: Azon életáramlatok szintje, akik meg akarják tapasztalni Isten teremtését

Az életáramlatok egy csoportja fiatal életáramlat, akik még nem sok időt töltöttek (nem sok megtestesülésben vettek részt) az anyag világában.  Ezen életáramlatok közül néhányan nagyon erős vággyal rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy megtapasztalhassanak mindent az anyag világában, ami érdektelenné teszi őket a vallásokkal kapcsolatban.  Ők egyszerűen csak annyira ennek a világnak a dolgaival vannak elfoglalva, hogy nem marad energiájuk a spiritualitásra.

Más fiatal életáramlatok azonban nagyon nyitottak a vallásra, de azt sokszor kiegyensúlyozatlanul közelítik meg.  Ennek eredményeként a vallási megközelítésük végletes lehet.  A vallást gyakran nem arra használják, hogy túllépjenek vele az anyag világán, hanem arra, hogy az evilági tapasztalataikat gazdagítsa.  Előfordulhat, hogy egy vallásos mozgalomban azért akarnak bizonyos pozíciókba kerülni, mert az magasabb státuszhoz juttatja őket.  Ezek az életáramlatok még nem gyűjtöttek elég élettapasztalatot ahhoz, hogy létrehozzanak egy olyan egyensúlyt, amelynek eredményeként olyan bölcsekké válhatnak, mint a kígyók, és olyan ártalmatlanokká, mint a galambok.

Sajnálatosan a jelenlegi földi körülmények miatt gyakori, hogy ezek a fiatal életáramlatok sérülnek az ártatlanságukban, valamint anyagi és nem anyagi erők használják ki őket.  Ez gyakran azt eredményezi, hogy az ilyen életáramlatok elveszítik az ártatlanságukat, és a csalódás és harag irányába csúsznak le.  Ha az ilyen életáramlatokból a szervezett egyházak hasznot húznak, akkor lehetséges, hogy képtelennek érzik magukat arra, hogy különbséget tegyenek Isten és a külső vallások között, ezért nagyon megharagudhatnak Istenre.

6. szint: Azon életáramlatok szintje, akik arra törekednek, hogy megértsék Istent

Ezek az életáramlatok tudatosan ráébredtek arra, hogy az élet több mint az anyag világa.  Tudják azt, hogy több dolog vár megértésre az élettel kapcsolatban, mint amit nekik az iskolákban és a vasárnapi iskolákban tanítottak, és arra az elhatározásra jutottak, hogy hozzákezdenek ezek felfedezéséhez.  Ezek az életáramlatok legalább a legmélyebb sebeik némelyikét begyógyították, így a figyelmük egy részét arra szentelhetik, hogy az élet spirituális oldalát kezdjék el tanulmányozni.

Ahhoz, hogy maximális eredményre jussanak, ezeknek az életáramlatoknak a figyelmük legnagyobb részét arra kell összpontosítaniuk, hogy a spirituális tanításokat tanulmányozzák, különböző spirituális technikákat gyakoroljanak, és arra törekedjenek, hogy magukba fogadják a spirituális igazságokat és princípiumokat.

Ezek az életáramlatok minden spirituális mozgalom „létének okai”.  Az ő megértésre törekvésük az, ami a felemelkedett mestereknek a Földdel kapcsolatos nagy reményeire alapot ad.

7. szint: Azon életáramlatok szintje, akik arra törekednek, hogy segítsenek másoknak Istent megérteni

Miután egy életáramlat elegendő időt töltött spirituális tanítások tanulmányozásával, és a fejlődése érdekében alkalmazott bizonyos technikákat, valamint magáévá is tett bizonyos kritikus mennyiségű spirituális tudást, akkor kezdhet ahhoz hozzá, hogy mindezt mások tanítására fordítsa.  Mindenki csak egy adott ideig lehet tanítvány.  Ha valaki egy bizonyos szintre eljutott, akkor mindaddig nem tanulhat újat, ameddig hozzá nem kezd ahhoz, hogy másoknak mindazt megtanítsa, amit az addigi taníttatása során magába fogadott.  Csak mások tanításával emelkedhet az adott életáramlat a következő tanulási szintre, mert csak ha adtok, akkor kaptok, és csak ha tanítotok, az által tanultok.

