• Jézus misztikus tanításai
• A Felemelkedett Mesterek fénye
• A Felemelkedett Mesterek válaszai
• A transzcendencia eszköztára

• Áramoljatok együtt a kilélegzéssel és a belélegzéssel 2005.03.28.
• Növekedjen a nők szerepe a katolikus egyházban
• Kérjétek, hogy megkaphassátok a palástomat 2005.07.05.

A Teremtő Isten üzenete

Áramoljatok együtt a kilélegzéssel és a belélegzéssel! 2005.03.28.

TÉMA: A szabad akarat talányának megoldása azáltal, hogy alávetitek magatokat egy felsőbb akaratnak, amely azonban nem egy külső akarat

Az a Lény vagyok, akit az emberek Istenként ismernek.  Én vagyok a világotok Teremtője.  Korábban erőként érkeztem el hozzátok, most azonban szeretetként, gyengédségként nyilvánulok meg.

Az Alfa és Omega, a kezdet és a vég, az erő és a szeretet VAGYOK.  Mint látjátok, Istennek van egy kilélegzése és egy belélegzése, amelyről sok keleti vallás is említést tesz.  A kilégzés Isten ereje, az a kiáradó lökés, amely kiárasztja az egyéniesüléseket és a formai világot.  A belégzés pedig a szeretet, amikor mindazok, akik tudatában vannak annak, hogy kik ők, akik képessé váltak arra, hogy észleljék a forrásukat, azok visszatérnek az Egy szeretetéhez.

De hogyan juttok el ehhez az észleléshez, hogyan juttok el annak észleléséhez, hogy a legnagyobb szeretet a Lényetekben az, ha eggyé váltok a forrásotokkal?  Mint látjátok, nem juthattok el ennek észleléséhez mindaddig, amíg úgy látjátok, hogy a forrásotok rajtatok kívül van, amíg azt elkülönülve észlelitek magatoktól, amíg másnak észlelitek, mint önmagatokat.

 

Isten több mint erő

A teremtéskor a kilélegzés képviseli az erő fázisát, amely kiárasztja az egyéni Szellemi Szikrákat és a különböző elkülönült formákat.  De a Földön, és néhány más bolygón, amely nem érint benneteket, az történt, hogy az önészleléssel rendelkező lények, az egyéni Szellemi Szikrák túlzottan arra az erőre összpontosítottak, amely erő őket a világba juttatta, és ennek következtében azt az elképzelést teremtették meg maguknak, hogy Isten csak az erőt jelenti.

Így, ahogy a világegyetemre néznek, ahogy felnéznek az éjszakai égboltra, és megpillantják a csillagok milliárdjait, akkor tudatosul bennük, hogy az az erő, amely ezt a hatalmas világegyetemet megteremtette, az a saját erejükhöz képest sokkal hatalmasabb.  Milyen egyszerű is ezek alapján úgy vélekedni, hogy az az erő külső erő a saját lényükhöz képest, amely bizonyára egy olyan égi lénytől ered, aki mindenható.  Ezért teremtik meg önmaguknak az égi istent, mint mindenható lényt.

Amint egyre jobban elkülönítik magukat az égi istentől, félelem költözik a lényükbe.  Ha ez a félelem megsokszorozódik, akkor félni kezdenek az égi lénytől, félni kezdenek annak erejétől.  Így a korábbi elképzelésüket azzal tetézik, hogy az égi lény ráadásul egy haragos égi lény, egy bíráskodó lény, aki rájuk akarja erőltetni az akaratát, aki korlátokat akar szabni nekik, és bünteti őket.

Ekkor kerülnek a képbe azok, akik a kapott szabad akaratukat felhasználva úgy döntöttek, hogy fellázadnak a Teremtő ellen, a saját forrásuk ellen.  Ők azok, akik kontroll alatt akarják tartani a helyzetet, ezért megteremtik maguknak azt a vallást, amely azt mondja ki, hogy amennyiben nem engedelmeskedtek az égi haragos istennek, akkor örökre a pokol tüzén égtek majd.

