Túllépés az atyánkfiai vádolójának energiáján
2009.12.17.

 

TÉMA: Hogyan szeretnétek leélni a hátralévő életeteket a jelenlegi megtestesülésetekben?  Azt a kérdést kell feltennetek magatoknak, hogy folytatom-e a játszmákat, mindazt a számtalan játszmát, amelyet a szavakkal játszom?  Törekedjek-e továbbra is arra, hogy az emberek között az enyém legyen az utolsó szó, vagy jussak-e el inkább Isten végső Szavához, amellyel eggyé válok a Krisztusi tudatszinttel?

A Közvetítő felolvas:

„És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai;  És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.  És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.  És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig.  Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.”

Elohim – Elohim – Elohim.  ( A Mester kántál)

Elohim VAGYOK.  Astrea VAGYOK.  Tisztaság VAGYOK.  A Végtelen Tisztaság VAGYOK.

(A Mester kilélegez)

Rátok lehelem a végtelen tisztaságot, amelyet viszonyítási alapként használhattok, ha erre hajlandóak vagytok, hogy megtudjátok milyen valójában az Elohim rezgése.  Mi a dualitás szintjén túl vagyunk.  Astrea és Tisztaság a polaritás egy formája, de nem a dualista polaritásé, nem a véges polaritásé, hanem a végtelené.  A végtelen tisztaság ellentétének kifejezésére nincsen szó, bár könnyű megtalálni azt a szót, amely a tisztaság ellentéte.

A különbség a szavak, és a Szó, az Ige között

Ez tehát a téma, amelyről beszélni szeretnék, és talán értékesnek fogjátok tartani ti is a szavakon, a szavakban rejlő korlátokon való elmélkedést, valamint azt, ahogy a szavak felhasználhatóak arra, hogy velük bizonyítsunk bizonyos dolgokat.  A szavak, legalábbis amelyeket a Földön ismertek, végesek.  Vegyétek észre azt a finom különbséget, amely a szavak és a Szó között van!  Isten a Szót, az Igét használta arra, hogy megteremtse a formai világot, de amikor Babilon népe kinyilvánította Isten Igéjének semmibe vételét, a nyelvük megosztottá vált, és attól kezdve olyan szavakkal kellett beszélniük, amelyek végesek, amelyek két ellentétes pólust képviselnek.  Mi következik ebből?  Egyszerűen az, hogy mivel a Szó megoszthatatlan, ezért a Szó a bizonyság. 

A Szó bizonyítja azt, hogy van valami a dualitáson, a véges világon túl.  A Szó ezt bizonyítja, de a szavak soha sem tudják bizonyítani a Végtelent.  A szavak semmit sem képesek bizonyítani végső, abszolút módon. 

Gondoljatok arra a közismert mondásra, hogy az övé az utolsó szó.  Nos, a szavak szintjén, ti soha sem birtokolhatjátok az utolsó szót, hiszen ellent lehet mondani minden szavakkal kifejezett érvvel szembe újabb szavakkal formált érvvel.  Minden szavakkal formált érv ellen található ellenérv a szavak szintjén, és ezért lehetetlen azt bizonyítani, hogy mi a végső igazság, vagy mi a valótlanság.  Ehelyett arra hagyatkoztok, hogy azt próbáljátok bebizonyítani, hogy mi a jó és mi a rossz.  Mivel azonban bármilyen jót, csak az ellentétpárjával, a rosszal tudtok bizonyítani, ezért az nem a végső igazság, a végső jó. 

Tehát az egyetlen módja annak, hogy Isten végső igazságát megleljük az, ha eljutunk a Szóhoz, az Igéhez.  Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt.  Az Ige, a Szó egyben a Krisztusi Tudatszint, amely arra hivatott, hogy az Egységet jelentse a Teremtő és a teremtményei között.  Ha az Igéig akarunk eljutni, akkor tudnunk kell azt, hogy Isten a végesen túl található, ti pedig Isten kiterjesztései, megnyilvánulásai vagytok.  Tehát ti, legalábbis a Lényetek központi része, is a véges világon túl található. 

Akarjátok-e, hogy tietek legyen az utolsó szó?

 A kérdés tehát így hangzik: „Hogyan szeretnétek a hátralévő életeteket leélni a jelenlegi megtestesülésetekben? „ Hogyan szeretnétek élni a jövőbeli megtestesüléseitekben, vagy inkább fel akartok-e emelkedni?” A kérdés, amit magatoknak kell feltennetek így hangzik: „Továbbra is azon fogok-e igyekezni, hogy az emberek között enyém legyen az utolsó szó, vagy Isten végső Szavát igyekszem elérni, amely egy a Krisztusi Tudatszinttel?  Ekkor nem csak szavakat mondok majd ki, hanem én magam leszek a Szó, az Ige.  Én leszek a megtestesült Ige, és így nyitott ajtóként szolgálhatok majd Isten Igéje számára, amelyet a Földön szeretne kinyilatkoztatni. Ez az Ige nem azonos a dualista pont, ellenpont, érv, ellenérv harccal.” A Szó, amely igazából elválasztja a valósat a valótlantól nem a kiejtett szavakkal van kapcsolatban, hanem a szavak által hordozott rezgéssel, a beszélővel, aki őket kiejtette, azzal  a rezgéssel, amely azon a személyen áramlik keresztül, aki nyitott ajtóként szolgál annak érdekében, hogy azok az emberek, akik hajlandóak a rezgést észlelni, azok eljuthassanak a szavakon túlra, és kapcsolatba léphessenek a Szóval, az élő Igével, amely az Élő Szellem, amely áramlik, folytonosan túllépve önmagán, állandóan gyorsulva, hogy egyre hatalmasabb és hatalmasabb kifejezése lehessen az Isteni tulajdonságoknak, képességeknek, minőségnek.

