• Jézus misztikus tanításai
• A Felemelkedett Mesterek fénye
• A Felemelkedett Mesterek válaszai
• A transzcendencia eszköztára

• Összpontosítsatok a pozítivumokra és a távlatokra 2015.06.28.
• Szabaduljatok meg a mesterekről alkotott mentális képektől 2015.05.23.
• Haladó tanítás az emberi énnel kapcsolatban 2015.05.22.
• A Föld megváltoztatásának távlatai 2015.02.22.
• Szörfölünk a hullámokon, vagy nekik csapódunk 2015.01.01.

Mária Anya üzenete

Haladó tanítások az emberi énnel kapcsolatban

TÉMA: Önmagatok szeretete – kik a bukott lények? – Isten szereti-e a külső ént? – hogyan tekintetek a külső énetekre? – a spirituális és a mindennapi élet elkülönítése – a megtestesülés nehézségei – elrejtőzés Mária Anya elől – miért van külső énre szükség?– miért kell szeretnetek az ellenségeiteket? – a  külső én elhanyagolhatóvá tétele – Mária Anya nem bukott lény – a spirituális gőg – hogyan emelkedtek fel? – vessetek véget önmagatok elítélésének

A Felemelkedett Mária Anya üzenete Kim Michaels-n keresztül a hollandiai konferencia során 2015.05.22-én.

Közvetítő: Mondjuk néhányszor azt, hogy Mária Anya szeretlek. 

Mindenki: Mária Anya szeretlek.  Mária Anya szeretlek.  Mária Anya szeretlek.  Mária Anya szeretlek.  Mária Anya szeretlek.

- Szeretett szíveim, a Felemelkedett Mária Anya vagyok.  Szeretlek benneteket.  Szeretem mindegyikőtöket.  El tudjátok hinni, hogy szeretlek benneteket?

Néhányan: „Igen”.

-Igazán el tudjátok-e hinni, hogy szeretlek benneteket?

Mindenki: Igen.

-El tudjátok-e hinni a szívetekkel és nem a szátokkal, hogy szeretlek benneteket?

Mindenki: Igen.

- Akkor válaszoljatok a szívetekkel és nem a szátokkal.  Könnyű ugyanis kimondani, megtenni, érezni, gondolni azt, amit elvárnak tőletek, és az elvártaknak megfelelően látni önmagatokat.

Önmagatok szeretete

El tudjátok-e hinni, hogy szeretlek benneteket?  Érzitek-e, hogy szeretlek benneteket?  Néhányan közületek érzik a szeretetemet, de a nagy kérdés, amit a mai estére felteszek az az, hogy: képesek vagytok-e szeretni önmagatokat?  Valóban tudjátok-e szeretni önmagatokat?  Tudjátok-e szeretni az éneteket és nem magatokat?

Látjátok-e, hogy el kell különítenünk a kettőt?  Ti mindannyian önmagatokra önmagatokként gondoltok.  Rá kell azonban ébrednetek, hogy van egy külső személyiségetek, egy külső énetek, és egy belső lényetek, egy belső énetek.  Ezek után el kell tudnotok fogadni azt, hogy szeretni tudjátok az éneteket, nem a külső személyiségeteket, hanem azt az ént, akik vagytok.  Miért kérem, hogy különbséget tegyetek a kettő között?  Azért, mert a bukott lények nagyon sok életen keresztül úgy programoztak át benneteket, hogy ne tegyetek különbséget közöttük.

Kik a bukott lények?

Mi jellemző bukott lényekre?  Az, hogy nem képesek különbséget tenni a külső énük és a valódi énük között.  Ők a külső, az elkülönült énükkel azonosítják magukat.  Ha képesek lennének arra, hogy különbséget tegyenek a kettő között, akkor tudnák, hogy ők nem a külső énük, tudnák, hogy ők Isten Egy Énjének a részei.  Így nem lennének teljes mértékben a bukott tudatszint csapdájában. 

Ők azonban azt szeretnék, ha úgy látnátok magatokat, ahogyan ők magukat látják.  Ez jellemzi a hamis spirituális hierarchiát, az úgynevezett uralkodó elitet.  Ezek azok a lények, akik igen régóta visszautasítják azt az elképzelést, hogy Isten szereti őket.  Bár én képes volnék arra, hogy megjelenjek az ilyen lények előtt, és azt mondjam nekik, hogy szeretem őket, ők azonban ezt nem tudnák elfogadni.  Ha el tudnák fogadni, akkor a szeretetem át tudná alakítani őket.  Ők azonban nem akarnak átalakulni, ezért az egyetlen lehetőségük az, hogy visszautasítsák a szeretetemet.

