• Jézus misztikus tanításai
• A Felemelkedett Mesterek fénye
• A Felemelkedett Mesterek válaszai
• A transzcendencia eszköztára

• Áramoljatok együtt a kilélegzéssel és a belélegzéssel 2005.03.28.
• Növekedjen a nők szerepe a katolikus egyházban
• Kérjétek, hogy megkaphassátok a palástomat 2005.07.05.

Mária Anya üzenete

Növekedjen a nők szerepe a katolikus egyházban 2005.04.02.

TÉMA: Sok katolikus el van zárva az igazságtól - a doktrínákon túli igazság – a korszakok tragédiája – az egyháznak meg kell változnia, vagy vége – a pápaság realista értékelése – az egyház legfontosabb problémái – megmarad-e az egyház – női papok – használjátok fel a rózsafüzéremet az egyház megreformálására – a kiegyensúlyozatlan férfierő háborút eredményez – Isten Anyja erejének felismerése

A Felemelkedett Mária Anya üzenete 2005.04.02.

Mária vagyok, az Anyátok, a pápa halálának estéjén szólok hozzátok.  11 órakor érkeztem, hogy jelezzem, hogy ez a katolikus egyház 11. órája.  Ez az az óra, amikor ennek az egyháznak el kell döntenie, hogy felfelé, vagy lefelé tart, mivel a továbbiakban már nem viszonyulhat langyosan Krisztus valóságához.

Tudatában vagyok annak, hogy nagyon sok katolikus a világon az elhunyt szeretett pápát gyászolja.  Az anyai szívem együtt érez velük, és támogatja őket ebben a sötét órában, a félelem, a bizonytalanság a gyász és a szomorúság órájában.  Ennek ellenére meg kell értenetek azt, hogy felemelkedett mesterként az általam megélt együttérzés nem azonos az emberi együttérzéssel, az emberi részvéttel.  Nem azért jöttem, hogy úgy nyújtsak támogatást, hogy közben ne segítsek az embereknek megváltozni. 

Azért vagyok itt, hogy Isteni támogatást nyújtsak, amely azt tűzi ki célul, hogy az embereket fölé emelje azon tudatszintnek, ahol bánatot éreznek.  Szeretném felgyorsítani, felébreszteni azokat, akiknek fülük van a hallásra, és akik hajlandóak meghallani Isten Anyjának a katolikus egyházhoz szóló igaz üzenetét, aki szólni kíván a katolikusokhoz ebben a sötét órában, ebben a kritikus időpontban, amely fordulópontot jelent a katolikus egyház számára.

A fordulópont után, hogy jobbá válnak-e a dolgok, vagy marad a sötétség, majd kiderül.  Az eredmény nem a megválasztandó pápán, nem egy emberen, de még csak nem is a római kardinálisok csoportján múlik majd, hanem azt majd a világban kritikus tömegben jelenlévő katolikusoknak a jelenlegi döntéslehetőségükre adott válasza határozza meg, 

Sok katolikus el van zárva az igazságtól 

Szeretnék kisebb fajta viszonyítási alapot nyújtani, hogy érzékelhető legyen az a nehézség, amellyel a többi felemelkedett mester és én szembenézünk, amikor az emberiség felvilágosítására törekszünk.  Szeretnélek benneteket egy kis képzeletbeli utazásra hívni.  Szeretném, ha elképzelnétek azt, hogy itt vagytok velem a mennyben, lenéztek a Földre, és érzékelitek a legtöbb katolikus tudatszintjét.

A legtöbb katolikus manapság a lénye bizonyos szintjén ráébredt arra, hogy az idők megváltoztak, és a társadalom is megváltozott.  Sok esetben az idő előrébb jár a szokások többségének a megváltozásánál, a tradícióknál, a vallásba vetett hitnél, amely vallást Krisztus igaz vallásaként tartanak számon.  Ezen katolikusok közül sokan úgy nőttek fel, hogy az Istenről, vagy a Krisztusról felmerülő kérdéseikre nem kaptak választ a hivatalos doktrínák alapján.  Így néhányan máshol keresték azt, míg mások egyszerűen feladták, hogy kérdéseik legyenek.  Sokan a külső egyház iránti lojalitásuk miatt, valamint annak megtartása érdekében lezárták a tudatukat minden olyan megfontolás elől, amelyekre a doktrínák nem tudtak magyarázatot adni.  Olyan ez, mintha fontosabb lenne ezen emberek számára a külső doktrínákhoz való hűség, mint a belső igazság megismerése.

