Reagálás helyett cselekvéssel jussunk túl a drámákon 2009.12.31.

TÉMA: Az út központi dinamikája: Ha nem vállaljátok önmagatokért a felelősséget, ha nem vagytok hajlandóak megkérdőjelezni a jelenlegi tudatszinteteket, a jelenlegi érzékelésetek szintjét, akkor a reakcióitok zárt körében ejtitek csapdába magatokat, ahelyett, hogy a belső nyugalom pontjából cselekednétek.

Buddha VAGYOK.  Gautama VAGYOK, és ébren VAGYOK.

Azért jöttem, hogy elmondjam nektek azt, hogy jobb, ha ti is felébredtek, ha nem akarjátok a 2010-es év beavatását elmulasztani, amely, mint már az előző év Szilveszterén kifejtettem a Fiú Éve lesz.  Ez az az év, amelyben az emberiségnek szembe kell néznie a Fiúi beavatással, a Krisztusi tudatszinttel, vagyis azzal a beavatással, hogy az emberiség elérje a Krisztusi tudatszintet annak érdekében, hogy különbséget tudjon tenni valós és valótlan között. 

Figyeljetek jól, mert nem azt mondtam, hogy igaz és hamis között, mivel az igaz és hamis szavakat az emberiség már régóta arra használja, ami a dualitás világára jellemző.  Természetesen a most következő évben arra lesz szükség, hogy az emberek kilépjenek a dualitásból, és megtanulják azt a különbséget észlelni, amely a dualitáson túl van, azt a  tudatszintet észlelni, amely a valóság, és amelyre nem két egymással szemben álló pólus a jellemző.

Ennek a nem dualitáson alapuló tudatszintnek azonban nincs ellentéte, ahogy Istennek sincs ellentéte.  A Buddhának sincs ellentéte.  Nincs anti-Isten, annak ellenére, hogy alkotható ilyen szóösszetétel.  Ugyanígy nincs anti-Buddha, bár ezt a szót is meg lehet alkotni.  Láthatjátok, hogy ami nem a Buddha, az egyszerűen nem a Buddha.  Azonban, ha Isten mindenütt jelen van, és ha minden Buddha Természetű, akkor hogyan lehet valaki igazán elkülönülve a Buddhától, és hogyan különülhetne valami el Istentől?

A valóságban ez nem is lehetséges, egyedül a dualitás világában, ahol ti két ellentétes pólust határoztok meg, és az egyikre azt mondjátok Isten, és a másik pólus pedig számotokra az ördög, vagy anti-Isten, vagy ahogyan ti nevezni akarjátok, a lényeg önmagában az, hogy ellentétet képviseljen, Istentől el legyen különülve.  Azonban ez az illúzió természetesen nem áll meg önmagában.  Csak az olyanok elméjében létezik, akik úgy döntöttek, hogy a dualitás világába lépnek be.  Miért döntenek úgy az életáramlatok, hogy ebbe a világba lépnek be?

Mindig meg tudjátok változtatni a reakcióitokat

Nos, ahogyan ezt már Jézus, a Nagy Isteni Vezető, Astrea, és Serapis Bey nemrégen már részletesen elmagyarázta, azért teszik, mert nem hajlandóak önmagukért vállalni a felelősséget.  Mit jelent az önmagatokért való felelősségvállalás?  Nos, azt jelenti, egészen egyszerűen, hogy hajlandóak vagytok felismerni és tudatosan észlelni azt az egyetlen igazságot, amely a szellemi utatokon való fejlődéseteknek és a felfelé tartó spirálra kerüléseteknek az alapja.  Ez az egyetlen igazság az, amely lehetővé teszi számotokra azt, hogy az Emelkedettek Serege személyesen elérhessen benneteket, a kemény ütések iskolája, vagy a külső tanítások, a külső szervezetek, és külső guruk helyett, ahol vagy rátaláltok egy igaz gurura, vagy nem, de minden esetben olyan guru, vagy tanítás vonz magához, akinek, vagy amelynek a rezgése a ti jelenlegi rezgésetekhez hasonló.

Láthatjátok tehát, hogy ha nem vállaljátok önmagatokért a felelősséget, akkor nem lesztek hajlandóak a saját jelenlegi tudatszinteteket, és érzékelésetek szintjét megkérdőjelezni, felülvizsgálni.  Akkor tehát hogyan vonzanátok magatokhoz olyan gurut, aki a tudatszintetek feletti szintet képviseli?  Ez egyszerűen lehetetlen lenne.  Ez az egyike azoknak az önigazoló igazságoknak, amely csak azok számára nem tűnik önigazolónak, akik nem vállalják a felelősséget, vagyis akik mindent a beszennyeződött érzékelésükkel érzékelnek. 

Mi tehát az az egy elkerülhetetlen felismerés, amelyre szükségetek van ahhoz, hogy az Emelkedettek Seregének személyes tanítványaivá válhassatok?  Nos, pontosan az, hogy a formák világában minden a tudatszintnek a kifejeződése, a tudatszint teremtménye, kreációja.  A formák világában nincs semmi, még egyszer mondom, semmi, legyen ez a szellemi valóság, vagy az anyagi világegyetem, amelynek független vagy objektív létezése lenne.  Semmi sem keletkezett másképpen, mint úgy, hogy egy önészleléssel rendelkező társteremtő az általa megalkotott mentális képet a társteremtői képességei felhasználásával az Anya-Fényre vetítette, amely azután felvette az elképzelt kép formáját.

A teremtésnek nincs más módja.  A Teremtő önmaga is ezen az úton teremt, és korszakok óta ugyanígy teremtenek a társteremtők is a jelenlegi szférában, a korábbi szférákban, egészen az első teremtési mozzanatig visszamenően. A teremtésnek nincs más módja.  A szellemi útnak pedig az a kezdete, ha valaki eljut arra a pontra, hogy hajlandó az érzékelését megkérdőjelezni, és feltenni magának azt a kérdést, hogy amit az anyagi világegyetemben észlel az valós-e, azoknak önálló megjelenésük van-e, vagyis tudattól függetlenül léteznek-e?  Állandóak és változatlanok-e, vagy nagyon lassan változnak, amelyet olyan folyamatok irányítanak, amelyekre nincs befolyásotok, legyen az az Isten, az angyalok a mennyben, a természeti törvények, vagy az evolúció folyamata, vagy bármilyen emberek által ezzel összefüggésben kitalált mítosz, annak érdekében, hogy megmagyarázzák azt, amit maguk körül látnak.  Az emberiség nézőpontjából az észlelt dolgok egyszerre tűnnek állandónak és változónak, a változás nyilvánvaló jeleit mutatva. 

A saját felelősségük fel nem vállalása miatt van arra szükség, hogy a dolgok állandóságát, és független létét vetítsék ki.  Ezen kívül annak a kivetítésére is szükségük van még, hogy a változás, amelyet nem tagadhatnak, valamilyen rajtuk kívül álló folyamat eredményeként keletkezik, amelyre nincsen hatásuk.  Van-e valójában bármi a világotokban, a személyes világotokban, amelyre semmilyen módon nem tudtok hatást gyakorolni?  Nos, igen, a jelenlegi tudatszinteteken van ilyen.  Azonban, ha hajlandóak vagytok a jelenlegi tudatszinteteken túllépni, és túllépni a jelenlegi érzékeléseteken, a jelenlegi mentális dobozotokon, akkor láthatjátok, hogy a világotokban nincs abszolút semmi, amelyet nem lennétek képesek gyorsítással magasabb szintre emelni, ha hajlandóak lennétek a saját tudatszintetek rezgésszintjét felgyorsítani. 

Mert, ha most körülnéztek a világban, és ha a saját körülményeiteket megvizsgáljátok, akkor úgy tűnhet, hogy túl sok olyan tényező van az életetekben, amelyen látszólag nincs hatalmatok változtatni, mivel azok természeti törvényeken alapulnak, amelyeken ti látszólag nem tudtok változtatni, vagy esetleg vannak olyan dolgok, amelyek más embereken, vagyis az ő szabad akaratukon múlnak.  De vegyétek észre, hogy még ekkor is van lehetőségetek változtatni valamin.  Megváltoztathatjátok ugyanis a külső körülményekre és mások viselkedésére adott saját válaszreakcióitokat.

A szellemi út kezdete

Ha a szellemi útra léptek onnan kiindulva, ahol jelenleg vagytok, felmerülhetnek bennetek ezekhez hasonló kérdések: Hogyan gyorsíthatom úgy fel a válaszreakciómat, hogy ne hassanak rám negatívan bizonyos körülmények, vagy más emberek bizonyos cselekedetei, szavai?  Hogyan gyorsíthatom fel magam, hogy túl tudjak jutni a korábbi szokásos válaszreakcióimon?  Hogyan léphetnék túl a korábbi reagáló típusú tudatszintemen?

