Isten akaratát ismerve az Anya Évében
2011.01.05.

Megjegyzés: ezt az üzenetet egy másik előzte meg Helenen keresztül

Én Master MORE, a TÖBB Mestere vagyok, de ti hogyan váltok a TÖBB mesterévé?

Lépjetek hátra egyet, és gondolkozzatok el azon a tényen, hogy az emberi elme hajlamos elképzeléseket gyártani mindennel kapcsolatban.  Amint létrehoztátok ezeket az elképzeléseiteket, onnantól fogva, mint ahogy azt már többféle módon megkíséreltük nektek elmagyarázni, már nem a valós körülményeket látjátok. 

Akkortól kezdve ugyanis csak azt a képet nézitek, amelyet üvegbe, vagy az elmétekbe véstetek ahelyett, hogy valóban észlelnétek azt, ami a világban történik, vagy észlelnétek azt, hogy mi áramlik le Felülről, az ÉN VAGYOK Jelenlétetekből, vagy a felemelkedett mesterektől.   Csak azt a kőbe vésett képet észlelitek, amelyet magatok és az anyagi világ közé, magatok és a Szellem világa közé helyeztetek.  Hogyan tudhatunk mi, a ti szellemi vezetőitek, tanítóitok elérni benneteket a kis elképzelés buborékotokban, amelyet annyira szerettek, hogy ha csak úgy engedtek minket oda be, ha megfelelünk az általatok meghatározott feltételeknek?

Nézzük most ezt a kifejezést „mesterszint”.  Mit jelent valamit mesterszinten művelni?  Nos, az emberi nevezéktan szerint azt jelenti, hogy miután egy bizonyos készséget elértetek egy adott tevékenység gyakorolása során, a tevékenységet ismételve garantáltan bizonyos szintű eredményt produkáltok.  Az imént beszéltem arról, hogy olyan mechanikus eszközökkel veszitek körül magatokat körül, amelyek a helyes gomb megnyomása után mindig az előre meghatározott eredményt produkálják.  Látjátok-e, hogy ez tisztán gépies dolog?  Látjátok-e azt, hogy egy mesteremberről, vagy mesterszintű sportolóról, vagy politikusról azt gondoljátok, hogy a mesterszint azt jelenti, hogy az ilyen emberek mindig egy bizonyos szinten teljesítenek, és hogy az általuk teljesített eredmények jobbak azokénál, akiknek a szintje alacsonyabb? 

Ez alapján a meghatározás alapján azt gondolhatnátok-e, hogy a mester az, aki folytonos versenyben áll azért, hogy a többi embert megelőzze, vagy az előre meghatározott tökéletességhez törekszik olyan mértékben, ahogy az számára lehetséges.  Ez-e az igazi mesterszint, vagy ez csak egy gépies készség szintje?  Ki az, aki elérve ezt a gépies készséget képes újra és újra bizonyos szinten teljesíteni?  Nem olyan fajta emberek-e, akik hajlandóak kiölni magukból a kreatív áramlást annak érdekében, hogy gépiesen ismételni tudjanak bizonyos eredményeket? 