De ha a szeretett Jézusunk példájára tekintenétek, akkor egy olyan személyt láthatnátok, aki az egész életét az igazságnak szentelte, és aki nem volt hajlandó kompromisszumokra az igazsággal kapcsolatban annak érdekében, hogy az az embereknek, vagy a saját külső tudatállapotának és az egójának tetsszen.  Ezt a példát kellene követnetek, és nem kellene hagynotok, hogy az egótok, vagy bárki, vagy bármilyen szervezet közétek és az igazság, a Krisztusi igazság felfedezése közé álljon, amely igazság megszabadít minden emberi korláttól és bilincstől.

A kérdés, amellyel napjaink katolikusainak szembe kell néznie ugyanaz, mint amivel korszakok során az emberiségnek is szembe kellett néznie: „Az igazságot akarjátok-e, vagy az illúziók, az összezavarodottság és sötétség világában akartok-e továbbra is élni?”  Ez az a kérdés, amelyet Jézus mindenkinek kimondva és kimondatlanul feltett, akivel 2000 évvel ezelőtt találkozott.  Nekik mindannyiuknak annak szükségszerűségével kellett szembenézniük, hogy elfogadják-e a Jézus által megtestesített igazságot, vagy visszautasítják azt.

Nyíljatok meg a doktrínákon túli igazságnak  

A kérdés jelenleg is ez: „Elfogadjátok-e a Krisztus igazságát, vagy visszautasítjátok azt?”  Azt kérem, hogy vegyétek figyelembe, hogy én, Mária, igen hosszú ideig sokféle módon működtem együtt a katolikusokkal.  Láttatok Mária jelenéseket, hallottátok az üzeneteimet, láthattatok könnyező szobrokat, és láthattatok a Nap által előidézett számos csodát.  Tűnődjetek most el azon, hogy miért jelentem meg az adott módon, és miért nyújtottam gyakran nagyon egyszerű üzeneteket, szinte túlzottan leegyszerűsítetteket? 

Ennek az az oka, hogy nagyon sok katolikus lezárta a tudatát a külső egyház hivatalos doktrínáin túl minden elől.  Így hogyan ébreszthetem őket arra az igazságra, amely szabaddá tesz?  A szomorú tény az, hogy nagyon kevés lehetőségem van a katolikusok felébresztésére, mivel közülük sokan félnek megismerni azt az igazságot, amely előfordulhat, hogy a külső doktrínákon túl található. Számukra az első és legfontosabb tényező, hogy ne ismerjék azt az igazságot, amely szabaddá teszi őket, valamint az, hogy minden, amivel találkoznak, feleljen meg a külső egyház külső doktrínáinak.

Ezért hogyan is jelenhetnék meg előttük oly módon, amely nem felel meg a külső egyház szabályainak, és hogyan mondhatnék olyasmit ezen megjelenéseim egyikén, amelyet az egyház helyben hagy, ha az, amit mondok nem felel meg a külső egyházi doktrínáknak?

Mindezek után hogyan jelenhetnék meg így, hogy nem felelek meg a külső egyház által felállított normáknak?  Hogyan mondhatnék bármit is ezen megjelenéseim során, amely jelenéseimet az egyház bár elfogadja, ám az, amit mondok, nem felel meg a doktrínáinak?  Látjátok, spirituális lényként a Krisztusi igazság és a Teremtő valósága ismeretével rendelkezem.  Nagyon vágyom arra, hogy átadhassam ezt az igazságot, valóságot minden olyan embernek, aki tisztel, legyen az katolikus, vagy nem az.  Hogyan adhatnám azonban át az igazságot, ha csak azt akarjátok hallani, ami megfelel a külső doktrínáknak, különösen akkor, ha az adott doktrína nincs teljesen összhangban az igazsággal?  

A korszakok tragédiája

Tűnődjetek el azon, hogy miért nevezte Jézus az írástudókat és a farizeusokat álszenteknek, és hogy miért pont ők próbálták meg elnémítani őt a fizikai testének a megölésével.  A válasz egyszerű.  Ezek az emberek nem akarták az igazságot.  Féltek tőle.  A Messiást akarták, mégpedig azt a Messiást, aki megfelel a vallásuk külső doktrínáinak.  Isten azonban azért küldte a Messiást, hogy megszabadítsa őket az illúzióiktól. Ha pedig a doktrínáik nincsenek összhangban Isten igazságával, akkor a Messiásnak mit kell tennie?  Az igazságot kell képviselnie, mert ha a doktrínákhoz alkalmazkodna, akkor tévedésben, illúzióban tartaná őket.