Valójában az a kérdés, hogy nyitott ajtóvá akartok-e válni az Ige számára?  Gondolkozzatok el azon, hogy a jelenlegi életük során és a korábbi életeik tucatjaiban milyen sokan éltek úgy évtizedekig, hogy azzal játszottak, hogy övék legyen az utolsó szó, ezzel igazolva önmagukat, miközben azt bizonyították, hogy a másik embertársuknak viszont nincs igaza, bebizonyítva, hogy önmaguk milyen okosan bánnak a szavakkal, viccekkel, szarkasztikus, ironikus állításokkal, amelyekkel másokat feltehetően kiütnek a nyeregből.  Hová kerül az az illető, akire a szeretet rezgése alatti rezgéssel hatottatok, amely energia a tisztaság rezgésének a szintje alatt van, annál kevesebb?  Nos, ahova őt teszitek, oda teszitek magatokat is akkor, amikor abba a rezgéstartományba léptek, amely a másikat lehúzni szándékozik, vagy le is húzza, ahelyett, hogy arra törekednétek, hogy az Egészet felemeljétek azzal, hogy az Ige eszközévé váltok, amely a saját tisztasága által csak felemelni tudja az életet.

Figyeljétek meg Jézus életét, amikor az írástudókkal és a farizeusokkal került kapcsolatba.  Bele kezdhettek a külső elemző elmétekkel azoknak a szavaknak az elemzésébe, amelyeket a Biblia közvetít.  Analizálhatjátok, értékelhetitek, még akár bírálhatjátok is Jézus szavait.  Ezt kellett-e mondania?  Ilyen módon kellett-e ezt mondania? Bölcs dolog volt-e így szólni?  Valójában neki vagy az írástudóknak és a farizeusoknak volt-e igaza?

Bizonyosan megtehetitek ezt is, mivel Jézus szavait csak olvassátok, és nem halljátok úgy, ahogyan azokat ő mondta, amikor valójában nyitott ajtóként szolgált, és a hangjából sokkal több szűrődött ki a szavaknál, amelyeket rögzíteni lehetett.  Ő volt a kiáramló Ige, az Ige, amely a rezgésével az embereknek alternatívát nyújtott az írástudók és a farizeusok rezgésével szemben.  Azok az emberek, akik még nem találkoztak soha a dualista polaritásnál magasabb rezgésekkel azok hirtelen, ha hajlandóak voltak rá, felgyorsulhattak Jézus által, felgyorsulva nem a szavai következtében, hanem az Ige, a Szó által.  Ekkor észleltek Jézusban valamit, ami több volt, és amely az írástudókban és a farizeusokban nem volt meg, valamit, amely bennük sem volt meg a maguk dualista tudatszintjén. Nem volt meg bennük az a valami, az ahhoz való ragaszkodásuk miatt sem, hogy az övék legyen az utolsó szó, hogy azzal bizonyítsák azt, hogy Jézusnak nincs igaza, helyette a saját hagyományaik a helyesek.  Jézus pedig ezt mondta nekik: „felcseréltétek Isten Igéjét a hagyományaitokkal”

TÉMA: A bukás központi dinamikájának megértése.  Hogyan okozta egy kisszámú bukott lény sokak bukását az atyánkfiait vádoló energiának a hatására?  Jelenleg abban ciklusban vagyunk, ahol hatalmas lehetőségünk van arra, hogy megszabadítsuk önmagunkat és az egész bolygót ettől az energiától, jelentős lépést téve ezzel az Aranykor felé.      

A vádoló tudatszintje 

Nos, honnan származik ez az energia?  Honnan ered az a tudat, amely azt akarja, hogy ő képviselje a jót, és azt akarja bebizonyítani, hogy mindenki más rossz, honnan ered az az energia, amely másokat vádol, okol mindenért?   A ti világotokban a bírósági tárgyaló termekben megtapasztalhatjátok azt, hogy bizonyos nemzeteknek az lett a kedvenc időtöltése, a szórakozásának, a függőségének az egyik formája, hogy pereljenek, vádoljanak valakiket valamiért, amit rosszul tettek, és amiért anyagi kártérítéssel tartoznak.

Olvashatjátok a bírósági aktákat, láthatjátok, hogy egyesek bizonyos szavak használatáért hogyan vádolnak másokat.  De, ha hajlandóak vagytok a belső látásotokra támaszkodni, és a szavakon túl a szívetekkel olvasni, akkor láthatjátok, hogy a szavak mögött egy bizonyos energia, a vádaskodás energiája rejlik.

Nos, miért kértem a közvetítőmet arra, hogy a Jelenések Könyvéből olvasson az atyánkfiait vádolókról, akik éjt nappallá téve vádolják őket az Atya előtt?  Kik a felebarátjukat vádolók?  Nos, azok, akik Maitreya könyvét tanulmányozták, azok ismerik a szférák koncepcióját.  Így ők meg tudják ragadni az idézet mögött rejlő mélyebb igazságot, amely, a 2000 évvel ezelőtti tudatszintet figyelembe véve, még nem volt a létező legmagasabb formában kinyilvánítható, mivel azt az adott kor tudatszintjéhez kellett adaptálni, és a kor szókincsét felhasználva kifejezésre juttatni. 

Abban az időben az emberek egyszerűen még nem tudták volna megérteni a különböző szférák koncepcióját.  Számukra minden, ami a Földön túl volt, az vagy a menny, vagy a pokol lehetett.  Ezért nem értették meg azt, hogy a Jelenések könyve idézetében a mennyország szó nem végső értelemben, szellemi valóságként, jelentette a mennyet.  Ugyanis a szellemi valóságban hogyan létezhetne ördög, hiszen a szellemi világ tiszta, és ezért nincs arra lehetőség, hogy bárki, alacsonyabb tudatszinttel létezhessen abban a tiszta valóságban.  Így megérthetitek a mennyország szóban elrejtett magasabb szféra jelenlétét, amely a földi szféránál magasabb, de amely még szintén nem emelkedett fel teljes mértékben, azonban már a felemelkedés útjára lépett.