Mit tettek ők veletek?  Elhitetették, hogy a szeretetem feltételekhez kötött, hogy ehhez olyan feltételeknek kell megfelelnetek, amelyeket ők szabtak meg.  Ezzel önmagukból istent csináltak, mivel azt mondták: „képesek vagyunk arra, hogy megszabjuk azokat a feltételeket, amelyeket még Isten is jóváhagy majd, mielőtt a szeretetét kinyilvánítaná a Földön élő testben jelenlévő emberek iránt.”  Ez azonban teljes mértékben hazugság, illúzió csupán.  De hogyan látjátok ezt meg?  Hogyan láthatják ezt meg az európai emberek, ha a vezetőik már évszázadok óta valami mást mondanak nekik?

Ti, természetesen, már kezditek látni ezt, ezzel tisztában vagyok.  Most azonban arra akarok rámutatni, hogy a lényeteknek vannak olyan bugyrai, amelyekben nem tudjátok teljes mértékben szeretni magatokat.  Ez kivétel nélkül mindannyiótokra igaz, ezt a közvetítőt is beleértve, aki ezeket a szavakat most mondja.  Erről akarok most beszélni.

Isten szereti-e a külső ént?

Tisztáztuk, hogy a különbség van a külső, elkülönült énetek és belső énetek között.  Azért tettük ezt, mivel ráébredtünk arra, hogy a súlyos átprogramozás miatt nem kezdhetjük azzal, hogy szeressétek a külső éneteket.  Arra vagytok ugyanis programozva, és kondicionálva, hogy azt higgyétek, hogy a külső énetek nem szerethető, hogy Isten valószínűleg nem szeretheti azt.

Ahogy rám, Mária Anyára, mint felemelkedett lényre, mint az Isteni Anya képviselőjére tekintetek, a tudatotokban a rangom, vagy tudatszintem alapján önmagatok fölé emeltek.  Bizonyos értelemben felettetek is állok, mivel a kozmikus hierarchiában töltök be egy adott pozíciót, amely magasabb, mint amilyet bármilyen fel nem emelkedett lény betölthet.  Emellett mivel már felemelkedtem, ezért a tudatszintem is magasabb.  Nem állok azonban magasabban a bukott lények és az ő értékítéletük alapján.  Én az Egy Tudattal, a Mindenséggel vagyok egy.  Ti is az Egy Tudattal vagytok egyek, de arra programoztak benneteket azok, akik ezt a valóságot tagadják, hogy ez nem így van, ezért ti a tudatotokban engem feljebb emeltetek.

Figyelembe véve, hogy én biztosítom a szeplőtlen koncepciót a számotokra, azt érezhetitek, vagy gondolhatjátok, hogy a létező legmagasabb víziót veszem figyelembe veletek kapcsolatban, vagyis azt, hogy a legmagasabb potenciálotok alapján hogyan nyilvánítjátok meg a Krisztusságotok teljességét, és csak azt nézem, csak azt szeretem bennetek.  Sokatoknak gyakran észrevétlen vágya az, hogy elrejtse előlem az emberi oldalát.  Azt gondoljátok, hogy ha az emberi éneteknek egy adott aspektusát látnám, akkor nem tudnám szeretni az emberi éneteket.  Azt gondoljátok, hogy talán el is ítélnélek, visszautasítanálak, vagy megfeddnélek, vagy akár el is fenekelnélek benneteket ezért, mint ahogy anyaként engem elképzeltek.  Meg akarom azonban kérdőjelezni ebben az értekezésben azt, ahogyan rám és magatokra tekintetek.      

Hogyan tekintetek a külső énetekre?

Igaz, hogy onnan kell kiindulnotok, hogy felismeritek, hogy többek vagytok a külső énnél, a külső személyiségnél.  Hozzá kell kezdenetek ahhoz, hogy különválasszátok magatokat ettől a külső személyiségtől.  Ennek eredményeként kapcsolódtok a magasabb énetekhez.  A többségetek már hozzákezdett ehhez a folyamathoz, néhányan közületek már igen jó eredményt értek el ezen az úton, ezért amit most átadok nektek, az a következő lépés felfelé.  Ekkor kezdtek a külső énetekre másképpen nézni.  Nem tekintitek már a spirituális fejlődésetek ellenségének, nem úgy tekintetetek rá, mint valami rossz, gonosz, vagy tisztátlan dologra, amely miatt, ha megvan, elítélnélek benneteket.

Teljes mértékben érvényes az, hogy olyan benyomást keltettünk bennetek, hogy az ego ellentétben áll a spirituális fejlődésetekkel, így túl kell jutnotok, túl kell lépnetek rajta.  A korábbi tanításokba azt a koncepciót vezettük be, amelyben az egót olyan „küszöblakóként” neveztük, amelyet korlátozni kell, amelytől meg kell szabadulnotok.  Ezek jelenleg is érvényes koncepciók.  Nem kívánom semelyik korábbi tanításunkat érvényteleníteni, de arra akarok rámutatni, hogy a progresszív kinyilatkoztatások során, a progresszív spirituális út folyamán különböző szintek léteznek.