Mint látjátok, szeretteim, Jézus nem akarta veszélyeztetni az igazságot, ezért kérdőjelezte meg az írástudókat, a farizeusokat és az ügyvédeket, vagyis azokat, akik félretették a tudás kulcsát, annak a tudásnak a kulcsát, hogy Isten országa, bennetek van, és hogy az üdvözüléseteknek nem egy külső vallás a kulcsa, hanem az, ha befelé vizsgálódtok, és magasabb tudatszintre emelkedtek.  Mivel Jézus pontosan azt tette, amely miatt Isten őt útra bocsájtotta, így az emberi illúziók megkérdőjelezése miatt lett elítélve, vagy figyelmen kívül hagyva.  Végül pedig ezért lett halálra ítélve, és keresztre feszítve.

A korszakok tragédiáját pedig az jelenti, hogy aki az illúziók csapdájába ragad, az a 22-es csapdájába kerül, ahol a meggyőződések hazugságot képviselnek, ennek ellenére a félelem erői arra programozták ezeket az embereket, hogy ne merjék megkérdőjelezni a hitüket.  A félelem megakadályozza őket abban, hogy kérdőre vonják a hazugságokat.  De hogyan juthatnak el így el az igazsághoz, amely megszabadítaná őket a hazugságoktól?  A 22-es csapdájába kerülve még Isten képviselője, a megtestesülésbe küldött Isten Fia, de még a testté váló Ige sem ébresztheti fel őket, hacsak nincs fülük az igazság meghallására, amely igazság túllép azokon a külső doktrínákon, amelyek az illúziók világában tartják fogva őket.

Az egyháznak meg kell változnia, vagy vége

Mint látjátok, a Földbolygó fejlődésében fordulat következett be.  Az idő a spirituális ciklusokkal tovább haladt, és ha őszinték akartok lenni magatokkal, akkor tudni fogjátok a lényetek legbelsejében, hogy azzal, hogy az idő továbbhaladt, a ciklusok szintén megváltoztak, ezért a dolgok sem maradhatnak változatlanul, sőt a katolikus egyház sem. 

Tudnotok kell, hogy én, Mária, azt szeretném, ha az idők szavára ez az egyház is megváltozna, és olyan élő, vibráló egyházzá alakulna, amely korunk spirituális útkeresőinek a szükségleteit ki tudja elégíteni.  Az egyház azonban nem tud, és nem fog mindaddig megváltozni, ameddig egy kritikus számú katolikus úgy nem dönt, hogy nem marad tovább vakon lojális a külső egyházhoz és a külső doktrínákhoz, hanem ehelyett a lojalitásukat egy magasabb szintre emelve a Krisztusi igazságot keresik, és ahhoz, csakis ahhoz lesznek lojálisak.

Ez az a mozgalom, amely csak alulról indulhat el, mivel ha hajlandóak vagytok a történelmi múltra tekinteni, akkor láthatjátok, hogy a forradalmi újdonságok ritkán, vagy egyáltalán nem indultak el felülről.  Csak egy alulról érkező nyomásra történhet meg az, hogy a vezető pozícióban lévők ráébredjenek arra, hogy vagy megváltoznak, vagy elveszítik a pozícióikat.

Látni fogjátok, hogy még a katolikus egyház hierarchiája is a külső egyház iránt, valamint az egyházon belüli saját pozícióik fenntartására kötelezte el magát.  Valójában ugyanazt a pozíciót képviselik, mint a zsidó vallásban azok, akik Jézus által fenyegetve érezték magukat akkor, amikor azt az igazságot nyilvánította ki, amely magasabb a régi vallásuk külső doktrínájánál.  A kérdés tehát egyszerű.  Tudjátok az írásokból, hogy 2000 éve a zsidó vallás vezetői úgy döntöttek, hogy kivégeztetik az élő Krisztust, ahelyett, hogy Megváltóként, Messiásként fogadják el.  A jelenlegi kérdés pedig az, hogy a katolikus egyház vezetői hajlandóak lesznek-e elfogadni az élő Krisztust, vagy megpróbálják elpusztítani őt és az általa átadott mostani valós tanításokat?