Miután feltettétek magatoknak ezeket a kérdéseket, azután kezdhetitek el a szellemi utat.  Bár kezdetben úgy tűnhet, hogy csak a külső körülményekre adott reakcióitokon, és az embereknek adott válaszreakciótokon változtattatok, biztosíthatlak benneteket, hogy mi, az Emelkedettek Serege, akik szintén végigjártuk azt az utat, amelynek során a teljesen dualista tudatszintünkről gyorsítottuk fel magunkat a Felemelkedés Spiráljára, újra és újra bebizonyítva, hogy a válaszreakcióitok felgyorsításával elérkezik egy pont, ahonnan kezdve többé már nem találkoztok bizonyos körülményekkel, vagy bizonyos típusú emberekkel.  Szeretteim, tényleg ennyire nehéz ezt megértenetek, annak ellenére, hogy már olyan sok tanítás során elmondtuk nektek azt a tényt, hogy az univerzum egy tükör, és azt tükrözi vissza nektek, amit ti indítottatok el?

Ha azt külditek ki, hogy benneteket állandóan igazságtanul vádolnak, akkor a világegyetem úgy vélekedik az elmétekben fenntartott a mentális képre alapozva, hogy olyan helyzetek megtapasztalására vágytok, amelynek során benneteket vádolnak valamiért.  Ezt teljesítve, biztosítja számotokra a megfelelő embereket.  Ezzel ismét belekerültök a régi spirálba, vagyis újra annak a módját keresitek, hogy a vádak ellen hogyan védekezzetek, hogyan utasítsátok vissza őket, hogyan igazoljátok önmagatokat, vagy esetleg hogyan bírjátok a vádaskodókat jobb belátásra; mindezek során azonban reagáltok.

Látjátok már, hogy amire reagáltok, az nem egy olyan külső körülmény, amely a tudatállapototoktól függetlenül is létezik?  Ti arra a válaszreakcióra reagáltok, amelyet a kozmikus tükör küldött válaszként arra a képre, amelyet ti indítottatok el.  Ismeritek az ok okozat törvényét, amelyet hatás ellenhatás törvényének is neveznek.  Tudjátok tehát, hogy a cselekvés következményét, a válaszreakciót meg kell, hogy előzze az akció, vagyis a cselekvés.  Azonban, ha nem vállaljátok a felelősséget önmagatokért, akkor nem látjátok azt, hogy az események láncolatát a ti cselekvésetek, vagyis egy olyan mentális kép indította el, amelynek teret engedtetek az önazonosság testetekben.  A gondolatformát innen vetítettétek ki a kozmikus tükörre, és ami hozzátok visszatért, az a válaszreakció a ti saját cselekvésetekre. 

Ha mindezt nem ismeritek fel, akkor csak azt látjátok, ami körülöttetek történik, és ezért azt gondolhatjátok, hogy az emberek bánnak veletek így vagy úgy, vagyis ők teszik mindezt veletek.  Ezért azt gondolván, hogy az ő cselekedetükre válaszolnotok kell, gyakran érzitek úgy, hogy egy bizonyos módon kell reagálnotok, attól függően, hogy milyen a hozzáállásotok, védekező, vagy támadó.  Mivel úgy érzitek, hogy a cselekedeteiket nem tudjátok befolyásolni, ezért azt gondoljátok, hogy nem is tudtok túljutni mindezen.  Látjátok már, hogy miért érzitek magatokat erőtlennek ahhoz, hogy változtassatok a helyzeten, amelyben összecseréltétek az akciót a reakcióval?  Azt gondoljátok, hogy a ti a válaszreakcióitokkal, mások cselekedeteire reagáltatok, de valójában az a különbség az Emelkedettek Serege valódi tanítványa, vagy az állítólagos tanítványa, vagy az erős meggyőződéssel elképzelt tanítványság között, mindez azon az egy felismerésen múlik, hogy vállaljátok-e a teljes felelősséget önmagatokért.  Ha igen, akkor ugyanis SOHA sem reagáltok semmire!

Ha teljes felelősséget vállaltok az elmétek állapotáért, akkor láthatjátok, hogy Isten szabad akaratot adott nektek.  Függetlenül tehát attól, hogy a Földön mi történik, nektek lehetőségetek van arra, hogy ti döntsétek el, hogy mi legyen az elmétekben, függetlenül attól, hogy a mi folyik az elméteken kívül, és a fizikai testetekben.  Ha vállaljátok önmagatokért a felelősséget, akkor felismeritek azt, hogy szükségtelen bármire is reagálni.  Nincs olyan természeti szabály, amely benneteket arra kényszerítene, hogy reagáljatok azokra a körülményekre, amelyekkel az anyagi világegyetemben találkoztok.  Lehetőségetek van, ugyanis gyorsulás után magasabb tudatszintre jutni, ahol ti már nem reagáltok, hanem cselekedtek.  Függetlenül attól, hogy körülöttetek mi történik, ti választjátok meg a saját tudatállapototokat, és mindezt NEM mások tudatállapotára alapozva kell megtennetek.  Ezért nem szab határokat egyetlen esetben sem mások tudatállapota és a szabad akaratuk által meghozott döntéseik, amelyekkel találkoztok, függetlenül attól, hogy ők hogyan döntenek.  Ti dönthetitek el szabadon azt, hogy mit cselekedjetek, és ti választhatjátok meg szabadon a tudatszinteteket is.

Vegyétek vissza a kezdeményezést!

Önmagatokon elgondolkozva ezt mondhatjátok: Miért találkozom én mindig ilyen típusú emberekkel? Mi az, amit még nem vettem észre önmagamban, amely még mindig szükségessé teszi azt, hogy továbbra is ilyen emberekkel találkozzam újra és újra?  Mi az a lecke, amelyet még nem tanultam meg, amiért állandóan ugyanezt a tesztet ismételem?  Ezután magatokba nézve felfedhetitek ennek az okát, amely lehet egy múltbéli sérelem, vagy egy bizonyos meggyőződés, amelyen túl kellene lépnetek, és felgyorsítva magatokat túl is tudtok majd lépni rajta.  Ha túlléptetek rajta, akkor többé már nem lesz szükségetek arra, hogy reagáljatok, helyette eldönthetitek azt, hogy hogyan cselekedjetek.  Így tehát, ha mégis találkoznátok ugyanazokkal az emberekkel, akik ismét ugyanazt tennék veletek, amit korábban, függetlenül attól, hogy ti vagytok-e annak az oka, vagy más, ti már nem reagáltok.  A döntés a tietek!  Ti most már cselekedtek.

Most hozzátok kerül a kezdeményezés a saját cselekedeteitek által, mely cselekedeteiteket nem mások tudatához vagy cselekedeteihez méritek.  A cselekedeteitek a saját kreativitásotokból fakadnak, az ÉN VAGYOK jelenlétetekből, amely a kreativitásotok forrása, és ezzel olyan válaszreakciókhoz juttok, amelyek másokat teljes mértékben bizonyos keretek közé szorítanak, ahogy ezt Jézus esetében láthattátok, amint ez az írástudókkal és a farizeusokkal történt.  Ugyanezt láthattátok volna velem kapcsolatban is, ha jobban ismernétek a Buddhizmust, ahogy az én időm Hindu vallásának Brahminjait korlátok közé szorítottam, akik azt hitték magukról, hogy már mindent tudnak, és azt gondolták, hogy az övék az egyetlen helyes magyarázat a régi írásokat illetően, és az övék a rituálék, és a hagyományok is, amelyek az Élő Szót, az Igét hatástalanították, ahogy ezt Jézus a későbbiekben jelezte. 

Láthatjátok, szeretteim, hogy a felebarátjaitokat vádoló tudatszint már ennek a szférának a megteremtése előtt, és sokkal az anyagi világegyetem megteremtése előtt is létezett.  A Föld bolygón bár nem volt jelen a kezdetektől fogva, de mégis nagyon hosszú ideje létezik.  Ez egyszerűen egy beavatás, amely azután lett a szféra része, amikor az előző szférában az első lény elbukott, és úgy döntött, hogy a vádaskodó tudatszintbe merül annak érdekében, hogy oda másokat is magával húzzon.  Ezért, azt mondhatjuk, hogy ez a beavatás a kemény ütések iskolájának része.  Ezen ok miatt ez az Emelkedett Mesterek iskolájának szintén beavatását képezi, de eltérő módon.  Mivel mi, természetesen, veletek működünk együtt, és segítünk nektek abban, hogy túllássatok a vádaskodás energiájának a szövevényén, ám mindezt csak akkor tehetjük meg, ha már eljuttok addig a pontig, hogy hajlandóak vagytok azt felismerni, hogy minden a tudat teremtménye.

