A Római Birodalom szimbolizálja azt a személyes harcot, amelyet azokkal a struktúrákkal vívtok, amelyeket megteremtettetek

2010.02.13. Róma, Palatinus domb, ahol a római uralkodók éltek.  Az üzenet közvetlen Shiva üzenetének a folytatása.

TÉMA: Annak a tudatszintnek a megértése, amely a mennyet erőszakkal akarja bevenni, amelyet a Római Birodalom szimbolizál.  Romolusz és Rémusz mondája saját pszichétek megosztását reprezentálja, amely olyan konfliktust teremtett, amelyre nem vagytok hajlandóak odafigyelni, hanem inkább arra törekedtek, hogy elrejtsétek azt a tudatalatti elmétek „erdejében”.  Ez a magyarázata az egó megteremtésének.

Az Aranykor erőlködés nélküli manifesztáció

St. Germain vagyok, és én is itt manifesztálom a Jelenlétemet, ezen a helyen, mivel láthatjátok, hogy a Római Birodalom nyomainak eltakarítása nélkül nem jöhet létre az Aranykor.  Miért van ez így, szeretteim?  Azért, mert a Római Birodalom reprezentálja annak minden ellentételezését, amelyet az Aranykor jelent.  Mi tehát az Aranykor valósága, és miért Aranykor az?  Aranykor azért, mert az emberek megértik majd azt, amit Jézus 2000 évvel ezelőtt mondott: „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.” Mert amikor az Élet Folyamának áramlásában benne vagytok, akkor minden megerőltetés nélkül manifesztálódik.  Ha követitek Krisztus örök hívását: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”, akkor valójában minden dolog a növekedéseteket szolgálja, és a kifejeződések erőfeszítések nélkül jelennek meg. 

Mi az erőlködés nélküliség ellentéte?  Az erőszak, amikor a mennyet harccal akarják bevenni.  Ahogy Krisztustól tudjuk, a bukott angyalok, miután Isten egységétől magukat különválasztották, mindenért harcolni kezdtek.  De nem látjátok-e, hogy amikor az egy önmagát két ellentétes szélsőségre osztja meg, akkor a szélsőségek között harcnak kell lennie mindaddig, amíg az egyik fél látszólag el nem tűnteti a másikat.  Akkor, a megmaradt fél azt gondolja, hogy győzött, mivel megölte a másik szélsőséget, de kiderül, hogy azzal, hogy megölte a másikat minden azzá válik, amit az a másik szélsőség képviselt.  Tehát nem jön létre ezért egység.

Nem vezethet békéhez az erőszakon, vagy gyilkosságon keresztül vezető út.  Az, ami a dualitásból származik, soha nem teremthet egységet.  Még akkor sem, ha az egyik dualista struktúrának sikerült is az egész világot elfoglalnia, még akkor sem lesz belőle egység, nem lesz béke.  Még ha az egész világ behódolt volna a Római Birodalomnak, vagy a kommunizmus eszméjének, vagy az amerikai birodalomnak, vagy a pénzügyi hatalmaknak, vagy a katolikus egyháznak még akkor sem lenne béke.  Mivel az, ami megosztásból jött létre, nem eredményezhet békét.  Csak az, ami egységből származik, és jelenleg is egy az egységgel, ezáltal ő a Mindenség, az teremthet békét. 

A Római Birodalom teremtésmítoszának dekódolása

Nos, hadd magyarázzam el az egész mítosz jelentőségét a Római Birodalom megteremtésével kapcsolatban.  Vannak olyanok, akik a mítoszokat szó szerint szeretik értelmezni, és ezért hajlamosak elhinni azt, hogy élt egy bizonyos veszta szűz, aki teherbe esve ikerfiúknak, Romolusznak és Rémusznak adott életet, és akiket megszületésük után az erdőben hagyva egy ideig egy nőstényfarkas nevelt, majd pedig felnőttkorukig egy földműves nevelt tovább.  Természetesen ez nem egy valós történet.  Semmi valóság alapja sincs.