Elérkezik az a pont, amikor meg kell kérdőjeleznetek azt a tanítást, amelyet az út korai szakaszain használtatok.  Ez nem jelenti azt, hogy arra a következtetésre kellene jutnotok, hogy az helytelen, vagy érvénytelen lenne, hanem rá kell ébrednetek arra, hogy minden szavak által kifejezésre juttatott tanítás korlátokkal rendelkezik.  Ugyanis nagyon könnyen úgy interpretálható, hogy az alapján csak egy bizonyos szintre juttok el vele az úton.  Olyan ez, mintha a tanítás csak egy bizonyos szintig lenne képes eljuttatni, de nem tudna egy szinten továbbvinni.  Így az zárt körré alakulhat, amely egy bizonyos szinten tart benneteket.

Most új utat kívánok mutatni azzal kapcsolatban, hogy hogyan nézzétek önmagatokat, a külső és belső éneteket.  Lehetnek olyan helyzetek a mindennapi életetek során, amikor bizonyos dolgok miatt zaklatottá váltok.  Irritálhatnak dolgok, mérgesek lehettek, félelem, vagy más minta uralhat el benneteket.  Ilyenkor azt érzitek, hogy ez nem a legmagasabb potenciálotok, és hogy ideálisan nem itt kellene, hogy legyetek.  Úgy érzitek, hogy bárcsak ne látnálak benneteket ezekben a helyzetekben.

A spirituális és a mindennapi élet elkülönítése   

Közületek sokan kategóriákra tagolják egy kissé az életüket. Szélsőséges mértékben ez látható pl. sok keresztény esetében, akik ahogy a népszerű mondás tartja: „Vasárnap templomba mennek, meggyónják a bűneiket, hogy azután a templomot elhagyva bűntudat nélkül bűnözhessenek a hét további hat napján.”  Szinte minden testben jelenlévő ember ezt teszi bizonyos mértékben.  Különválasztjátok az egyházat és az államot, hogy úgy mondjam, vagyis különválasztjátok a spirituális útkereséseteket a mindennapi életetektől.

Mindannyiótok, vagy legalább is a többségetek rendelkezik azzal a rutinnal, hogy fohászokat, invokációkat mond.  Sokan közületek jól gazdálkodnak az idejükkel, és elvonulva alkalmazzák a fohászokat és az invokációkat.  Amikor úgy érzitek, hogy kontrollált körülmények között vagytok, ahol spirituális tevékenységet folytattok, akkor azt szeretnétek, hogy ott legyek, és figyeljelek benneteket.  Amikor a gyerekitekkel kiabáltok, vagy elvesztitek az egyensúlyt a munkátok során, akkor pedig inkább azt szeretnétek, hogy ne legyek jelen, ne nézzek oda.

Miért tesztek különbséget a kettő között?  Azt gondoljátok, hogy én azt teszem?  Azt hiszitek, hogy miközben itt állva azt mondom, hogy feltétel nélkül szeretlek benneteket, mégis vannak olyan helyzetek, amikor, ha olyasmit tesztek, ami nem felel meg annak, amit szerintetek egy spirituális ember tennie kell, akkor azokban a helyzetekben már nem szeretlek benneteket?  Igen, milyen sokan gondoljátok így.  Így gondolkozik az ego, a külső én ugyanis úgy van programozva, hogy így gondolkodjon, mivel az csak a feltételes szeretetet képes meglátni.

Én nem teszek különbséget; nem alkalmazok értékítéletet, legalábbis olyat nem, amit ti értékítéletnek neveztek.  Azt a koncepciót kívánom átadni, hogy először magatokra, a külső énetekre, a normális napi viselkedésetekre kell más szemmel tekintenetek.  Próbáljátok meg áttörni az elkülönülést, hogy megengedhessétek magatoknak, hogy megszabaduljatok az önmagatok feletti ítélkezés tendenciájától.  Kérdezzétek meg magatoktól, hogy miért ítélkeztek, miért gondoljátok azt, hogy spirituális emberként, a felemelkedett mesterek tanítványaként mindig bizonyos módon kell viselkednetek, és nem tehettek meg ezt, vagy azt? 

A megtestesülésben való jelenlét nehézségei    

Tudjátok, szeretteim, hogy én is voltam fizikai megtestesülésben a Földön.  Gyönyörű elképzelést őrizhettek velem kapcsolatban, ahogyan a portrékon ábrázolnak a szeplőtlen gyermekkel, a Krisztus gyermekkel az ölemben.  A felmagasztaló elképzelések alapján azt gondolhatjátok, hogy amikor megtestesülésben voltam, amikor Jézus kicsi volt, amikor további gyermekek töltötték meg a házunkat, akkor a mi otthonunk mindig tökéletesen tiszta és rendes volt, és én pedig sohasem emeltem fel a hangomat a gyerekekkel kapcsolatban.  Ezt gondolhatjátok, de nem ez a valóság. 