Így ráébredhettek arra a nagyon egyszerű igazságra, amely hozzásegít majd benneteket ahhoz, hogy a vádaskodás energiája fölé emelkedjetek, amint mások okolására terelődik a gondolatotok.  A felismerhető mechanizmus itt a következő: ha valaki mérgesen elétek áll, és benneteket okol valamiért, akkor ti, az energiára azonnal reagálva, lezárjátok az elméteket, és a csakráitokat, annak érdekében, hogy ne fogadjátok be ezt az energiát.  Az elmétek ezután megvizsgálja a vád tartalmát, hogy van-e benne valami igazság.  Igazán ezt tettem?  Ezt tettem volna?  Nem, ezt nem én tettem!   Hogyan védjem meg magam? Hogyan hitessem el ezt másokkal?  Mit gondolnak majd ezek után rólam?  Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülhetnek fel bennetek újra és újra.

Amint az elmétek a vádaskodás részleteibe belemerül, azonnal belekerültök a lefelé tartó spirálba, a vádaskodó pedig pontosan ezt akarja.  Azonban, ha ráébredtek arra a tényre, hogy mindent a tudat teremt meg, éppen ezért minden, ami a Földön található egy bizonyos tudatszint formában való kifejeződése, akkor a vádaskodást más szemmel nézitek majd, igaz?  Felismeritek-e azt, hogy a vádnak, amelyet valaki rátok irányít, esetleg semmi köze sincs hozzátok, a viselkedésetekhez, vagy a tudatszintetekhez?  Lehet, hogy kizárólag a vádaskodó tudatszintjének terméke, és ezért nincs semmi valóságtartama.  Ez az, amikor olyasmibe kerültök, melynek során a vádaskodó továbbadja a vádaskodás spirálját, és ezzel újra és újra csapdába ejt embereket.

Láthatjátok, hogy amint a dualitásba belekerültetek, valószínűleg kialakítottatok bizonyos elképzeléseket, lehetnek bizonyos érzéseitek, indokaitok, és elkövethettetek bizonyos dolgokat, amelyek nem a lehető legjobban sikerültek, így ezeket a vádaskodó felhasználhatja ellenetek.  Ezért azt érezhetitek, hogy részben igaza van, hiszen tettetek valamit, gondoltatok bizonyos dolgokra, voltak olyan érzéseitek, és indítékaitok, tehát nem vehetitek semmibe a vádaskodót.  Ez igaz is.  Nem hagyhatjátok figyelmen kívül a vádaskodót, de azt mondhatjátok, hogy „Nem reagálok úgy a vádaskodásra, hogy védeni kezdem magam.  Őszintén magamba nézek, hogy látok-e olyan cselekedetet, olyan indítékokat, olyan érzéseket, érzelmeket, olyan gondolatokat, vagy nem tiszta nézőpontot, amelyek nem a legmegfelelőbb szintet képviselik, és ha igen, akkor ezeken kezdek el dolgozni önmagamban.  A vádaskodót teljes mértékben figyelmen kívül hagyom.  Nem védekezem, és nem kezdek én is vádaskodásba.  Magamra figyelek, eltávolodom a vádaskodótól, mivel a vádjai és az energiája nem lesz segítségemre abban, hogy önmagamba tudjak mélyedni, és a szellemi tanítóimmal fel tudjam venni a kapcsolatomat, akiknek a segítségével megkapom azt a belső útmutatást, amely hozzásegít ahhoz, hogy észrevegyem a szálkát a saját szememben.

Elkülönítem tehát önmagam a vádaskodó energiájától és tudatától.  A szellemi tanítóimhoz fordulok.  Megtalálom azt, amin a saját tudatszintemben változtatnom szükséges, és azt meg is változtatom.  Önmagamat pedig efölé gyorsítom.  Ekkor még egyszer a vádaskodóra tekintek, és megfigyelem, hogy még mindig vádol-e engem.  Ha igen, akkor már ezen az új tudatszinten foglalkozom vele, amely szintre felemelkedtem.  Ezen a tudatszinten a vádaskodónak már nincs indoka arra, hogy engem vádoljon. 

Látjátok, szeretteim, hogy a csapda, amelybe belevonnak olyan sokszor benneteket az az, hogy olyankor, amikor bizonyos tudatszintetek miatt hibáztatnak benneteket, akkor a vádaskodásra ugynazon a tudatszinten válaszoltok?    Olyankor csapdában vagytok, olyan dualista válaszreakcióba kerültetek, amely csak lefelé tartó spirált eredményezhet.  Ilyenkor nem hagyhatjátok egyszerűen figyelmen kívül a vádaskodót, hanem őszintének kell lennetek, és meg kell vizsgálnotok, hogy van-e abban igazság, amit mond?  Ne folytassátok, ne válaszoljatok ugyanazon a tudatszinten, vonuljatok vissza, dolgozzatok önmagatokon, nézzetek magatokba, és dolgozzatok a szellemi tanítóitokkal!  Ha látjátok, hogy volt igazság a vádaskodásban, akkor magatokon addig dolgozzatok, amíg önmagatokat efölé a szint fölé emelitek, gyorsítjátok.  Ezután, ha szükséges, visszamehettek, és beszélhettek a vádaskodóval. 

Lehet, azonban, hogy arra a pontra juttok, amikor azt gondoljátok, hogy nincs semmi értelme, semmi konstruktív haszna annak, ha a vádaskodóval beszéltek, mert ti már a korábbi tudatszintetek fölé emelkedtetek.  Bizonyos esetekben, ha már a korábbi tudatszintetek fölé emelkedtetek, akkor visszamehettek a vádaskodóhoz, és ráébreszthetitek őt, hogy ti már túljutottatok a korábbi tudatszinteteken.  Ekkor ezen az új tudatszinten új kapcsolatot alakíthattok ki.  Azonban, ha úgy látjátok, hogy a vádaskodó nem hajlandó a vádaskodás tudatszintje fölé emelkedni, akkor sok esetben nem célszerű megpróbálni a vádjait megcáfolni, vagy önmagatokat megvédeni, vagy a vádaskodó gondolkozását megváltoztatni.

Krisztusság, Buddhaság

Ha ugyanis a vádaskodó ugyanazt nem hajlandó megtenni, amin ti végigmentetek, akkor hogyan jutna el valamiféle építő jellegű eredményre?  Látjátok, hogy a vádaskodó személy rámutatott bennetek valamire, amely nem volt helyes.  Ti pedig felhasználtátok ezt a lehetőséget arra, hogy tanuljatok belőle.  Azt is látnotok kell, hogy bár néhány ember felfedez bennetek olyasmit, amely nem jó, nem biztos, hogy ők azon a tudatszinten vannak, hogy hajlandóak lennének azt is felismerni, hogy minden a tudatszint kifejeződése.  Itt látható egy egyszerű igazság.  Az, amit másban hibának észleltek, az megvan bennetek is.  Ez azonban nem általános igazság, mert ha a Krisztusi tudatszinten vagytok, akkor látjátok más hibáját, a szálkát a felebarátotok szemében, és lehet, hogy ez korrekt észrevétel, sőt egészen biztosan korrekt észrevétel lesz, ha ténylegesen a Krisztusi tudatszinten lesztek.

TÉMA: A Krisztus aktív résztvevője a társadalomnak, és kapcsolatban áll az emberekkel, míg a Buddha megteremti a Sangha-t, és hagyja, hogy az emberek jöjjenek el hozzá

A Krisztusi tudatszinten senkit sem okoltok, nem vádaskodtok, mivel már a vádaskodás tudatszintjét, amely a dualitásban keletkezik, túlléptétek, és a Krisztus nem vádaskodik.  Látjátok-e, hogy egy fontos, de finom különbség van aközött, ha valakinek rámutatunk arra, amin változtatnia szükséges, de ha mindezt a vádaskodás energiájával tesszük, akkor az a másik emberre negatívan hat, lenyomja őt?  A Krisztusnak azonban az egyetlen célja az, hogy a másik embert felemelje.  Ezért amikor arra mutattok rá, amin másnak változtatni kellene, azt olyan építő jelleggel szükséges megtennetek, amelynek során annak az útját keresitek, hogy hogyan segítsetek a másik ember felemelkedésében. 