Ezek az életáramlatok alkotják az igazi spirituális mozgalmak gerincét.  Ezen életáramlatok nélkül, akik a földi partnereinkként cselekednek, a felemelkedett mestereknek kevés reményük lenne arra, hogy a spirituális üzeneteikkel más életáramlatokhoz eljussanak.

8. szint: Azon életáramlatok szintje, akik az Istennel való egységre törekednek

Egy spirituális úton előre haladó életáramlat egyre kevésbé kötődik a külső megjelenési formákhoz, olyanokhoz, mint vallások, vagy spirituális tanítások.  Kezdi ugyanis látni azt, hogy létezik egy minden spirituális tanítás mögött rejlő transzcendentális valóság.  Kezdi látni a minden külső vallás, szervezet, tanítás és tanító mögötti egyetemes utat. 

Az ezt megelőző két szakasz során az életáramlat lehet, hogy egy bizonyos vallást, vagy filozófiát követ, és azt használja fel a fejlődése kiindulásaként.  Ez teljesen elfogadható mindaddig, amíg az életáramlat el nem akad azt gondolva, hogy a saját vallása az egyetlen igaz vallás, vagy az egyetlen igaz út Isten megértéséhez.  Ha az életáramlat azonban ezen a ponton elakad, akkor mindaddig egy helyben marad a fejlődésében, amíg rá nem ébred az egyetemes útra.

Ha az életáramlat már észleli az egyetemes spirituális utat, akkor emelkedik arra a szintre, hogy misztikussá váljon.  Akkor ráébred arra, hogy a spirituális útnak nem Isten megértése a végső célja, hanem az, hogy megismerjük őt, hogy megtapasztaljuk Istent, hogy az egységet éljük át vele.  Ez az, amit én demonstráltam az életemben, és amely abban a kijelentésemben tükröződik leginkább vissza, hogy én és az Atya egyek vagyunk.

Néhány misztikus visszavonul a világi tevékenységektől, és a teljes figyelmét az Istennel való misztikus egyesülésre összpontosítja.  A jelen korban azonban sokan választhatják azt, hogy továbbra is aktívan élik az életüket a világban, erre valójában nagyon nagy szükség is van.  Az ilyen életáramlatok a személyes példájukkal mutathatják ugyanis be az egyetemes utat, míg közülük néhányan nyíltan taníthatják is azt.

9. szint: Azon életáramlatok szintje, akik egységbe kerültek Istennel

Ahogy az életáramlatok az úton egyre feljebb emelkednek, és a spirituális igazságok tanításába kezdenek, fokozatosan egyre több igazságot, egyre több fényt tesznek magukévá.  Így fokozatosan azzá válhatnak, amit testben lévő Mesternek nevezünk. 

Az ilyen életáramlatoknak már sikerült néhány mély misztériumot megérteniük, különösen a létezés és a cselekvés közötti különbség misztériumát.  Emlékezzetek a kijelentésemre: „én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van.   A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.”  Amikor egy életáramlat mesterré válik, már nem arra törekszik, hogy valamit MEGTEGYEN ezen a világon, hanem arra, hogy az LEGYEN, aki valójában Ő, hogy hagyja, hogy a spirituális lénye, és ha lehetőség van, akkor a spirituális lények rajta keresztül cselekedhessenek.

Az életáramlat ekkor olyan nyitott kapuvá válik, amelyet ember már nem zárhat be.  Az életáramlat szolgálhat azáltal, hogy spirituális igazságokat közvetít a magasabb valóságokból, az Élő Szót szállítva ezzel annak legmagasabb szintű formájában.  Egy ilyen életáramlat szolgálhat azonban más kapacitással is, támogathatja és demonstrálhatja a felemelkedett lények céljait.  Ezek az életáramlatok szó szerint a kezeink és a lábaink lehetnek a Földön. 

Nincs azonban pontos szabály arra vonatkozóan, hogy egy spirituális mester-szinten lévő életáramlat hogyan cselekedhet, még inkább létezhet a Földön.  Néhány életáramlat világtanítóvá válik.  Néhányan látszólag közönséges életet élnek, amelyet nehezen lehet elkülöníteni az átlagemberétől.  Néhányan súlyos fogyatékkal, vagy betegséggel élnek együtt.  Néhányan a Himalája barlangjaiban, vagy máshol lakva éjjel nappal meditálnak, hogy fenntartsák a spirituális egyensúlyt a Föld számára.  Mások olyan magatartást is tanúsíthatnak, amelyet nem kapcsolnak a spirituális mesterekhez.