De, mint láthatjátok, gyermekeim, ÉN nem egy haragos égi Isten VAGYOK, és soha nem is voltam az.  Igen, az égben vagyok, mivel nélkülem semmi sem lett, ami lett; a Lényem az alkotója mindennek.  Így, mint láthatjátok, bennetek is bennetek VAGYOK, mert különben hogyan teremthettelek volna meg benneteket?  Ezért mondta Jézus azt, hogy: „Isten országa bennetek van.”  Soha sem találhattok tehát rám, ha önmagatokon kívül kerestek.

 

A hatalmas fordulópont

Mint látjátok, szeretteim, minden olyan ember a Földön, aki jelenleg nyitott a spirituális útra, az élet spirituális oldalára, az eljutott már a fordulóponthoz, ahol a kilégzés megáll, és a belégzés veszi kezdetét.  De mivel a lélek elkülönítette magát a forrásától, és elfelejtkezett arról az eredeti céljáról, amely miatt megteremtetett, és eltérítették az eredeti céljától is, ezért saját erejéből nem képes összeolvadni, belemerülni Isten belégzésébe, amely a forrásával való egységbe hívja vissza.

A lélek így időben és térben felfüggesztve létezik a se ember, se Isten földjén, ahol nem tudja, hogy melyik irányba mozduljon.  Nem tudja, hogy hogyan szabadítsa ki magát.  Csapdában van, de csak azért, mert egy bálványhoz imádkozik, egy hamis istenképhez, és hamis isteni szándékhoz.

A lélek azonban tudja azt, hogy ciklusban beállt a fordulat, és a belélegzés ideje jött el, de nem tudja azt, hogy az hogyan történik majd.  Azt tudja, hogy valamit meg kell találnia, ezért önmagán kívül keresgél.  A 22-es csapdája azonban az, hogy csak akkor kezdhettek a belégzéshez, ha visszatértek a Szellemhez azáltal, hogy feladjátok az egótok külső akaratát, és összeolvadtok a magasabb akarattal, amelyet nagyon sok ember Isten akaratának nevez, a külső isten akaratának.

Mindaddig azonban, amíg Istent külső istennek gondoljátok, addig nem akarjátok magatokat neki alávetni, mivel a lelketek mélyén a lelketek tudja azt, hogy nem tudtok úgy a forrásotokhoz visszatérni, ha önmagatokat külső akaratnak vetitek alá.  A forrásotokhoz ugyanis csak úgy tudtok visszatérni, ha visszakapcsolódtok a saját magasabb énetek akaratához, amely a lényetek része.  Ezért mondta Jézus azt, hogy: „Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el”, nem külső vallást, külső szertartásokat követve.

Isten országa mindaddig nem érkezik el hozzátok, amíg azt önmagatokon kívül keresitek.  Csak akkor érkezik el hozzátok, ha ráébredtek arra, hogy az bennetek van, mivel a Lényetek a forrásotok egyéniesülése.

 

Mi az énetek?

Mi tehát az az én, amelyek vagytok?  Az az énetek hozza meg a döntéseiteket, ám nagyon sok ember az énjével való kapcsolatát oly mértékben elveszítette, hogy a legtöbb döntésük tudattalanul, vagy tudat alatt folyik.  Ők azok, akik már régen lemondtak arról a szabadságukról, hogy a következmények ismeretében és szabadon, valamint a döntésükhöz szükséges teljes tudásuk, bölcsességük birtokában hozzák meg a tudatos döntéseiket.  Így most ennek a világnak az erőire hagyatkoznak, hogy az döntsön helyettük, amelyek ennek ellenére saját döntéseik. 

Szabad akaratot adományoztam nektek, de, mint látjátok, ahogy mondják, mindennek ára van.  A szabad akarat ajándékának az az ára, hogy nem mondhattok le arról, hogy döntéseket hozzatok.  Minden pillanatban döntötök valami felett.  Még ha úgy döntötök, hogy nem döntötök, akkor is döntést hoztatok.  Ezért mondták a régi idők prófétái azt, hogy: Döntsetek az élet mellett!

