Ideje szembesülni az Anya iránti gyűlölettel

2010.02.08.

TÉMA: Miért szükséges minden útkereső számára az, hogy megértse az anya iránti gyűlölet okát?  Mit jelképez az anya?  Ő a megnyilvánult Isten.  Ti a meg nem nyilvánult Isten kifejeződései vagytok, és mivel ti megnyilvánulások vagytok, ezért az anyagi világban vagytok jelen, az anya világában.  Éppen ezért, ha az anyát gyűlölitek, akkor önmagatokat gyűlölitek, a gyűlölet azonban nem vezet benneteket el Isten országába.  A szeretet, az egység, az elfogadás az, amely oda elvezet. 

Szeretett lelkeim, az élet egy fejlődési folyamat, én pedig egy vagyok az élettel, ezért én vagyok az élet folyama.

Mária Anya, az a név, amellyel az emberiség már majdnem 2000 éve azonosít.  Kijelenthető-e azonban egy névről, amelyet a Földön használt szavakból képeztek, őszintén, hogy egy olyan lényt képvisel, aki a szellemi világba emelkedett fel?  Nem, sem szó, sem név, sem kép, amelyet emberi elme formált nem képes igaz és pontos képet alkotni, igaz és pontos érzetét nyújtani annak, aki én vagyok.  De megismerhetitek a Lényemet, a Jelenlétemet akkor, ha hajlandóak lesztek a formák mögé látni, minden olyan forma mögé, amelyet az emberiség és bizonyos intézmények aggattak rám, annak érdekében, hogy arra használjanak, hogy általa fenntarthassák a saját dogmáikat és doktrínáikat.  

Ha azonban hajlandóak vagytok ezek mögé az ember-alkotta elképzelések mögé látni, a kőbe vésett képeken túlra tekinteni, és a tudatos részetekre, a Tudatos Énre, a Lényemre, a Jelenlétemre hangolódni, akkor képesek lesztek megtapasztalni azt, hogy ki vagyok.  Olyan mértékben tapasztalhattok meg a magam teljességében, amennyire hajlandóak lesztek a velem kapcsolatos elképzeléseiteket, a saját magatokról alkotott képet és az önazonosságotokat, amelyet annak érdekében építettetek fel, hogy kifejezhessétek önmagatokat a formai világban, feladni.   

TÉMA: Isten női aspektusának tagadása abból a törekvésből fakad, hogy irányíthassák Isten teremtményeit

Az irányítás vágya

Mit jelent az, amikor azt mondom, hogy az élet egy folyamat?  Azt jelenti, hogy egy állandóan áramló, mozgásban lévő változás, amely nem jelent kizárólag ciklikus változásokat, hanem irányváltást is, amikor minden túllép önmagán az örök tánc során, amely nem csak horizontális, hanem vertikális irányú is, és amely a transzcendencia során mindenben TÖBBÉ válik.  Nem több lesz belőle, hanem többé válik annál, mint ami korábban volt. 

A többé válás valójában a formai világ követelménye.  Egy ideig látszólag fenn tudtok tartani egy formát, de még az emberiség által ismert rövid földi történelem is azt bizonyítja újra és újra, hogy semmi sem tartható fenn az örökkévalóságig.  Valójában semleges nézőpontból nézve kijelenthető, hogy semmi sem tartható fenn hosszú ideig.  Éppen ezért az élet egy okos tanítványa azt szűrheti le, hogy nincsen semmi értelme arra törekedni, hogy egy bizonyos állapotot fenntartsatok, ugyanis a termodinamika második törvénye, az anya összehúzó ereje azelőtt megsemmisíti azt, mielőtt egy bizonyos mátrixba be akarnátok zárni azt. 

Ezek után az a kérdés, hogy az emberiség miért törekszik arra, hogy mindent mátrixba zárjon megszűntetve ezzel az élet áramlását?  Nos, azért teszik ezt, mert fenn akarnak tartani bizonyos formát, az élet megtapasztalásának bizonyos módját.  De legbelül mi motiválja az emberiséget ebbe az irányba, mi ez a megszállott, kényszeres hajtóerő, amely fenn akar tartani bizonyos állapotot, amelyben valamilyen mértékben az emberiségé az irányítás?  Nos, pontosan az a hajtóerő, amely abba az irányba tereli az emberiséget, hogy úgy érezze, hogy az élet bizonyos mértekben az irányítása alatt áll, hogy a személyes életét önmaga irányítja, és ezzel együtt a környezete és a körülményei is az irányítása alatt állnak.  

E mögött azonban ott van egy még mélyebb irányítási vágy, amely nem teljes mértékben a társteremtő egyénből fakad, hanem az eredeti bukott lényekből, az Isten ellen irányuló haragjukból és lázadásukból.  Azokból, akik úgy döntöttek, hogy Istent is irányítani akarják.  Ők azok, akik valójában olyan arrogánsak voltak, és annyira eltávolodtak a valóságtól az életértékelésükben, hogy azt hitték, hogy irányíthatják Istent is.   Amikor pedig rövid időn belül bizonyságot nyert, hogy erre nem képesek, és nem tudnak irányítani semmi mást sem a saját szintjük felett, akkor úgy határoztak, hogy ha Istent nem tudják irányítani, akkor majd megteszik ezt Isten teremtményeivel. 

Annak tagadása, hogy Isten Anya Isten is egyben

Milyen Isten tehát az, akit az irányításuk alá akartak vonni azért, mert az ő megítélésük szerint hibát követett el azzal, hogy a társteremtőinek szabad akaratot biztosított?  Olyan Isten, akit ők a hierarchiában önmaguk fölött észleltek a szellemi világban, vagyis Atya Istenként.   Éppen ezért helyénvalónak tűnt számukra, hogy azt állítsák, hogy Isten az atya, a férfi aspektust reprezentálja.  Azonban az, amit a bukott lények nem voltak hajlandóak észlelni az az, hogy Isten mindenhol jelen van, amely azt jelenti, hogy jelen van minden teremtményében is.  Látható tehát, ezeknek a lényeknek a gondolkozásmódja alapján az, hogy számukra az egyetlen módja annak, hogy fenn tudták tartani annak az illúzióját, hogy Istennel szemben állnak az volt, ha tagadták azt, hogy Isten jelen van ott, ahol ők vannak.  Mit kellett tehát tagadniuk annak érdekében, hogy azt tagadhassák, hogy Isten mindenhol jelen van?  Nos, ennek érdekében tagadniuk kellett Isten Anya aspektusát.   

Mivel az Atya aspektus a végső értelmezésben a kifejezetlen, forma nélküli Teremtő, amely még önmagát nem osztotta két polaritásra, Alfára és Omegára, Atyára és Anyára, Szellemre, és anyagra, így látható, hogy amit tagadtok, amit a bukott lények tagadnak az az Isten Anya aspektusa, amely szintén Isten, hiszen Isten jelen van az Atyában és az Anyában, mivel a forma nélküli Teremtő önmagát kifejezésre juttatja Szellemként és anyagként, mindkettőt a saját lényéből teremtve meg, amely azt jelenti, hogy a forma nélküli Teremtő egyformán jelen van a Szellemben és az anyagban. 