Abban a szférában éppen ezért bizonyos életáramlatok számára nyilvánvalóvá vált, hogy azok, akik nem voltak hajlandóak a lényüket a felemelkedési spirálon a tisztaságig gyorsítani, azok az életáramlatok lemaradnak, amint a szféra teljessége felemelkedik.  Így azok az életáramlatok, a szférán belülről nézve, elvesznek.  Már nem lesznek az eredeti mandalájuk részei, amelynek a sorsa a közös felemelkedés volt.  Lemaradnak, mivel a szféra többi része a benne lévő életáramlatokkal a felemelkedési spirál tisztaságáig gyorsul. 

Ezért azok az életáramlatok, akik vezető pozíciókat töltöttek be, hirtelen teljes tudatállapot változáson mentek keresztül.  Kilendültek a szférájukból, amely ugyan egy szellemi lény számára nem lehetséges, de valójában megtörténhet bármilyen még fel nem emelkedett lénnyel.  Az ellenkező polaritásban találva magukat hirtelen eldöntötték, ne felejtsük el, hogy ők döntöttek úgy, hogy Isten terve hibás, a szabad akarat a hiba, annak a lehetősége pedig, hogy egy életáramlat elveszhet azt bizonyítja, hogy a Teremtő rossz tervet készített a szféra felemelkedését illetően.  Meggyőződésük szerint a szabad akarat túl nagy kockázatot jelentett, a felelősség pedig egyszerűen nem volt jól felmérve, ha bizonyos életáramlatok el tudtak veszni.

E mögött az érvelés mögött, ahogy Maitreya megmagyarázza, ott volt a vonakodás ezekben az életáramlatokban attól, hogy önmagukat lealacsonyítsák, hogy maguk mögött hagyják a hatalommal társuló magas vezető pozícióikat, és mindenki szolgálójává váljanak, amely számukra degradálónak tűnt, rang és pozíció visszaesést jelentett.  Tehát nem voltak arra hajlandóak, hogy lemondjanak az életükről az egész érdekében.  Indokként pedig ahhoz a tényhez kapcsolódtak, hogy néhány életáramlat lemarad.  Ezt használták fel érvként ahhoz, hogy Isten terve hibás, és hogy az ő feladatuk lenne ennek bizonyítása.

Miért gondolhatták ezt így?  Azért, mert elveszítették az Igét, a Szót, helyette a szavak tudatszintje vette őket körbe, burkolta őket körül, a megosztott szó, ahol a szavakat már nem a végtelen rezgés továbbítására, kommunikációra használják.  A dualitás szintjére kerültek. 

Kommunikáció gondolatok útján

Kellő körültekintéssel említsük meg, hogy annak ellenére, hogy az említett szférában, az életáramlatok többsége még nem emelkedett fel, az jóval magasabb rezgésszinten volt, mint amilyen szintet a Föld jelenleg képvisel.  Éppen ezért, amikor azt mondom, hogy „szavak”, akkor nem a kimondott szavakra gondolok, amelyek leírhatóak.  A „szavak” egy tudatszintet szimbolizálnak. 

Mivel, mint látható, ha egy szféra közel kerül a felemelkedési ponthoz, akkor annak a lakói már olyan mértékben megemelték a tudatszintjüket, hogy kizárólag gondolati úton kommunikálnak.  A gondolatokkal való kommunikáció előnye az, hogy közvetlenül a koncepciók és az elképzelések szintjén lehet eszmét cserélni. 

Bizonyára ismeritek a régi mondást: egy kép ezer szóval felér.  Ennek az az oka, hogy a kép többet tud átadni, mint annak szavakkal történő leírása.  Egy bizonyos látvány teljességét képes átadni, amelyet le lehet ugyan írni hosszan szavakkal is, de a szavak önmagukban soha nem tudják ugyanazt az élményt közvetíteni, amelyet egy kép, ha csak egy pillantást is vettek rá.  Természetesen a költők által használt szavak mélyebb értelmet közvetítenek, mélyebb élményt nyújtanak azok számára, akiknek a szívük és az elméjük is nyitott.  A szavak azonban mechanikusan erre nem képesek, csak az az olvasó, aki hajlandó a szavak mögé látni, és a szívét megnyitni egy élménynek, amely több a szavaknál.  Láthatjátok tehát, hogy egy képre vetett pillantás megnyit benneteket egy élményre, és közvetíti is azt, tehát többet ér, mint ezer szó.  A szavak azonban, ugyan a képet leírják, de nem azonosak a képpel.  Egy régi mondás szerint: Szavakkal nem lehet egy alma ízének élményét átadni.

Tehát a magasabb szférákban a kommunikáció magasabb szinten folyik, ahol az emberek az elméjük egy adott területét annyira kifejlesztették, hogy képesek képeket, koncepciókat, ötleteket vetíteni egyenesen mások elméjére, és ezáltal a koncepciók szintjén kommunikálhatnak.  Természetesen a szféra emelkedésével az emberek is egyre jobban képessé válnak a koncepciókkal való kommunikációra.  Amint a kollektív tudatszint felemelkedik, azzal a kommunikáció egyre tisztább, egyre emelkedettebb lesz, és egyre inkább arra irányul, hogy az életáramlatokat felemelje, hogy felemelje az egész szférát az egyre kidolgozottabb és tisztább koncepciók és elképzelések segítségével. 