Ezt a mítoszt a rómaiak körében abban az időben kezdték el terjeszteni, amikor a Római Birodalom olyan hatalomra kezdett szert tenni, amely nyilvánvalóvá tette azt, hogy mennyire torz módon, és mennyi erőszak által történt mindez.  A mítosszal azonban adódott egy olyan szimbólum, amely megfejthetővé vált azok számára, akik megfelelő észleléssel a külső manifesztációk mögé tudtak látni, és hajlandóak is voltak ezt megtenni. 

De mit reprezentál ez a szimbólum?  Nos, a vesta szűz reprezentálja Isten női aspektusát, amely tisztaságra törekszik.  De, mint ahogy Mária Anya elmagyarázta a Szt. Péter Bazilikában, ha a női oldal elkülönül a Teremtőtől, az Isteni Férfitől, akkor az igazi pólusok, az Alfa és Omega, a női és a férfi oldal egymás ellentéteivé válnak.  Éppen ezért a vesta szűz nem a tisztaságot reprezentálja, hanem a női polaritást, a Teremtő másik polaritását.  Így a Vesta Szűz reprezentál benneteket, embereket.  Azt reprezentálja, aki kiszakadt az egységből, aki az egység elhagyását választotta annak érdekében, hogy ehessen a tiltott gyümölcsből, teherbe esett, és ikreket, dualista ellentétpárt szült, akik, csak rivalizálni tudnak egymással. 

A vesta szűz ráébredve arra, hogy elbukott, szabadulni akar a benne megjelenő megosztottságtól, tisztátlanságtól.  Ezért kimegy az erdőbe, (ez reprezentálja a tudat alatti elmét), és az ikreket, a dualista ellentétpárt, ott hagyja, hogy soha ne is lássa többé őket.  Mindezek után próbál visszatérni az életének normális kerékvágásába, ahelyett, hogy szembe nézne azzal, hogy a döntése mit eredményezett, és megpróbálná azt helyretenni.  A vesta szűz reprezentál benneteket, akik megteremtettétek az egótokat, és látva azt, megpróbáltatok elmenekülni előle ahelyett, hogy szembe néztetek volna vele, szembe néztetek volna önmagatokkal a tükörben, és feloldottátok volna a saját lényetekben lévő dualitást ahelyett, hogy elmenekültetek volna előle.

A menekülésetekkel hoztátok létre az egótokat.   Az egó két ellentétes pólusból áll, amelyek állandóan rivalizálnak egymással a dominanciáért, vagyis azért, hogy melyik fél uralkodjon rajtatok és melyik a lelketeken, a lényeteken.  Ezért alakul ki a rivalizáció, amelyet Romolusz és Rémusz esetében láthattatok, és ebből a rivalizációból ered az a tudatszintű gondolkodás, hogy ti nem kaphattok meg mindent Istentől, bizonyos dolgokat nektek magatoknak kell megszereznetek erővel, ráerőszakolva az Anya-fényre a dualista képeiteket, a dualista elképzeléseitek, a berögződéseiteket.  Tehát az a vágy, hogy az erőszakra építve teremtsetek meg egy birodalmat az, amelyet reprezentálni láthattok abban a birodalomban, amelyet a feltételezéseitek alapján az ikrek, Romolusz és Rémusz alapítottak. 

Láthatjátok tehát, hogy amennyiben megtagadjátok azt, hogy szembenézzetek a saját lényeteken belüli kettősséggel, megosztottsággal, akkor a rivalizáció addig folytatódik, amíg az egyik pólus látszólag le nem győzi a másikat, ahogy közismerten Romolusz megölte Rémuszt.  Ekkor érkezik meg a remélt Pax Romana, amely azonban csak látszólagos béke, az egység bizonyos szintű illúziójának visszaállítása a lényetekben, mivel az egónak sikerült olyan messzire elmennie az egyik dualista polaritásban, hogy a másik pólust látszólag teljesen elnyomta, így arról egy időre meg is felejtkezhet.  Ennek eredményeként létrejön a lényetekben egy egyensúlyi állapot, egy hamis egyensúly, amelyben bár van békeérzetetek, ám ez olyan béke, amelyet a kreativitásotok, az életerő elnyomásával értetek el.