Ez az igazság, a valóság, amelyet a bukott lények meg kellett, hogy tagadjanak, és amelyet azóta is tesznek arra törekedve, hogy rávegyék Isten minden társteremtőjét arra, hogy ők is ezt tegyék.  Így a Földbolygón, és még bizonyos más helyeken is a világegyetemben nagy sikerrel járva elérték azt, hogy az emberek megtagadják Isten jelenlétét önmagukban.  Ez a koncepció rejlik a monoteizmus mögött, ahol olyan férfi Istenképet teremtenek, aki nincs jelen a Földön, csak a saját távoli királyságában, a mennyben, azt állítva ezzel, hogy Isten csak ott fent létezik, és nincs jelen itt lent az emberek között, akik ennek következtében mind bűnösök, vagy egyéb hiányosságokkal rendelkeznek.  Ezért van szükségük külső segítségre egy külső vallás formájában ahhoz, hogy ebbe a külső királyságba eljuthassanak, amelyet az élet folyamának végső céljaként jelöltek meg.

TÉMA: A formán túl létező énünk, és a formán alapuló észlelés.  Hogyan lépjünk túl azon a csapdán, ha a két énünk között ragadtunk?

Az élet igazi célja

Mi tehát az élet igazi célja?  Az, hogy megismerjétek a valóságot, tudjátok azt, hogy Isten ott van, ahol ti vagytok, mivel Isten országa bennetek van.  Ha ezt felismeritek, és ha megtapasztaljátok ezt a valóságot, akkor a dualista tudatszint, a bukott tudatszint összes illúziója eltűnik, úgy eltűnik, szeretteim, mintha soha sem tartotta volna fogságban az elméteket.  A lényetek melyik aspektusa tudja azt, hogy Isten országa bennetek lakozik?  Nem az intellektusotok, nem az érvelő értelmetek, nem a logikus oldalatok és természetesen nem az érzelmeitek.  Az a részetek az, amelyről már számtalan szó esett az évek során, mióta a bőséggel megáldott életről írt könyvem megjelent, és amelyet a Tudatos Énnek szeretek nevezni. 

Ez az a részetek, amely képes arra, hogy észlelje a tiszta tudatot, észlelést, anélkül, hogy valamilyen tárgyra fókuszálna, vagyis képes anélkül is tudatos lenni, hogy valamilyen formára fókuszálna.  Ezért képes arra, hogy anélkül legyen tudatos, hogy önmagát bármilyen formával azonosítaná, legyen az a fizikai testetek, vagy bármelyik önazonosságotok, amelyet a számtalan előző életeitek során alakítottatok ki önmagatoknak annak érdekében, hogy ki tudjátok fejezni önmagatokat az anyagi világegyetemben. 

A lényetek központi része a Teremtő Lényének a kiterjesztése.  Ez a központi rész pedig nem egy önmagát elkülönülten észlelő én, nem olyan én, amely a különváltság, a megkülönböztetés, a különbözőségek illúziójára épül, amely egyedül a formák világára épülhet.  Ráébredhettek ugyanis arra, hogy ha a formákon túlra juttok, ott már nincs különváltság, nincsenek különbözőségek.   A formák világában kell csak a megkülönböztethetőség ahhoz, hogy azt az illúziót táplálja, hogy a formák elkülönültek, egymástól függetlenek, és nem azonos forrásból származnak, nem azonos okból jöttek létre.  Ez az, amit a külső elme, és annak egyetlen aspektusa sem képes felfogni.  Éppen ezért ahhoz, hogy ezt fel tudjátok fogni, el kell jutnotok a lényetek legbelsejéhez, mert ott észlelhetitek a tiszta tudatot.

A formára alapozott én

Ahhoz azonban, hogy el tudjatok jutni a tiszta tudathoz, észleléshez, fel kell tudnotok adni azt az észlelést, tudatot, amely egy bizonyos formára összpontosít, arra fókuszál, és annak a csapdájába került.  Láthatjátok, hogy az az illúzió, amely azt okozta, hogy elkülönüljetek az ÉN VAGYOK Jelenlétetektől és a szellemi tanítótoktól, az annak az illúziója, hogy a formai világban való önkifejezésetekhez szükségetek van egy olyan én megalkotására, amely a formán alapszik.  Szeretteim, titkos tanítást nyújtok át nektek, ezért figyeljetek jól, de ne a külső elmétekkel, hanem próbáljatok a lényetek központjával kapcsolatba lépve figyelni!

A külső elme számára logikusnak tűnik az, hogy annak érdekében, hogy a formai világban ki tudjátok fejezni magatokat szükségetek van egy olyan önazonosság tudatra, amely a formán alapszik, és ezért ahhoz, hogy a sűrű anyagi világban ki tudjátok önmagatokat fejezni szükségetek van négy alsó testre.  Fizikai testre, amely fizikai tevékenységet fejt ki, érzelmi testre, amely a fizikai testbe áramolva azt mozgásba hozza annak érdekében, hogy a fizikai tevékenység megvalósuljon, mentális testre, amely arra szolgál, hogy az ötletek, elképzelések érzelmi formát öltve cselekedetekké alakuljanak, és végül éteri testre, amely a szellemi világban meglévő terveket lefordítja a gondolatok nyelvére, amelyet ebben a világban ki lehet fejezni. 

Azt mondtuk nektek, hogy az éteri test az önazonosság testetek, mivel ott tárolódik az önazonosságotok.  Ez így korrekt is, mivel az önazonosságotok az éteri testetekben tárolódik.  Azért ott, mert nem képes feljebb jutni, nem tud az okozati testetek szintjére kerülni.  De miért nem tud az önazonosságotok az alsó éteri testetek fölé kerülni?  Azért, mert nektek nem ez az igazi önazonosságotok, ez csak a formai világra alapuló önazonosságotok, amely először is arra az illúzióra alapul, amely szerint a forma állandó, ezen túl pedig azon az illúzión nyugszik, hogy a forma a szellemetek fölötti hatalommal bír. 

Láthatjátok, hogy az az önazonosság, amelyet az önazonosság testetekben tároltok, az a világi vonatkozású önazonosságotok, az az önazonosságotok, amely azon az illúzión alapszik, hogy ahhoz, hogy ebben a formai világban ki tudjátok fejezni önmagatokat, ahhoz a Szellemeteket, vagy legalább a Szellemetek kifejeződését hozzá kell igazítanotok a formai világhoz.  Így tehát elfogadható az, azoknak a lényeknek, aki már jelen vannak, és azoknak a lényeknek a számára, akik már sokkal régebb óta elfogadták azt, hogy a Szellemüknek a formai világhoz kell alkalmazkodnia bizonyos módon.  Ők azonban emellett még mindig lázonganak az ellen, hogy teljes mértékben igazodjanak a formai világhoz, abból a kielégíthetetlen vágyukból adódóan, hogy uralják a formai világot. 