 

Ne éljetek vissza ezzel a tanításommal!

Hadd figyelmeztesselek most benneteket arra, hogy bizonyos fokú veszélyt jelent minden olyan tanítás, amely lehetőséget ad arra, hogy az emberek önmagukat másokhoz mérhessék.  Sok ember még mindig a hiábavaló egymáshoz hasonlítgatás szelleménél ragadt, és az általam említett spirituális emelkedés szintjeit arra használhatja, hogy önmagát és a saját előmenetelét túlértékelje a többiekhez képest.  Sőt, egyesek megkísérelhetik azt is, hogy önmagukat talapzatra állítsák, ha jobbnak, értékesebbnek tartják magukat a spirituális fejlődésük bizonyos szintje miatt.

Hadd tisztázzam, hogy mindaddig, amíg az emberek ennek a tudatszintnek a csapdájában vannak, addig nem juthatnak el magas szintű spirituális fejlettségi fokra, mert azon a szinten már nincsen értékítélet és nincs egymás közötti verseny.

Azért biztosítom ezt a tanítást, mert az életáramlatok számára értékes és fontos, ha ráébrednek a spirituális fejlődésük jelenlegi szintjére ahhoz, hogy meglépjék a megfelelő lépéseket arra vonatkozóan, hogy gyorsan egy magasabb szintre emelkedhessenek.  Különösen fontos a spirituális fejlődés alacsonyabb szintjén lévő életáramlatok számára az, hogy ráébredjenek, hogy létezik egy olyan út, amely hazavezeti Istenhez őket.  Az ilyen életáramlatok számára alapvető fontosságú, hogy felfedezzék ezt az utat, és elkötelezzék magukat iránta.

Hasonlóképpen fontos a magasabb szinteken járó életáramlatok számára az, hogy felfedezzék az Istenhez vezető egyetemes belső utat.  Az ilyen életáramlatoknak túl kell lépniük az egy adott külső vallás vonatkozásában elért eredményeiken, és rá kell ébredniük arra, hogy a cél az, hogy Isten gyermekeiként a teljes potenciáljukat kinyilvánítsák.

Hadd említsem meg azt is, hogy az általam felvázolt út nem az egyetlen útja annak, ahogy a spirituális fejlődés szintjeit besorolhatjuk.  Más kritériumokat is választhatunk a különböző szintekhez.  A felvázolt szintek tovább is bonthatók, így még részletesebb kép tárulhat elénk a fejlődéssel kapcsolatban.  Valójában azonban bizonyos szintek átfedik egymást, ezért az életáramlatoknak két vagy három szinten kell egyidejűleg dolgozniuk.  Az ezt követő tanítások során bővebben szót ejtek majd a most felvázolt szintekről.  Jelenleg az volt a célom, hogy olyan képet ábrázoljak, amely nem túl bonyolult, ezért nem eredményezi azt, hogy az emberek elvesznének a részletekben, szem elől veszítve a teljes képet.

Amikor egy lépéssel hátrább léptek, és az egész képre tekintetek, akkor látni fogjátok, hogy minden szintnek közös a nevezője, mindegyik egy különböző útját mutatja be annak, ahogy egy életáramlat Istenhez viszonyulhat.  Ennek a felismerésnek az a jelentősége, hogy mindegy, hogy az adott életáramlat a spirituális fejlődése melyik szintjén áll, mindig azzal a kihívással néz szembe, hogy hogyan viszonyul Istenhez.

Ahogy ezen a web felületen elmagyaráztam, minden életáramlat Isten valódi gyermeke, Isten egyéniesülése.  Az életáramlat arra teremtetett, hogy teljes önfelismerésre jusson, hogy elfogadja a saját isteni potenciálját, annak érdekében, hogy Isten teremtőtársa lehessen az anyag világában.  Éppen ezért a legfontosabb feladat minden életáramlat számára az, hogy az Istennel való kapcsolatára vonatkozóan feloldjon minden tökéletlenséget saját koncepcióit illetően.  Valójában erre szolgál az anyagi világegyetem.