Szembe kell néznetek az elmétekben lévő struktúrákkal!

Nem látjátok-e, hogy az történt, hogy pontosan azt tettétek, amiről Jézus beszélt; egy struktúrát hoztatok létre az elmétekben.  Ezt a struktúrát a külső birodalom, a Római Birodalom szimbolizálja, amely arra törekszik, hogy az egész világot uralja, megkísérelve ezzel azt, hogy elkerülhesse a megosztottsággal való szembenézést önmagában.  A Római Birodalom egy ideig úgy tűnt, hogy erőszakkal sikeresen el tudta nyomni az egész világot, de nem jött-e el elkerülhetetlenül az az idő, amikor a belső megosztottság, az uralkodók és a Római Birodalom vezetőinek esztelensége olyan szintű korrupciót teremtett, olyan megosztottságot, olyan rivalizálást, olyan belharcot eredményezett a felső körökben, hogy az uralkodó annyira meggyengült, hogy leigázhatták az úgynevezett barbárok kívülről? 

Ez valójában annak a folyamatnak a szimbóluma, amely minden emberi lény tudatában megtörténik, aki a dualitásba süllyedt.  Lesznek olyan idők, amikor úgy tűnik, hogy az egótoknak sikerül elnyomnia a megosztottságot.  Azonban az a béke, amelyet csak erővel tudtatok megszerezni nem tart sokáig, nem fenntartható, nem lesz hosszú életű.  Lesz ugyanis egy pont, amikor a tudatalatti elméből előjön egy szörny, szárazföldi vagy vízi, amely hirtelen kidugja a ronda fejét, és ezzel a békétek összeomlik.  Negatív spirálra kerültök úgy, mint ahogy ez a közvetítő a közelmúltban azt elmondta, vagyis még azok is, akik a spirituális úton haladnak, velük is megtörténhet egy pillanat alatt, hogy irányt váltanak, és a látszólagosan felfelé tartó útról negatív spirálra kerülnek, ahol egyedül mások negativitására, és mások elítélésére képesek fókuszálni ismételten nem nézve magukkal szembe a tükörben. 

A Vízöntő kor vezetőjeként el kell, hogy mondjam nektek, hogy az egyik szélsőségből a másikba estek, a kettő között egy viszonylagos béke periódussal, és ezt folytathatjátok a vég nélkül, míg ki nem futtok az időből, és a második halál közelébe nem kerültök.  Mivel kell szembenéznetek a második halál idején?  Ez a halandó részetek halála, és a felmerülő kérdés az, hogy a tudatos énetek, a Tudatos Én fel fogja-e tudni adni a halandó énjét?  Nagyon sok esetben ez rendkívül nehezen sikerül, ha igen hosszú ideje a dualitás illúziójának a csapdájában vagytok, és nem vagytok hajlandóak azt több életen keresztül sem megkérdőjelezni.  Hogyan tudnátok akkor azt hirtelen ott megkérdőjelezni, amikor az utolsó lehetőségeteknél álltok?  Sokan nem képesek erre, éppen ezért mi, a Felemelkedettek Serege, mindent megteszünk, amiről azt gondoljuk, hogy olyan tanítást ad nektek, amely erőt ad ahhoz, hogy inkább most nézzetek vele szembe, mint később.