Az utolsó megtestesülésemben voltam abban az időben, pont úgy, ahogyan sokan ti is.  Számottevő spirituális fejlődést értem el, de biztosíthatlak benneteket, hogy voltak idők, amikor elveszítettem a fejemet, hogy úgy mondjam.  Felzaklattak a gyerekek, József, és néha kiabáltam is velük.  Ez lehet, hogy megdöbbent benneteket, de arra szeretnék itt utalni, hogy fizikai testben lévő emberi lény voltam egy nagyon sűrű bolygón, egy igen feszült helyzetben.

Ti is igen feszült helyzetben vagytok ezekben a feszült évtizedekben, a Halak korszak és a Vízöntő kor átmeneti időszakában.  Biztosíthatlak benneteket, hogy bármelyik spirituális személy, aki magasabb tudatszintre törekszik, hatalmas nyomásnak van kitéve, hatalmas mennyiségű kivetülés éri.  Olyan erők vannak jelen, amelyek meg akarják akadályozni, hogy sikeresek legyetek, akik nem akarják azt, hogy feljebb emeljétek a tudatszinteteket, akik nem szeretnék, ha megnyilvánítanátok a Krisztusságotokat.

Nagyon elszántak, hogy valamilyen elképzelés foglyaként visszatarthassanak benneteket, különösen azzal a néhány hibával, amellyel rendelkeztek, azokkal a tévedésekkel, amelyeket tegnap, vagy 30 éve elkövettetek, amelyek alapján szerintük nem vagytok méltóak arra, hogy a felemelkedett mestereket képviseljétek, hogy a Krisztusságotokat megnyilvánítsátok, vagy hogy kiálljatok bármi olyanért, ami a földi élet jobbá tételéről szól.  Nagyon elszántan azt akarják, hogy ragaszkodjatok ehhez az illúzióhoz, ezért én azt kérem tőletek, hogy tekintsetek másképpen a külső énetekre.

Elrejtőzni Mária Anya elől

Az út egy része során előremutató, ha az egót és a külső ént a fejlődésetek gátjának tekintitek, amely képes visszatartani az előrehaladásban, amire oda kell figyelni.  Hívásokat kell intéznetek, hogy ezek az energiák átalakuljanak, és észre kell vennetek az illúziókat.  Hívhatjátok Mihály Arkangyalt, hogy kösse meg lakóitokat, az egótokat és minden olyan sötét erőt, amelyek támadást intéznek ellenetek az egón és a lakóitokon keresztül. 

Mindezek jogos lépések, de amikor túljutottatok ezeken, és a következő szintre léptek, akkor mindez már nem tűnik előremutatónak.  Ez nem jelenti azt, hogy ilyenkor a külső énetek, vagy az egótok már nem akadályozza az úton való előrehaladásotokat.  Továbbra is azt teszi, ha hagyjátok neki.  Én azonban arra hívom most fel a figyelmeteket, hogy: ne hagyjátok neki!  Ezt úgy érhetitek el, ha a külső énetekre és az egóra már nem olyan ellenségként tekintetek, amely akadályozza a spirituális fejlődéseteket, de nem is tekintitek őket a szövetségeseiteknek, hanem a spirituális fejlődésetek szempontjából lényegtelennek. 

Figyeljetek fel rájuk, és reagáljatok úgy: érzékelem, hogy ez a tendencia jellemző rám, és látom, hogy ez a külső énem része, de ez nem az, aki valójában én vagyok.  Nem ez határoz meg engem, és nem is tud visszatartani az utamon.  Miatta nem fogok Mária Anya elől elrejtőzni.

Látjátok, szeretteim, én teljes mértékben elfogadom a Szabad Akarat Törvényét, valamint a ti egyéni szabad akaratotokat.  Ha azt mondjátok, hogy Mária Anya, nem akarom, hogy ebben a helyzetben láss, akkor nem nézek ilyenkor rátok.  De amikor nem figyelek rátok, akkor nem is tudok segíteni rajtatok, szeretteim.  Nem fordíthatom el a tekintetem, és őrizhetem közben mégis a szeplőtlen koncepciót veletek kapcsolatban, igaz?  Mert amikor kibillentetek az egyensúlyotokból, akkor van szükségetek arra, hogy tartsam azt fenn a számotokra.  Ezekben a helyzetekben gyakran anélkül, hogy erre ráébrednétek, azt mondjátok: „Mária Anya, kérlek, ne figyelj most rám, hagyjál magamra.”  Azt gondoljátok, hogy ha ilyen állapotban látlak benneteket, akkor nem szeretlek majd bennetet.