Annak igazolása, hogy a szabad akarat nem Isten tévedése

Mi történt akkor, amikor az első lények a szférában úgy döntöttek, hogy Isten terve ellen fellázadnak, eldöntve, hogy nem adják az életüket a barátaikért, nem mondanak le a pozícióikról annak érdekében, hogy még magasabb pozícióba kerülve a Mindent szolgálhassák, mert az életüket annyira szerették-e, hogy hajlandóak voltak érte meghalni, vagyis szellemi értelemben a dualizmus szintjére kerülni?  Az történt, hogy úgy határoztak, hogy a szabad akaratot hibaként beállítva igazolják azt, hogy Isten tévedett.  Hogyan tudták ezt megtenni?  Nos, tudtak arról, hogy ők maguk a következő szférába hullanak alá, amely már meg volt teremtve, és arra jöttek rá, hogy minél több életáramlatot tudnak magukkal vinni, annál jelentősebb mértékben igazolhatják azt, hogy a szabad akarat nem működik, mivel a szabad akarat túl nagy kockázattal jár, és az emberek hamarabb buknak el, mint hogy felemelkedjenek. 

Így üldögélt közülük egy csoport azon tanácskozva, hogy hogyan tudnák most, amikor a felemelkedési spirál már kialakult, rávenni a lehető legtöbb életáramlatot arra, hogy velük bukjanak alá a dualitás tudatszintjére.  Végül egy nagyon egyszerű tervvel álltak elő.  „Olyasmit teszünk velük, amely ebben a szférában még nem történt meg.  Mindenféle dologért fogjuk őket vádolni.  Hibáztatni fogjuk őket azért, mert nem váltak tisztává.  Vádolni fogjuk őket azzal, hogy kevés az akaraterejük, hogy azt nem jól használják, vádoljuk őket azért mert hibás a bölcsességük, azért mert nem eléggé szeretetteljesek, mert nem igazak, hanem hazugok, azért, mert nem békepártiak, és vádolni fogjuk őket azért, hogy mások szabad akaratát figyelmen kívül hagyják.  Bármilyen Isteni minőséget sajátítottak is el mesterfokon odáig, hogy már majdnem készen állnak azon az Isteni minőségen való felemelkedésre, mi majd megvádoljuk őket azzal, hogy ezeket a minőségeket eltorzítják, hogy nem tisztán alkalmazzák, hogy rosszul alkalmazzák, és majd meglátjuk, hogy minderre az új vádaskodó energiára, amellyel még nem találkoztak, hogyan válaszolnak.”

Látjátok már, hogy így vált az Ördög, és a Sátán nem csak egyedüli lényekké, akik önmagukban lefelé tartó spirált formáltak, amelyről nemrég beszéltünk nektek, vagyis a tökéletes ellentétét a felfelé tartó spirálnak, a felemelkedés spiráljának, amelyet az adott szféra életáramlatainak a többsége formált, velük tartott a lények egy csoportja is.  Így a felemelkedési spirál teljességén belül olyan intenzív negatív energiamezőt hoztak létre, olyan tisztátlan energiát, amely úgy szólván fekete lyukat képezett a felemelkedési spirál fehér lyukán belül. 

Ettől kezdve ezt az energiát használták, ezt gyarapították a saját fényük eltorzításával.  Nem mondta-e Jézus: „Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!”  Ezeknek a lényeknek jelentős fényük és impulzusuk volt, és a hosszú szolgálatuk során, amíg a fény szolgálták, voltak elért eredményeik is.  De most, amikor az ellenkező oldalra fordultak és a fénnyel szembe kerültek, a fényük, az impulzusuk, az elért eredményeik azonnal sötétséggé váltak, a sötétség impulzusává.  Az eredményeiket, és azt az impulzust, azt a sötét impulzust pedig arra használták, hogy nagyon intenzív vádaskodó energiát irányítsanak más életáramlatokra. 

Képzeljétek el a megrázkódtatásnak azt a hullámát, amelyet hirtelen azok éreztek, akik szent ártatlanságban önzetlenül dolgoztak a szférájuk felemelkedéséért, a felebarátjaik felemelkedéséért, és most hirtelen azzal vádolták őket, hogy pontosan az ellentétét tették annak, amit tenniük kellett volna, és ők maguk is az ellentétei annak, amit gondoltak magukról.  Képzeljétek csak el, hogy hogyan élték meg mindezt ezek az ártatlan életáramlatok, akik efféle energiákkal soha korábban nem találkoztak.  Soha korábban nem találkoztak olyan életáramlatokkal, akik képesek voltak nekik azért hazudni, hogy megvádolhassák őket a tetteikért. 

Hogyan válaszoltak a megvádoltak?       

Értitek-e már, hogy miféle kísértés volt ez?  Látjátok-e, hogy mennyire árnyalt kísértés volt?  Látjátok-e, hogy milyen hatalmas erőt képviselő erős negatív energia volt?  Meg tudjátok-e érteni, hogy voltak olyan életáramlatok, akiket ez az energia, amelyet rájuk zúdítottak szó szerint elsöpört, akik azon töprengtek, hogy: „Mit tettem rosszul?  Rosszul tettem valamit? Nekik van-e igazuk valójában?  Lehet-e nekik igazuk?  Hogyan vádolhatnak meg engem?  Én idáig önzetlenül azon dolgoztam, hogy az Egész felemelkedhessen, és azzal vádolnak, hogy pont az ellenkezőjét tettem?!  Hogy tehetik ezt velem?  Hogy engedik nekik, hogy ezt tegyék velem?  Isten hogyan engedheti meg, hogy ezt tegyék?”

Látjátok már ezeknek a lényeknek a számtalan válaszreakcióját, az ártatlanokét, akiket hirtelen ilyen energiával forráztak le, miképpen reagáltak erre a sokkra, a lényüket érintő teljes megrázkódtatásra?  Értitek-e már, hogy a lázadó lények stratégiája milyen hatékonynak bizonyult, amely az ártatlan lények sokaságát különböző tudatszintekre sodorta, amelyek a felemelkedési spirállal ellentétesek voltak?