Akartok-e újabb 2000 évet várni, mire a bennetek lévő megosztottsággal szembenéztek?  Újra és újra és újra akartok-e születni ezzel a megosztottsággal a lényetekben az egész Vízöntő koron keresztül?  Mert ha igen, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy ti lesztek a kolonc, ami nem segíti elő St. Germain Aranykorának a kialakulását.  Ezért azt mondom, hogy tanuljatok a Római Birodalomból.  Ne azt vetítsétek ki, hogy csak néhány őrült uralkodó tett meg bizonyos dolgokat, hanem vegyétek észre a párhuzamot azzal, ami a lényetekben folyik, amiről eddig beszéltem.  Legyetek hajlandóak megvizsgálni, legyetek hajlandóak meglátni azokat a struktúrákat, amelyeket ti magatok építettetek fel az elmétekben.  Majd pedig kérdőjelezzétek meg őket.  Ha lehetőségetek van arra, akkor tekintsetek túl a felszínen, menjetek mélyebbre mindaddig, amíg el nem éritek az alapokat, és akkor kérdőjelezzétek meg az egészet azzal együtt, és ha az alap majd inogni kezd, akkor a ráépült struktúra könnyedén összeomlik majd, szeretteim.
Hatoljatok el a lényetek legbelsejéig!

Az alap, természetesen az éteri testetekben, az önazonosságotok testében található.  Oda kell eljutnotok, és ott kell megkérdőjeleznetek a dolgokat, mert ha csak magas szinten, vagyis a tudatos észlelésetek közelében teszitek ezt, akkor összezavarodtok, és nem juttok hosszú ideig sehova.  Menjetek a központig, keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és az ítélőképességetek helyes használatával lássatok túl a dualista szélsőségeken, ahelyett, hogy állandóan olyan a dualista érveket keresgélnétek, amelyek azt támasztják alá, amit hinni szeretnétek.  Lépjetek túl azokon, és jussatok el az igazság realitásáig, amelyről Mária Anya beszélt nektek!  Addig az igazságig, amely meggyógyít majd benneteket, hogy ismét szabadok lehessetek, hogy ismét szabadon szárnyalhasson a képzeletetek, hogy el tudjátok képzelni azt, hogy kik vagytok ti valójában Istenben, és el is tudjátok fogadni azt, hogy kik vagytok ti Istenben.  Akkor tudjátok majd elképzelni, hogy mit hozhattok ti a Földre, mint a ti egyéni hozzájárulásotok az Aranykorhoz, amikor együtt áramoltok majd az élet folyamával, ahelyett, hogy olyan erőre alapoznátok, amely mindig arra törekszik, hogy elpusztítson valamit, hogy elnyomja az élet némely oldalát, mivel nem tudja felfogni azt, hogy minden életet egyszerre emeljen fel. 

Éppen ezért miközben önmaga felemelésére törekszik, aközben az élet másik oldalát elnyomja.  Ez a dualitás átka, amely már oly rég óta árnyékolja be a Földet, hogy inkább nem mondom meg, hogy milyen régóta folyik ez így, mert esetleg elbátortalanítana benneteket, és azt gondolhatnátok, hogy soha nem lesz vége.  Azonban azt kell mondanom, hogy Istennel minden lehetséges.  Istennel bennetek minden lehetséges.  Ez az én felhívásom a mai napra: Emelkedjetek fel, és nyerjétek el a szabadságotokat azzal, hogy meglátjátok azt, amelyre eddig nem voltatok hajlandóak ránézni, hogy azt nézzétek, amire eddig féltetek ránézni, nézzétek meg, hogy mit hagytatok az erdőben oly sok élettel ezelőtt, feltehetően akkor, amikor elhagytátok az Édenkertet!

Benneteket ugyanis nem űztek ki az Édenkertből, azért hagytátok azt ott, mert volt ott valami, amelyre nem voltatok hajlandóak ránézni.  Nézzétek meg most, mert csak rá kell néznetek, és a mélyére kell hatolnotok, hogy megszabadulhassatok tőle.  Mert ez csak akkor működik, ha a mélyére hatoltok, ha nem futtok el előle, akkor látjátok meg annak dualitását, és a dualista érvek mögötti hamisságot.  Akkor fogjátok meglátni, hogy minden élet egy, akkor fogjátok meglátni Krisztus egy igazságát, amely majd felszabadít benneteket, amely megszabadít majd a dualista illúzióitoktól, amelyek körülöttetek fátylat emeltek, és ezért hiszitek azt, hogy az a valóság, amit ezen a fátylon keresztül láttok. 