Figyeljétek meg a sportolókat, akik évekig edzenek azért, hogy a versenyek során képesek legyenek pl. a 100 m-t kevesebb, mint 10 másodperc alatt lefutni, folytonosan arra törekedve, hogy megdöntsék a korábbi csúcsukat, és egy kicsit méggyorsabbak legyenek. Ha pedig valaki egy pár századmásodperccel legyőzi őket, akkor a világ azt a sportolót ünnepli nagy eredménynek könyvelve el a teljesítményét.  Vagy ha valaki egy kicsit több nyereséget ér el, mint a korábbi leggazdagabb ember, vagy a legnagyobb befektető, akkor azt dicséretes dolognak tartja a világ.  De dicséretes dolog-e újra és újra ugyanazt az eredményt produkálni, szemben azzal, ha valami újdonságot valósítotok meg, valami olyasmit, amely nem ismétlődik, de amely mindig megújul olyankor, ha új elképzelések és új megoldások születnek azokra a problémákra, amelyekre korábban látszólag nem találtatok megoldást?  
Nem ez-e az igazi mesterszint?  De hogyan válhattok a TÖBB mesterévé?  Azáltal-e, ha gépiesen egyre többet és többet produkáltok, vagy bizonyos keretek között pl. 100 méteres futás során egyre nagyobb gyorsaságot értek el az ismételt futások során, vagy egyre több pénzhez juttok azáltal, hogy a korábbi módszert ismételve folytatjátok a befektetési tevékenységeteket, ahogyan azt mások is teszik?  Nos, nem ez a mesterszint vezet TÖBB-re, amely én vagyok.  Én nem azáltal lettem Master MORE, az első sugár Chohanja, hogy egyre jobb és jobb eredményt értem volna el egy gépies tevékenységet ismételve.  De nem is azáltal lettem az első sugár vezetője, hogy jobb lettem volna Jézusnál, Kuthuminál vagy St. Germainnél. 

Mi, a Felemelkedettek Serege nem hasonlítjuk magunkat egymáshoz, hiszen egy egyéniséget hogyan lehetne hasonlítható egy másikhoz?  Master MORE-rá, a TÖBB Mesterévé úgy váltam, hogy El Moryaként nyitott kapuvá válva eljutottam a felemelkedésemig. 

Master MORE-ként állandóan nyitott kapu vagyok. 

Honnan tudhatom ugyanis, hogy egy másodpercen belül a Szellem mit akar megvalósítani rajtam keresztül?  Tudnom kell-e azt?  Nem kell tudnom.

Ti azt gondoljátok, hogy előre kell tudnotok azt, hogy mi számít jó döntésnek

Tudnotok kell-e azt, hogy a Szellem mit fog megvalósítani rajtatok keresztül egy másodperc múlva, egy nap múlva, vagy egy hét múlva?  Igen, nektek tudnotok kell, mert az elmétekben bevésett képekként van jelen az, hogy a Szellemnek hogyan kellene, és hogyan nem kellene kifejezésre juttatnia önmagát rajtatok, vagy másokon keresztül.  Ti pedig biztosak akartok lenni abban, hogy a Szellem tartja magát az általatok bevésett elmeképekhez, és csak annak megfelelően nyitjátok meg az elmétek kapuját a Szellem áramlásának.   Pontosan ezért vagyok én Master MORE, a TÖBB Mestere, és nem ti vagytok sem a TÖBB mesterei, sem más Isteni tulajdonság mesterei.

Ti ugyanis még mindig az elmétekbe vésett képekhez imádkoztok, ahelyett, hogy a LESZEK, AKI LESZEK Jelenlétetekhez imádkoznátok, amely rajtatok keresztül szeretne megnyilvánulni és TÖBBÉ válni minden pillanatban.  Ez az egyetlen különbség köztetek és köztem. 

Ha az ismert megtestesüléseimre vettek egy pillantást, akkor látni fogjátok azt, hogy én is rendelkeztem bevésett elmeképekkel, amelyekhez valamikor nagyon ragaszkodtam.  Nézzük például a Thomas More-ként való megtestesülésemet!  Olvassatok csak el néhány könyvet, tanulmányozzátok csak egy kicsit a történelmet azzal a megtestesülésemmel kapcsolatban, és látni fogjátok, hogy az a személy nagyon ragaszkodott bizonyos elképzeléseihez egészen addig a pontig, hogy képes volt az övétől eltérő a vallási meggyőződésükért üldözni másokat, és a hatalmát felhasználva vesztőhelyre küldeni őket.  Végül én magam is a vesztőhelyen végeztem.  Részben azért, mert erősen kötődtem egy belém vésődött elmeképhez. 