Mert ha nem az életet választjátok, akkor a halál mellett döntötök.  A halál a forrásotoktól való elkülönülés, a forrásotok pedig olyan, mint egy áramló folyó.  Ha elkülönítitek magatokat Isten áramlásától, akkor a halál tudatszintjére kerültök.  Leginkább azt kívánom, hogy ébredjetek arra rá, hogy az én akaratom nem egy külső akarat, az én akaratom nem jelent korlátozást arra nézve, akik vagytok. 

Az én akaratom az, hogy mindenki az lehessen, aminek teremtettem, Isten által szabad spirituális lény, aki az élet nagy drámájának, a kilégzésnek és a belégzésnek a résztvevője.  A kozmikus áramlattal áramoltok, amely a kilégzéssel vette kezdetét, most pedig azon a ponton vagytok, amikor készen álltok arra, hogy a saját döntésetek alapján, azt mondjátok: „Elég messzire utaztam a forma világában.  Mindent láttam, amit látni lehetett, és ráébredtem arra, hogy a külső megjelenés mögött, de még ennek a világegyetemnek az összes gyönyörűsége mögött is kell lennie valami többnek, és én tudni akarom, hogy mi az a saját szabad döntésem alapján, a saját szeretetem alapján meg akarom találni azt a többet.  Ezért a saját akaratomnak megfelelően megnyitom a szívemet, hogy megkereshessem azt a többet. 

 

A kozmikus oktatási rendszer

Ha eljuttok arra a pontra, ahol a szeretet irányításával és nem félelemből meghozzátok ezt a döntéseteket, akkor kezdtek hozzá a belégzéshez, a forrásotokhoz való visszatéréshez.  Néhány vallás említést tesz erről a folyamatról, de helytelen képet festenek le róla.  Olyannak ábrázolják, mintha a forrásotokhoz való visszatérésetekkel beleolvadnátok a mindenbe, és megszűnne a létezésetek.

Sok ember, aki elképzeli ezt a forgatókönyvet, akik látták a világot és annak minden nehézségét, minden szenvedést azt mondja: „Ha csak azért voltam részese az egész drámának, hogy most visszatérjek a semmibe, a nem létezésbe, akkor az egésznek mi értelme van?  Nem értelmetlen-e, nem csak egy taposómalom-e, egy körhinta-e az egész?”

De, mint látjátok, én nem azért teremtettelek meg benneteket, hogy a világba kerülve az összes szenvedést megtapasztalva, és visszatérve elveszítsétek a teljes egyéniségeteket, amelyet a kiáradás, és visszatérés folyamata során magatoknak létrehoztatok.  Azért teremtettelek benneteket meg, hogy a kiáradás és az egységbe való visszatérés folyamán többé váljatok annál, mint aminek megteremtettelek benneteket.

Mint látjátok, szeretteim, Jézus és Mária Anya ezen a közvetítőn keresztül elmagyarázta nektek azt, hogy a Földbolygó egy tanterem a lelketek számára.  Azért vagytok itt, hogy tanuljatok, és az élet osztályaiban feljebb emelkedjetek egészen odáig, hogy sikeresen teljesíteni tudjátok a záróvizsgát, és magasabb szintű tanulmányokat kezdhessetek el.  Ha a földi iskolát befejeztétek , akkor a kozmikus oktatási rendszer következő szintjére kerültök, ahol egy újabb fejlődési folyamat veszi kezdetét, amely egy újabb vizsgával zárul, és így tovább.  A folyamat azonban nem tart a végtelenségig.

Én ennek a formai világnak vagyok a Teremtője, amely magába foglalja az anyagi világegyetemet és a spirituális valóság megannyi szintjét, amelyeken keresztül felemelkedhettek.  De, mint ahogy a Földbolygó tanterem a lelketek számára, úgy az egész formai világ is tanterem a magasabb Lényetek számára.  Ha az összes szinten keresztüljuttatjátok magatokat, akkor elérhettek arra a pontra, amikor az észlelésetek olyannyira kitágul, miközben még mindig megmarad az egyéniségetek, azokkal a tapasztalatokkal, amelyeket megszereztetek, amelyek a mennybéli kincseitekké válnak, hogy arra az észlelési szintre juttok, amikor készen álltok arra, hogy megteremtsétek a saját világotokat.