Látjátok, szeretteim, hogy az eredeti terv szerint szellemi lényeknek lettetek teremtve?  Nem az volt a szándék, hogy nektek a formai világhoz kell alkalmazkodnotok, mivel ti társteremtők vagytok, akik képesek az éteri, és a magasabb éteri gondolatformákat fizikai szinten megvalósítani.  Ezért számotokra nem kellene, hogy a formai világ változatlannak, állandónak tűnjön. Hiszen ti nem arra lettetek teremtve, hogy a Földön öltsetek testet, és megtapasztalva a feltételeket megérkezésetekkor azt állandóként elfogadjátok, vagy elfogadjátok azt, hogy a körülmények bármilyen módon hatnának a Szellemetekre.  A ti feladatok az eredeti szándék szerint az lenne, hogy fenntartsátok az ÉN VAGYOK Jelenlétetekkel a kapcsolatot, így folytatva azt, hogy az éteri képeket és gondolatformákat az Anya-fényre vetítitek, de nem elfogadva állandóként, vagy valósként az aktuális képet és formát olyan értelemben, hogy az a Szellemeteknél magasabb szintet képviselne, hogy az annál több lenne. 

Láthatjátok tehát, hogy az eredeti terv alapján nektek nem olyan önazonosságot kellett volna teremtenetek, amely a földi körülményeken alapul, azokat arra felhasználva, hogy azzal igazoljátok azt, hogy emberi lények vagytok, hogy bizonyos határok között mozogtok, hogy az elmétek hatalma azt nem tudja felülírni, amely anyagi formában már létrejött a Földön.  Hogyan lehettek úgy társteremtők, akik Isten országát megteremtik a Földön, ha a jelenlegi körülményeket állandóknak, valósaknak tekintitek, amelyek uralkodnak felettetek?  Ha ugyanis önmagatokra úgy tekintetek, hogy nem vagytok képesek ezeken változtatni, akkor azt a nézetet fogadtátok el, hogy Isten segítségével nem lehetséges bármi a Földön, legalábbis számotokra nem.

A fejlődés két útja, és a helybenjárás útja 

Szeretteim, az, hogy eljutottatok addig a szélsőségig, hogy önmagatokat teljes mértékben a formával azonosítottátok, még az is a szellemi fejlődésetek egyik útjává vált.  Ugyanis eljuthattok arra a pontra, amikor már annyira megunjátok azt, hogy a forma korlátoz benneteket, hogy kezdtek valami többre vágyakozni.  Helyes tehát az a megállapítás, amelyet keleten mondanak, hogy a szellemi fejlődésnek két útja van.  Az egyik az, amikor a Szellemre fókuszálva bizonyos mértékben kivonjátok magatokat a fizikai valóságból, a másik pedig az, ha belemerültök abba, és tobzódtok annak élvezetében mindaddig, amíg elegetek nem lesz abból a tapasztalatból. 

De láthatjátok, hogy a bukott lények azon igyekeznek, hogy az emberek többségét a senki földjén tartsák, amely sem nem emberé, sem nem Istené, hanem a kettő között van, ahonnan sem kivonni nem tudjátok magatokat, és amibe belemerülni sem tudtok.  Ti pedig, ahelyett, hogy arra törekednétek, hogy az anyagi világegyetemet irányításotok alá vonjátok, lázadtok annak eredeti terve és célja ellen, mivel teljes mértékben nem tudjátok elfogadni azt.   Mivel azonban sem elfogadni, sem feladni nem tudjátok, azért arra törekedtek, hogy az elmétekben lévő elképzeléshez igazítsátok, ahhoz az elképzeléshez, amely a különváltság illúzióján nyugszik, és éppen ezért soha nem lesz igazán hatalma az anyag felett. 

Látjátok már, hogy mindez onnan ered, hogy ti akartok irányítani, arra vágyva, hogy nektek legyen igazatok, még talán Istennel, a Teremtővel szemben is, hogy azt bizonyíthassátok, hogy Isten tévedett.  Így ami most látható a Földön az mutatja, hogy a legtöbb ember végül elhitte a bukott lények által kreált illúziók egyikét, vagyis azt, hogy hiba van, valamilyen alapvető gonoszság van az anyagi világegyetemben, amelyet le kell győzni, ki kell javítani, vagy meg kell semmisíteni, szeretteim, szükségszerűen elpusztítva a formát, az embereket, akiket az epikus gondolatvilágotok a gonosz megtestesülésének, vagyis hibának tart. 

A szabad akarat nem hiba

Nincsen alapvető hiba, szeretteim, az anyagi világban, mivel az alapvető szabály, amely a formákat vezérli, mint ahogy láthatjátok a Földön, a szabad akarat.  A szabad akarat pedig nem hiba.  Ez az élet céljának a leglényegesebb eleme, amely az önészlelésetekben való fejlődés, amelyet a társteremtő képességeitek megtapasztalásával nyertek, és az énetek lokális észlelésének univerzálissá való kitágítása.

Ez nem hiba még akkor sem, ha ennek eredményeként a Föld eredeti tiszta terve azzá vált, amelyet most láthattok, végtelen számú egyensúlyt vesztett állapottá és tisztátlansággá.  Annak ellenére sem, hogy a Földön jelenleg látható körülmények az Elohim által elképzelt eredeti terv, és a megteremtéskori szint alá kerültek.  Nincsen hiba a Teremtő tervében, mivel még az is, ami nem tökéletes, amely az Elohim eredeti tervének szintje alá került, az is alapja lehet egy olyan tanulási tapasztalatnak, amely a tudatszint kitágításához vezet. 

Láthatjátok, hogy a bukott tudatszint lényegi eleme az, hogy értékítélet alá vonjon mindent, kijelentve, hogy ez rossz, ez jó, ez a gonosz, ez pedig Isten.  Amikor én, aki az anya fény képviselője vagyok, Istennek az anya aspektusa a Földbolygón, és amikor én a Földre tekintek, akkor nem jót és gonoszt, helyeset és helytelent látok, hanem kizárólag bizonyos szintű tudatszintek kifejeződését látom, de látom azt is, hogy bármelyik tudatszint vagy önészlelés, amely dualitáson és az elkülönülésen alapul, kizárólag szenvedéshez vezethet.

Éppen ezért, ahogy a Buddha mondta, amennyiben a szennyezett érzékeléseteket alapul véve cselekedtek, vagy szóltok, mivel ilyenkor az elkülönülés szűrőjén keresztül észleltek, nos ez esetben egész életetekben számotokra a szenvedés jut osztályrészül.  Én azonban azt is látom, hogy e mögött az én mögött, amely a formán alapszik, ott van a szellemi lény is, aki bármelyik pillanatban képes egy fordulatra, és képes ezáltal újra felfedezni a saját tiszta észlelését, tiszta tudatát önmagán belül, amelyet St. Germain a bennetek lévő nyugalom pontjának nevezett.  Ti pedig visszatérhettek ehhez a nyugalomhoz, ehhez a tiszta önazonossághoz, és hozzákezdhettek ahhoz, hogy ezt fejezzétek ki.  Azt tehetitek, amit Jézus mondott: hagyjuk, hogy a régi önazonosságunk elhaljon, és szülessünk újjá a tiszta önazonosságunkban!
 