A teljes képet nézve voltak olyan lények, akik belemerültek a vádaskodás energiájába, és a vádlóikat kezdték vádolni azzal, hogy mindent, amivel másokat vádolnak ők tettek meg.  Mások a vádaskodás energiájával ellentétes irányába mentek.  Látjátok-e, hogy a vádaskodó energia kiáradó energia, az Atya kiáradó energiájának az eltorzított változata?  Ennek megfelelően az ellentétes polaritás az Anya összehúzó energiájának eltorzított változata, vagyis az önvédelem, amellyel eljuthattak odáig, hogy a vádaskodó érveit, vagy magát a vádaskodót akarták megsemmisíteni. 

A két teljesen negatív spirálon túl azok a lények, akik a hét sugár egyikén már mester fokot értek el, azt a sugarat képesek voltak eltorzítani is.  A sugarak eltorzításáról Wesak alkalmával esett szó.  Minden sugár, amelybe belekapcsolódhattatok torzítható férfi és női jelleggel.   A sokkot úgy kezeltétek, hogy a saját sugaratoknak megfelelően próbáltátok magatokat megvédeni vagy kizárólag erővel, vagy a bölcsességet felhasználva vitatkoztatok a vádlókkal és a vádjaikkal, esetenként egy másik sugár eltorzításával, ha a helyzet úgy kívánta. 

Látjátok-e már azt a központi felismerést, amelyet át akarok nektek adni?  Látjátok-e már, hogy a valóság az, hogy a lázadók olyan helyzetet teremtettek, olyan kihívóak voltak, vagy úgy tesztelték a rendszert, ha úgy tetszik, amelynek során csak egyetlen módon lehetett kívül maradni a negatív spirálon, mégpedig úgy, ha valaki egyáltalán nem kapcsolódott a vádaskodásokhoz, és a mögötte lévő energiához sem.  Abban a pillanatban, ha hozzákapcsolódtatok, vagy úgy, hogy védeni akartátok magatokat, vagy a vádaskodóval kezdtetek vitatkozni, vagy azzal, hogy a rátok irányított energiát visszairányítottátok, abban a pillanatban, amikor reagáltatok, máris a negatív spirál fogságába kerültetek.  Minél aktívabban reagáltatok, annál inkább torzítottátok el a saját fényeteket egészen addig, amíg a saját eltorzított fényetek negatív spirált formált.   Ez az erő pedig a tudatos éneteket és akaratotokat felülmúlva addig a pontig juttatott, hogy a spirál beszippantott benneteket.  Ezzel minden fényetek sötétséggé vált, mivel azt úgy használtátok önmagatok védelmére, hogy a vádaskodók negatív energiáját irányítottátok vissza rájuk. 

Értitek már, hogyan irányíthattok vissza olyan energiát, amely a dualitás szintjén rezeg?  Csakis olyan energiaformával, amely ugyanazon a szinten rezeg.  Ez pedig azt jelenti, hogy nektek kellett a fényeteket eltorzítani ahhoz, hogy alacsonyabb szinten rezegjen a szeretet rezgésénél, a tisztaság szintjénél.

Így történt meg, hogy az atyánkfiait vádoló sikert ért el, és a csillagok egyharmada lehullt a Mennyből a Földre, ahogy a Jelenések írják.  Ez persze nem számszerű érték, mivel nem jelenti azt, hogy az életáramlatok egyharmada a felemelkedés spiráljáról a lefelé tartó spirálra került, de jelzi, hogy azok, akik már a felemelkedés spirálján voltak, azokat jelentős számban elérte a vádakra, a vád energiájára való reagálás kísértése, amely őket a lefelé tartó spirálra húzta, amelyet a lázadó lények azért teremtettek, hogy együtt bukjanak.  Néhányan a vezetőik iránt érzett hűségük miatt buktak, hiszen úgy gondolták, hogy a vezetőiknek igazuk van, és helyesen cselekszenek. Azonban sokkal többen buktak amiatt, hogy reagáltak az atyánkfiait vádolókra. 

A bukás több szférán át folytatódott egészen a jelenlegi szféráig, és látható, hogy még a Földön, ezen a kis bolygón is jelen van az atyánkfiait vádoló energia.

Az Armageddon, a végső harc   

Ismétlem, 2000 évvel ezelőtt az emberek sokkal behatároltabb világlátással rendelkeztek, mint amivel jelenleg ti rendelkeztek.  Azt gondolták, hogy a Föld teljességgel az anyagi világegyetemet képviseli, és az égen túl, amely kupolaként borul a lapos Földre, van a Mennyország.  Nem tudták az anyagi világegyetem hatalmasságát felfogni, és ezért természetesen azt gondolták, hogy a Föld az egész világegyetem központja.  Ha azonban néhány lényt kiparancsoltak onnan, amelyet ők Mennynek gondoltak, és azok a Földre kerültek, az azt jelenti, hogy az Armageddon, a végső küzdelem helyszíne a Föld, és itt fog eldőlni a világegyetem sorsa. 

Ezt a nézetet sok fundamentalista keresztény is átvette, akik a Bibliát szó szerint értelmezték úgy képzelve, hogy a Föld az Armageddon központja, és az egész világegyetem sorsát az meghatározza meg, hogy mi történik ezen a kis bolygón.  Ez természetesen teljességgel valótlan.   Ezt a nézetet csak a bukott tudatszinttel rendelkezők tudják fenntartani, akik ez alapján azt gondolhatják magukról, hogy olyan fontossággal bírnak, hogy ők döntik el a világegyetem sorsát, megkérdőjelezve ezzel talán még Istent is, és azt feltételezve, hogy esetleg még Isten tervét is ki tudnák javítani azzal, ha az emberekre ráerőltetnék azt, hogy emelkedjenek fel.