A vádaskodó azonban nem érdekelt abban, hogy a másik ember túljusson a hibáján.  Az ő egyetlen érdeke az, hogy a másik embert lenyomja, ez az indítéka, ez a szándéka, ez az az energia, amelyet a másikra vetít.  Amikor pedig, szeretteim, ti megszabadítjátok önmagatokat a tudatszintetek tisztátlanságaitól, elérkeztek egy ponthoz, amikor már tisztán láttok.  Ahogyan Jézus mondta, amikor kiszedtétek a gerendát a saját szemetekből, akkor látjátok majd tisztán azt, hogy mi folyik mások tudatállapotában.  Ha pedig látjátok azt, hogy az az ember, nyitott arra, hogy saját magán dolgozzon, akkor minden lehetséges módon segítsétek őt.  De ha az a személy még nem jutott el addig a pontig, hogy hajlandó lenne azt felismerni, hogy minden a tudatszint kifejeződése, akkor bizonyos esetekben más cselekvési irányt vehettek, mint ahogy ezt Jézus tette, amikor megkérdőjelezte az írástudókat és a farizeusokat, vagy, mint ahogy a pénzváltók asztalait felforgatta, vagy esetleg úgy is dönthettek, hogy magára hagyjátok az ilyen egyént.  Nincsen csak egyetlen jó vagy rossz megoldás arra, hogy hogyan kezeljétek az ilyen helyzeteket, mivel az utatokon bizonyos fejlődési szintek találhatók. 

Az egyik ilyen szint az, amelyet mi úgy hívunk, hogy a Krisztusság, a Krisztusság útja, amelynek során az a fontos számotokra, hogy az emberek között legyetek, egyrészt azért, hogy segítsetek másokat, másrészt, hogy megkérdőjelezzétek azokat, akik nem hajlandóak magasabbra emelkedni.  E szint fölött jön a Buddhaság szintje ahol, mint majd látjátok, én már nem tartózkodtam aktívan az emberek között, hanem a társadalomtól visszahúzódva teremtettem meg az elkülönült sanghámat.  Hagytam, hogy a tanítványok jöjjenek el hozzám, így élve azzal a lehetőséggel, hogy azokkal ne foglalkozzam, akik még nem voltak készek, akik még nem jutottak el arra az egyetlen felismerésre, hogy minden a tudatszint kifejeződése. Ez kulcsfontosságú az én sanghámba való belépéshez.  Jegyezzétek meg jól, a saját személyes fejlődésetek egyedül a saját tudatszinteteken múlik.

Látjátok, hogy mi folyik a világban még a spirituális emberek között is?  Még ők is a felebarátot okoló, vádaskodó tudatszint csapdájába kerülve állandóan másokra, másokat megváltoztatására fókuszálnak, azt gondolván, hogy nekik kell a változásokat a világban, vagy másokban előmozdítaniuk, vagy, hogy az ő feladatuk mások megbírálása, vagy mások közszemlére tétele.  Önmaguk pedig továbbra is azon a tudatszinten maradnak, amelyen mások tudatszintjén akarnak változtatni, ahelyett, hogy a saját tudatszintjükön változtatnának. 

Ez természetesen teljesen rendben van, hiszen szabad akarattal rendelkezve lehetőségetek van arra, hogy ezt a tudatszintet megtapasztalhassátok.  De én, a Buddha, rendelkezem azzal a joggal, hogy úgy döntsek, hogy elhatárolom a sanghám helyszínét a vádaskodás tudatszintjétől.  Jogom van ahhoz, hogy meghatározzak egy olyan belépést akadályozó tényezőt, amely alapján azok, akik nem hajlandóak tudomásul venni, hogy a tudatszintjükön változtatniuk kell, ahelyett, hogy mások tudatszintjének megváltoztatására törekednének, azok nem érdemlik meg, nem készek még arra, hogy a Buddha sanghájába lépjenek, és a tanításaimat megkaphassák egyenesen tőlem.

Így elképzelhető, hogy a sanghamon kívül maradva más útmutatásokat kapnak, például a Buddhizmus külső vallási útmutatásait, vagy esetleg más külső vallások vagy spirituális tanítások útmutatásait.  Láthatjátok, hogy napjaink Buddhistái között is vannak igaz Guruk, akik magasabb tudatszintet értek el, és megfigyelhetitek, hogy közülük mindenkinek megvan az a személyes feltételrendszere, amely alapján személyes tanítványnak, személyes beavatottnak fogad valakit.  

Természetesen, ugyanúgy, ahogy a Buddhának, nektek sem szükséges mindenkivel, aki az ajtótokon bekopogtat, együtt dolgoznotok.  Szeretteim, a Krisztusi beavatás során, Krisztusként van egy átmeneti szakasz, amelyet Jézus is bemutatott, amikor mindenkit fogadhattok, függetlenül azok aktuális tudatszintjétől.  Fogadhatjátok a leprásokat, fogadhattok különböző módon terhelteket, démonok által megszállottakat, minden fajta embert, legyenek bármiféle elképzelések rabjai.  A Krisztus kint jár a világban, és akivel találkozik a Krisztus a saját belső kreativitásának, az ítélőképességének és a Krisztussága fokának megfelelően foglalkozik azokkal.  Mindez így helyénvaló, hiszen ezért jár a Krisztus kint a világban.

De a Buddha olyan szintet képvisel, ahol a Buddha megteremti az elkülönült sangháját, a tanítványainak pedig bizonyos beavatásoknak kell megfelelniük ahhoz, hogy oda bebocsájtást nyerjenek.  Láthatjátok tehát, hogy az igazi kulcs ahhoz, hogy a tanítvány a Buddha tanítványa lehessen, vagyis a Buddhaság jelöltje, elsősorban az, hogy észlelje azt, hogy a formai világban minden a tudatszint kifejeződése, és ezért minden, amivel a formai világban találkozik az az Ő tudatszintjének a kifejeződése, amennyiben reagál rá.

Téma: Ha nem értitek azt, hogy hogyan válhat az érzékelésetek zárt elme dobozzá, akkor a saját reakcióitokra, és mások reakcióira való reagálás végtelen spiráljának a csapdájában kerültök.  Minden reakció valamire.  Hogyan szabadulhattok meg ettől?  Hogyan szabadulhattok meg a SAJÁT válaszreakció spirálotoktól?

Cselekvés és reagálás

Ameddig azt veszitek észre magatokon, hogy a világon mindig mindenre reagáltok, fel kell figyelnetek arra a tényre, hogy van valami a tudatotokban, amelyről még nem tudtatok lemondani, amelyet még nem adtatok fel, amely még nem tudott meggyógyulni, vagy megtisztulni, és ez okozza azt, hogy reagáltok.  Mindez igen egyszerű!  Ha nem lenne bennetek valami, amely egybecsengene, akkor nem reagálnátok arra a dologra.  Cselekednétek, de a cselekedetetek során nem lennétek érintve.  Ez ugyanis a különbség a cselekvés és a reagálás között.  Amikor reagáltok, akkor a végeredménnyel kapcsolatban bizonyos elvárásaitok vannak.  Ha ez az eredmény nem születik meg, akkor nektek szintén negatív, békétlen, nem harmonikus, nem szeretetteljes érzelmi és mentális reakcióitok lesznek. 

Ha azonban cselekedtek, akkor nincs ilyen kötődésetek a végeredményt illetően.  Éppen ezért a cselekedetetek magában hordozza önmaga győzelmét, a saját beteljesedését, a saját sikerét és a teljesítés saját örömteli érzését, a beteljesedést.  Amikor pedig reagáltok, akkor azt gondoljátok, hogy a sikeretek vagy a bukásotok azon múlik, hogy a világban mi történik.  Ha azonban túllépitek a reagálás tudatszintjét, és saját belső indíttatásotokból a cselekvés tudatszintjére emelkedtek, akkor ismeritek fel, hogy a cselekvés, amellyel valamit kifejeztek, már önmagában is győzelem.  Semmi más, semmilyen eredmény, vagy bizonyos emberek tudatában bekövetkezett változás, vagy más emberek cselekedeteiben történő változás, vagy a társadalom cselekedeteinek megváltozása, vagy bármilyen világot érintő változás sem szükséges. 

Olyanok lehettek, mint a Nap, örömet találva abban, hogy sugároz, és nem igazodik a Földhöz, nem törődik azokkal, akik eltakarják előle magukat, akik elbújnak előle, akik napszemüveget viselnek, vagy napozószert, vagy bármi mást.  A Nap nem foglalkozik ezekkel a reakciókkal, csak sugároz, mivel örömét leli abban, hogy sugároz.  Ilyen a cselekvés tudatszintje, ellentétben a reagálás tudatszintjével, amikor nem lelitek örömötöket abban, amit tesztek, ellenben eredményt vártok, mások válaszreakcióira számítotok azelőtt, mielőtt meg tudnátok határozni azt, hogy örömet, vagy szomorúságot kellene éreznetek. 

