• Jézus misztikus tanításai
• A Felemelkedett Mesterek fénye
• A Felemelkedett Mesterek válaszai
• A transzcendencia eszköztára

• Engem kövessetek, ne Pétert!

Engem kövessetek, ne Pétert!

A felemelkedett Jézus Mester üzenete Kim Michaels-n keresztül

Ismert a mondást: lehet, hogy egy út az emberek szemében helyesnek tűnik, és mégis végül a halálhoz vezet.  Helyesebben ez így szól: lehet, hogy egy út egy nő szemében helyesnek tűnik, de végül az a lélek halálához vezet.  Melyik az az út, amely egy nő számára helyesnek tűnik?

A „nő”, egy másik szó csupán minden lélek női oldalának megnevezésére.  Minden életáramlat rendelkezik női és férfi aspektussal.  A lélek női aspektusa az, ahol a lélek és a világ egymással találkozik.  A lélek női aspektusa rendelkezik azzal a képességgel, hogy az anyagi világegyetem, az anyag, az Anya energiáira hangolódjon. 

A lélek női aspektusa teszi lehetővé a lélek számára azt, hogy jelen legyen a világban.  Tűnődjetek el azon, hogy miképpen tudja a lélek betartani azt a parancsolatot, hogy úgy legyen jelen a világban, hogy ne a világból álljon.  A lélek csak akkor tudja ezt a parancsolatot betartani, ha hű marad a saját férfi aspektusához, és azáltal a spirituális énjéhez.  Amíg a lélek a spirituális valóságban van jelen, addig ez nem jelent nehézséget.  A lelket ott ugyanis nem bombázzák az anyagi világ energiái, és tiszta elképzeléssel rendelkezik a spirituális énjéről.  Amikor azonban a lélek a fizikai oktávba ereszkedik, akkor ez a feladat sokkal bonyolultabbá válik.

Az anyag világának energiájával folytonosan bombázott léleknek nehéz fenntartania a spirituális énjével való tiszta kapcsolatot.  Hogyan lehet a lélek úgy jelen a világban, hogy ne a világból álljon?  Csak úgy teheti ezt meg, ha fenntartja a helyes egyensúlyt, a helyes polaritást a férfi és a női aspektusa között.  Ennek az egyensúlynak a fenntartásához a lélek női aspektusának hűnek és engedelmesnek kell maradnia a férfi aspektusához, és általa a spirituális énjéhez.

Az a mondás, hogy a férfi a ház ura, nem a földi családokra vonatkozik, hanem arra a tényre, hogy a lélek férfi aspektusa a „háztartás” ura.  Ezt kell fenntartani úgy, hogy a lélek női aspektusa a férfi aspektus kiszolgálójaként működik.  Ennek a feladatnak a nehézsége abban rejlik, hogy a lélek női aspektusának könnyebb a világ energiáira hangolódnia, sőt azt könnyű magára vennie is.  Mindaddig, amíg a lélek hű marad a spirituális énjéhez, addig ez nem is jelent gondot, addig ez egy olyan ajándék, amely képessé teszi a lelket arra, hogy beteljesítse azt a valós szerepet, amely miatt az anyagi világegyetembe érkezett.

A veszélyt az jelenti, hogy a lélek női aspektusát a világ energiái félrevezethetik a világ, a földi logika érveivel.  Ez az a tekervényes logika, amely a Szellemtől, az Istentől való különválás logikája.  A női aspektus önmagában nem képes átlátni ezen.  A női aspektus önmagán kívül és belül nem képes megakadályozni azt, hogy fokozatosan ne kerüljön ennek a világnak az árnyalt logikájának hatása alá.  Annak érdekében, hogy ne vesszen el ennek a világnak az útjain, a léleknek ébernek kell maradnia, és rendíthetetlen odaadással kell a spirituális énjéhez viszonyulnia.  Ez állandó éberséget, állandó odafigyelést igényel.

Ha a lélek nem hajlandó erre az éberségre és odafigyelésre, ha a lélek nem hajlandó arra, hogy fenntartsa ezt a kapcsolatot a spirituális énjével, akkor a világ tekervényes logikája fokozatosan elnyeli, félrevezeti.  Ha a lélek a figyelmét inkább a női aspektusára összpontosítja, akkor fokozatosan, a nélkül, hogy észlelné, alacsonyabb tudatszintre, alacsonyabb önazonosságérzetbe süllyed, amely szinten úgy kezdi önmagát és a világot látni, mintha az elkülönült volna a forrásától, vagyis Istentől.