A valóság azonban az, hogy a Föld egy nagyon kis bolygó a hatalmas világegyetemben.  Amint pedig az ismert, a Föld gravitációs ereje ugyan hatással van az egész világegyetemre, de természetesen nincs akkora hatással, hogy az univerzumot felfelé vagy lefelé tudná húzni.  Látnotok kell, hogy a földi életáramlatok által gerjesztett szellemi erő nem képes az egész világegyetemet fel- vagy lehúzni.  A Föld ehelyett kísérleti helyszín lehet, a bizonyítás helyszíne az Emelkedettek Serege számára, hogy kiderüljön, hogy lehetséges-e az Emelkedettek Seregének segítségével az életáramlatok felső 10%-ából elegendő számú életáramlatot felhatalmazva a lefelé tartó spirálról a felfelé tartó spirálra kerülni, amelyet az a számos bukott lény teremtett meg, akik korszakok óta lehetőséget kaptak arra, hogy itt testesüljenek meg.

Néhány bukott lény valóban a Földre lett küldve, akik ezért nagy haragra gerjedtek, és akik nem csak azt érzik, hogy kevés az idejük, hanem érzik annak az erős kényszerét is, hogy ugyanazt a menetet folytassák, amelyet a ti szférátok felett néhány szférával már elindítottak, vagyis az életáramlatokat lefelé tartó spirálra juttassák úgy, hogy azzal vádolják őket, amit ezek a bukott tudatok csak ki tudnak találni.  Annak pedig nincs határa, hogy mit tudnak tenni az ártatlanokkal.  Mivel a bukottak tudatszintje olyan, mint ahogy Jézus az ördögöt jellemezte, nem tartalmaz igazságot, sem korlátokat, hiszen számukra a cél szentesíti az eszközt.  Látható, hogy az az ember, akinek a tudatszintje megragadt a bukott tudatszinten, annak számára nem számít többé az, hogy mi jó, és mi rossz vagy, hogy mi valós, és mi valótlan.  Számukra még az sem fontos, hogy mi logikus, következetes.  Az ilyen lény számára nem okoz lelkiismeret-furdalást az, ha amit ma mond, ellentmond annak, amit tegnap mondott, mert a célja nem az, hogy következetes, igaz és logikus maradjon.  A céljuk az, hogy másokat vádoljanak úgy, hogy mások lényében kétséget ébresztenek elnyomva őket a vádaskodás energiájával, amely mostanra több szférán át összeadódva lefelé tartó spirált, nagyon nagy intenzitású fekete lyukat formált.  Bár csak bizonyos számú kisebb fekete lyuk hozható a Földdel kapcsolatba, ezek azonban olyan intenzitásúak, hogy az emberiség számára rendkívül nehéz reagálás nélkül ellenállni a vádaskodás energiája támadásának, hasonlatosan a felsőbb szférák lényeihez, akik megpróbálták visszautasítani a vádakat és a vádaskodó energiát, vagy próbálták magukat megvédeni azzal, hogy a vádat, vagy a vádaskodót  akarták elpusztítani. 

 A Föld központi dinamikája

Látjátok-e a dinamikát?  Az alapvető központi erőviszonyok fogják meghatározni azt, hogy a Föld kijut-e a negatív energiaspirálból, és az emelkedő spirálra kerül-e, amely a vádaskodás energiája fölé emeli, ahonnan a Föld lakói a tudatszintjüket addig a pontig emelhetik, amikor az atyánkfiait vádolók elűzettethetnek a Földről.  Akkor ők egy még alacsonyabb helyre kerülnek majd, ahol folytathatják a vádaskodást maguk körül, vagy ahhoz folyamodhatnak, hogy egymást kezdik vádolni, mivel egyszerűen a vádaskodást nem képesek abbahagyni.  Hiszen őket olyan mértékben hatja át ez a lefelé húzó spirál, hogy ha nem találnak ártatlanokat a vádaskodásukhoz, akkor egymást vádolják majd, amely igazából a beépített biztonsági mechanizmus, amely lehetetlenné teszi számukra azt, hogy olyan összefüggő uralkodó elitet alkossanak, amely az egész Föld bolygóra teljes mértékben kiterjed. 

Látható, hogy a Karmikus Testületet nem unintelligens lények alkotják, akik hagynák, hogy bizonyos bukott életáramlatok a Föld bolygón megtestesülhessenek.  A szabály egyszerű.  A bukott életáramlatok impulzusa nem léphet túl bizonyos határt, amely a Föld méretéhez, az itt megtestesülő életáramlatok számához és tudatszintjéhez kapcsolódik.  Más szavakkal, egy bukott életáramlat önmagában nem húzhatja le a Földet.  Ezt csak egymással szövetkezve tehetnék meg, amely azonban az adott életáramlatok vádaskodó energiáját figyelembe véve virtuálisan azért lehetetlen, mert képtelenek teljes mértékben együttműködni egészen odáig, hogy átvehessék a Földön a hatalmat, és uralhatnák a társadalmat.  Az egymással háborúzó klikkek mindig megosztják őket.  A már kialakult uralkodó elithez, és egy vagy több formálódó új uralkodó elit kapcsolódik, akik pedig nem csak az ártatlanokkal vádaskodnak, hanem az eliten belül is, megosztva ezzel az erejüket és a hatalmukat. 

Arra hívom fel a figyelmeteket, hogy útkereszteződésnél állunk.  Beléptünk a 2012-ig terjedő visszaszámlálás időszakába, ahogy ezt Gautama Buddha Szilveszterkor elmondta.  Közeledünk a ciklus első évének végéhez, amely az Atya éve.  A bolygótok életáramlatainak a felső 10 %-a most néz szembe azzal a beavatással, hogy készek-e magasabb szintre emelkedni, készek-e az Atya kiáramló erejének magasabb szintű megértésére és helyes alkalmazására?  Az emelkedő spirál már kialakult.  

Az a kérdés, hogy ráléptek-e az emelkedő spirálra, azt erősítitek-e, azon maradtok-e?  Esetleg megkísért-e az a gondolat, hogy elhagyjátok azt annak érdekében, hogy megvívjátok a harcotokat az atyánkfiait megvádolókkal, akik Isten előtt vádolnak benneteket éjjel nappal, benneteket okolva mindenért. 