Mi tehát a reagáláson való túllépés tudatszintjének a kulcsa?  Az, hogy ráébredjetek arra, hogy a reakcióitok azon múlnak, hogy hogyan érzékelitek az adott helyzetet.  A reakció végeredmény, az érzékelés következménye.  Akkor, amikor tehát felismeritek azt, hogy minden a tudatszint kifejeződése, egyben arra is ráébredtek, hogy a ti saját reakcióitok egy adott helyzetre azon múlnak, hogy hogyan érzékelitek azt a helyzetet.  Az érzékelés természetesen mivel túlmutat az érzékszervi érzékelésen, az érzelmi reakciókba kapcsolódik bele annak eredményeként, ahogy a helyzetre gondoltok.  Ezen túlmenően az érzékeléseteket az határozza meg, ahogy az életre általában tekintetek, a legkifinomultabb elmeállapototokon, a világlátásotokon múlik, amely az önazonosság testetekben található. 

Ezért mondtam a Dhammapada nyitó versében 2500 évvel ezelőtt:

Az érzékelés mentális szintjüket jelzi, 
Hisz számukra az érzékelés a legmagasabb rendű.
De, ha érzékelésük szennyezett, és mégis ez alapján gondolkoznak, és cselekednek, 
Szenvedés jut nekik osztályrészül

Mi tehát a különbség a szennyezett és a tiszta érzékelés között?  Nos, már adtam nektek némi segítséget, mivel minden alkalommal, amikor egy helyzetre reagáltok, akkor tudhatjátok azt, hogy szennyezett érzékeléssel észlelitek azt a helyzetet.  De akkor hogyan juthattok a szennyezett érzékelésetektől el a tiszta észlelésig?  Úgy juthattok el, ha felismeritek azt, hogy minden érzékelés, amely a dualitásból fakad, a helyzet természetéből adódóan szennyezett.  Ez persze nehézséget jelent, mivel a Földön a legtöbb életáramlat a dualitás tudatszintjén él már oly rég óta, hogy elveszítették a tiszta érzékelésüket.  De, ahogy már többször, újra és újra elmagyaráztuk nektek, a Lényetek lényege a tiszta tudatállapot, amelyről említést tesz minden misztikus és spirituális hagyomány a régmúlt idők óta Védákon túl Atlantiszig, Lemúriáig, és a még régebbi civilizációkig visszamenően. 

A misztikusok minden korszakban tudták azt, hogy ha túljuttok az érzékszervi érzékelésen, azon az érzékelésen, amely a külső elmén keresztül történik, amelyet az érzelmek befolyásolnak, a gondolatok szintjéről eredő érzékelésen, sőt még az evilágból eredő önazonosságotok szintjén is túljutva érhettek el a tiszta észlelésig.  Nevezhetitek ezt a tudatos részeteknek a Tudatos éneteknek, vagy bárminek, aminek nevezni akarjátok.  A valóság azonban az, hogy minden önészlelésen túl ott van a tiszta észlelés.  Ezt a tiszta észlelést nem képes beszennyezni semmi a dualitás valóságában, vagy a formai világban lévő egyetlen dolog sem.  Éppen ezért lehetséges számotokra az, hogy a lényetek lényegére hangolódjatok.  Ha pedig megtapasztaljátok a tiszta észlelést, és tudjátok, hogy többek vagytok a külső lényeteknél, amely a világot egy bizonyos módon érzékeli, nos, ettől kezdve tudtok majd ezzel a tiszta észleléssel szorosabb kapcsolatot kialakítani.  Így kezdhettek hozzá ahhoz, hogy a világot a tiszta észleléseteket fenntartva észleljétek.

A tiszta észlelés fenntartása 

Látjátok-e hogy milyen sok embernek vannak tiszta észleléssel megélt pillanatai, de ahogy kikerülnek abból, amelyet lehet, hogy a másodperc töredéke alatt észleltek, már újra visszakerülnek a külső személyiségükön keresztül érzékelt világukba?   Ilyenkor pedig az esetek többségében a tiszta észlelést a megélt élményükre a saját vallásos hitüket vetítik rá, azt gondolva, hogy valamelyik vallásos doktrínájukkal, vagy dogmájukkal függ össze, vagy azt erősíti meg.  Így láthatunk keresztény misztikusokat, akik miután a tiszta észlelést megtapasztalták, azt a keresztény hit alapján értelmezték, amelyen azonban nem léptek túl.  Ugyanez figyelhető meg a Buddhizmusban, a Hinduizmusban, az Iszlámban, és máshol is.  Azok pedig, akik ateistaként tapasztalják meg a tiszta észlelést, azok azt valamilyen tudományos nézőpont alapján próbálják magyarázni pl. az elme játékaként, vagy valamilyen szerencsés kémiai, vagy elektromágneses reakcióként.

Ha hajlandóak vagytok megkérdőjelezni a jelenlegi érzékeléseteket, ha hajlandóak vagytok azt felismerni, hogy egy helyzetre, vagy a világra többféle módon is tekinthettek, és hajlandóak vagytok felismerni azt is, hogy az Emelkedettek Serege tiszta észleléssel rendelkezik, és ha hajlandóak vagytok bennünket erre megkérni, akkor mi megmutatjuk az érzékelésetekben a tisztátlanságot.  Ha hajlandóak vagytok ezekre a tisztátlanságokra komolyan odafigyelni, és túllépni azokon, nos, ha hajlandóak vagytok ezen a folyamaton végighaladni, amit mi szellemi útnak nevezünk, akkor fokozatosan eljuthattok addig a pontig, ahol már fenn tudjátok tartani a tiszta észleléseteket anélkül, hogy azonnal ne kapcsolnátok át a külső érzékelésetekre. 

Ez azt jelenti, hogy ezzel a tiszta észleléssel tekinthettek magatokra, a fizikai testetekre, a személyes helyzetetekre, és még a világra is, így felismerve majd azt, hogy más módon is tekinthettek az életre, mint ahogyan azt a külső énetek, a külső személyiségetek, a külső érzékelés, a tisztátlan érzékelés szűrőjén keresztül megjeleníti számotokra.  Kezdetben ez bizonyos mértékben skizofrén helyzetet teremt, amikor az egyik pillanatban valamin túl láttok majd, a következő pillanatban pedig a külső érzékelésetekkel észlelitek, és kétségbe vonhatjátok azt, amit láttatok.  Lehet-e igazán valós az?  Lehet-e az Emelkedettek Seregének valósága olyan radikálisan különböző attól, amit a nevelésetek alapján valósnak hittetek, amit olyan sok éven keresztül láttatok, és még az is, amiről azt hittétek, hogy egy külső vallás, vagy külső szellemi tanítás igazsága? 

Látjátok, szeretteim, sokan vannak olyanok, akik magukat az Emelkedett Mesterek tanítványának tartják, de évtizedekig csak a külső tanításokat tanulmányozták, és akik nem voltak képesek, vagy hajlandóak tovább lépni, és megtapasztalni a tiszta észlelést.  Így ők ezt a külső tanítást egy új mentális doboz megteremtésére használták, egy új egyensúly érzékelésére, amelyről Jézus olyan részletesen beszélt.  Amikor pedig a tiszta észlelést megtapasztalják, akkor konfrontálódnak azzal a radikálisan különböző valósággal, amelyet, mi, az Emelkedettek Serege látunk egy bizonyos dologgal kapcsolatban, ellentétben azzal, amelyet ők az Emelkedett Seregek külső tanításai alapján látni véltek. 

Ők még nem léptek túl a tanításokon!  Nem emelkedtek a saját tudatszintjük fölé, nem kérdőjelezték meg az érzékelésüket.  Az érzékelésüket a külső tanításokra alapozva alakították ki, nem pedig a külső szavak mögötti Szellemre.  Ezért mostanra talán ráeszméltek arra, hogy mi, az Emelkedettek Serege, velük nem azonos módon tekintünk bizonyos dolgokra.  Így most egy olyan teszttel találják szembe magukat, hogy megkérdőjelezzék-e, nem szükségszerűen a külső tanításokat, hanem a saját észlelésüket a külső tanításokkal kapcsolatban?  Hajlandóak lesznek-e fokozatosan ehhez a tiszta észleléshez eljutni, annak érdekében, hogy a megdönthetetlennek, és abszolút igaznak hitt külső érzékelésen túljuthassanak? 

Még az Emelkedett Mesterek tanításai is így válhatnak a tanítványok számára csapdává akkor, ha ők nem hajlandóak az érzékelésüket folyamatosan megkérdőjelezni.  Látható ugyanis, hogy lehet valaki egy külső szervezet tagja, vagy tanításnak részese anélkül, hogy megkérdőjelezné az érzékelését, ez azonban elvárás abban az esetben, mint ahogy ezt már számos esetben említettük, ha a Buddha sanghajába szeretnétek belépni, vagy a Nagy Fehér Testvériség szentélyeit akarnátok meglátogatni.

Hogyan tartja csapdában az embereket az érzékelésük? 