Miközben egyre feljebb emelkedtek abban a világban, amelyet én teremtettem, tapasztalatotokat gyűjtötök, azokat belső tapasztalatokká alakítva tudni fogjátok, hogy hogyan teremtsetek meg magatok egy olyan világot, amely nem omlik majd össze, amely nem lesz önpusztító, hanem amely majd egy felfelé tartó spirált alakít ki, és így a saját magatokból kiárasztott Szellem Szikrák fejlődni tudnak, hogy többé váljanak annál, mint amilyennek megteremtitek őket.

 

TÉMA: Nem ismerhetitek meg az igazságot a külső tudatotokkal; az igazság csak azt megtapasztalva ismerhető meg

 

Kozmikus tanító vagyok

Mint látjátok, kozmikus tanító vagyok.  Magamból, a saját Lényemből teremtek világot, majd szintén magamból teremtem meg önmagam önészleléssel rendelkező kiterjesztéseit.  Őket a saját képemre és hasonlatosságomra teremtem meg, akik azonban nem rendelkeznek a Teremtőjük tudatának a teljességével.  A világba küldve őket ha hajlandóak követni a kilélegzést és a belélegzést annak érdekében, hogy többé váljanak az erő és a szeretet által, akkor ők maguk is teremtőkké válhatnak, és megteremthetik majd a saját világukat.  Így marad fenn az élet, de a fennmaradás szavakkal nem kifejezhető, mivel az emberi tudat és az emberi szavak nem képesek felfogni, megjeleníteni Isten tudatának valóságát. 

Ezt a valóságot azonban megtapasztalhatjátok, ha a lényeteken belül eljuttok Isten országába.  Ám ahogy hozzákezdtek ahhoz, hogy a tapasztalataitokat a külső tudatotokkal dolgozzátok fel, és külső szavakkal juttassátok kifejezésre, azonnal belefuttok annak a korlátjába, hogy ha valami létezik, akkor annak kell, hogy legyen kezdete és vége.  De mi van a kezdet előtt?  Volt-e valaha olyan, amikor semmi sem létezett?

De, mint látjátok, ennek a fajta érvelési vonalnak csak abban a formai világban van értelme, ahol éltek, mivel annak a világnak volt kezdete.  A kezdete velem kezdődött, amikor elértem azt a pontot, ahol eldöntöttem, hogy teremtek, és azt mondtam: „Legyen világosság!”  Ennek a világnak akkor lesz vége, amikor az visszatér a forrásához.  Ez azonban nem valamilyen kataklizmaszerű véget jelent majd, amikor ez a világ a pokol tüzén ég majd el.  Egy öntranszcendencia megy majd végbe, mert az utolsó Szellemi Szikra is eljut az önismeret, az önészlelés bizonyos pontjára, és ezzel befejezi az iskoláját.  A világ tehát nem lesz felégetve, vagy elpusztítva, hanem egyszerűen egy magasabb szintre lép majd.

 

Az igazság a külső tudaton túl rejlik

Ez az a koncepció, amely a külső tudat számára felfoghatatlan.  Mert bár hallhatjátok a szavakon keresztül, de még az a tudat, amelyen keresztül most beszélek, az sem képes szavakba önteni annak a valóságát, ami ÉN VAGYOK; az élet valóságát.  Ezek nem fejezhetők ki szavakkal, nem írhatóak le a vallásos tanításokban.  A vallásnak soha sem volt az a célja, hogy Istenről az abszolút igazságot nyújtsa, mivel az abszolút igazság Istenről túlmutat mindazon, amit szavakkal, vagy koncepciók által el lehet mondani. 

Meg tudjátok azonban mindezt tapasztalni, és a tapasztalat a koncepció legmagasabb szintű értelmezése, a tudás kulcsa.  A tudás kulcsa pedig megnyitja a bennetek lévő Isten országának a kapuját.  Ezért vagytok hajlandóak a vallásos tanításokat olyan eszközként felhasználni, amely segítségével a tudatotokat megnyújtóztatjátok egészen addig, amíg a külső tudatotok annyira összezavarodik az általa felvetett ellentmondásos kérdésektől, hogy végül arra a pontra jut, hogy vagy a kimerülés, vagy a frusztráció, vagy a ráébredés, a megtapasztalás és a szeretet révén feladjátok a kozmikus talány, a kozmikus kirakó megoldására tett kísérletet a külső tudatotok által.  Ezért kijelentitek, hogy: „Kell, hogy legyen valamilyen más út, valamilyen jobb út, hogy megértsük Isten valóságát.”