Az élet célja pedig az, hogy az Istenhez való viszonyulásában az életáramlat feloldjon és meggyógyítson minden tökéletlenséget.  Az ilyen tökéletlenségek ugyanis útjában állnak az életáramlat Istennel való egyesülésének, valamint saját potenciálja elfogadásának Isten teremtőtársaként.

 

Miért süllyedtek az életáramlatok a Földre?

A spirituális fejlődés fokozatainak szintjét a későbbi tanításaim során folytatom majd.  Most azonban a Földre lesüllyedt életáramlatok kategóriáról nyújtok egy gyors összefoglalást.  Amikor a Földet megteremtődött a hét Elohim tisztaságát és tökéletességét tükrözte, azét a hét spirituális lényét, akik ezt a bolygót megteremtették.  Kezdetben a legtöbb életáramlat, amely a Földre süllyedt a fiatal életáramlatok kategóriájába tartozott.

Ezek az életáramlatok ártatlanok voltak, nem rendelkeztek Istennel kapcsolatban semmi negativitással.  Némelyikük azonban hatalmas vággyal volt teli azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyeket az anyag világában megtapasztalhatnak, ezért a figyelmük nagy részét arra összpontosították, hogy élvezzék ezt a világot.  Kevés gondolatuk maradt az élet spirituális oldalára vonatkozóan.  Más életáramlatok spirituálisabbak voltak, de nem kötelezték el magukat keményen a spirituális úttal, és nem jutottak el a saját spirituális önazonosságuk és potenciájuk maradandó felismeréséhez. 

A fiatal életáramlatok mellett jelen volt az életáramlatoknak egy olyan csoportja, akik a mester szint fokozatára jutottak.  Ezek az életáramlatok szolgáltak spirituális mesterekként a fiatalabb életáramlatok számára.

Egy hosszú ideig a fiatal életáramlatok anélkül süllyedtek a Földre, hogy az anyagi világegyetem tudatszintjének a csapdájába ragadtak volna.  Ezen életáramlatok közül sokan egy élet után emelkedtek vissza Istenhez, bár az életük sokkal hosszabb volt, mint a mostani normál élettartam.

Egy ponton azonban változás történt a bolygón.   Számos életáramlat kezdett el ragaszkodni az anyagi világegyetemhez, vagy esett az anyag tudatszintjének csapdájába, és ezáltal távolabbra és távolabbra süllyedt ebbe a tudatszintbe.  Azt is mondhatjuk, hogy ezek az életáramlatok azt az utat kezdték járni, amely egyre messzebbre vitte őket Istentől, amelynek következtében elveszítették annak felismerését, hogy spirituális lények.

Ahogy az emberiség tudatszintje fokozatosan süllyedt, egy ponton kritikus szintre ért.  Ez a kritikus pont lehetőséget adott bizonyos lázadó életáramlatok számára ahhoz, hogy testet ölthessenek a Földön.  Az újonnan érkezettek olyan életáramlatok voltak, akik a spirituális valóságban, vagy a világok más rendszerében fellázadtak Isten ellen.  Ezek a lázadó életáramlatok bizonyos számban évezredekig megtestesülhettek a Földön.  Ezáltal elérték azt, hogy ahány életáramlatot csak tudtak, annyit húztak magukkal a saját tudatszintjükre, hogy elfogadtassák és jogosnak tarthassák az Isten elleni lázadásukat.

Ezek a nagyon agresszív és nagyon ambiciózus életáramlatok arra törekedtek, hogy bebizonyítsák az igazukat, azt, hogy meg lehet teremteni egy olyan világot, ahol Isten nincs jelen.  Ezek a lények szó szerint befolyást gyakoroltak a bolygó életének minden aspektusára, beleértve a vallást is. 

A lázadó életáramlatok befolyása veszélyes helyzetet teremtett a bolygón.  Mivel még mindig vannak olyan fiatal életáramlatok, akik most süllyednek a Földre először, ezért nagy az esélye annak, hogy az ilyen életáramlatok sérülnek a Földön található körülmények következtében.  Ez azt okozhatja, hogy az életáramlatok a sérült életáramlatok közé csúszhatnak.  Majd még lejjebb csúszva vagy félelmükben, vagy haragjukban megpróbálhatnak Istentől elbújni.  Még arra is van esély, hogy olyan szintre süllyedjenek, ahol már szándékosan lázadnak fel Isten akarata és törvényei ellen.