Én, St.Germain, azért jöttem, hogy széttépjem a fátylat, ezért azt mondom: Nem ez a valóság, ez valótlan!  Én a fátylon kívül vagyok. Szabad vagyok! Emeljétek fel a tudatotokat, hogy ne kelljen közvetítőn keresztül, aki már felemelte a tudatát, beszélnem hozzátok.  Mert amit egy meg tud tenni, azt mindenki meg tudja tenni.  Ha egy el tudja tépni a fátylat, és kapcsolatba tud kerülni a Felemelkedettek Seregével, akkor mindenki más is megteheti azt, ha hajlandó követni a folyamatot, és meglátni mindazt, amelyet a többiek nem voltak hajlandóak.  A meglátásban van benne az, amely szabaddá tesz.  Figyeljétek meg ezt a mondást: hiszem, ha látom.  Nos, a dualista elme mögé látni az már nem hit kérdése, hanem az már tudás, megtapasztalás, az igazsággal való eggyéválás.

Mi szükség van akkor a hitre, ha a valóságot megtapasztaljátok, amikor eggyé váltok a valósággal.  Gondoljátok, hogy a Krisztus hisz Istenben?  Nem, a Krisztus megtapasztalja a valóságot, és Isten egységét.  A hiten túllépett, mivel hitre csak a dualista elmének van szüksége, amely nem képes az igazságot direkt úton megtapasztalni, mivel mindent egy fátylon keresztül néz, amelyet nem hajlandó megkérdőjelezni.

TÉMA: Nem a struktúra a kulcs, mint ahogy azt a katolikus egyház állítja.  Először kérdőjelezzétek meg a struktúrát, azután hagyjátok, hogy összeomoljon, ez a kulcs a mennyek országához.  Ezt a kulcsot adta Jézus Péternek, vagyis a hajlandóságot a megkérdőjelezésre

Kérdőjelezzetek meg minden struktúrát, kívül és belül!

Kérdőjelezzétek meg az érzékeléseteket, állandóan kérdőjelezzétek meg az érzékeléseteket!  Ott találjátok meg a kulcsot Isten országához.  Kérdőjelezzétek meg a struktúrákat!  Nem a struktúra a kulcs, ahogy azt a katolikus egyház állítja!  A struktúra megkérdőjelezése az, ha hagyjuk, hogy a struktúra összeomoljon, ez a kulcs az, amelyet Jézus Péterre bízott, a hajlandóságot minden megkérdőjelezésére.  Péter azonban nem volt hajlandó élni ezzel.   Ismét látható, hogy ostobaság volt, a szervezetet Péterre alapozni, Krisztus helyett.

Mekkora butaság azt állítani, hogy egy szervezet vissza tudja vezetni a folytonosságát Péterig, és hogy Péter lett volna az első pápa?  Nem látjátok, hogy ez teljes eltorzítása a Krisztusi tanításoknak?  Mi szükség van pápára, ha minden egyes emberben benne van Isten országa.  Hogy lehetne akkor egy külső ember, egy külső szervezet az, aki a mennyek országának kulcsait birtokolja, amikor az bennetek van.  Miért kellene egy külső ember ahhoz, hogy ezt a belső országot számotokra megnyissa?  Ez Krisztus tanításainak teljes elferdítése, már a kezdeteknél láthatóvá téve, hogy a katolikus egyház nem Krisztust reprezentálja, hanem Pétert, aki háromszor tagadta meg a Krisztust azzal, hogy nem volt hajlandó az ítélőképességét használni ahhoz, hogy Krisztusi nézőpontból válaszoljon a kérdésekre az emberi nézőpont helyett, melynek következtében attól félt, hogy őt is keresztre feszítik Krisztussal együtt.  Ahelyett, hogy önmagába nézve teret adott volna a képzeletének, amely hozzásegítette volna ahhoz, hogy Krisztusi szinthez közeli válasszal feleljen. 