Az élő Krisztus pedig nemcsak az ugyanezen a közvetítőn keresztül megnyilvánuló Jézus Krisztust jelenti, hanem valójában azt az élő Krisztust, akit a világon sokan hordoznak magukban, beleértve azokat is, akik a katolikus egyház kötelékében működnek, és akik megpróbálják megreformálni azt, mivel tudják, hogy az vagy megváltozik, vagy vége.

A pápaság realista értékelése

Most pedig II. János Pál pápa valóságos értékelésével folytatom.  Ne legyen kétségeitek afelől, hogy nagyon szerettem őt.  De ne legyenek kétségeitek afelől sem, hogy semmivel sem szeretem jobban őt, mint közületek bárkit.  Ne legyen kétségeitek azzal kapcsolatban sem, hogy II. János Pál pápa nagyon nagy szeretetet táplált az egyház és a saját krisztusi küldetése iránt, mivel megértette a misszióját.  Ez a pápa valóban sokkal spirituálisabb, sokkal misztikusabb volt, mint közülük sok többi az évszázadok során, és aki sokkal kevésbé törődött a politikával és a külső egyház erőharcaival, mint a keresztény vallás szellemével. 

Ezek megemlítése mellett reálisan el kell mondanom, hogy ez a pápa nehezen birkózott meg azzal, hogy a misztikus vágyakozását transzferálja a külső egyházra.  Nem volt képes, nem volt hajlandó arra, hogy megtegye azt a merész lépést, hogy a belső víziói alapján átváltoztassa az egyházat.  A pápa nagyon sok jó indokkal rendelkezett arra vonatkozóan, hogy az egyház miért nem lenne képes, vagy miért nem áll készen az átalakulásra.  El kell azonban mondanom, hogy ezek az indokok nem a Krisztusi tudatból eredtek, hanem a katolikusok kollektív tudatából, amely tudat az elmúlt 2000 év során jött létre, és nyert megerősítést.

Ez a tudatszint mélyen befolyásolta a pápát egész élete során oly mértékben, hogy nem volt képes azon túllátni.  Így, mint láthatjátok, ez a pápa sok szempontból azt a katolikus hagyományt próbálta továbbvinni, amelyet nagyon sok katolikus már idejétmúltnak tekintett akkor is, amikor a pápa a hivatalát elfoglalta.  El kell mondanom, hogy ennek a pápának a külső élete, különösen az a betegsége, amely az utóbbi hónapokban elérte, annak a tudatszintnek a megnyilvánulása volt, amely a katolikus egyház egészére jellemző.  Látható, hogy a pápát nagyon sok katolikus nagyon szerette azért, mert becsületes pápa, becsületes ember volt.  Ezzel a katolikus egyház jó oldalát, annak potenciálját képviselte.

Ezért nem akarták az emberek, hogy meghaljon, és ez az oka annak is, hogy miért nem volt hajlandó eltávozni, feladni a hivatalát, még akkor sem, amikor már mindenki számára nyilvánvalóvá vált az, hogy sem fizikailag, sem mentálisan nem képes azt ellátni.  Ennek ellenére a végsőkig ragaszkodott a pozíciójához, azt szimbolizálva, hogy nagyon sok katolikus a végsőkig ragaszkodik a régi mintákhoz, hagyományokhoz.  A pápa életére nézve látható, hogy nem volt hajlandó megváltozni, ragaszkodott a régi mintákhoz egészen addig, amíg az élet színpadát fel nem cserélte arra az illúzióra, amelyet az emberek halálnak neveznek.  A kérdés az, hogy ragaszkodik-e az egyház a régi mintákhoz mindaddig, amíg el nem hal, vagy hajlandó a Szellem által újjászületni, hogy újjászülethessen a Krisztusban, hogy új egyházzá válhasson a Krisztusban.

Az egyház legfontosabb problémái  

Teljes mértékben tudatában vagyok annak, hogy nagyon sokféle problémával kell szembenéznie a katolikus egyháznak ebben a kritikus időben.  Ennek ellenére az értékelésemben arra az egy dologra szeretnék rámutatni, amellyel a katolikus egyháznak most kell szembenéznie.  Ez pedig a nők szerepe az egyházban és a nők szerepe a társadalomban.