Az az út, amely tehát a nő számára, vagyis inkább a lélek női aspektusa számára helyesnek tűnik, az az Istentől való elkülönülés útja.  Ez az az út, amely az Istentől elkülönült egyén útja, és nem annak az egyénnek az útja, aki Isten kifejeződése, aki Isten része.

Ez az az út, amelyet az egész emberiség követ; ez az oka annak, hogy az embereknek a spirituális énjükkel való tudatos kapcsolat kegyelmétől meg kellett válniuk.

A két halálos hazugság

Mi történik a lélekkel, ha elfogadja a tekervényes logika érvelését, azt, hogy fenntarthatjátok az egyéniségeteket azután is, miután Istentől különváltatok?  A lélek olyan útra lép, amelynek során olyan önazonosságérzetet, egyéniségérzetet épít fel magának, amely arra a belső meggyőződésre épül, hogy elkülönült Istentől.  Egy ilyen lélek sok életen keresztül nagyon erős, nagyon összetett egyéniség- és elkülönültség-érzetet teremt meg magának.  Létrehozhat még egy csokor olyan meggyőződést is, amelyek alapján teljes meggyőződéssel hiszi azt, hogy ez a valós önazonossága, és az erre az önazonosságra épülő út az az igaz út, amely visszavezeti őt Istenhez.

Az első tekervényes hazugság az, amely azt állítja, hogy a lélek nem hal meg, ha eszik a relatív jó és rossz tiltott gyümölcséből, vagyis, ha magáévá teszi az alsó tudatszint általi relatív jó és rossz tudását.  A lélek spirituális értelemben meghal ekkor, hiszen ha belemerül a dualista logikába, akkor elveszíti az élet forrásával, a spirituális énjével való közvetlen kapcsolatát.

Vannak olyan lelkek, akik bár elbuktak, de vagy nem ébredtek arra rá, hogy a kegyelemből kikerültek, vagy nem hajlandóak azt beismerni, hogy elvesztették a korábbi birtokaikat.  A legtöbb lélek azonban rendelkezik azzal a belső felismeréssel, hogy elvesztett valamit.  Ráébred arra, hogy valami megváltozott, valami nincs rendben.  Ezen a ponton a tekervényes logika a második hazugság felhasználásával kísérli meg a lelken való uralom fenntartását.  A második hazugság szerint bár a lélek a kegyelemből nem részesül, visszajuthat azonban Isten birodalmába anélkül, hogy megkérdőjelezné az első hazugságot.  Más szavakkal, a léleknek nem kell elismernie az első hazugságot, vagyis azt, hogy felépíthető egy olyan egyéniség, aki Istentől elkülönült, és Istentől függetlenül képes életben maradni.  A második hazugság szerint a lélek visszatérhet Istenhez, ha folytatja annak útját, hogy továbbra is az elkülönülésre épített egyéniségét tökéletesíti.

Nagyon sok olyan ember él a Földön, aki még mindig az első hazugság kelepcéjében van, aki nem képes, vagy nem látja, és nem tudatosítja magában azt, hogy kiesett a kegyelemből, és ezért kell visszatérnie Istenhez.  Jelenleg azonban egyre növekvő számú ember ébred arra rá, hogy erőfeszítéseket kell tenniük ahhoz, hogy Istenhez visszatérhessenek.  Ezek az emberek ráébredtek arra, hogy olyan utat, olyan szisztematikus folyamatot kell találniuk, amely őket Istenhez visszavezeti.

Ameddig az emberek továbbra is alszanak, addig nem fenyegeti veszély a világ erőit, hogy elveszíthetik a hatalmukat ezeken a lelkeken.  Ha azonban ezek az emberek ráébrednek arra, hogy meg kell találniuk az Istenhez visszavezető utat, akkor az valós veszélyt, vagy inkább valós reményt jelent arra vonatkozóan, hogy ezek az erők elveszítik az uralmukat ezek felett a lelkek felett.  Ha ezek az emberek rátalálnak az igaz útra, és azt szorgalmasan követik, akkor valóban visszatérhetnek Istenhez.  Éppen ezért a világ erői egy második védelmi vonalat építettek, vagyis a hamis út illúzióját, azt az utat, amely az emberek számára helyesnek tűnik, de valójában a halálba vezet.