Ez az a pillanat, amikor a tudatotok, amely arra lett tervezve, hogy a kilélegzést szolgálja, a világ felfedezésének a kiáradási ciklusát, végül elcsendesül, és ebben a nyugalomban a tudatos én képes túljutni a külső tudaton, és annak figyelmét befelé fordítva fedezi fel az igazi birodalmat, annak valóságát, akik vagytok, és a forrásotokat, ahonnan érkeztetek.

Ez az a pillanat, amikor a hazafelé tartó utazásotok a kezdetét veszi, és ez az a pillanat, amikor én veletek leszek, és ahol lehetőségetek lesz megtapasztalni a feltétel nélküli szeretetet, azt a gyengédséget, amelyet irántatok érzek, minden egyes ember iránt. 

 

TÉMA: Miért szeret a Teremtő minden egyes embert egyénileg végtelen szeretettel?

A szeretetem végtelen kapacitással rendelkezik

A Lényem valójában túlmutat az emberi korlátokon.  A szeretetem tárháza végtelenszer nagyobb, mint az emberiségé.  Nem érthetitek meg, hogy hogyan tudlak mindegyikőtöket egyénileg szeretni.  Ennek a legjobb példája az, hogy amikor az egyik fiamat ebbe a világba küldtem, hogy megmutassa nektek az én végtelen szeretetemet, akkor azok, akik nem voltak képesek megérteni azt a szeretetet, akik nem voltak hajlandóak megnyitni a szívüket arra a szeretetre, azok elfogták ők, pellengérre állították, és azt mondták: „Isten csak Jézust szereti.  Jobban szereti őt nálunk, mert Jézus az Ő egyetlen fia.”

De, mint láthatjátok, ez nem így van.  Nélkülem semmi sem volt, ami lett.  Én teremtettelek meg benneteket a saját Lényemből, és az az erő, amely oda vezetett, hogy megteremtselek benneteket, az a tiszta feltétel nélküli szeretet volt.  Ez a szeretet pedig túlmutat téren és időn, és soha sem csökken a mértéke, azóta sem, mióta megteremtettelek benneteket.  Bármit tettetek, bármit gondoltok, hogy bűnként elkövettétek valamilyen külső, emberi norma alapján, az irántatok érzett szeretetem ettől függetlenül ugyanolyan ebben a pillanatban is, mint akkor, amikor Szellemi Szikraként benneteket a saját Lényemből megteremtettelek.

Éppen ezért, az időben és a térben tett utazásotok bármelyik pillanatában visszakapcsolódhattok ehhez a szeretethez, és újra felfedezhetitek magatoknak.  Befogadhatjátok a lényetekbe, amely felgyorsít majd benneteket, mivel a tökéletes szeretet elűz minden félelmet, az elkülönülésből eredő félelmet és azt a félelmeteket is, hogy nem lesztek képesek visszatérni a forrásotokhoz, mert valamilyen módon kompromittáltátok magatokat, és már nem fogadlak majd benneteket vissza.  De, mint látjátok, én mindig visszafogadlak benneteket, ha a saját szabad akaratotok által elfogadtok engem.

 

A Teremtő mögött lévő Isten

Igyatok engem, mint ahogy én benneteket iszlak; mert valójában azért vagytok itt, hogy azok legyetek, aki ÉN VAGYOK, és többé váljatok annál, aki ÉN VAGYOK.  Én pedig többé válok általatok.  Így a teljes teremtés is többé válik.  Így a mögöttem lévő Isten, a formai világotokat létrehozó Teremtő mögött álló Isten is gyarapszik.  Az az Isten pedig valójában egy olyan Lény, aki túl van az emberi megértésen.  Az a Lény tudat, életelképzelés, időn és téren túli, kezdeten és végen túli fejlődési idea.