A bukás után számos olyan életáramlat testesült meg a bolygón, akik a spirituális fejlődés magasabb fokán álltak, tanítók és mesterek voltak.  Ezek az életáramlatok felszabadító küldetéssel érkeztek megkísérelve azt, hogy azokat az életáramlatokat segítsék, akik elbuktak, abban, hogy azok újra rátaláljanak az igaz spirituális útra, és elkötelezzék magukat iránta, folytatva az utat egészen addig, hogy visszanyerve a spirituális önazonosságukat hozzákezdhessenek ahhoz a magasabb szintű úthoz, amely az Istennel való misztikus egyesüléshez vezet.

Ezen életáramlatok némelyike megsérült a bolygói körülmények következtében, és egy mélyebb tudatszintre süllyedt.  Közülük néhányan Isten ellen lázadókká váltak, mert nem voltak képesek fenntartani a magasabb énjükkel való kapcsolatukat.

Ennek felvázolásával az a célom, hogy megmutassam, hogy a Föld jelenleg nagyon összetett képet fest, és nagyon összetett kihívást jelent a spirituális tanítók számára.  Egyszerűen lehetetlen olyan spirituális tanítást, vagy olyan vallást biztosítani, amely a spirituális fejlődés minden szintjén jelenlévő emberek mindegyikének elnyerné a tetszését.  Ezért van több vallásra szükség ahhoz, hogy a felemelkedett mesterek a lehetséges legtöbb emberhez elérhessenek.

 

Merre tartotok?

Szeretném megemlíteni, hogy a szintek egymástól elhatárolódnak.  A tartomány középpontjában azok a fiatal életáramlatok vannak, akik egyszerűen csak tapasztalatokat gyűjtenek az ezen a bolygón lévő élettel kapcsolatban.  Egy ilyen életáramlat nem maradhat sokáig semleges szinten, mivel a bolygó jelenlegi körülményeinek hatására a legtöbbjük hamarosan rákényszerül arra, hogy a két irány egyike felé elinduljon.

Az egyik ilyen irányt azok az életáramlatok képviselik, akik a kétség csapdájába kerülve különböző módon sérültek.  Ezek az életáramlatok megpróbálnak Istentől eltávolodni.  A másik irányt azok az életáramlatok képviselik, akik ráébredtek arra, hogy az élet többet tartogat számukra az anyag világánál.  Ezek az életáramlatok felfedezték az utat, és az Istennel való egyesülés irányába tartanak. 

Azok az életáramlatok, akik Istentől távolodnak, veszélyes helyzettel kerülnek szembe.  Annak ellenére, hogy létezik egy végső határa annak, hogy az életáramlatok milyen messzire juthatnak Istentől, ez azonban valójában nagyon nagy távolságra való lesüllyedést jelent.  A gond az, hogy az anyag világában mindent a korlátok jellemeznek.  Ez azt jelenti, hogy az életáramlat nem rendelkezik végtelen hosszú idővel arra vonatkozóan, hogy Istenhez visszatérjen.  Ha az életáramlat továbbra is távolodik Istentől egészen odáig, amíg letelik az ideje, akkor a végső döntéssel találja szembe magát.  Ha ekkor nem pozitívan reagál, akkor a második halál szertartása következtében kitörlődik, megsemmisül.  Van tehát lehetősége annak, hogy bizonyos életáramlatok elvesszenek.

Ennek a forgatókönyvnek az elkerülése érdekében az életáramlatnak el kell jutnia a fordulóponthoz.  Az életáramlatnak szó szerint el kell döntenie, hogy továbbra is Isten elől menekül-e, vagy ennek véget vetve hozzákezd ahhoz az úthoz, amely visszavezeti őt Istenhez.  El kell jutnia arra az elhatározásra, hogy tovább már nem folytatja a távolodást.  Mi okozhatja az életáramlat számára a változást?  Ez az életáramlat fejlettségi szintjétől függ.