Ez a közvetítő egy olyan helyet látogatott meg a közelmúltban, amelyről azt állítják, hogy én ott néhányszor megjelentem, és ahol egy adott személyen keresztül üzeneteket mondva beszéltem.  

Udvariasan megkérdezte a helyszínért felelős embereket, hogy hagyhatna-e náluk egy adagot a Csodás Rózsafüzéreim gyűjteményes füzetéből.  Erre kezdetben a válasz igen volt, majd amikor belenéztek a rózsafüzérekbe, és észrevették azt, hogy a kezdő sorok az „Atya-Anya Istenünk” megszólítással indulnak, akkor már nem tudták azt elfogadni, hogy Isten Anya is, mivel a katolikus nézőpont alapján Ő csak Atya.

E miatt a kifejezés miatt utasították vissza azokat a rózsafüzéreket, amelyeket én a szívemből nyújtottam.  Ez azonban nemcsak a nagyon sok katolikusra jellemző tudatállapotot jellemzi, vagyis azt, hogy mennyire lehetetlen a felvilágosításuk, hogy segíthessek a tudatszintjük feljebb emelésében, hanem ez annak a kifejeződése is, hogy milyen sok katolikus doktrína és tradíció logikátlan, egészen odáig menően, hogy szöges ellentétben állnak a Bibliában mondottakkal.   A Bibliát idézve: Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala, és aki eljövendő, a Mindenható.”  (Jelenések könyve 1,8)

Az Omega nem a női aspektus jelenti-e?  A Biblia ezt mondja: Isten Alfa és Omega.  Nem bizonyítja-e ez azt, hogy Istennek van Omega, vagyis női aspektusa is?  Kicsoda a katolikus egyház ahhoz, hogy ezt tagadja, hogy ezzel tagadja Isten Anyját, Isten női aspektusát, vagyis alapvetően magát az Anya lángot?

Ez egy 2000 éve fennálló tragédia, és az ortodox keresztény vallások ez idő óta tagadják Istennek, mint Anyának a valóságát, tagadják az Isteni női aspektust, és tagadják a nők jogos szerepét, amelyet Jézus definiált a velem és szeretett Mária Magdalénával való kapcsolata által.  Jézus fel akarta emelni a nőket, hogy felszabadítsa őket a vád igája alól, amelyet évezredek óta hurcolnak az által, hogy őket tették felelőssé az ember bukása miatt.

Látható, hogy jelenleg nagy szükség van arra, hogy a nők szerepe a katolikus egyházban megváltozzon.  Ez a szükséglet csak annak a ténynek a felismerésével elégíthető ki, hogy Isten rendelkezik férfi és női aspektussal, Isten Atya és Anya is egyben.

Megmarad-e az egyház? 

Mit jelent ez az egyház számára?  Azt jelenti, hogy bizonyos egyházi doktrínáknak és beágyazódott egyházi elképzeléseknek meg kell változnia.  Az egyháznak elsőként véget kell vetnie a nők okolásának az ember bukásáért.  A jó irányba tett kisebb lépésnek számít Mária Magdalénának az egyház általi felmentése, és annak a ténynek felismerése, hogy nem volt prostituált; ám az egyházalapítók politikai okok miatt csináltak belőle azt.

Ez azt mutatja, hogy az egyház esetenként hajlandó szembenézni a múlttal, és korrigálni azokat a hibákat, amelyek a hitbe politikai okok miatt lopództak be.  Ám ez az egy alkalom csak egy cseppje annak, amit meg kellene tenni ahhoz, hogy az egyház reformja megtörténjen, hogy élettel teli szervezetté alakulhasson, amely a túlélés lehetőségét hordozza magában ebben az új évezredben.

A doktrínák és az egyházi kultúra nagyon sok aspektusának a változására van szükség, és el kell, hogy mondjam, hogy amennyiben a nők szerepét nem változtatják meg az egyházban a Krisztusi valóságnak megfelelően, addig nagyon kicsi az esélye annak, hogy az egyház a következő évszázadban is fennmarad.  Valójában az egyház a saját bukásával nézhet szembe az elkövetkező 25 évben, az esetben, ha a nők szerepe nem változik meg gyökeresen, és nem hozzák azt egységbe Isten valóságával.