TÉMA: A Földön található legmélyebb szakadék a nők és a férfiak között van.  Olyan megosztottság ez, amelyet a bukott lények a kezdetektől fogva arra használtak, hogy konfliktusokat teremtsenek, összeegyeztethetetlen ellentéteket a Földön.  A nők elnyomásának általános alapjai

Én nem értékítélettel mérek

Ha a Földre tekintek, nem látom epikus szükségességét annak, hogy kijavítsak, vagy elpusztítsak valamit, ami gonosz.  Nem vagyok tehát megkísértve azzal, hogy részt vegyek a bukott lények epikus drámáiban, az epikus tudatszintben, az epikus gondolatvilágban.  Azt kívánom, hogy bárcsak láthatnátok önmagatokat úgy, ahogy én látlak benneteket, tiszta szellemi lényekként, ahogy megteremtettek benneteket.  Bárcsak láthatnátok, amit én látok, hogy ti tiszta szellemi lények vagytok, és az a külső önazonosság érzetetek, amelyet a formára alapoztok, az teljes mértékben valótlan.

Akkor láthatnátok azt, hogy ti nem valamelyik szellemi iskolához tartoztok, és nem tartoztok egy bizonyos valláshoz sem, sem egy bizonyos nemzethez, vagy etnikai csoporthoz, vagy rasszhoz, vagy valamelyik nemhez.  A ti tiszta szellemi lényetek nem nő és nem férfi, mivel ti a Szellem, mivel ti az ÉN VAGYOK Jelenlétetek férfi aspektusának vagytok az ellenpólusai.  Nincs tehát olyan, mint férfi és női szellemi lény, mint ahogyan ti a férfi és női nemet a Földön értelmezitek.  Mert bizonyára a Földön sokan, még azok is, akik a reinkarnációt el tudják fogadni, azt gondolhatják, hogy amennyiben női szellemi lények, akkor önmagukat csak nőként, női testben megnyilvánulva fejezhetik ki.  Ez azonban nem így van.  A tudatos énetek sem nem férfi, sem nem nő, olyan értelemben, ahogyan az emberek ezt az elkülönülés, a különváltság szűrőjén keresztül értelmezik, vagyis, hogy a férfinek és a nőnek egymástól különváltan kellene léteznie, amely alapot szolgál a kettő közötti konfliktus kialakulásához, mint ahogyan ez látható is a férfiak és a nők között. 

A legmélyebb konfliktus a Földön 

A férfiak és a nők közötti konfliktus, szeretteim, a Földön lévő legmélyebb megosztottság.  Ez az a megosztottság, amelyet a bukott lények már a kezdetektől fogva arra használtak, hogy konfliktust teremtsenek, méghozzá feloldhatatlan konfliktust a Földön.  Mivel ahogy azt már tavaly elmagyaráztuk nektek valójában nincsen társadalmi megbékélés mindaddig, amíg nincsen béke az otthonokban, nincsen béke férfi és nő között. 

Mit láthattok, szeretteim, ha a világra tekintetek?  A szinte minden kultúrában és társadalomban jelenlévő elnyomását a nőknek.  Kijelenthetjük-e azt, hogy a nőket csak az egyistenhitű társadalmakban nyomják el?  Nem, nem mondhatjuk ezt, mivel a nőket Indiában és Kínában még jobban elnyomják.  De elnyomják őket más olyan kultúrákban szintén, amelyek hindu vagy buddhista befolyás alatt állnak, ahol a nők nem képviselnek értéket, és éppen ezért a leány magzatokat elhajtják, az újszülött leányokat megölik, vagy magukra hagyják, vagy túladnak rajtuk, vagy rájuk erőltetik azt, hogy menjenek férjhez fiatalon, hogy a szülők valamennyi előnyhöz juthassanak, mivel a lányokat kizárólag olyan tulajdonként kezelik, akiket fel lehet használni egy üzlet tárgyaként, valamilyen rövid életű anyagi haszon megszerzése érdekében.

Az anya iránti gyűlölet

Mi tehát az általános női elnyomás kiindulási alapja?  Az a koncepció, amelyet én úgy kívánok nevezni, hogy „az anya iránti gyűlölet”.  Szeretteim, de mi az anya iránti gyűlölet?  Ahhoz, hogy ezt elmagyarázzam, vissza kell ismét tekinteni az eredeti bukott lényekre.  Ők úgy gondolták, hogy irányítani tudják a Teremtőt, és rá tudják venni arra, hogy megváltoztassa az anyagi világegyetemre, a formai világra és a saját szférájukra vonatkozó tervét.  Azt gondolták, hogy el tudják azt érni, hogy a Teremtő visszavonja a társteremtőktől a szabad akaratot, és ezzel a társteremtők a bukott lények alárendeltjeivé válhatnak, így a bukott lényeknek lehetőséget teremtve arra, hogy a társteremtőkre rákényszerítsék azt, hogy eljussanak arra az általuk megfelelőnek tartott tudatállapotra, amely majd lehetővé tenné, hogy onnan beléphessenek a mennyek országába.

Nos, ez már a kezdetektől fogva alapvetően helytelen koncepció volt.  A bukott lények még csak nem is ismerik azt a tudatszintet, amely benneteket a felemelkedett állapotba juttat.  Ha ugyanis ismernék, akkor tudnák azt, hogy nem tudtok kitalálni egy olyan elképzelést, amely az emelkedett tudatszintet jellemezné.  Ennek ugyanis nem az az útja, hogy minden felemelkedő lény hasonlóvá válik, és elér bizonyos szintet, vagy normát.  Ez teljes félreértés, amelyet sok felemelkedett mester tanítványa is így hisz, arra a nézetre alapozva, amely a korábbi közlések során a felemelkedési folyamattal kapcsolatban lett kinyilvánítva.  Valójában ők a felemelkedési folyamatról szóló elképzelésüket nem a tanításokra alapozták, hanem annak egy bizonyos értelmezésére, amelyet a dualitás és az elkülönülés tudatszintjének filterén engedtek keresztül. 