Így azt mondhatjátok: „Ha tehát létezik egy növekvő tudat, amely az alacsonyabb szintről a magasabb szintre tart, akkor hol végződik?”  De, mint látjátok, nincs vég, mivel a tudat a végtelenségig képes tágulni.  Nincs vég, ha csak úgy nem határoztok, hogy véget vettek a saját tudatotoknak, hacsak úgy nem döntötök, hogy különváltok az élet áramlásától, és összehúzódtok, egészen addig összehúzódva, ahol már nem vagytok képesek fenntartani az egyéniségeteket.  Ekkor feloldódtok valami olyasmiben, amelyet egyesek olyannak láttak, mint a pokol lángja.

A bennetek lévő szeretet lángja azonban az, amely már nem engedi tovább számotokra az elkülönülést.  Az egyéniségetek így visszatér a forrásához, és azonnal újrateremtődik, de minden olyan emlék nélkül, amelyek az elkülönülést okozták.  Így tehát, igen, van esély arra, hogy a lélek meghaljon egy úgynevezett második halál során.  Ekkor az a lélek, amely létezett, és amely azzá vált, amivé vált a forma világában tett útja során, az megszűnik.  Az eredeti Szellemi Szikra, az eredeti terv azonban azonnal újrateremtődik, és hozzákezdhet az utazásához, amely remélhetőleg jobb eredményhez vezet.

Így tehát van kezdet és vég, amellett, hogy nincs kezdet és vég.  Ez az a misztérium, talány, amelyet az emberi tudatotokkal nem oldhattok meg.  Ha azonban hajlandóak vagytok a tudatotokat kitágítva eltűnődni ezen a misztériumon, akkor eljuthattok a tudatotok transzcendenciájának pontjáig, és megtapasztalhatjátok a talány mögött rejlő valóságot, Isten Lényének valóságát, amelyből lettetek.  Számotokra ez az én legmagasabb akaratom, vagyis az, hogy megtapasztaljátok azt, hogy valójában kik vagytok, és hogy legyen bátorságotok ebben a világban kifejezésre juttatni azt, akik vagytok, annak érdekében, hogy a világ többi része ráébredhessen a forrásának valóságára, ahelyett, hogy az önmegtagadás, és a forrásának a megtagadása uralkodna rajta.

Mert, mint látjátok, a kilélegzés szükségszerűen belélegzéshez vezet, így mindaz, ami kiáradt, az visszatér a forrásával való egység észleléséhez.  A visszatérésnek két útja létezik.  Az egyik az önellehetetlenítésen keresztül megy végbe, amelynek során az a tudat, amely kiáradt az önmegtagadás eredményeként megsemmisíti önmagát, és létezik az öntranszcendencián keresztüli visszatérés, amelynek során az a tudat, amely kiáradt azzá fejlődik, amivé a teremtésekor szánták, majd pedig tovább folytatja a fejlődését.  Így többé válik, nem semmisül meg, nem a semmibe tér vissza, hanem folytatja a tágulást, és növekedést, amely az élet áramlása. 

Az emberek kedvenc kérdése: „De miért van mindez?”  A választ nem lehet úgy megformálni, hogy azt az emberi tudat fel tudja fogni, azonban megtapasztaló akkor, ha önmagatokba merültök.  Van ugyanis válasz a kérdésre, van oka, és van értelme a folyamatnak.  Annak kulcsa, hogy megtapasztalhassátok a választ az, ha megtapasztaljátok a szeretetet annak végső értelmében, ha összeolvadtok ezzel a szeretettel, és önmagatok is szeretetté váltok.  Ekkor tudjátok majd meg a választ az élet kérdésére.  Ez a válasz számotokra bármikor elérhető.  Nyújtóztassátok a tudatotokat, és találjátok meg a választ!  Nyújtóztassátok a tudatotokat, és találjatok meg engem, a szeretetemet, és fedezzétek fel azt, fogadjátok el, és hagyjátok, hogy átalakítsa a lényeteket annak érdekében, hogy azok lehessetek, akik vagytok, és még annál is többek.

 

A szeretetemmel zárlak körül benneteket, amely nem ismer határokat, és nem ismer feltételeket.  Bevégeztetett.