Azt mondhatjuk, hogy a katolikus egyház jelenlegi állapota férfiak által dominált kultúra, férfiak által dominált szervezeti kifejeződés, amelyből adódóan sok probléma keletkezett az elmúlt évszázadokban.  Ezeknek a problémáknak nem az volt az oka, hogy a férfiak nem képesek spirituális szervezetek vezetésére, hanem az, hogy a férfiak által dominált kultúrákban a férfiak kiegyensúlyozatlanná válnak.  Ezek a férfiak megtagadják ugyanis a saját lényük női oldalát, ezért túl merevvé, túl fanatikussá válnak, és így képtelenek egy olyan szervezet fenntartására, amely az idők változásával együtt képes változni.

Éppen ezért alapvetően arra van szükség, hogy a férfi-női egyensúly visszaálljon az egyházban.  Jelenleg azonban nagy valószínűséggel az egyház ezt nem tudja csak férfiakkal helyreállítani.  A legfőbb vágyam éppen ezért Jézussal együtt az, hogy a katolikus egyház a nőknek nagyobb befolyást engedélyezve megreformálódhasson.  Ennek első lépéseként a katolikus papoknak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy megházasodhassanak.  Ez helyreállítja a papok életének az egyensúlyát, akik a nők társaságának a hiánya miatt kiegyensúlyozatlanná váltak.

Ez a szélsőséges kiegyensúlyozatlanság nyilvánul meg az évtizedek óta tartó gyermekekkel szembeni szisztematikus és igen elterjedt visszaélésekben.  Bár ezekre a visszaélésekre az Egyesült Államokban most fény derült, de biztosíthatlak benneteket, hogy ugyanez történik majd az egész világon a katolikus gyülekezetekben.  Ostobaság, arrogancia lenne, ha úgy összegeznénk, hogy ez csak amerikai probléma.  Eddig ez csak az Egyesült Államokban lepleződött le, mivel az Egyesült Államok bizonyos szinten őszintébb sok másik országnál.  Ezt a problémát azonban nem lehet örökre a szőnyeg alá söpörni. 

Női papok

Nagy szükség van arra, hogy a papok engedélyt kapjanak a nősülésre, de ugyanennyire szükséges az is, hogy nők is lehessenek papok.  Ez nyilvánvalóan egy olyan lépés, amely hatalmas ellenállást vált ki nemcsak a katolikus egyház hierarchiájából, hanem nagyon sok katolikus emberből is.  Azt kell azonban mondanom, hogy amennyiben ezt a lépést nem lépik meg az elkövetkező néhány évben, akkor úgy látom, hogy a katolikus egyháznak nincs jövője.  Az tovább avul, nem felelve meg a kor kihívásainak, miközben a hívőik létszáma oly mértékben csökken majd, hogy az egy ponton jelentéktelen erővé válik majd a világban.

El kell azonban azt is mondanom, hogy amennyiben nem áll vissza a megfelelő férfi női egyensúly az egyházban, akkor azt előreláthatóan különböző csapások érik majd, amelyek belülről kiindulva, belső zavargások, konfliktusok formájában indulnak majd el.  De ennek lesznek külső kiváltó okai is, mint bírósági perek, amelyek már sok gyülekezetet csődbe vittek az Egyesült Államokban, és ami szétterjedhet a világ többi részére is.

Teljes mértékben tudatában vagyok annak, hogy az a sok katolikus, aki a pápa halálát gyászolja, szeretne vigasztalóbb üzeneteket kapni tőlem.  De ha hajlandóak vagytok a lelketek mélyére nézni, és meghallani azt, amit a szívetekben a magasabb énetek mond nektek, akkor ráébredhettek arra, hogy az üzenetem valójában teljes mértékben vigasztaló.  Én ugyanis nem egyszerűen azt szeretném elérni meleg szavakkal, hogy pillanatnyilag jobban érezzétek magatokat, miközben semmit sem teszek azért, hogy megváltoztassam az egyház szervezetét.  Az üzenetem ehelyett a remény és a vigasz üzenete azok számára, akik hajlandóak felismerni azt a kemény valóságot, hogy az egyháznak meg kell változnia, vagy vége. 

A kérdés egyszerű.  Pillanatnyi vigaszt szeretnétek azzal a hosszú távú rossz érzéssel, hogy látjátok, ahogy az egyház feledésbe merül majd, vagy ezt a sötét órát felhasználjátok egy új lehetőség megszületésére, egy új ciklus elindítására, amely a növekedést és a változást szolgálja, amelynek eredményeként a katolikus egyház egy modern szervezetté alakul?