A felemelkedetteknek nincsen zsinórmértéke, amelynek az az oka, hogy az a lény, aki felemelkedett, eggyé vált az Élet Folyamával, és az Isten adta kreativitásának teljességét fejezte ki teljes mértékben.  Gondoljátok, hogy én, mint felemelkedett lény önmagamat ugyanúgy fejezem ki, mint Master More, vagy Gautama Buddha, vagy St. Germain, vagy Jézus?  Nincsen semmilyen norma, zsinórmérték, hacsak azt nem akarjátok annak nevezni, hogy minden felemelkedett mester kifejezésre juttatja a saját Isten-adta egyéniségét és kreativitását azzal, hogy folyamatosan túllép önmagán.  Ha ezt zsinórmértéknek tartjátok, akkor jó szerencsét kívánok ahhoz, hogy definiáljátok ezt.  Én azonban azt javaslom, hogy a definiálás helyett inkább fókuszáljatok az egyéni kreativitásotokra annak érdekében, hogy külső formában is kifejezésre tudjátok juttatni azt.  Ugyanis ezáltal kvalifikálhatjátok önmagatokat a felemelkedésre.  Mindaddig, amíg úgy gondoljátok, hogy valamilyen külső szintnek kell megfelelnetek, amelyet más lények határoznak meg, akik korábban már felemelkedtek, addig nem tudjátok elnyerni a felemelkedéseteket.  Bizonyos szintű szellemi fejlődést elértek azonban, ezért adtunk a múltban külső definíciókat azoknak a tanítványoknak, akiknek a tudata akkor még nem volt képes felfogni azt, amelyről jelenleg beszélek.  Tényleges haladást tudtok elérni a felemelkedett állapot irányába azzal, ha bizonyos feltételeknek megfelelően emelitek a tudatszinteteket, bizonyos szellemi útnak megfelelően, amely út jellemezhető.  Azonban nem lesztek képesek megtenni az utolsó lépést a felemelkedési úton anélkül, ha nem váltok eggyé a felsőbb énetekkel, és ezáltal természetesen és megerőltetés nélkül nem juttatjátok kifejezésre az egyéni kreativitásotokat és a lényeteket a külső formán keresztül. 

Mások megbírálásának a vágya

Ez az, amit a bukott lények nem képesek megérteni, felfogni.  Ennek pedig az az oka, hogy miközben másokat akartak megbírálni, magukat emelték a többiek fölé, mint aki felsőbbrendű a többieknél.  Hogyan tehetitek ezt meg?  Csak úgy, ha zsinórmértéket, kőbe vésett mércét hoztok létre, és ezt állítjátok az igaz, élő, önmagán folytonosan túllépő Isten elé.  Ezzel a kőbe vésett mércéteket valamilyen abszolút érvényességre emelve azt állítjátok, hogy csak azok, juthatnak el a mennyek országába, akik ennek a szintnek megfelelnek, míg a többieknek ez lehetetlen, és ezért az ellentétes helyre a pokolba kerülnek.  Látjátok azonban, hogy a menny ellentétének a meghatározásához először az elkülönültségre alapozott a menny definíciójára van szükség.  Azonban ezen az abszolút mércén megállapított elvárás nem biztosítja a bejutást a valós Isten országába, a felemelkedett szintre.  Ez mindösszesen egy hamis, ember-alkotta koncepció, amelynek nincs valós létezése, és nem tartalmaz valóságot.

Ez tehát az a mód, amelynek során a bukott lények lehetetlen célokat tűznek ki, és az embereket arra sarkallják, hogy arra törekedjenek, hogy kvalifikálják magukat a nem létező mennyek országába oly módon, hogy olyan szintet teljesítsenek, amely nincs definiálva, vagy teljesíthetetlen.  Hányan tudnák teljesíteni akkor, ha definiálva lenne?  Most láthatjátok azt, hogy mennyire képtelenség az, amelyet a bukottak az élet végső céljaként megjelöltek.  Nos, pontosan azért van ez így megalkotva, hogy annak a tudatszintnek a csapdájában tartsanak benneteket, amelyről már az előzőekben beszéltem, a sem ez, sem az állapotban.  Hiszen mindez azon a próbálkozásukon alapszik, hogy az anyagi valóságot uralni próbálják az élet folyamának megállításával, és azzal, hogy az Anya-fényt arra kényszerítik, hogy vegyen magára bizonyos formát, és tartsa azt a bizonyos formát meghatározatlan hosszú ideig, esetleg a végtelenségig.  Tehát a bukott angyalok arroganciája elhiteti veletek úgy, ahogyan ők maguk azt már elhitték, hogy lehetőség van a bukott tudatszintjük fenntartására a végtelenségig. 

Amikor erre a gondolatmenetre juttok, és mindent a lehetetlen elvárások alapján ítéltek meg, akkor törvényszerű, hogy a formai világba épített biztonsági mechanizmus töri majd össze az illúzióitokat.  Ezt nevezhetjük a termodinamika második törvényének, vagy másképpen ez az anya összehúzó ereje, amely lerombolja a kőbe vésett elképzeléseket, amelyeket az Anya-fényre próbáltok ráerőltetni. 

Az Anya-fény azonban csak egy ideig veszi magára ezeket a képeket, bár a Szabad Akarat törvénye alapján lehetőségetek van bármilyen formát, bármilyen élményt létrehozni, amelyre vágytok.  Tehát, ha egy tökéletes birodalmat akartok létrehozni a Földön, mint pl. a római vagy a görög civilizáció volt, vagy a közel-keleti civilizáció, vagy más civilizációk, akkor megtehetitek ezt.  Természetesen azzal, hogy megteremtettétek, hatni fog rátok a termodinamika második törvénye, amely idővel elkezdi lerombolni azt.  Innentől pedig folyamatosan azért küzdhettek, hogy fenntarthassátok, amelynek eredményeként az életetek szenvedés lesz. 

Amikor azt tapasztaljátok, hogy van egy olyan erő, amely le akarja rombolni az általatok létrehozott tökéletes birodalmat, akkor mi történik majd?  Nos, elkezditek gyűlölni a természet erejét, amely le akarja rombolni azt, amit létrehoztatok.  Ezzel Isten anya aspektusát, a formai világot, de még az Anya-fényt is elkezditek gyűlölni.  Mi tehát az anya iránti gyűlölet?  Az élet áramlásának a gyűlölete, az élet elvárásának a gyűlölete, amely az élet princípiuma, amely a növekedés, a változás, az önmagunkon való túllépés.  Utáljátok a folyamatot, és szeretitek az eredményt, amelyet szeretnétek mozdulatlanná tenni, és fenntartani a végtelenségig.  Ez az anya iránti gyűlölet, a változás visszautasítása, a fejlődés visszautasítása, és az Élet Folyamával való áramlás visszautasítása.

TÉMA: Van a Földön néhány olyan hely, ahol az anya iránti gyűlölet rendkívül koncentrált. Ilyen hely a Közel-Kelet.