Azzal, hogy azt mondom, hogy szeretlek benneteket, nem teszek különbséget a külső és a belső énetek között.  Természetesen tudom, hogy kik vagytok. Tisztában vagyok vele, hogy a külső énetek valótlan.  Most azonban az is része a teljes lényeteknek, és én a teljességetekben szeretlek benneteket, a lényetek teljességét szeretem, azt akik vagytok.  Tudatában vagyok egy nagyon egyszerű ténynek, amelyet megtapasztaltam.  Amikor megtestesülésben vagyunk egy fel nem emelkedett szférában, különösen egy olyan sűrű bolygón, mint amilyen a Föld, akkor nem kerülhetjük el azt, hogy külső énnel rendelkezzünk.

Miért van külső énre szükségünk?

Nem lehettek testben jelen egy olyan bolygón, mint a Föld a külső éntől teljesen megszabadulva, mivel nem volnátok képes ezt kibírni.  Jelenleg nagyon sok olyan dolog történik ezen a bolygón, amelynek ha teljesen a tudatában lennétek, akkor egyszerűen nem volnátok képesek a megtestesüléseteket fenntartani.  Az együttérzésetek szó szerint szétzúzná az aurátokat, mivel minden szenvedőnek segíteni akarnátok.

A külső énetek szinte egyfajta védelemként szolgál ahhoz, hogy ezen a bolygón lehessetek.  Így élhetitek a napi életeteket, de fókuszálhattok arra is, hogy a saját tudatszinteteket feljebb emeljétek.  Ahhoz, hogy ezt megtehessétek egy olyan bolygón, mint amilyen ez, szükségetek van egy külső pajzsra.  Szinte szemellenzőt kell azt viselnetek, hogy ne lássátok mindazt, ami itt történik.  Ez csak egy egyszerű biztonsági mechanizmus.

Azt is tudom, hogy a külső énetek pusztán egy külső én, ami a dualista tudatszintből keletkezett, vagyis belső konfliktus jellemzi, és belső megosztással rendelkezik, amely különböző irányba mozgat benneteket.  Előfordulnak olyan külső helyzetek, ahol mindez túl sokká válik számotokra.  Nehezen kezelhető az a helyzet, amikor a gyerekek kiabálnak, és nem figyelnek rátok.  Ez könnyen felzaklathat benneteket, mint ahogy engem is felzaklatott, szeretteim.

Nem tudom, hogy mit gondoltok azokról a lényekről, akik egy olyan bolygóról emelkedtek fel, mint amilyen a Föld?  Azt gondolhatjátok, hogy Jézus tökéletes emberi lény volt, amikor testben volt jelen, de el kell mondanom, hogy ez nem így volt.  Őt is ki lehetett hozni a sodrából, ő is el tudta veszíteni a fejét.  Nagyon hirtelen tudott lenni, és szinte irritálóan szókimondó azokkal, akik hozzá fordultak, és én értem ennek az okát.  Oly mértékben befelé fókuszált, hogy amikor valaki elvonta ettől a figyelmét, az túl sok volt neki, nehéz volt áthidalnia a két világot.

Azt gondolhatjátok, hogy El Morya, vagyis MORE Mester a legutolsó megtestesülésében mindig nyugodt és összeszedett volt.  Ha azonban néhány korábbi megtestesülésére tekintetek, akkor láthatjátok, hogy az energiák néha őt is elborították, és ennek következtében különböző módon viselkedett.  St. Germain-re Európa csodaembereként gondoltok, és igen, bizonyos kiáradásokat megkapott ahhoz, hogy testet ölthessen, miközben felemelkedett tudatállapotban volt, és tényleg mindig nyugodtan, rendezetten viselkedett.  Ez azonban már azután történt, miután kvalifikálta magát a felemelkedésére.  Előtte ő sem volt mindig teljes egyensúlyban.

Miért kell szeretnetek az ellenségeiteket?

Közülünk, akik felemelkedtünk, senki sem emelkedett fel a bukott lények által felállított normák szerinti tökéletes lényként.  Azáltal emelkedtünk fel, hogy eljutottunk arra a pontra, hogy ráébredjünk, hogy a bukott lények normái nem határozhatnak már meg bennünket.  Ez pedig csak egyet jelent: bármilyen emberi lényetek is maradt, azt szeretnetek kell.  Eljuttok majd arra a pontra, ahol szeretnetek kell az emberi éneteket, a külső éneteket, az egótokat, a küszöblakótokat, hívjátok bárminek is.

Mint ahogy mondtam, az útnak van egy olyan szakasza, ahol, a spirituális fejlődésetek ellenségeként kell rá tekintenetek.  El kell különítenetek magatokat tőle.  Ha azonban már bizonyos mértékben elkülönültetek tőle, de még mindig ellenségként tekintetek rá, akkor továbbra is hagyjátok, hogy ő határozzon meg benneteket.  Amikor a külső énetek teljes mértékben elvakít benneteket, akkor ő határozza meg azt, hogy kik vagytok.  Amikor szembeszálltok vele, akkor a spirituális fejlődésetek ellenségeként látjátok őt, aki továbbra is meghatároz benneteket, csak más módon.