Észlelitek-e ezt az energiát?  Észlelitek-e önmagatokban?  Őszintén tekintetetek-e magatokra és az életetekre, és felteszitek-e önmagatoknak a kérdést: Szokásom-e másokat vádolni?  Részese voltam-e ezeknek a negatív spiráloknak, amelyekről ez a Közvetítő beszélt? Kijelenthetem-e őszintén azt, hogy az életem során soha nem kerültem negatív spirálba?  Negatív spirálban vagyok-e jelenleg?  Arra fókuszálok-e, hogy másokat megváltoztassak észlelve a szálkát a szemükben, miközben nem vagyok arra hajlandó, hogy a saját szememben meglássam a gerendát?  Fel kell tennünk magunknak még azt a kérdést is, hogy hagytam-e magam, hogy az atyánkfiait vádoló energia eszközévé váljak?

Magatokba nézve el kell gondolkoznotok azon, hogy éreztetek-e arra a kísértést, hogy a vádaktól megvédjétek magatokat?  Fel kell tennetek magatoknak azt a kérdést, hogy fellelhető-e az életemben egy olyan séma, mely szerint úgy érzem, hogy engem mindig jogtalanul vádolnak meg, és ezért jutok az önigazolás és önvédelem spiráljára, amelyet lehet, hogy nyíltan vállalok másokkal szemben, de lehet, hogy  csak a fejemben teszem meg ezzel mártír komplexust kialakítva magamnak, azt érezve, hogy jogtalanul ítéltek el, de arról álmodozva, hogy egy nap majd olyan szintre emelkedem, hogy megláthatja a világ, hogy jogtalanul ítéltek el.  Pedig én olyan adottságokkal, képességekkel rendelkezem, amelyet még nem fedeztek fel bennem, bár még nem is juttattam kifejezésre, mivel úgy éreztem, hogy nem juttathatom kifejezésre, nem mutathatom meg a fényemet a Földön jelen lévő ilyen olyan tisztátlan és igazságtalan körülmények miatt.  Esetleg azért nem, mert azt gondoltam, hogy emiatt megvádolnak majd, vagy ez esetleg másokat elijesztene tőlem, vagy túl sok lenne  mások számára. 

Értitek már, hogy még csak nem is kell, hogy megvádoljanak benneteket, hiszen azzal, hogy előző életeitekben magatokra vettétek ezt az energiát, már bennetek van az az impulzus, hogy vagy magatokat okoljátok, magatokat degradáljátok, vagy már előre érzitek az atyánkfiait vádoló energia erejét, ahogyan az vádaskodik majd veletek, ha kiálltok az igazatokért, vagy ha kitűntök a tömegből.  Látjátok-e, hogy milyen sok féle finom játszma létezik, amely mind ebből a tudatszintből a vádaskodásból és védekezésből, a vádaskodásból és viszont vádaskodásból, a jogtalanul megvádoltság érzéséből, az igazatokat keresésből, az arra való várakozásból, hogy végre mikor ismerik már el az igazatokat, a képességeiteket.  Mindig valami rajtatok kívül álló dologra vártok ahelyett, hogy bátran előrelépnétek, és nyitott ajtói lennétek a Szónak, az Igének. 

TÉMA: Astrea Elohim a segítségét ajánlja fel ahhoz, hogy túljussatok a lényetek mindenféle tisztátlanságán, különösképpen az atyánkfiait vádoló energián

A Tisztaság negyedik sugarán nincs ítélkezés  

Látjátok-e, hogy a korábbi és jelenlegi életeitek során, hányszor kísértett meg benneteket a vágy, hogy a szavak szintjén az érvelés és ellenérvelés spiráljára lépjetek?  Értitek-e, hogy én nem azért vagyok itt, hogy bűnösnek érezzétek magatokat, hogy leminősítsétek magatokat azért, amiért ezt tettétek.  Hiszen a Földön mindez általános dolog.  A mondás szerint nem birkózhattok egy sáros disznóval anélkül, hogy ti is sárosak ne lennétek.  Nos, hasonlatosan nem birkózhattok a Föld kollektív tudatának sáros disznójával anélkül, hogy be ne sározódnátok.

Tisztaság Elohim vagyok.  Azt jelenti, hogy tisztán látom és ismerem a valóságot a Földön, amely lehetetlen bármilyen Földön megtestesült más lény számára, függetlenül az elért eredményeitől, vagy az ártatlanságától, ugyanis aki a Földön testesül meg beszennyeződik, tisztátlanná válik.  Tudtok róla, hogy Jézus, amikor Dávid királyként testesült meg, egy katona felesége után epekedett, ez a cselekedete pedig nem volt tiszta.  Ne hibáztassátok tehát magatokat azért, mert negatív spirálra léptetek, vagy azért mert tisztátlanságokat vettetek magatokra, vagy tisztátlanok voltak a szándékaitok.

Ismerjétek fel a realitást, hogy a Földön nincs olyan tisztátlanság, amelyet ne lehetne megtisztítani a Tisztaság végtelen impulzusával, amely ÉN VAGYOK.  Nem azért vagyok itt, hogy benneteket elítéljelek, és magatokat sárba tiporjátok.  Azért vagyok itt, hogy felgyorsítsalak, hogy felébresszelek benneteket, hogy alternatívát nyújtsak, ha a lényetekben bármilyen tisztátlanság van, mivel én Astrea, rendelkezem azzal az impulzussal, a tisztaság végtelen impulzusával, amely átlendít benneteket, amellyel felgyorsulhattok, hogy továbblépjetek minden földi tisztátlanságon, ha hajlandóak vagytok őszintén magatokba nézni, és felmérni azt, hogy milyen tisztátlanságokat fogadtatok magatokba.