Használjátok a rózsafüzéremet az egyház megreformálásra

Ismétlem, a 11. órában jártok.  A választás órája ez, mert amikor az óra 12-t üt, és 2012. évet eléritek, akkor vagy azt a jelzést kapjátok, hogy az egyház alapvető reformba kezdett, vagy azt, hogy ellenállt a változásnak, és belépett a visszafordíthatatlan leépülés folyamatába.  Azt kell mondanom, hogy az elkövetkező hét év sorsdöntő a katolikus egyház számára, mint ahogy az az egész bolygóra vonatkozóan is.  El kell, hogy mondjam, hogy amennyiben sokkal többen nem kezdik el a rózsafüzéreimet használni nemcsak a Föld, hanem a katolikus egyház megreformálása érdekében is, akkor nagyon kis reményt látok arra, hogy az egyház képes és hajlandó lesz átalakítani önmagát.  Ezért, ha katolikusok vagytok, vagy aggódtok az egyházért, akkor arra bátorítalak benneteket, hogy terjesszétek a rózsafüzéreimet, és olyan sok emberrel ismertessétek meg azokat, ahánnyal csak tudjátok, és adjatok hozzá olyan magyarázatot, amelyet megfelelőnek láttok.  Használjátok ti is a rózsafüzéreimet, hogy tanúi lehessetek azok átalakító erejének a saját életetekben.

Olyanokra van szükségem, akik a katolikus egyházhoz tartoznak, akiket érdekel a katolikus egyház, akik nyitott tudattal fogják fel ennek az üzenetnek a valóságát.  Mert én most olyan közvetítőn keresztül nyilvánulok meg, aki nem katolikus, és így őt nem befolyásolják az egyházi hagyományok és a félelem, máskülönben lehetséges, hogy nem lett volna hajlandó arra, hogy rajta keresztül nyilvánuljon meg az igazság ebben az órában.

A kiegyensúlyozatlan férfierő háborút eredményez

Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon sok katolikus különböző indokokkal visszautasítja majdezt a közvetítőt és a rajta keresztül átadott üzenetemet.  El kell, azonban hogy mondjam, hogy ő valóban Máriának, Isten Anyjának, Jézus Anyjának a közvetítője.  A jelen korban én nem csak azért jöttem, hogy megreformáljam a katolikus egyházat, hanem azért is, hogy megreformáljam a kereszténységet, hogy visszaállítsam az Isteni Nő jogos szerepét az Isteni Férfi másik pólusaként.

Azért jöttem, hogy helyreállítsam az emberiség egyensúlyát, valamint ennek a bolygónak a valódi spirituális útkeresőihez érkeztem.  A háborúk fenyegetése, amely már évezredek óta jelen van ezen a bolygón, a kiegyensúlyozatlan hímnemű tudat gyermeke, amely mindent erő alkalmazásával akar dominálni.  Így az erő megszerzésének és fenntartásának csak egyetlen módját látja, azt, ha megöl mindenkit, aki ellenáll neki.  Ez az élet tiszteletének a teljes mértékű figyelmen kívül hagyása, amely csak az Atya láng eltorzításából, valamint az Anya láng teljes mértékű figyelmen kívül hagyásából adódhat.

Ennek szélsőséges kiegyensúlyozatlanság az eredménye.  Egy nagy kiterjedésű háború elkerülésére pedig csak úgy van esély, ha nagyon gyorsan helyreáll a férfi és női polaritás közötti egyensúly, nemcsak egyéni szinten, hanem a társadalom egészében is.  A spirituális útkeresők millióinak kell elindítaniuk ennek helyreállítását.  Nekik kell arra törekedniük, hogy helyreállítsák az Isteni férfi és Isteni nő közötti egyensúlyt a saját lényükben.  Ha olvasni tudtok a rózsafüzéreim sorai között, akkor láthatjátok, hogy mindegyikük arra lett kialakítva, hogy helyreállítsa a lényetek férfi női erői közötti egyensúlyt a társadalomban és a bolygó egészén.  Éppen ezért ezek a rózsafüzérek kulcsfontosságúak ahhoz, hogy az Aranykor megszülethessen, de az mindaddig nem tud megszületni, ameddig nagyon sokan nem hajlandóak arra, hogy hagyják, hogy a Krisztus a szívükben megszülethessen.