Az anya iránti gyűlölet a Közel-Keleten 

Mit gondoltok mi a célom ezzel az üzenettel, amely St. Germain korábbi üzenetének a folytatása, és amelynek következtében a közvetítőnk Izraelbe utazott?  Az a célom, hogy felhívjam a figyelmet arra a tényre, hogy kevés hely van a Földön, ahol az anya iránti gyűlölet ilyen koncentrált formában jelenik meg, mint a Közel-Keleten.  Közel-Kelet térképére nézve a legkoncentráltabb formában Jeruzsálemben találjátok meg az anya iránti gyűlöletet.  Vannak még olyan központok, ahol az anya iránti gyűlölet nagyon erős, ilyenek: Kairó Egyiptomban, Mekka Szaúd-Arábiában, Bagdad Irakban, Teherán Iránban, valamint Pakisztán legnagyobb városaiban és Libanonban, Törökországban, Szíriában.  Mindegyik helyen megtalálható az anya iránti gyűlölet, de legkoncentráltabban közülük Jeruzsálemben. 

Ennek oka az a tudatszint, amelyet St. Germain fedett fel a legutolsó értekezésében, az a tudatszint, amely bizonyos embereket a többiek fölé helyez Isten választott népeként.  Ezek a felsőrendű emberi lények természetesen, csak férfiak lehetnek, mivel az azonos fajhoz tartozó nők teljesen alárendeltek.  Vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy a zsidó nők nincsenek is Isten kiválasztott népében, csakis a férfiak lehetnek azok.  Vannak olyanok is, akik azt hiszik, hogy csak a férfiak juthatnak el Isten országába. 

Vannak olyanok is, akik azt hiszik, hogy a nők ugyan eljuthatnak Isten országába, de pont olyan másodlagosak, elnyomottak lesznek, mint a földi körülmények között.  Ezek az emberek úgy gondolják, hogy Isten országa csak folytatása annak a földi birodalomnak, amelyet létre kívánnak hozni.  Azt azonban nem veszik észre, hogy aminek a létrehozására törekednek a Földön, az csak a képzeletükben él, az a saját megkövült elképzelésük, amely egy bizonyos formát illetően a képzeletükben megragadt.  A képzeletük tehát az Élet Folyamától, amely folyamatosan többet és többet képzel el, és több lesz, mint korábban volt, különvált. 

Ők azt gondolják, hogy a képzeletük, amelyről úgy döntöttek, hogy megállítják, megölik, az Élet Folyamának áramlását is meg tudja ölni.  Nagy kihívást jelent számukra az a tény, hogy bár már van egy államuk, Izrael, még nem birtokolják azt az országot, amelyet szándékuk szerint akartak, mivel a moszlimok a Templom hegyre építették azt az „undort”, amelyet nem rombolhatnak le.  Ezért nem építhetik fel a templomukat, amelyről azt tartják, hogy az lenne szó szerint a mennyország kapuja.  Mint ha lehetne bármilyen építmény a Földön, amely a mennyország kapuja lehetne.  Ez azonban szeretteim, képtelenség.  Nincs olyan fizikai szerkezet, sem olyan fizikai hely a Földön, amely szó szerint fizikailag kapuként szolgálhatna a mennyországba. 

Lássatok messzebbre az emberek által alkotott struktúráknál!

Nincs sem olyan struktúra, szent irat, vagy fizikai felhatalmazás, amely a mennyek országához elvezetne, annak ellenére sem, hogy a katolikusok úgy képzelték, hogy Jézus a mennyek országának kulcsát Péterre bízta, arra a téves feljegyzésre, félrefordításra és félreértelmezésre alapozva, amelyet Máté evangéliumában találhatunk. (Máté 16, 19) Arra törekszem, hogy segítsek nektek annak megértésében, hogy egy földi fizikai birodalom, vagy fizikai szentély, vagy földi fizikai szervezet létrehozása teljes mértékben az élet folyamának félremagyarázásán nyugszik.  Az a gondolat, hogy a Földön bármi is a mennyország kapujaként szolgálhatna, az Atya valóságának teljes eltorzításán alapul.  Éppen ezért az Anya-fényt arra kényszeríteni, hogy vegyen magára és tartson fenn bizonyos mátrixot, az az anya gyűlöletének a szélsőséges kifejeződése.

Nos, ha a zsidók elnyernék a Templom hegy feletti uralmat, és megépítenék azt a részletgazdag templomot, amelyet elképzeltek, akkor az a szerkezet lenne valójában a reményvesztettség utálatának a tárgya, amely olyan szent helyen áll, ahol nem kellene állnia.  Mivel az igazi szent hely bennetek van, mint ahogy Jézus megpróbálta a zsidókon segítve ezt elfogadtatni 2000 évvel ezelőtt, de mint ahogy ők ezt még a mai napig is visszautasítják . 

Mi az oka annak, hogy a zsidók visszautasítják azt a koncepciót, hogy Isten országa bennük van?  Miért utasították ezt vissza a múltban, és miért utasítják ezt vissza a mai napig is?  Nos, ahogy St. Germain mondta, nem igazán a zsidók azok, akik ezt visszautasítják, hanem azok, akik kielégíthetetlenül vágynak arra, hogy jobbak lehessenek a többieknél, és ezért játsszák azt a drámát, hogy olyasmit hoznak létre itt a Földön, amely miatt úgy érezhetik, hogy ők a többiek fölött állnak, felsőbbrendűek.  Nem a zsidó faj az, hanem azok, akik zsidóként megtestesülve találják magukat a bukott lények epikus drámáinak csapdájában.  Közülük néhányan maguk a bukott lények, akik most szembesülnek azzal, hogy vagy vesznek egy fordulatot, vagy el lesznek tüntetve a Földről.

Értitek már, hogy anélkül, hogy lehetséges lenne valamilyen struktúrát teremteni itt a Földön, amely az embereket megkülönbözteti egymástól, nem lehetséges azt érezni, hogy jobbak vagytok másoknál?  Éppen ezért kell valami, valamilyen fizikai dolog, legyen az egy könyv, mint pl. a Biblia, vagy egy templomépület, vagy egy birodalom, vagy egy különleges személy, mint például a Krisztus, vagy egy uralkodó, vagy egy főpap.  Szeretteim, egy bizonyos fizikai jellemző nélkül, amely nyilvánvalóan felsőbbrendű minden másnál, hogyan érezhetnék az emberek magukat a többieknél felsőbbrendűnek, hacsak nem akkor, amikor annak a közelében vannak, amely olyan különleges?  Mi az a nyilvánvalóan legmagasabb hatalom, amelyet az emberek a Földön el tudnak képzelni az elkülönülés tudatszintjét alapul véve?  Nos, az, hogy van valami a Földön, egy olyan exkluzív kapu, amely elvezet Isten országába.  Azonban ehhez még Istent is rá kell venniük arra, hogy befogadja azokat az országába, akik azokra a feltételekre alapozva kvalifikálták magukat, amelyeket saját maguk szabtak meg a Földön.

Magatokon tudtok változtatni, de Istent nem változtathatjátok meg

Látjátok azt a hibás gondolatmenetet, hogy a feltételek, amelyeket különváltság tudatszintjére alapoztatok, garantálni tudnák a belépéseteket az egység birodalmába, az egység tudatszintjébe?  Látjátok, hogy hibás az a meggyőződés, hogy az Isten ellen fellázadt bukott lények által definiált feltételek garantálni tudnák az Isten országába történő belépéseteket?  Látjátok már, hogy mindez nem más, mint a bukott lények teljes mértékű arroganciája azt gondolva, hogy rá tudják venni Istent arra, hogy beengedje őket a birodalmába anélkül, hogy feladnák azt az alapvető tudatszintet, amely az egységtől elválasztotta őket?