Ha nem kérdőjelezitek meg az érzékeléseteket, akkor nyilvánvalóan azt fogjátok hinni, hogy az érzékelésetek pontos, és a valóságot tükrözi.  Mit tehettek ezen felül?  Biztos vagyok benne, hogy a többségetek tudja a választ.  Ha ugyanis nem kérdőjelezitek meg az érzékeléseteket, akkor azt hihetitek, hogy az élet jelenlegi észlelése, vagy egy bizonyos helyzet észlelése igazsághű és teljes.  Abban is biztos vagyok, hogy észreveszitek azt, hogy amennyiben nem kérdőjelezitek meg az érzékeléseteket, akkor nem juttok túl az adott érzékeléseteken.  Ha azonban nem juttok túl a jelenlegi érzékeléseteken, akkor hogyan ismeritek fel azt az igazságot, amelyet 2500 évvel ezelőtt a Dhammapada-ban kifejtettem, vagyis azt, hogy az érzékelésetek egy mélyebb mentális szintről fakad, és ez a szint az önazonosságotok teste, ahogyan az életet, magatokat látjátok az önazonosságotok szintjén.

Ez az a mélyebb észlelés, amely a kiindulási pontja az élethez való gondolati és érzelmi hozzáállásnak.  Ez a gondolati és érzelmi hozzáállás az oka annak, ahogyan bizonyos helyzeteket láttok, és ez okozza azt, hogy milyen mentális állapotba kerültök, amikor úgy érzitek, hogy jogtalanul vádolnak benneteket, ha úgy érzitek, hogy másokon kell ítélkeznetek, ha úgy érzitek, hogy haraggal kell reagálnotok olyankor, amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy szeretnétek, vagy más egyéb mentális állapot esetén.  Amikor ilyen alacsony mentális szinten vagytok, és nem vagytok hajlandóak megkérdőjelezni az érzékeléseteket, akkor ebben a mentális állapotban a saját érzékelésetek szintje számotokra a legmagasabb szintű.  Ha az érzékelésetek a legmagasabb szintű, akkor nem juthattok tovább az érzékelésetekben, és nem juthattok túl ezen az alacsony tudatszinten.  Nem vagytok rá képesek, hogy felfedjétek a magasabb tudatszintet, és így nem láthatjátok azt, hogy az alacsonyabb tudatszint hogyan okozott számotokra szennyezett érzékelést.  A szennyezett érzékelés az oka az alacsonyabb mentális állapotnak, amelynek csapdájában vagytok, és amely mostanra olyan zárt rendszerré alakult, amelyben állandóan reagáltok az életre.

Amint már az elején említettem, arra reagáltok, amit ti vetítetek ki a kozmikus tükörre.  A saját reakcióitokra reagáltok, amely abból ered, ahogyan az életet érzékelitek.  A saját és mások reakcióira való reagálás végtelen spiráljába kerültetek.  Minden reakció valamire.  Hogyan tudtok ettől végre megszabadulni?  Hogyan szabadulhattok ki végre a saját reakcióitok spiráljából? 

Csak akkor lehettek szabadok, ha nem más emberekre figyeltek, és nem az ő tudatszintjüket próbáljátok megváltoztatni, hanem felismeritek azt, hogy a TI szabadságotoknak az kulcsa, ha a SAJÁT tudatotokat változtatjátok meg.  A saját tudatotok megváltoztatásának pedig az a kulcsa, hogy megkérdőjelezzétek az érzékeléseteket, így a következmény szintjén túljutva eljussatok az okok szintjére, és a reagálás szintjén túljutva eljussatok a cselekvés szintjére.  A reagálásotokat addig nem tudjátok megváltoztatni, ameddig nem változtatjátok meg a cselekedeteiteket.  A reakcióitok, úgy mondhatjuk, hogy abból a szennyezett érzékelésből és mentális állapotból adódnak, amelyek a gondolati és érzelmi testeitek érzékeléséből származnak.  Ez az, amit reakciónak, reagálásnak nevezünk.

A cselekvésetek szintje az önazonosság testetektől függ, az befolyásolja azt, ahogy önmagatokat és az életet látjátok, az élethez való kapcsolatotokat, a kapcsolatotokat másokkal, a kapcsolatotokat az Anya-fénnyel, és Istennel.  Ez a mélyebb szintű érzékelésetek, és ez az, amely cselekvésre késztet benneteket azzal, hogy olyan képet vetít a kozmikus tükörre, amely az érzelmek, és a gondolatok szintjén túl van, és ebből következően túl van azon a szinten, amely szinttel az emberek többsége éber tudomással rendelkezne.  Hogyan lehettek éber tudatában annak, ami az érzelmeiteken és gondolataitokon túl van, ha nem kérdőjelezitek meg az érzékeléseteket?  Ez egyszerűen lehetetlen, és a kör bezárul.

A felebarátjaikat vádolók tudják, hogy amint az emberekre, életáramlatokra rá tudják erőltetni ezt a reagáláson, reakciókon alapuló kört, akkortól azok többé nem tudnak abból kijutni, hacsak nem hajlandóak az érzékelésüket megkérdőjelezni.  Mivel azonban kellően le vannak terhelve az életre adott reakcióikkal, ezért olyan intenzív lefelé tartó spirált teremthetnek meg, amely miatt az emberek többségének nincsenek meg a szükséges feltételei ahhoz, hogy meg tudnák kérdőjelezni az érzékelésüket, mivel meg vannak győződve arról, hogy az érzékelésük igazsághű és pontos, tehát nem szükséges azt kétségbe vonniuk.  Ráadásul mások is ugyanígy látják a dolgokat.

Ahogy kialakul az a helyzet, hogy egy adott bolygó lakóinak többsége az életet harcnak érzékeli, akkor lesz-e közöttük valaki, aki egyet hátra lépve megkérdőjelezi ezt a nézetet, és felteszi azt a kérdést: „Tényleg harc-e az élet, harcnak kell-e lennie, vagy csak azzal, hogy mi harcként érzékeljük, azzal hozzuk létre a harcot úgy, hogy a kozmikus tükörre azt a képet vetítjük ki, hogy az élet harc?”

Mi a tiszta észlelés?

Ismeritek a történetemet, a király fiaként kezdtem az életemet, és olyan környezetben nőttem fel, ahol az érzékelésemet védték, nem láthattam romlást, pusztulást, halált.  Így behatárolt, egyoldalú érzékeléssel nőttem fel, amely azonban elmondható, hogy sokkal tisztább volt, mint a legtöbb emberé a Földön.  Hallhattatok róla, hogyan érzékeltem azt, amikor először találkoztam egy öregemberrel, hogyan döbbentem rá, hogy a korábbi érzékelésem milyen korlátozott volt.  Annak ellenére, hogy bár lehet, hogy az érzékelésem tisztább volt a legtöbb emberénél, mégsem volt teljes mértékben tiszta, mivel egyszerűen figyelmen kívül hagytam bizonyos dolgokat, amelyek ideiglenes valóságok ezen a bolygón.  Ez azonban nem jelent teljesen tiszta érzékelést, észlelést. 

A teljesen tiszta érzékelés nem kerüli el a tökéletlenségek észlelését,  hanem átlát rajtuk, túllát rajtuk, látja, hogy van az érzékelés mögött valami, még azon érzékelés mögött is, ami alapján az életet harcnak látjuk.  Ezzel a felismeréssel a korábbi életemet a palotában otthagytam, és az erdőben aszkétikus életet élve, a testemet és az elmémet bűntetve kerestem annak az útját, hogy az elmémet megfegyelmezzem.  Végül rájöttem, hogy ezzel sem érem el azt a célomat, hogy az érzékelésem tiszta legyen. 

Mi tehát az, amely tovább vitt engem arra a szintre, hogy elérjem a Buddhaság szintjét?  Az volt, hogy eljutottam addig a pontig, ahol hajlandó voltam megkérdőjelezni az érzékelésem MINDEN oldalát, az érzékelést, amelyben felnőttem és azt az érzékelést, amelyet az aszkétikus életem és filozófiám során tapasztaltam meg.  Hajlandó voltam mindent megkérdőjelezni.   Amikor kezdtem mindent megkérdőjelezni, akkor kezdtem el észlelni azt a szennyezett érzékelésemből fakadó végtelen köröknek a sablonját, amely sehova sem vezet.  Ekkor kezdtem a tiszta tudatot megtapasztalni, amelyet a Buddhizmus Samadhinak vagy Nirvánának nevez.   Onnantól fokozatosan hagyták nekem, hogy fenntarthassam ezt a tiszta észlelést még bizonyos tevékenységeim során is, és így a világot ebből a tiszta észlelésből érzékelhettem. 