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne lennének olyan idők, amikor ki kellene állnotok az elképzeléseitekért.  A kiállásotoknak azonban igaz észlelésen kell alapulnia, és nem egy elmeképen.  Thomas More-ként tiszta észleléssel rendelkeztem-e?  Nem, az észlelésem csak részlegesen volt tiszta, nem rendelkeztem teljesen tiszta észleléssel.  Ennek ellenére kiálltam a meggyőződésemért, de nem nyertem el a felemelkedésemet az adott megtestesülésem után, vagyis még többször meg kellett testesülnöm annak érdekében, hogy megtisztítva az észlelésemet lemondhassak azokról az elmeképekről, amelyeket azzal kapcsolatban hoztam létre, hogy mit jelent az Isten akaratáért való kiállás. 

Isten akarata volt-e az, hogy annyira merev legyek, hogy végül a vesztőhelyen végezzem?  Isten akarata volt-e az oka, vagy inkább az én részlegesen megszínezett észlelésem?  Nos, olvassátok el annak az életemnek a történetét, és magatokba merülve kérjétek tőlem azt, hogy ismerve az adott körülményeket mutassam meg nektek, hogy ott mi volt  Isten akarata, és mi az, ami pedig nem volt az. 

A Földön nagyon sokan teremtettek olyan bálványképeket Isten akaratával kapcsolatban, amely szerint nem létezhet az, hogy az igazi Teremtő, az Élő Isten, vagy bármelyik képviselője a Felemelkedettek Seregéből kommunikálni tudna az emberekkel Isten igaz akaratáról.  Még ha maga a Teremtő szólna is hozzájuk egy égő bokron keresztül, ők arra sem lennének rá nyitottak, hacsak a Teremtő szavai nem alkalmazkodnának az adott személy elmeképéhez.  Nagyon sok emberre jellemző az, hogy visszautasít bennünket a szavainkat olvasva, mert azok nem felelnek meg a beléjük vésődött elvárásaiknak. 

A mester és a tanítvány közötti verseny

Ez egy olyan verseny, nevezhetjük így, amelyben mi a felemelkedett mesterek veszünk részt azóta, amióta engedélyezték nekünk, hogy nyíltabb formájú tanításokat bocsáthassunk az emberiség rendelkezésére.  A képlet egyszerű.

Tanításokat bocsátunk közre.
A tanításaink bizonyos számú tanítványt vonzanak.

Ezek a tanítványok azért vonzódnak a tanításainkhoz, mert azok együtt rezegnek valamivel a belsőjükben.  Ha azonban ezek a tanítványok már tiszta észleléssel rendelkeznének, akkor felemelkedtek volna, és már nem lenne szükségük a tanításainkra.  Tehát az a tény, hogy még nem emelkedtek fel azt bizonyítja, hogy még nem rendelkeznek teljes mértékben tiszta észleléssel.  Részlegesen tiszta észleléssel rendelkeznek, és az teszi lehetővé számukra azt, hogy felismerjék a tanításokat. 

Az igazi kérdés azonban az, hogy arra használják-e fel a tanításainkat, hogy megtisztítsák az észlelésüket, és megváljanak a bevésett képeiktől, vagy arra használják-e fel, hogy bizonyos bevésett képeiket megerősítsék, különösen azokat, amelyek szerint önmagukat felsőbbrendűnek vélhetik a többi emberhez képest?

Jegyezzétek meg azt, amit mondok!  Van a mesterszintről egy olyan elképzelés, hogy az a mester, aki valamit jobban tud a többieknél, vagy aki a többieknél többet ért valamivel kapcsolatban.  Sokan vannak olyanok, akik rátaláltak a felemelkedett mesterek tanításaira, kezdve a Teozófiai Társasággal, és folytatva egészen napjaink tanításaiig, és akik részlegesen tiszta észleléssel, és bevésett képekkel rendelkezve önmagukat a bolygó átlagemberénél magasabb szinten vélik látni.  Az  ilyen emberek ezért a felemelkedett mesterek tanításait ezen képeik megerősítésére használják.  Minél széleskörűbbek, minél komplexebbek a tanítások, ezek az emberek annál inkább azt feltételezik, hogy ők felsőbbrendűek azokhoz képest, akik ezeket a tanításokat nem értik.  Meg vannak győződve arról a csoportjuk élén, hogy ők szentebbek a legszentebbnél. 