Nos, látható, hogy valójában a katolikus egyház a kezdetektől fogva a dualista tudatszint hamisságát reprezentálja, amikor bár észlelitek azt, hogy van valami, ami túl van a dualitás szintjén, és az Krisztus, de ezzel egyidőben azonnal készek vagytok elfogadni azt a hamis hitet, hogy ti oda egyedül nem juthattok el.  Éppen ezért, mivel nem vagytok arra hajlandóak, hogy megvizsgáljátok azt, hogy mi az, ami köztetek és Krisztus között áll, létrehoztok egy struktúrát a Földön.  Abban kezdtek hinni, hogy a struktúra önmagában eljuttat benneteket a mennyországba, hogy a struktúra megnyitja számotokra a kaput, és ha az egyéniségeteket alávetitek a struktúrának, akkor a struktúra segítségével a mennyországba juttok.  De kik és mik vagytok ti?  Ti Isten társteremtői vagytok.  Megadatott számotokra az egyéniség ajándéka, az egyéni szabad akarat, az egyéni kreativitás, az egyéni képzelőerő.  Minek a segítségével képzelhetitek el azt, hogy visszajuttok a mennyek országába?  Csak úgy, ha teljes mértékben kifejezésre juttatjátok az egyéniségeteket, a kreativitásotokat és a képzelőerőtöket.  Így juthattok el a mennyek országába a kreativitásotokat kifejezésre juttatva egészen addig a pontig, amikor Isten kreativitásával töltődtök már fel, és a Krisztusi látásmód tisztaságával láttok mindent a Földön.  Ekkor vagytok készek arra, hogy túllépjetek mindenen a Földön, rákerüljetek a Felemelkedés spiráljára, mert maradt semmi olyasmi, amelyet kihagytatok volna abból, amit a Földön meg akartatok tapasztalni. 

Nem léphettek be a mennyek országba, ha megtagadjátok a kreativitásotokat

Látjátok már, hogy nem a kreativitásotok megtagadása vezet a mennybe?  Ezzel csak halogatjátok a mennybe jutásotokat.  Csak a kreativitásotokat kifejezve juthattok el a mennybe.  De mit követeltek ezek a földi struktúrák tőletek?  Figyeljétek meg, hogy a Római Birodalomban mindenkinek alá kellett vetnie magát az uralkodó akaratának, és figyeljétek meg, hogy a katolikus egyházban mindenkinek alá kellett vetnie magát a pápának és az egyháznak.  Mit is követelnek ezzel?  Azt, hogy alávessétek az egyéniségeteket, a kreativitásotokat, a képzelőerőtöket az egyházi struktúrának. 

De mi a struktúra?  A struktúra reprezentálja azt, amit ti teremtettetek meg, amit az egótok hozott létre a saját elmétekben.  Most pedig, mint Frankenstein doktor szörnye, a ti szörnyetek, amit azzal teremtettetek meg, hogy nem voltatok hajlandóak önmagatokba nézni, és a döntéseiteket felülvizsgálni, most visszajött, és azt követeli, hogy vessétek alá magatokat neki, hogy pusztítsátok el, hogy öljétek meg azt az életerőt, azt a kreativitás, azt a képzelőerőt, és az egyéniségeteket, amelyek ki tudnának innen vezetni.  Az általatok létrehozott struktúra most azt követeli, hogy pusztítsátok el, hogy öljétek meg azt a valóságot, akik vagytok, vagyis pusztítsátok el a kulcsotokat Isten országához. 