A hamis út, a balos út helyesnek tűnik az emberek számára, mert nem kívánja meg a lélektől azt, hogy szembesüljön a döntéseivel, amelyek eredményeként elhitte az első hazugságot.  A hamis út szerint a lélek soha sem hibázott.  Vagy olyan erők áldozatává vált, amelyek felett nem volt hatalma, vagy Isten tényleg azt akarta, hogy a lélek elbukjon, vagy bizonyára jó oka volt annak, hogy a lélek elbukott, vagy számos más magyarázattal igazolható az, hogy a lélek alacsonyabb tudatszintre bukása természetes, és elkerülhetetlen dolog volt.

A hamis út az emberiség számára, vagy inkább az emberi tudat számára helyesnek tűnik, mivel ha a lélek egyszer kialakított egy hamis önazonosságérzetet magának, egy Istentől különvált egyéniséget, akkor a lélek nem ismer más önazonosság-, vagy egyéniségérzetet.  Az emberi én, az ego, az elkülönülésen alapul, ezért semmi rosszat nem lát az elkülönültség állapotával kapcsolatban.  Éppen ezért mindaddig, amíg a lélek az egóra, vagy a hamis tanítókra hallgat, addig nem érti meg azt, hogy az ő egyetlen valós egyénisége nem más, mint Isten lángjának egyéni kifejeződése.

A hamis út alapján a lélek azt gondolja, hogy visszatérhet Istenhez az által, ha a hamis egyéniségére, az Istentől való elkülönülésre épít.  Ez készteti arra, hogy egy olyan külső utat, külső szervezetet, külső hitrendszert találjon magának, amely automatikus üdvözüléssel kecsegtet, aminek megfelelően mindaddig, amíg a helyes doktrínákban hisztek, és a megfelelő külső szabályokat követitek, és bizonyos külső szervezetekhez tartoztok, akkor biztosan üdvözültök, mivel Isten kénytelen lesz befogadni benneteket a Mennyek országába.

A hamis út

A történelem folyamán számos ember követett hamis utat.  Még az úgynevezett spirituális tanítók, vagy vezetők is ezen az úton jártak, és a hamis utat hirdették.  Ezek a tanítók gyakran nem szándékosan vezették félre az embereket.  Igazán hittek abban a hazugságban, hogy valahogy tökéletessé tudják tenni, feljebb tudják emelni a hamis önazonosságukat, az ál-énjüket.  Azt hitték, hogy elnyerhetitek az üdvözüléseteket, és visszatérhettek Isten országába anélkül, hogy túllépnétek, magatok mögött hagynátok az Istentől való különválás érzetét.

Ez nagyon meggyőző és átható hazugság.  Annyira meggyőző, hogy nagyon sok olyan lélek, aki több életen keresztül spirituális gyakorlatoknak vetette alá magát, még ők sem láttak át ezen.  Ezek az emberek valóban azt hitték, hogy az igaz spirituális utat követik, és minden külső útmutatást, vagy belső megtapasztalást arra használtak fel, hogy azt az illúziót erősítsék, hogy a valós utat követik, és egyre inkább közelítenek Istenhez.  Ezen lelkek közül néhányan különböző úton spirituális fejlődést értek el, de továbbra sem kérdőjelezték meg azt az alapvető problémát, amely miatt vissza kell térniük Istenhez, vagyis azt a tényt, hogy úgy döntöttek, hogy elkülönítik magukat Istentől.

Annak ellenére, hogy a spirituális út fokozatosan vezet el egy magasabb tudatszintre benneteket, elérkezik egy olyan pont, amikor a fokozatosság véget ér.  Elérkezik az a pont, amikor a hit lépését kell megtennetek Isten karjaiba.  Mindaddig nem juthattok ugyanis vissza Istenhez, ameddig a legkisebb távolságot is látni vélitek Isten és önmagatok között.  Mit jelent Isten országában lenni?  Azt jelenti, hogy egyek vagytok Istennel, hogy Isten egyéniesülései vagytok, hogy Isten testet öltései vagytok.  Azt jelenti, hogy elfogadjátok a valós önazonosságotokat Isten gyermekeiként, Isten lángjának egyéniesüléseiként.

Péter tévedése

Amikor 2000 éve a Földön jártam, a fő célom az volt, hogy bemutassam azt a valós utat, amely visszavezet benneteket az Istennel való egységbe.  Ugyanennek az egységnek az útját mutatták meg, és tanították más igaz spirituális tanítók és misztikusok is.  Sok lélek volt ezen tanítók tanítványa, akik azonban nem értették meg a tanításuk lényegét.  Ezek a tanítványok sok-sok éve még mindig a valós Mester lábainál ülnek, és még mindig nem értik a hamis út hazugságát.  Ők azok, akik felismerik a valós tanítót, de a szívükben nem képesek megérteni, vagy elfogadni azt, hogy az egyetlen útja annak, hogy a tanítót kövessék az, ha maguk is tanítóvá válnak.