Elérkezhettek arra a pontra, amikor ráébredtek, hogy a következő lépés az, hogy már ne ellenségként tekintsetek rá, mivel ráébredtetek, hogy nem az határoz meg benneteket, és nem is képes feltartóztatni benneteket az úton.  Ezen a ponton, ha nem ellenségként tekintetek rá, akkor a következő logikus lépésként szeretnetek kell őt.  Természetesen nehéz szeretni valakit, akire ellenségként tekintetek.  Ahhoz azonban, hogy teljesen megszabaduljatok ettől az ellenségtől, el kell jutnotok arra a pontra, ahol azt teszitek, amit Jézus tanácsolt az embereknek 2000 éve: „Szeressétek az ellenségeiteket!”  Ekkor ugyanis nem ők definiálnak titeket.

Mert mi definiál benneteket, szeretteim?  Ti spirituális lények vagytok.  De milyen egy spirituális lény?  Egy megtestesülésben jelenlévő spirituális lény ideális esetben nyitott kapu a feltétel nélküli szeretet számára.  Mi történik, ha azt gondoljátok, hogy van egy ellenségetek, és azt mondjátok, hogy nem vagytok képesek szeretni őt, nem tudtok szeretetet megnyilvánítani az irányába?  Hagyjátok, hogy az ellenségetek következtében bezáruljon a feltétel nélküli szeretet rajtatok keresztüli átáramlása.  Ekkor hagyjátok, hogy ez az ellenségetek határozzon meg benneteket, mivel már nem azok a spirituális lények vagytok, akik a feltétel nélküli szeretet számára nyitott kapuként tekintenek önmagukra, hanem valami ennél kevesebbként tekintetek magatokra.

Szeressétek az ellenségeiteket!  Így szabadulhattok meg tőlük, és attól a tudatszinttől, amelyet képviselnek.  Így szabaddá válva azok lehettek, akik vagytok, a feltétel nélküli szeretet nyitott kapui.  Szabaddá válva a teljes lényetekkel teljesen el tudjátok majd fogadni, hogy Isten szeret benneteket, és én is szeretlek titeket.  Így ti is szerethetitek önmagatokat, azt, akik vagytok, beleértve az éneteket is. 

A külső én elhanyagolhatóvá tétele

Elérkezik az a pont, amikor különbséget tudtok tenni a külső énetek és a valós énetek, a valótlan és a valós között.  Nem kell már elfednetek a valótlan lényeteket előlem, vagy önmagatoktól.  Látnotok kell, hogy valótlan, hogy nem az határoz meg benneteket.  Nem kell, hogy féljetek tőle, de még törődnötök sem kell vele.  Mert nem igazán fontos.

 A lineáris tudatotokkal azt mondhatjátok, hogy ellentmondok önmagamnak, annak, amit korábban mondtam.  De ha túlléptek a lineáris tudaton, akkor látni fogjátok, hogy a progresszív fejlődésről beszélek.  Van olyan szakasz, amikor el kell különítenetek magatokat a külső éntől, amit úgy tesztek meg, hogy önmagatokat a külső éntől különállónak látjátok.  De eljön az a pont is, amikor túl kell lépnetek a külső énen.

Annak ellenére, amit a többségetek gondolni szándékozik, ez nem jelenti azt, hogy már nincsen külső énetek, hanem azt jelenti, hogy eljutottatok arra a pontra, ahol a külső én, amit meghagytatok magatoknak, ahhoz elég, hogy a megtestesülésetekben tartson.  Többé már nem jelent fenyegetést a számotokra a spirituális fejlődésetekben, vagy a másoknak nyújtott szolgálataitok során.  Ezen a ponton már nincs szükség arra, hogy tovább aggódjatok miatta.  Nem kell már további elemzéseket folytatnotok, hogy megválaszoljátok azt, hogy: „mi az egó, mi történik velem, miben hiszek?”

Bár ezek továbbra is érvényes eszközök, de eljuttok arra a pontra, amikor már nem szükséges oly mértékben aggódnotok miatta, nem kell rákoncentrálnotok.  Az egyensúlyotokat kell természetesen megtalálnotok.  Nem azt akarjuk, hogy visszatérjetek oda, ahol a külső énetekkel azonosítottátok önmagatokat, és nem láttátok azt, hogy ezen túl kell lépnetek.  Akkor juthattok el erre a pontra, amikor megbékéltek azzal a ténnyel, hogy mindaddig, amíg megtestesülésben vagytok, addig a külső én bizonyos aspektusával rendelkeztek majd.  Ha pedig időnként visszatértek egy-egy adott mintához, akkor nem kell elítélnetek magatokat azért.