Ezek után kezdtem látni azt, hogy a szennyezett érzékelés nem más, mint a dualista érzékelés, amely két ellentétes pólussal rendelkezik, amelyek látszólag valósak, és egymás nélkül nem létezhetnek.  Ilyen értelemben az egyik annyira valóságos, mint a másik, ezzel azt az illúziót keltve, mintha az ördög olyan valóságos lenne, mint Isten, vagyis mintha az ördög hatalma és állandósága valós lenne.  Így túllátva a dualista érzékelésen kezdtem el felismerni azt, hogy hogyan lehet, még ebben a sok tökéletlenséggel teli életben is aktívan részt venni anélkül, hogy a dualista érzékelésbe vonnám bele magam, amelyben mindent valamilyen relatív, dualista mérlegelés eredményeként, ellentétek alapján bélyegzünk meg, amely szerint az egyik a jó, a másik a rossz, az egyik helyes, a másik hibás, az egyik igaz, a másik hamis, az egyik szép, a másik csúnya, vagy az egyik kellemes, a másik kellemetlen. 

Látjátok már, hogy kezdtem azt észlelni, hogy a dualista érzékelés mögött van valami más is, és a szennyezett érzékelés során az, amit érzékelünk az nem önmagában csak érzékelés, a szennyezettsége miatt, hanem értékelés is.  Vagyis nem lehet különválasztani az érzékelést az értékeléstől, a bírálattól, a megbélyegzéstől: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” Látjátok már, hogy saját tudatotokon keresztül önmagatokat bíráljátok, és ahogyan másokat ítéltek meg addig, amíg testben a Földön vagytok, úgy ítélitek majd meg önmagatokat is, amikor a testeteket elhagyva végigfut az élet előttetek, amelynek során azzal a tudattal tekintetek majd önmagatokra, amellyel másokra is tekintettetek. 

Így kezdtem el látni, hogy ezen az érzékelésen túl, amely az sugallja, hogy mindent értékelni, bírálni és megbélyegezni szükséges, ott van a tiszta észlelés.  Az az érzékelés, amely nem hagyja figyelmen kívül a Földön meglévő tökéletlenségeket, a valótlanságokat, de nem bírál, nem ítélkezik, és nem bélyegez meg másokat.  Erre az érzékelésre éppen ezért érzelmileg nem reagáltok, nem érzitek fenyegetve magatokat, nem undorodtok, vagy nem háborodtok fel, nem riaszt el benneteket, vagy nem érzitek úgy, hogy annak a valaminek nem kellene jelen lennie.  Ténylegesen túlláttok rajta, és látjátok, hogy a külső forma mögött ott van a Buddha Természet, az Anya-Fény, a TISZTASÁG, annak a valósága, hogy minden Isten fényéből teremtődött.  Ezért benne van annak a lehetősége, hogy megtisztuljon, hogy lerázza magáról a tisztátlan képet, a tisztátlan formát, és a Krisztusi tudat tisztaságáig, a Buddha tudat tisztaságáig, a Teremtői tudat tisztaságáig gyorsuljon.

Elérkezhettek arra a Buddha tudatpontra, amikor már fenn tudjátok tartani cselekvéseitek során is a Nirvánát, a Samadhit.  Nem szükséges az, hogy lecsukott szemmel üljetek, és meditáljatok ahhoz, hogy a Samadhiban, a Nirvánában legyetek.  Magatokkal vihetitek, és ezen a tiszta tudaton keresztül láthattok mindent.  A tökéletlenségeket így is látni fogjátok a világban, de nem ítélkeztek, nem bélyegeztek meg senkit, és nem reagáltok semmire.  Nem reagáltok a valótlanságokra, a tökéletlenségekre, helyette azon az alapon cselekedtek, hogy minden tökéletlenség a tökéletességig, egy magasabb szintig gyorsítható.  Ezért az emberek közé mentek, és minden élet felemelését megcélozva cselekedtek, ahelyett, hogy az élet bizonyos oldalát elítélnétek, és megpróbálnátok lerombolni.  

A dráma mögötti hazugság  

Látjátok-e, hogy ez a felebarátjaitokat vádolók hazugsága?  Ez az epikus drámák mögött meghúzódó hazugság, amelyet oly részletességgel fedtünk fel nektek.  Az epikus dráma azt hiteti el, hogy van valami, ami rossz, gonosz, és amelyet el kell pusztítani.  De ha megpróbáljátok a gonoszt elpusztítani, akkor reakcióba kerültök vele, és így a szenvedést nem tüntetitek el a Földről, hanem ti is csak fokozzátok.  Ezért az egyetlen útja annak, hogy „eltüntessétek” a „gonoszt”az, ha túlléptek a dualista tudatszinten, és nem dualista tudatszinten cselekedve keresitek annak a lehetőségét, hogy a körülményeket felgyorsítva, amelyet mások gonosznak neveznek, ítélkezés és rombolás helyett minden életet felemelve azt a tisztaságig gyorsítsátok.

Ez mutatja meg a különbségséget azok között, akik már felemelkedtek, és azok között, akik még nem.  Ez tesz különbséget azok között, akik a szeretet alapú életszemléletet képviselik, és azok között, akik megragadtak a félelem alapú hozzáállásnál, amely miatt úgy érzik, hogy ítélkezniük, bírálniuk kell azért, hogy el tudjanak nyomni, pusztítani valamit.

Hogyan emelkedtek?  Önmagatokat gyorsítva elérkezik egy pont, amikor az mondjátok, amelyet Jézus mondott:  „És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.” Mondta-e Jézus azt, hogy csak a jó embereket vonzza magához, és a rosszakat a pokolra küldi?  Nem, nem mondott ilyet.  Azt mondta: hajlandó vagyok felgyorsulni, hogy minden életet felemelhessek, ezért tudott felemelkedni.  Saját magát gyorsította a vádaskodó tudatszint fölé, amely megosztja Isten osztatlan, megoszthatatlan egységét két pólust teremtve, jót és rosszat.   A jó, eszerint Isten országába kerül majd, a rossz pedig, mivel nem juthat be Isten országába, ezért azt azoknak kell elpusztítaniuk, akik Isten országába szeretnének kerülni, mivel a gonosz elpusztításával önmaguknak nyitnak utat.

Ez az epikus drámák hazugsága.  Milyen sok ember hitte, és hiszi el még mindig, vagy gondolja úgy, hogy fenntartva a dualista tudatszintjét bebocsáttatást nyer Isten országába, annak ellenére, hogy nem öltötte magára a „mennyegzői ruhát”.   Vagyis teljes mértékben nem vált erőszakmentessé, nem szabadult meg a dualistástól, nem lett ítélkezésmentes, annak az útját keresve, hogy az életet a tisztaságig gyorsítva ne ítélkezzék, ne kárhoztasson, és ne taszítson a mélybe senkit, és semmit.

Látjátok-e, hogy nem azt kérem, hogy vakon tekintsetek a világra.  Nem azt kérem, hogy hagyjátok figyelmen kívül azt a sok tisztátlanságot, amelyet a világban láttok, hanem azt kérem, hogy a tudatotokban ne tartsátok őket állandónak.  Mert, ha reagáltok rájuk, akkor mit is cselekedtek?  Nos, ha tudjátok azt, hogy valami nem valós, ti pedig valósak vagytok, akkor nincs arra szükségetek, hogy reagáljatok rá, vagy tegyetek ellene, igaz?  Miért kellene bármilyen nem valós dologra reagálni?  Így tehát nem reagáltok sem félelemből, sem félelemmel, sem haraggal, vagy más negatív érzelemmel.  Egyszerűen csak észlelitek a dolgokat, de nem azok külső megjelenése alapján cselekedtek, hanem a belső kreativitásotokból kiindulva, amely spontán módon tör a magasabb lényetekből, az ÉN VAGYOK jelenlétetekből elő, amely a szellemi lények ágán keresztül elér egészen a Teremtőig.

A reagálás helyett, a kreativitásotok jótékony forrása szerint cselekedtek.  Mivel pedig nem reagáltok a formára, ezért nem adtok neki állandóságot, nem teremtetek neki valóságot, a cselekedeteitek pedig nem azt célozzák meg, hogy elnyomják, vagy elpusztítsák azt.  A cselekedeteitek arra irányulnak, hogy a tisztaságig gyorsuljanak, amely a külső formák mögött rejlik.  A tiszta észlelés az, amelynek segítségével, a valótlanra tekintve nem ítélkeztek, nem tartjátok csúnyának, rossznak, vagy gonosznak, bár az emberek többsége ezekre ítélkezéssel reagál.