Mindeközben a struktúra azt állítja, hogy rajta keresztül bebocsátatást nyertek a mennyek országába.  Szeretteim, mikor ébredtek már rá erre az ostobaságra?  Mikor ébredtek fel ebből az illúzióból, és látjátok meg a valóságot, amelyről újra és újra, már oly sokféle módon ejtettünk szót, hogy mindegyikőtöknek lehetőséget lenne, hogy találjon egy általunk ajánlott módszert, amely hozzásegítene benneteket ennek meglátásához, megértéséhez.  Az igazság azonban az, hogy ha nem vagytok hajlandóak visszamenni, önmagatokba nézni, és meglátni azt az első döntést, amely miatt a dualitásban kerültetek, akkor semmit sem tehetünk értetek, semmit sem mondhatunk, amely megnyitná az elméteket.  Hiszen mindig találhattok egy olyan dualista érvet, amely látszólag azt igazolja, hogy miért nem szükséges számotokra az önvizsgálat, miért folytathatjátok a kifelé tekintést, azzal az indokkal megtámasztva, hogy túl sok a gonoszság a világban, túl sok a kijavítandó, elítélendő, vagy megkritizálandó. 

Hagyjátok abba a kifelé tekintgetést, és arra az egy helyre figyeljetek, ahol megtalálhatjátok a kulcsot Isten országához!  Nézzetek magatokba, lássátok meg az elmétek struktúráit!  Utána pedig jussatok el az alapokig, menjetek le a sírkamrába, ahol a Péter tudatszint van mélyen egy kriptában eltemetve.  Találjátok meg azt a szarkofágot, és törjétek össze a tetejét, hogy beleláthassatok.  Mit láttok majd?  Az illúzión kívül semmit, csak illúziót!  Félnetek kell-e az illúzióktól?  Nem, semmiképp.  Csak az illúzió okozza, hogy azt képzelitek azt, hogy félnetek kell.

Kérjetek tőlünk segítséget!

Forduljatok ahhoz a Felemelkedett Mesterhez, aki a szívetekhez legközelebb áll, és mi majd kézen fogunk benneteket, mi majd lemegyünk veletek a lépcsőfokokon egészen a katakombákig, a kriptába, ahol az a szarkofág áll, ahol otthagytátok a kreativitásotokat, az egyéniségeteket, a képzelőerőtöket Istenben.  Tépjétek szét a fátylat, törjétek össze a szarkofág tetejét!  Legyetek hajlandóak arra, hogy megnézzétek az eredeti döntéseteket, amelyet az erdőben hagytatok kinn.  Utána pedig vegyétek vissza annak valóságát, akik ti valójában vagytok, vegyétek vissza az egyéniségeteket!  Fogadjátok el azt, hogy Isten értékes társteremtői vagytok.  Fogadjátok ezt el, és olvadjatok össze vele, hogy azok lehessetek, akik igazából vagytok.  Ez a szabadság, és ez a kulcs St. Germain Aranykorának a megvalósításához, egy újabb 2000 éves harc helyett.

Értitek már, hogy mit mondok?  Az Aranykor nem jöhet létre akkor, ha egy pár ember által épített struktúra uralja az egész világot, arra kényszerítve azzal, hogy olyasmit építsen, amely kívülről gyönyörűnek tűnik, de belül halottak csontjaival van tele.  Nem a birodalmak, nem az egyház és nem a struktúrák hozzák el a Vízöntő kort, hanem kizárólag a társteremtők Istennel, azok, akik minden kreativitásukkal és képzelőerejükkel az Aranykor megvalósulásának nyitott kapuivá válnak.  Mert csak Isten fogja megépíteni az Aranykort, és az erőfeszítések nélkül fog megtörténni, vagy sehogy. 

Nos, mi mást mondhatnék még szavakkal?  Ismételten, ahogy ez nemrégen is tettem, arra bátorítalak benneteket, hogy szánjatok időt arra, hogy megtaláljátok a nyugalom pontját, onnan kaptok majd további útmutatásokat, a nyugalom pontjából, a nyugalomból, a nyugalomból, amely ÉN VAGYOK.              

Ugrás a lap tetejére

Utolsó módosítás: 2022-05-11 13:44:23