Látjátok-e már, hogy Istent soha nem lesztek képesek megváltoztatni, hogy erőszakkal nem fogtok soha eredményt elérni nála?  Rákényszeríthetitek az egész földi emberiségre azt, hogy higgyen a kőbe vésett Istenképbe, hogy ahhoz imádkozzon, az élő Isten helyett, de mindez nem lesz hatással az élő Istenre.  Az élő Isten ugyanis azt mondja: „Lépjetek túl önmagatokon úgy, ahogyan én is folyamatosan túllépek önmagamon, és akkor velem lesztek, akárhol is vagytok.” Jézus így mondta: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”

De mi volt Krisztus számára a tökéletesség?  Állandó önmegújulás.  Hogyan látják a bukott lények a tökéletességet?  Számukra az egy olyan végső állapot, ahol már nem kell tovább fejlődni, nem kell megváltozni, nem kell önmagukon túllépni, mert elérték a végső állapotot.  De mi lehet a végső állapot, hacsak nem az, ami forma nélküli, és hogyan lehetne valami tökéletes, amely formával rendelkezik?  Csak az tökéletes, ami forma nélküli. 

TÉMA: A közvetítőket Rómába küldtük annak érdekében, hogy nagy változásokat indítsanak el a szuperhatalmi struktúrák maradványaival szemben, amelyek megbuktatásáért érkezett Jézus 2000 évvel ezelőtt.

Az anya iránti gyűlöleten alapuló álmok

Nos, a valóság az, hogy az emberiség minden álma az anya iránti gyűlöleten nyugszik, az az álom, hogy van olyan varázslat, amelynek segítségével valahogy meg tudják majd állítani, vagy semlegesíteni tudják az anya összehúzó erejét, amelynek következtében a földi birodalmak folyamatosan összeomlanak.  Az az álom, hogy valamilyen módon képesek lesznek megalkotni azt a végső kőbe vésett elképzelést, amely majd állandó lesz, amelyet nem lehet majd lerombolni.  Az az álom, hogy lehetséges lesz majd egy olyan ember alkotta birodalmat létrehozni, amely örökkévaló.  Az az álom, hogy fel lehet építeni az örök várost.  Ezek voltak Izrael alapítóinak az álmai a népükre vonatkozóan, azt gondolva, hogy ők Isten kiválasztott népe, hogy létezik az ígéret földje, hogy létre tudják hozni Jeruzsálem városát, azt a várost, amely a templomaival az örökkévalóságig fenn fog állni a Földön. 

Ez persze nem az egyetlen ilyen álom, mert ki is rombolta le a zsidók utolsó templomát röviddel az után az idő után, amikor Jézus a zsidók között járt?  Nem a Római Birodalom volt az, amely azért romboltatta le a templomot, mert nem tűrte meg a riválisokat, vagyis azokat, akik azt kísérelték meg, amit ők akartak önmaguk számára, vagyis az örök város, az örök birodalom megteremtését?  Ezért kellett minden olyan dolgot lerombolniuk, amely vetekedett Róma dicsőségével, pompájával, mint pl. Karthágó, mint a görög templomok, városok.  Mindent el kellett pusztítaniuk, amely rivalizált Róma pompájával, hogy Róma egyedülálló lehessen, hogy kitűnhessen, hogy minden más civilizáció fölé emelkedhessen.  Így tehát az emberek, a római uralkodók, akik a római birodalmat tartották irányításuk alatt, azt hihették, abba az illúzióba ringathatták magukat, hogy ők felsőbbrendűek másoknál. 

A közvetítőinket Rómába küldtem
    

Nos, szeretteim elküldöm ezt a közvetítőt, és a társát egy másik útra, amelyben folytathatják azt a munkát, amelyet Izraelben megkezdtek egy másik helyszínen, amely az anya iránti gyűlölet másik központja.  Annak a birodalomnak a maradványai, az emléke, amely Róma városában összpontosul, el kell, hogy induljon egy hatalmas változás irányába, ám részben el fog enyészni Surya Jogara által, a mi jelenlétünk, amely a fizikai közvetítőinken keresztül megnyilvánul által, aki felvállalták azt, hogy kiegyensúlyozzák Alfát és Omegát.  Így tehát a köztük meglévő béke lehet a nyitott kapu a Béke Hercege számára, aki a fátyol mögül előléphet, elemésztheti a háborúskodás emlékeit, amelyet a Római Birodalom jelképezett, de még a birodalom folytatásaként létező és a birodalom mögött fennálló tudatszintet is, amely a katolikus egyház, amely egy másik rémként önmagát Jézus Krisztus egyetlen igaz egyházaként nevezi.  Magát az egyetlen olyan szervezetnek tartja, amely Jézus Krisztust reprezentálja a Földön, és ezzel magánál tartva az Isten országához vezető kapu kulcsát, amely, mint fizikai struktúra, garantálja az eljutást Istenhez akkor, ha alávetitek magatokat a katolikus egyház földi uralkodójának, a pápának. 

Ez a munkánk következő lépése, a nagy változások elindítása a szuperhatalmi struktúrák maradványaival szemben, amelyek megbuktatásáért érkezett Jézus 2000 évvel ezelőtt.  A Halak korszak egyik célja volt ugyanis az, hogy végre megszabaduljanak az embereket attól az álmuktól, hogy földi birodalmat építsenek, amely Isten országát jelképezné, és ezzel garantált bejutást ígérne Isten országában azoknak, akik a földi királyságnak, és annak az elképzelésnek, amelyre az épült alávetetették magukat.  Remény volt arra, hogy az emberiség olyan ítélőképességre tesz szert, hogy átlát majd a bukottak tudatszintjén, és azok kísérletein, akik azon igyekeztek, hogy létrehozzák ezeket a földi királyságokat, ezeket a struktúrákat, amelyek garantálják a belépést a mennyek külső országába.  Miközben pedig teljes mértékben arra fókuszáltok, hogy megvédjétek, vagy létrehozzátok ezeket a földi birodalmakat, közben elfelejtkeztek arról, hogy Isten országa bennetek van, tehát ott van az igazi kapu a Mennyek országába. 

TÉMA: Annak az alapvető jelentőségű dolognak a megértése, hogy alávessétek magatokat az áramlatnak

Mindannyiótoknak megvan a saját belépőhelye Isten országába

Értitek ennek a lényegét, szeretteim?  Minden öntudattal rendelkező lény saját személyre szabott belépőhellyel rendelkezik Isten országába, amely mindenkinek a szívében van.  Mindaddig nem lelitek meg ezt a kaput, amíg önmagatokon kívül keresitek, a bukott lényeknek pedig az egész összeesküvése annak érdekében történt, hogy epikus drámákat teremtsenek azért, hogy úgy higgyétek, hogy harcolnotok kell valamiért, valamilyen birodalomért, valamilyen földi királyságért.  Így a külső cselekedeteitek alapján kvalifikáljátok magatokat egy olyan országba, amelyet úgy észleltek, hogy rajtatok kívül van, és nem bennetek.