Szeretteim, nagyon sok tanítást adtunk át nektek, annak érdekében, hogy segítsünk nektek a vádaskodó tudatszint, vagyis az epikus drámák tudatszintje fölé emelkedni.  Pontosan egy évvel ezelőtt vezettük be a drámák koncepcióját, és mutattunk arra rá, hogy a drámáitok fölé kell emelkednetek ahhoz, hogy magasabb szintre juthassatok el, ha annak az erőnek a részévé szeretnétek válni, amely a Földet 2012 –re és utána a felemelkedés spiráljára juttatja.   Ha meg akarjátok alakítani a Buddha Sangháját, akkor túl kell lépnetek a drámáitokon, mint ahogy ezt pontosan egy évvel ezelőtt már kifejtettem, és kifejtették mások is, pl. St. Germain hosszú közleményében teljes részletességgel, és amelyet újra áttanulmányozhatnak különösen azok, akik igazán úgy döntenek, hogy túllépnek a drámáikon.

Mi, természetesen, ismerjük azokat, akik nem hajlandóak a drámáikon túllépni, és visszautasítják az egész koncepciót, visszautasítva ezzel a drámákon való túllépés szükségességét is.  Ez a szabad akarat törvénye alapján számunkra teljes mértékben elfogadható.  Mi azonban kijelentjük, hogy ők nem lehetnek az általunk megalapítandó sangha tagjai.  Amit pedig az elmúlt év során láthattatok, az valójában az az különválási folyamat, amely igen hasonlatos ahhoz a különválási folyamathoz, amely a hozzám érkező tanítványok esetében 2500 évvel ezelőtt történt.  Teszten, szűrésen, szétválasztáson mentek keresztül annak érdekében, hogy elkülönüljenek azok, akik hajlandóak voltak az érzékelésüket és a drámáikat megkérdőjelezni azoktól, akik nem voltak erre hajlandóak.  Azok, akikben nem volt meg ez a hajlandóság, azok a sanghan kívül maradtak, amelyre különböző módon reagáltak pl. volt, aki visszautasítottnak érezte magát, volt, aki változatos módon a Buddhára, és a tanítványaira támadt.  Mindezekről, mivel nem rögzítették a buddhista írások, nincsen külső észleléssel megszerzett tudomásotok. 

Azonban biztosíthatlak benneteket, szeretteim, hogy abból, amit tettem, vagy mondtam, semmi sem volt a hindu vallás Brahminjai számára hiteles; tartottak tőlem, a tanítványaik pedig nem voltak hajlandóak megkérdőjelezni az érzékelésüket.  Nagy civakodás, sok támadás, sok vádaskodás alakult ki a személyem és a tanítványaim körül.  Jelentősebb volt, mint amit Jézus körül láthattatok.  A vádaskodás tudatszintje, ahogy már említettem, nagyon régóta jelen van.  Ne gondoljátok azt, hogy én megmenekültem tőle.  Akkor is itt volt, de engem nem zavart meg, nem kapcsolódtam bele, és nem reagáltam rá.  Tanítottam azokat, akiken segíteni tudtam, mert hajlandóak voltak ezen a tudatszinten felülemelkedni, és azokra fókuszáltam, akiken azért tudtam segíteni, mert hajlandóak voltak segíteni önmagukon.  Azokkal foglalkoztam, akik hajlandóak voltak magukba nézni, és megkérdőjelezni az érzékelésüket, ahelyett, hogy azt olyan tökéletesnek ítélték volna, amelyet már nem szükséges megkérdőjelezni. 

Azt mondom tehát azoknak, akik még mindig hisznek benne, hogy én a Buddha vagyok, és ez a közvetítő az én közvetítőm, nekik azt mondom: Gratulálok mindannyiótoknak ahhoz a fontos lépésetekhez, amelyet az elmúlt év során tettetek meg, amely utat nyit ahhoz, hogy tovább vigyen benneteket és a bolygótokat különösen a 2010-es esztendőben.  Mert, mint ahogy már az értekezésem elején említettem, ez az év az ébredés éve lesz.

 

TÉMA: Gautama Buddha gondolatformája a 2010-es évre

A 2010-es év gondolatformája

Most pedig, a szokásoknak megfelelően, ezt a közlést egy gondolatformával zárom, amely segítségetekre lehet abban, hogy aktív szerepet játszhassatok abban, hogy az emberiség elsajátítsa az év beavatásait.  Ezek a Fiú beavatásai lesznek, a Krisztusi tudatszinté, amely különbséget tud tenni valós és valótlan között, amely természetesen azt kívánja meg tőletek, hogy az érzékelésetek, amelyről beszéltem, tiszta legyen, nem ítélkező és nem megbélyegző. 

Erre az évre kívánom, hogy vizualizáljátok azt, hogy a Krisztus belép a világotokba, ahogyan Jézus mondta: mint egy villám, amely keletről nyugatra tart.  Amely úgy villan bele a világba, mint egy kétélű kard, amely átvágja azt, és átvágja az illúzió fátylát, a Mayát.  Ezeket a fátylakat függönyként képzelhetitek el, amelyet a hamis tanítók, és a bukott lények alakítottak ki annak érdekében, hogy elbújhassanak mögöttük.  Ezen függönyök közül néhány annyira vastag, hogy nem tudtok átlátni rajtuk, néhány pedig részben átláthatóvá vált, tehát láthatjátok az árnyékokat mögöttük. 

Az elkövetkező évben vizionáljátok Krisztus Kardját, az Élő Szót, amely elővillan, és elvágja a függönyök tartózsinórjait, így a függönyök lezuhannak majd, és feltárul az, ami mögöttük van.  Láthatóvá válik az uralkodó elit, láthatóak lesznek azok, akik bármilyen módon manipulálnak benneteket, akik mindez idáig láthatatlanok tudtak az emberiség előtt maradni, nos, 2010-ben látni fogjátok őket.  A függönyök lehullanak majd, az emberek pedig felébrednek, és azt mondják: Nézzétek, a császár meztelen!  Most tisztán láthatjátok őt, mert nem lesz elfátyolozva az illúziók függönye, a Maya füstje, és a hazugságok és csalások mögé.

Tartsátok fenn ezt a gondolatformát, szeretteim!  Emlékezzetek rá az egész év során!  Amikor egy bizonyos helyzettel találkoztok, ahol tudjátok, hogy a csalás jelen van, hívjátok egy egyszerű hívással a Krisztust, és a Buddhát.  Hívjátok elő Krisztus Kardját, hogy válassza ketté a valósat a valótlantól, vágja át a fátylat, hogy lezuhanhasson, és az emberiség tisztán láthassa a valósat és a valótlan.  Erre a látványra hívom fel a figyelmeteket!

Hála a kitartásotokért, és azért, hogy az értekezésem alatt az egyensúlyt fenntartottátok.  Azt mondhatom: Szép munka volt!  Hűséges és jó szolgálóink némely dologban hűségesek maradtatok, ezért hozzásegítünk benneteket, hogy az új évben több dolgon úrrá lehessetek.

Legyetek a végtelen, nem dualista Buddha észleléssel megpecsételve.  Hívjatok engem, hogy nektek adhassam a Buddha-tudat tiszta észlelését, így tudva, hogy minden Buddha természetű, és így tudva különbséget tenni a benneteket megkísértő valótlanság, a Mara illúziója között, amely mit is akar elérni?  Azt, hogy bármilyen módon reagáljatok az ő valótlanságaira!  Mivel minden reakciótokkal egyre inkább a valótlanság lefelé tartó spiráljának a csapdájába kerültök.  Legyetek tehát ti a Buddha, döntsetek úgy, hogy nem reagáltok, döntsetek úgy, hogy arra az útra léptek, amelyen megtaníthatjuk nektek azt, hogy a tiszta észlelésből kiindulva hogyan CSELEKEDJETEK, CSELEKEDJETEK, CSELEKEDJETEK.

Legyetek a békém által megpecsételve, amely nem passzív béke, mint ahogy azt nagyon sokan gondolják, hanem dinamikus, végtelen béke, amely nem hagyja a dolgokat egyhelyben maradni, amely nem hagyja azt, hogy az emberek a spirálba ragadva az életet szenvedésként észleljék.  Azért jöttem a Nirvánából, hogy megtanítsam az emberiségnek azt, hogy van a szenvedésnek alternatívája.  Tegyétek ti is ugyanezt, erre kérlek benneteket!  Tanítsátok őket, mutassátok meg nekik, hogy van más, a szenvedésen kívül.  Eljuthattok az elme békéjéhez, és a végtelen és kimeríthetetlen örömmel, boldogsággal megélt élethez!

Legyetek a Buddha felhőtlen örömével megpecsételve, hiszen észlelve a Buddha természetet hogyan is lehetnétek mások, mint boldogok, hiszen ÉN VAGYOK a végtelen Öröm!

      

     

Ugrás a lap tetejére

Utolsó módosítás: 2022-05-11 13:44:23