Nem kell epikus drámát csinálni abból, ha elkövettek egy olyan hibát, amelyen nem tudtok túllépni, és azt gondolni, hogy most Mária Anya nem szeret majd engem, nem lesz velem legalább három hónapig, vagy ki tudja meddig.  Nem kell büntetni magatokat, nem kell büntetéseket kiróni magatokra: „most majd 350 Üdvözlégy Máriát mondok azért, mert kiabáltam a gyerekekkel”, vagy olyasmit tenni, amit az emberek akkor tesznek, amikor kompenzálni akarnak valamit, azt várva, hogy ekkor majd hirtelen újra szeretni fogom őket, mivel megtették az adott mechanikus cselekedetüket, vagy elég gyertyát gyújtottak a templomban.

Mária Anya nem bukott lény   

El kell jutnotok arra a pontra, amikor ráébredtek, hogy én nem így gondolom, nem így érzek veletek kapcsolatban, és nem is így tekintek rátok.  Felemelkedett mester vagyok, nem egy bukott lény.  Nem úgy nézek rátok, ahogy a bukott lények szoktak.  Kérlek benneteket, hogy ha szerettek, akkor ne vetítsétek rám, hogy úgy tekintek rátok, ahogy a bukott lények szoktak.  Én nem ezt teszem!

Keménynek hangzom?  Ez azért van, mert át akarom szakítani a külső én ellenállását, amely nem észleli azt, hogy nem olyan vagyok, mint az a kép, amelyet a bukott lények hoztak létre velem kapcsolatban.  Felemelkedett lény vagyok.  Visszautasítom, hogy a bukott lények elképzelésének feleljek meg.  Ezt abszolút mértékben visszautasítom.   

Amikor rendelkezem egy olyan közvetítővel, aki hajlandó nyitott kapuként szolgálni, akkor a fizikai valóságban beszélek, amelyet emberek milliárdjainak kell meghallania.  Én Isten általi szabad lény vagyok.  Engem nem köthet meg az emberiség tudata, vagy a testben lévő, vagy az azt elhagyó a bukott lények.  Én szabaddá váltam ezektől.  Azt akarom, hogy szabaduljatok meg ti is tőlük.  Bár ti nem szabadulhattok meg teljesen tőlük, nem segíthetek maximálisan nektek, ha nem veszitek észre, hogy rám ezek nem hatnak.

A szeretetem nincsen feltételekhez kötve.  Vannak olyan emberek, akik teljes mértékben visszautasítják a feltétel nélküli szeretetet.  Megtalálhatjátok őket a templomokban, a spirituális mozgalmakban és mindenhol.  Ők vagy megtestesülésben jelenlévő bukott lények, vagy a bukott tudatszint által teljes mértékben vakok.  Erre nincs más magyarázat.  Isten soha se próbál meg alkalmazkodni a bukott lények, vagy a fel nem emelkedettek tudatszintjéhez. 

A spirituális gőg

Az anti-szeretet egyik legkomolyabb megnyilvánulása az, ha azt gondoljátok, hogy egy megtestesült lény, egy olyan sűrű bolygón, mint a Föld, meghatározhatja azt, hogy Isten hogyan cselekedjen, gondolkozzon, vagy tekintsen az életre.  Ez teljes mértékű és végletes spirituális gőg.  Vannak olyan bukott lények a Földbolygó fizikai síkján megtestesülve, az érzelmi síkon, a mentális síkon és az önazonosság valóságában, akik azt gondolják magukról, hogy magas, kifinomult, fejlett lények.  De ahogy Jézus mondta: „ Gyümölcseikről ismeritek meg őket.”  Csak nézzétek meg, hogy mi folyik ezen a bolygón, és látjátok majd, hogy ez nem lehet egy magas szintű bolygó.  Ha ez nem valami magas szintű bolygó, akkor a Földdel kapcsolatban álló bukott lények sem lehetnek olyan kifinomultan fejlett lények, kivéve a saját tudatukban.  Nem nagy tudomány meglátni azt, hogy egy olyan bolygón, ahol nagyon sok anti-szeretet megnyilvánulás van jelen, háborúk és konfliktusok, azok, akik mindezeket megteremtik, nem lehetnek nagyon kifinomult lények.

Ne kövessétek őket!  Ne gondoljátok azt, hogy olyan kapacitással, vagy felhatalmazással rendelkeznek, hogy megszabhatják, hogy a felemelkedett mesterek hogyan gondolkozzanak, érezzenek, mit mondjanak, vagy mit ne mondjanak, vagy, hogy melyik közvetítőn keresztül nyilvánuljanak meg, vagy melyiken keresztül ne tegyék.  Nem segíthetek azoknak, akik bár ismernek engem, mégis a bukott lények elképzelését vetítik ki rám.  Nem segíthetek nektek, mert nem sérthetem meg a szabad akaratotokat még akkor sem, ha nem tudatosan teszitek azt, amit tesztek.  Nem tarthatom fenn a szeplőtlen koncepciót számotokra azokban a helyzetekben, amikor a leginkább szükségetek volna arra.