Ők pedig mindent megtesznek annak érdekében, hogy elfelejtsetek önmagatokba nézni.  Mi valójában a fő fegyverük?  Az anya iránti gyűlölet, amelyet aztán magatok ellen fordítotok, nemcsak a fizikai testetek iránti gyűlöletként, hanem még önmagatok gyűlöleteként is.  Mivel amikor a Mennyei Atyátoktól elkülönülten észlelitek önmagatokat, akkor nem tekintitek úgy magatokat, mint az atya igaz kifejeződéseit. 

Ezért úgy gondoljátok, hogy az anya valóságához tartoztok.  Azt gondoljátok, hogy az anya valósága elkülönül Istentől, és éppen ezért valamilyen alapvető hibával rendelkezik, tehát van valami alapvetően rossz vagy gonosz a fizikai testetekkel kapcsolatban, és még van valami alapvetően rossz és gonosz a lelketekkel is, mivel bűnben fogantatok, és csak vétkezni tudtok mindaddig, amíg egy külső megváltó meg nem vált benneteket.  Ezek után elkezditek önmagatokat utálni, mivel az anya iránti gyűlölet egyedül önmagatok ellen irányulhat. 

Mert mi is valójában az anya?  A kifejezett, megnyilvánult Isten.  Ti pedig a megnyilvánulatlan Isten megnyilvánulásai, kifejeződései vagytok, és mivel kifejeződések vagytok, ezért az anyagi valóságnak vagytok a részei.  Amikor tehát az anyát gyűlölitek, önmagatokat gyűlölitek, és a gyűlölet nem kapu Isten országába, mert a kapu, a bejáró a szeretet, az egység, az elfogadás.

Legyetek részei az áramlásnak!

Hogyan léphettek be a mennyek országába anélkül, hogy magatokat erre érdemesnek tartanátok?  Hogyan tarthatjátok magatokat érdemesnek mindaddig, amíg maradt bennetek bármennyi az anya iránti gyűlöletből?  A gyűlölet ellenállás.  Mi a kulcs ahhoz, hogy túljuthassunk a gyűlöleten?  Az, ha alávetitek magatokat az áramlásnak, ha feladtok minden okot arra, hogy ellenálljatok az áramlásnak.  Mi tehát az, amit a bukott lények nem tesznek meg?  Nem vetik magukat alá az áramlásnak. 

Ha alávetitek magatokat az áramlásnak, akkor létrehoztok valamit a Földön, amely a menny kifejeződése.  Ha pedig nem vetitek magatokat alá az áramlásnak, akkor magatokat arra ítélitek, hogy olyasmit hozzatok létre, egy olyan földi országot, amelyet az elkülönülés és a dualitás elképzelésére alapoztatok.  Az az ország, amely ebből a behatárolt, szennyezett elképzelésből származik, soha sem lehet állandó, tehát össze fog omlani.  A saját érdeketekben fog összeomlani, azért omlik majd össze, mert az anya szeret benneteket, és nem akar benneteket a végtelenségig erre a behatárolt állapotra ítélve látni.

Az anya benneteket szabadnak akar látni, olyannak, akiknek a képzelete az Élet Folyamával együtt szabadon áramlik.  Hiszen az atya szeretetében éltek, amelyet az anyán keresztül fejeztek ki, miközben folytonosan érzitek a felétek áramló szeretetet, mindig szabadon nyilváníthatjátok ki a teremtőerőtöket anélkül, hogy azt értékelnetek kellene valamilyen bukott tudatszint szempontja alapján, amely lehetetlenné teszi, hogy valaha megfeleljetek annak a tökéletességnek, amelyet ők kőbe véstek.  Ez által önmagatokat soha sem érzitek elfogadhatónak, soha nem érzitek magatokat érdemesnek az Atya és az Anya szeretetére, ezért soha sem adjátok magatokat át annak a szeretet áramlásnak, ahol az állandó szeretetben megtapasztalt egységet éreznétek.     

Ó Jeruzsálem, Jeruzsálem a szeretetem szárnyai alá vonnálak, de ellenállsz nekem korszakok óta úgy, ahogy most is.  Ennek ellenére tudom azt, hogy néhányan meg fogják ezt érteni, rá fognak ébredni, néhányan rájönnek majd az ellenállás értelmetlenségére, és megadják magukat a szeretet áramlásának, amely ÉN VAGYOK.  Mert én vagyok az élet, a szeretet, amely élet önmagánál, a végtelen lényénél, a formákban való kifejeződésénél mindig többé válik, felgyorsítva a formát a korábban megrögzött képeken túlra. Így válhat még a formai világ is a meg nem nyilvánult Teremtő öntudattal rendelkező kifejeződésévé. Miközben ti teljes mértékben tudatában maradtok annak, hogy kik vagytok, hogy többek vagytok azoknál a formáknál, amelyeket létrehoztatok, ezáltal nem estek abba a csapdába, hogy az önazonosságotokat arra a formára alapozzátok, amelyet megteremtettetek, vagy amelyet az emberiség kollektíven hozott létre, vagy amelyet bukott lények teremtettek meg.    

Nem vagytok a formák csapdájába zárva, kizárólag a képzelőerőtök szab határt számotokra

Nem vagytok a behatárolt képzelőerőtök által megteremtett formák csapdájában.  Szabadjára engedhetitek a képzelőerőtöket, hogy olyan magasságokba szárnyaljon, ahol a múltban még nem volt.  Többé nem vagytok abban a csapdában, hogy azt gondoljátok, hogy a képzelőerőtöknek határt kellene szabnotok, hogy az csak bizonyos keretek között működhet, amely keretet olyan szabályzók korlátozzák, amelyek az ígéretek szerint a mennyek országába vezetnek el benneteket. 

Ami valójában a Mennyek Országába eljuttat benneteket az a képzelőerőtök, mivel a képzelőerőtök alapján válhattok a jelenlegi éneteknél többé, és folytathatjátok az éneteken való túllépés állandó folyamatát mindaddig, amíg egyszer csak minden anyagi világra épülő önészleléseteken túllépve önmagatokat felemelkedett lényként képzelitek majd el. 

Nem erőszak által juttok el a felemelkedett állapotig, hanem a képzeletetek szabadsága által, amely lehetőséget ad arra, hogy az Élet Folyamával áramoljatok. 

ÉN VAGYOK az az áramlás.
ÉN VAGYOK az a szeretet.
Megosztom mindazokkal a Jelenlétemet, akik hajlandóak a Jelenlétemre hangolódni. 

Ugrás a lap tetejére

Utolsó módosítás: 2022-05-11 13:44:23