Valójában Jézus jelentette ki a napokban, hogy nincsen hely a fogadóban ahhoz, hogy Jézus megszülethessen az emberek sokaságának a szívében.  Amíg ez nem változik meg, és több ember nem hajlandó a hagyományos doktrínákon és félelmen túlra tekinteni, és nem hagyja azt, hogy a Krisztus helyreállítsa a női és férfi polaritás közötti egyensúlyt a lényében, addig az Aranykor valójában nem születhet meg annál nagyobb szülési fájdalmak nélkül, mint amit a külső tudatotokkal képesek vagytok elviselni.   

Itt vagyok tehát most veletek újra, de nem egy baljós üzenetet, hanem a valóságot nyilvánítom meg a számotokra.  Elérkezett a döntés ideje.  Úgy döntötök-e, hogy az igazság feljebb emeljen benneteket, vagy úgy, hogy a hagyományos doktrínákhoz ragaszkodtok, amely közül sok illúzióra épül, és amely kiegyensúlyozatlanságból ered?  Ezt a döntést kell most meghoznotok, de nemcsak a katolikusoknak, hanem a Föld összes spirituális útkeresőjének.

Azt remélem, hogy a katolikus egyház új fejezetet nyit az életében, és a katolikusok tömegei kiállnak az egyház megújulását követelve.  Azt remélem, hogy nagyon sokan kérik majd azt, hogy ezeknek a reformoknak egyike-másika arra irányuljon majd, hogy a nők szerepe megfelelő módon visszaállhasson a jogos szintre, a férfiakkal teljesen egyenlő értékű félként.  Így a nők diszkriminálása, amelyet a katolikus egyház oly sok évszázadon keresztül fenntartott, véget ér, az egyház pedig eszközévé válhat az Isteni Nő tiszteletének, amelyet Jézus és néhány tanítványa már 2000 éve megemlített.

Ezt kiírták a történelemből azok, akiknek a politikai célja a férfiak feljebb emelése és a nők elnyomása volt.  Ennek azonban most vége kell, hogy legyen!  Én, Mária, nem világi értelemben vagyok feminista, én az eredeti, Isteni értelemben vett feminizmust képviselem. A kettő közötti különbséget azonban csak azok érzékelik, akik hajlandóak arra, hogy elérjék a Krisztusi tudatot, amely különbséget tud tenni az igazság és a hiba, a világosság és a sötétség, valamint az élet és a halál között.

Ismerjétek fel Isten Anyjának erejét

Annak a Lénynek a teljes tüzével érkeztem, aki ÉN VAGYOK, egy Lénynek olyan mértékű Lángjával és Szeretetével, amely egyetlen korábbi jelenésem során sem mutatta meg annak teljes tüzét, aki ÉN VAGYOK.  Így én most a fényem teljes tüzében állok a világ emberisége előtt, és azt mondom: „Ismerjétek fel Isten Anyjának az erejét, és ismerjétek fel azt, hogy egy Ő Isten Atyjával, és tudatában van a polaritásban elfoglalt helyével, ami egyensúlyban tartja az Atyát anélkül, hogy csökkentené az öntranszcendenciája erejét.”    

Azt mondom tehát, hogy ébredjetek annak valóságára, hogy Isten Atya és Anya is egyben, ezért a lelketek férfi és női aspektussal is rendelkezik.  Az üdvözülésetek kulcsa pedig az, ha helyreállítjátok a kettő közötti egyensúlyt, mert valójában az egyensúly helyreállításával veszitek magatokra a menyegzői viseletet.  Aki pedig azt viseli, az bebocsáttatást nyer a menyegzőre.  Mindenki mást azonban béklyóba köt az illúziója, és ki lesz űzve a sötétbe, amely sötétséget a saját tudata hozott létre, és amely sötétség a kiegyensúlyozatlanságából ered, nem adva lehetőséget arra, hogy a Krisztus megszülethessen a szívében.

Ezért azt mondom: „Legyetek hajlandóak az egyensúlyra törekedni, magatokra venni a menyegzői viseletet, és a szívetekben lévő Isten országába belépni!”  Az Atya, a Fiú, a Szent Szellem és az Isteni Anya nevében befejeződött.  Vége.  Lepecsételtetett, mivel az Úr, aki ÉN VAGYOK, Mária Anya jelentette ki azt.  Ámen.