Vannak olyan emberek, akik azt hiszik magukról, hogy nagyon spirituálisak, hogy a felemelkedett mesterek tanítványai, de akik szinte állandóan olyan tudatszinten vannak, amely nem a számukra legmagasabb lehetőség, ahol arra lenne szükségük, hogy fenntartsam számukra a szeplőtlen koncepciót, de akik nem hagyják nekem, hogy ezt megtegyem.  Ennek következtében a tudatszintjük önmagát erősítő zárt spirállá alakul.  Ők azonban mégis azt gondolják magukról, hogy továbbra is fejlődnek, hogy sikerül teljesíteniük a felemelkedésüket ebben az életükben.  Pontosan olyanok, mint azok a keresztények, akik azt hiszik, hogy Jézus megmenti majd őket a jelenlegi életük végén, és a mennybe jutnak, mivel jó keresztények voltak.

Hogyan emelkedtek fel?   

Ha nem emelnétek fel a tudatszinteteket, akkor hogyan léphetnétek a felemelkedett valóságba?  Nincsen más elvárás, szeretteim, mint a tudatszintetek, nincs olyan külső dolog, amit megtehetnétek a kvalifikációtok érdekében.  Megértettétek?

Ez Isten feltétel nélküli szeretetének a következménye.  Ez azt is jelenti, hogy nincs olyan dolog, amit megtehetnétek a Földön, bármilyen feltételeket határoztok is meg, vagy próbáltok megfelelni nekik, nem kényszeríthetitek Istent arra, hogy befogadjon a birodalmába.  Akkor léphettek oda be, ha véget vettek annak, hogy Istent arra kényszerítsétek, hogy engedjen be a birodalmába, ha a tudatotokban már nincs több feltétel, amely meghatározná, hogy nektek, vagy Istennek hogyan kellene viselkednie.

Ezzel nem azt mondom, hogy azt tehettek, amit akartok.  Ha egységbe kerültök az ÉN VAGYOK Jelenlétetekkel és a magasabb énetekkel, akkor már nem akarjátok majd azokat a dolgokat, amelyeket a legtöbb ember akar.  Az énetekkel, a magasabb énetekkel áramoltok majd.

Mint mondtam, ez egy sűrű bolygó.  Az élet zavarossá válik időnként, így még akkor is ilyen helyzetbe kerülhettek, ha a spirituális utatokon magasabb szintre értetek már el.  Ilyenkor visszaeshettek, ismét zaklatottá, irritálttá válhattok.  Az útnak vannak olyan szakaszai, amikor oda kell figyelnetek ezekre a mintákra, a nyomukba kell erednetek.  Eljön az a magasabb szakasz is, amikor hagynotok kell, hogy néha kiegyensúlyozatlanok legyetek.  Ekkor, ahelyett, hogy elítélnétek magatokat, vagy túlanalizálnátok a helyzetet azt firtatva, hogy miért tettem ez, csak lépjetek tovább.  Folytassátok az utatokat.

Vessetek véget önmagatok elítélésének  

Ha sétálni mentek, és közben elkezd esni az eső, akkor hazaérve esőcseppekkel lesz teli a kabátotok.  Elítélitek-e magatokat azért, mert vizes lett a kabátotok?  Analizálgatjátok-e, hogy miért tapadt meg a víz a kabátotokon, vagy egyszerűen csak lerázzátok róla, felakasztjátok azt, és folytatjátok a napi teendőiteket?

Szeretteim, ne gondoljátok, hogy állandóan figyellek benneteket, és ítélkezem felettetek, ahogyan azt magatokkal teszitek.  Én senkit sem ítélek el, nem élek ítélettel egyetlen lénnyel kapcsolatban sem, sőt még az általatok elképzelhető legsötétebb lénnyel kapcsolatban sem.  Nem ítélkezem.  Feltétel nélkül szeretlek benneteket.  Az énetek teljességét szeretem.  Tudom, hogy a fejlődés egy szakasza egy fel nem emelkedett szférában történik.  Különösen egy ilyen sűrű bolygón, mint amilyen a Föld, emberi tudatszintre kerülve az emberi tudatszintet élitek meg egészen addig, amikor elegetek lesz ebből a tapasztalatból.  Ekkor különválaszthatjátok magatokat, és azt mondhatjátok, hogy: „Elegem van ebből.  Ez nem én vagyok, nem ez határoz meg engem.”

Ez az utatoknak csak egy része, szeretteim.  Szabadítsátok fel magatokat az állandó önbírálattól, önértékeléstől, és önanalizálástól.  Haladjatok abba az irányba, ahol ha látjátok, hogy valami olyasmit tettetek, ami nem volt éppen tökéletes, akkor ahelyett, hogy elítélnétek, és elemeznétek magatokat, csak tekintsetek az adott helyzetre, és mondjátok ezt: „Nincs jelentősége!”- és haladjatok tovább.