Egy ilyen tanítvány tökéletes példája az én szeretett Péterem.  Péter őszinte tanítvány volt, aki bizonyos szintű megkülönböztető képességre is szert tett, amelynek segítségével képes volt Krisztusi megtestesülésemben észlelni engem.  Amikor azt jelentettem ki, hogy: „ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat”, akkor nem Péter külső személyiségére utaltam, hanem arra a belső képességére, hogy képes volt felismerni a Krisztust, az igazi tanítót.

Annak ellenére azonban, hogy Péter őszinte tanítvány volt, és bizonyos eredményeket, megkülönböztető képességet el is ért, nem volt hajlandó a Krisztusság valódi útjára lépni.  Ezért történt meg az, hogy amikor a Krisztusság tesztjével szembesült, akkor háromszor is megtagadott engem.  Péter azt gondolta, hogy bár Krisztusként felismert, és látta, amint én az ego, a hamis önazonosság halálához vezető utat járom, neki nem kell ugyanazt az utat végigjárnia.  Péter úgy érvelt, hogy az egyéniségét Istentől és Krisztustól elkülönülten is képes fenntartani, és a hamis önazonosságon való túllépésről szóló belső tanítások helyett a külső tanításokat követve is képes lesz visszatalálni Istenhez.  Azt hitte, hogy visszajuthat Istenhez anélkül, hogy visszanyerné az Istennel való egység valós önazonosságát Isten egyéniesüléseként, ahelyett, hogy a világ tudatszintjének egyéniesülése maradna.

Abban a pillanatban, amikor Péter először tagadott meg, olyan irányt indított el, amely a kereszténységet téves útra terelte.  Az a kereszténység, amelyet Péter elindított, az az egyház, amelyet megteremtett, a kezdet kezdetétől hamis útra, az Istentől való elkülönült egyéniségre épült.  Arra a hazugságra alapult, hogy visszatalálhattok Istenhez anélkül, hogy a Krisztusság útját végigjárnátok.   A Krisztusság útja azonban azt kívánja meg, hogy hajlandóak legyetek az életetekről, a halandó életetekről, a halandó önazonosságotokról lemondani, annak érdekében, hogy elnyerjétek a Krisztusi tudatszinten a halhatatlan életet. 

2000 éven keresztül a hagyományos keresztény egyházak fenntartották, és meg is erősítették azt az illúziót, amelyet Péter testesített meg.  Gondosan kidolgozott doktrínákat és dogmákat hoztak létre e körül az illúzió körül.  Ráépítettek egy olyan kultúrát is, amely olyan mértékben erősítette tovább az illúziót, hogy lelkek milliói ragadtak ennek csapdájába azt gondolva magukról, hogy valódi keresztények, de elmondom nektek, hogy olyan utat követnek, amely emberként helyesnek tűnik, ám végül a lélek halálához vezet.

Ne olyanok legyetek, mint Péter!

Tanuljatok Péter hibájából!  Tegyetek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy átlássatok azon az illúzión, amelynek Péter áldozatául esett.  Ha a világ jön hozzátok, és azt kérdezi tőletek, hogy egyek vagytok-e Krisztussal, ne tagadjátok meg a velem való egységeteket!  Semmilyen következményektől, vagy büntetéstől ne féljetek ezen a világon.  Ne tegyetek kivételt, és ne keressétek annak módját, hogy úgy magyarázzátok el a Krisztusságot, hogy az fogyaszthatóvá váljon a világ tudatszintje számára.

Legyetek hajlandóak feláldozni a halandó önazonosságotokat, a hamis egyéniségérzeteteket, az emberi ego büszkeségérzetét, az emberek által elért eredményeket annak érdekében, hogy elnyerhessétek a Krisztussal való egységeteket!

Ébredjetek, és lépjetek elő!

Péter úgy érvelt, hogy ha bevallotta volna, hogy egyike a tanítványaimnak, akkor velem együtt megfeszítették volna, és így nem maradhatott volna a világban, és nem terjeszthette volna az üzeneteimet.  De amikor Péter a vízen járt, és süllyedni kezdett, nem nyúltam-e utána, hogy felemeljem?  Miért gondolta Péter, hogy ha velem együtt megfeszítik, akkor nem lettem volna képes őt is feltámasztani, mint ahogy azt magammal megtettem?  Miért gondolta azt, hogy a feltámasztott Péter nem lett volna képes a Földön ismét úgy járni, mint ahogy azt én tettem, és segíteni a többi tanítványnak az üzeneteim hirdetésében.