Egy lázadó életáramlat számára nagyon nehéz a visszafordulás.  Az ilyen életáramlatok gyakran ragadnak meg a spirituális büszkeség csapdájában, és néhányuk inkább meghalna, mint beismerné azt, hogy téved.  Néhány ilyen életáramlat azonban egy ponton ráébred arra, hogy hiábavaló az a kísérletük, hogy Isten nélküli világot teremtsenek. Ez különösen akkor történhet meg, ha egy olyan személlyel találkoznak, aki elérte a Krisztusságát, és aki ennek a világnak a hatására nem hajlandó megváltozni.   Ez néhány olyan életáramlattal valóban megtörtént, akik 2000 évvel ezelőtt velem találkoztak.  Ráébredtek arra, hogy bár a fizikai testemet képesek megölni, de nem tudják a szellememet megváltoztatni, így ráébredtek arra, hogy mindenképp Isten győz, ennek a világnak a megjelenési formáitól függetlenül. 

Annak az életáramlatnak, aki félelemből, vagy haragból rejtőzik el Isten elől, egy kicsit könnyebb visszafordulnia, mert nem kell azt bizonygatnia, hogy neki van igaza.  Az ilyen életáramlatok ráébredhetnek arra, hogy helytelen, vagy nem teljes Istenképpel rendelkeznek, és az az oka a sérelmeiknek, a haragjuknak és a félelmeiknek. 

Azokat az életáramlatokat, akik Isten iránt közömbösek, nagyon nehéz a spirituális tanítóknak elérni.  Ezek az életáramlatok azonban a nehéz ütések iskolájába íratták be önmagukat, és a komoly krízishelyzetek eredményeként sokszor fordulat áll be az életükben.  Ezek az emberek általában halogatják, hogy az élet spirituális oldaláról tudomást vegyenek, míg egy külső krízis rá nem kényszeríti őket arra, hogy ráébredjenek, hogy valami hiányzik az életükből. 

Azok az életáramlatok, akik konfliktusba kerültek Istennel, vagy akik mélyen sérültek, akkor fordulnak vissza, ha ráébrednek arra, hogy nem Isten bántotta őket, és nem Isten teremtette meg azokat a doktrínákat, amelyek miatt konfliktusba kerültek vele.  Ha ezek az életáramlatok ráébrednek arra, hogy valójában mi történik a bolygón a szabad akarattal való visszaélés következtében, akkor gyakran azonnal visszafordulnak, és ráébrednek arra, hogy Isten soha sem bántotta őket.  A sérüléseiket olyan erők, emberek okozták, akik fellázadtak Isten ellen, vagy akik haragszanak rá.  Ezért ezek az életáramlatok gyakran ráébrednek arra is, hogy a továbbiakban már nem akarnak Isten elől menekülni, amelynek következtében képesek lesznek arra az útra lépni, amely a gyógyulásukat eredményezi. 

Ha egy életáramlat egyszer rátalál a spirituális útra, és önmagát azzal elkötelezi, akkor az életáramlat már vissza is fordult.  Ez nem jelenti azonban azt, hogy biztonságban van, és problémamentes.  Az Isten felé elinduló életáramlatoknak alapvető fontosságú, hogy ráébredjenek arra, hogy számukra lényeges, hogy állandóan mozgásban legyenek, folyton túllépjenek az Istennel kapcsolatos saját elképzeléseiken.  Alapvető fontosságú, hogy az életáramlat ne kapcsolódjon a spirituális igazság egyetlen külső kifejeződéséhez sem, mert egy ilyen fajta kapcsolat megállíthatja a fejlődését.

Ha az életáramlat nem észleli az állandó öntranszcendencia szükségességét, akkor megrekedhet az út egy szintjén.  Ha egy ponton sokáig megreked, akkor egyszer csak elkezd visszafelé csúszni.  Jelenleg sok olyan életáramlat van a Földön, akik felfedezték már a spirituális utat, és el is indultak azon.  Nem ébredtek azonban teljes mértékben rá, hogy az út folytatódik.  Ezek az életáramlatok még nem fedezték fel a belső egyetemes utat, így nem váltak misztikusokká.  Nagyon fontos számukra az, hogy ráébredjenek az út folytonosságára, és arra, hogy a végső cél az Istennel való egység.