Ebben az adott időben azért vagyok itt, hogy felajánljak azoknak egy ajándékot, akik tisztátlanságokat vettek magukra, amelyet az atyánkfiait vádoló energiaspirál okozott, a vádaskodás energiája, a vádaskodó szavak.  Hajlandó vagyok az ajándék impulzusomat kiterjeszteni azok számára, akik fohászokat és rózsafüzéreket intéznek hozzám annak függvényében, hogy milyen mértékben vagytok hajlandóak őszintén és reálisan önmagatokba nézni, és felmérni, hogy milyen mértékben vettétek magatokra ezt a vádaskodó energiát, milyen mértékben akartok a szavak szintjén vitatkozni, mennyire akarjátok, hogy tiétek legyen az utolsó szó a Földön, ahelyett, hogy eggyé válnátok a Mennyország Igéjével. 

Nos, az ajándékomat kiterjesztem az Atya évének hátralévő részén túl a Fiú évének teljes időszakára is, és hajlandó vagyok bizonyos mértékben megsokszorozni azon erőfeszítéseiteket, hogy különbséget tudjatok tenni a „Szó”, az „Ige”, a „Krisztusi tudatszint”, és a „szavak” között, amely az anti-krisztusi tudatszintből, a dualitás megosztott tudatszintjéből fakad.  Ez az én ajánlatom, ez az ajándékom.  Elfogadhatjátok olyan módon, ahogyan akarjátok.  Olyan ajándék ez, amely figyelemben tartja a ti szabad akaratotokat.  Ha továbbra is az a vágyatok, hogy végtelen hosszú ideig részesei legyetek a másokkal való vitatkozás következetlen ciklusainak, a szőrszálhasogatásnak bizonyos megnyilatkozásokkal kapcsolatban, vagy a hagyományos „ezt mondta, azt mondta” köröknek, akkor meghajlok a szabad akaratotok előtt.  Jogotok van ugyanis arra, hogy ezen a tudatszinten maradjatok mindaddig, amíg elegetek nem lesz ebből a tapasztalatból.

A következő év bármelyik pontján, ha úgy határoztok, hogy elegetek van ebből, mivel látjátok, hogy ezzel sehová sem juttok, ne gondoljátok, hogy elítéllek majd benneteket, azért mert ilyen sokára jutottatok el eddig a pontig.  Egyszerűen csak fohászkodjatok hozzám, vagy a rózsafűzért, amely most készül, intézzétek hozzám, és nyissátok meg a szíveteket a Szónak, az Igének, amely ÉN VAGYOK, és én segíteni fogok. 

Ha úgy döntötök, hogy a vádaskodás játszmáját akarjátok folytatni, és meg akarjátok akár ezt az üzenetet, ezt a közvetítőt is kérdőjelezni, folytatni a szőrszálhasogatást azon, hogy mi hangzott el, és hogy hangzott el, akkor én ismét tiszteletben tartom a szabad akaratotokat, és ismét azt mondom, hogy bármit is mondotok ellenem, a közvetítőm ellen, a közlendőmmel kapcsolatban soha nem ítéllek el benneteket.  Fenntartom a tiszta víziómat, fenntartom a szeretetet, és ha bármikor úgy határoztok, hogy a vádaskodás játszmájából elegetek van, akkor bármikor a negyedik sugár Anyjának, a negyedik sugár Elohimjának nyitott szívével, fogadlak majd benneteket. 

Láthatjátok, hogy nem neheztelek rátok.  Én nem ítélek el senkit, nincs is rá szükségem, mivel felemelkedett lény vagyok, és nincs szükségem arra, hogy a Földön bárkit is vádoljak.  Miért?  Mivel engem senki, és semmilyen energia, semmilyen elgondolás, vagy szavak által megformált vita nem fenyeget a Földön.  Ezért nincs arra szükségem, hogy vádaskodjak, vagy magamat védjem.  Arra sincs szükségem, hogy bizonyos egyénekre újjal mutogassak, mivel felemelkedett lény vagyok, aki a lényét már olyan szintre gyorsította fel, hogy a bukott lények vádaskodó energiája fölé került. 

Vegyétek észre a különbséget, ha ugyanis hajlandóak vagytok, akkor észlelni tudjátok a különbséget!  Ha hajlandóak vagytok, akkor éljetek az ajánlatommal, és gyorsítsátok magatokat a tisztaságig, gyorsuljatok a tisztaságig!
Figyeljétek meg a reakcióitokat ezekre a szavakra, mivel az az energia, amely ezekre érkezik, az nem a vádaskodás energiája, hanem a tisztaság energiája, amely felkavarja a lényetekben jelenlévő sötétséget.  Ennek következtében még úgy is észlelhetitek a szennyezett érzékelésetekből adódóan, hogy az energiám számotokra veszélyes.  De tudjátok azt, hogy amennyiben őszintén tekintetek a reakciótokra, akkor képesek lesztek meglátni azt, amely megakadályoz benneteket abban, hogy a lefelé tartó spirálról lekerülve a tisztaság felfelé tartó spirálra lépjetek.  Ha hajlandóak vagytok erre.  Ha pedig nem vagytok hajlandóak, akkor menjetek békében, én pedig ezt mondom:
Gyorsuljatok a tisztaságig, gyorsuljatok a tisztaságig, gyorsuljatok a tisztaságig, gyorsuljatok a tisztaságig, gyorsuljatok a tisztaságig, gyorsuljatok a tisztaságig, gyorsuljatok a tisztaságig, gyorsuljatok a tisztaságig, gyorsuljatok a tisztaságig, gyorsuljatok a tisztaságig, gyorsuljatok a tisztaságig, gyorsuljatok a tisztaságig!

Elohim!  Elohim!  Elohim!  (kántálja a Mester)

 

 

 

 

 

 

Ugrás a lap tetejére

Utolsó módosítás: 2022-05-11 13:44:23