Én mondom, ha Péter úgy döntött volna, hogy tudatosítja magában a Krisztussal való egységet, a Krisztustól való elkülönülés helyett, akkor a kereszténység nagyon mássá vált volna.  Nem volt adott az, hogy Pétert is megfeszítik.  De függetlenül attól, hogy megfeszítették volna-e velem együtt, vagy a testében maradt volna, Péter a Krisztus valódi képviselőjévé válhatott volna.  Eggyé válhatott volna a Krisztussal, Krisztussá válhatott volna, és így az igaz útra vezethette volna az egyházat, a hamis út helyett.  Az Úrban való igaz egyéniségre építhette volna az egyházat, a hamis önazonosság, az Istentől és a Krisztustól való elkülönülés helyett.

Milliók és milliók tartják magukat igaz keresztényeknek, vagy a spirituális út igaz követőinek.  Ezek az emberek minden területen megtalálhatóak, sokan közülük a New Age mozgalom tagjai.  Mindegyiküket szeretem, és semmit sem kívánok jobban, mint azt, hogy lássam őket az Atya országába megérkezni.  El kell azonban komolyan és nyíltan mondanom, hogy közületek nagyon sokan hamis úton járnak, azon az úton, amely az emberek szemében helyes.

Hozzátok szólok a Krisztus teljes felhatalmazásával: „Ébredjetek fel az álmok világából!”  Ugyanazt mondom nektek, mint amit Lázárnak mondtam: „Lépjetek elő!  Lépjetek ki a hamis önazonosságotok sírjából, és fogadjátok magatokba a Fényt, a Krisztusi Jelenlétem Fényét, amely ezeken a szavakon keresztül rátok ragyog.

Jézus Krisztus vagyok.
Az a lény vagyok, akit Isten jelölt ki arra a pozícióra, hogy minden földi ember számára az emberiség Ura és Megváltója hivatalát betöltsem.  Ezért nagyon sokan azt hiszik, hogy azzal, hogy kijelentik azt, hogy elfogadnak engem Uruknak és Megváltójuknak üdvözülni fognak.  Ez azonban nem így van. 

Csak akkor lehetek az Uratok és Megváltótok, ha teljes mértékben elfogadtok engem, és elfogadjátok a Krisztussághoz vezető utat, a Krisztussal való egység útját, az egységet Istennel.  Csak akkor lehetek a megváltótok, ha hajlandóak vagytok elengedni a hamis önazonosságotokat, az Istentől való elkülönülésre épülő hamis önazonosságotokat.  Csak akkor lehetek az Uratok és Megváltótok, ha hagyjátok, hogy az emberi ego meghaljon.

Ne a Péter által választott utat kövessétek, az életetek hátralévő részét arra szánva, hogy a tekervényes logikával igazoljátok azt, hogy miért tökéletesíthetitek az egót.  Helyette a Pál által választott utat kövessétek, aki azt mondta: „Naponta meghalok.” Ezzel utalva arra, hogy az emberi énjének minden nap egy része meghal. 

Legyetek hajlandóak beismerni, hogy az emberi énnek, az emberi egyéniség érzeteteknek meg kell halnia, mielőtt felfedezhetnétek a valódi önazonosságotokat Krisztusban.  Ismerjétek be, hogy az elkülönülésre épülő önazonosság hazugság.  Ne töltsétek az életetek hátralévő részét azzal, hogy megpróbáljátok igazolni az egyéniség érzeteteket, és azt a meggyőződéseteket, hogy az erre épített hamis út visszavezet benneteket Istenhez.

Ez az, amit Péter tett.  Ez az, amit Péter lelke már 2000 éve tesz.  Ez az, amit a keresztény egyházak, akik a Péter által választott utat követik, már 2000 éve tesznek.

Én Jézus Krisztus azt mondom nektek: Idáig és ne tovább!  Eljött az ideje annak, hogy a homokba válaszvonalat húzva azt mondjuk: „Lépjetek ki az illúziókból és a félrevezetésből!  Lépjetek ki abból az érzésből, hogy mindaddig minden rendben van, amíg azt az utat követitek, amelyen jelenleg jártok, mert majd automatikusan visszajuttok Istenhez!”

Hagyjátok abba, hogy ennek a világnak a logikáját felhasználva próbáljátok a hamis utat igazolni!  Hagyjátok a hamis utat, engem kövessetek!

Jézus Krisztus vagyok, én VAGYOK az Út, az Igazság és az Élet.