Mivel a tanításokat arra használják, hogy megerősítsék a felsőbbrendűségük bevésett képeit, ezért nem rendelkeznek tiszta észleléssel ahhoz, hogy észleljék azt, hogy mi mikor és hová lépünk tovább az egyik szervezettől, vagy egy bizonyos közvetítőtől.  Nem észlelik azt, amikor olyan kifejezésformához lépünk tovább, amelyet a korábbi szervezet, a tagok, vagy ritkán még maga a közvető által létrehozott „csomag” nem tartalmazott.  Ez az a verseny, amelyben részt veszünk. 

Mi mindig arra törekszünk, hogy megelőzzük azt, hogy a tanítványaink a képességüket arra használják, vagy egy tanítást arra használjanak, hogy mentális képet alkossanak, amely megakadályozza őket abban, hogy tovább tudjanak lépni, amint a kifejezésmódunk, a Szellem áramlása rajtunk továbblép.  Olvassátok el újra Jézus legutóbbi üzenetét arra vonatkozóan, hogy mit jelent Élő Krisztusnak lenni.  Nem azért vagytok itt, hogy az emberek egóját, mentális képeit érvényesítsétek; azért vagytok itt, hogy felrázzátok őket a mentális dobozukból azáltal, hogy megkérdőjelezitek az észlelésüket. 

A végső igazság illúziója

Nagyon sokan ragaszkodnak egy másik gépies elképzeléshez, egy másik sátáni ötlethez, vagyis ahhoz, hogy létezik olyan végső igazság, amely egy speciális tanításon, valláson, vagy tudományos módszeren keresztül átadható.  Nincs olyan végső igazság, amely a Földön az emberiségnek átadható egészen addig, amíg a Föld maga is fel nem emelkedik.  Hogyan is lehetne itt kifejezésre juttatni a végső igazságot mindaddig, amíg szakadék tátong az érzékelésetek és a valóság között? Mert amikor már ez a szakadék megszűnik, akkor már nem lesz szavakkal kifejezett külső tanításokra szükségetek, mert a valóságot tapasztaljátok majd meg magatokban közvetlenül, ezért nem lesz szükségetek külső tanításokra. 

Nem látjátok-e, hogy ha egy közvetítőn, egy szervezeten keresztül tanításokat adunk, és bár azok a tanítások tiszták és tökéletesen érvényesek is, az nem jelenti azt, hogy az a tanítás lenne az adható végső tanítás?  Mert ha a tanítványok sokasága átvéve a tanításokat arra használja őket, hogy a mentális elképzeléseiket erősítsék meg azokkal, akkor mi mit tehetünk?  Adhatunk más tanításokat, amelyek megkérdőjelezik a korábbi tanításainkat annak ellenére, hogy azok érvényes tanítások voltak.  Meg kell kérdőjeleznünk őket annak érdekében, hogy felrázhassuk az embereket az elmedobozukból, mert lelassultak, vagy már egy ideje nem is fejlődnek tovább ahelyett, hogy a feladatukat végeznék, tehát gyorsítanák a fejlődésüket. 

Mert mi a fejlődés?  Az elmedobozokon való túllépés, amikor nyitott kapuvá váltok azáltal, hogy elengeditek az elmeképeiteket.  Ha azonban nem váltok meg az elmeképeitektől, akkor eltorzítjátok a tanításokat, függetlenül attól, hogy azok mennyire tiszták.  Saját elmeképeket gyártotok a tanításokból, így azok torzzá válnak. 

Mert a valóság az, hogy a felemelkedett mesterek igazi célja nem az, hogy ti a tanításokra fókuszáljatok, hanem az, hogy megtestesítsétek azokat addig a pontig, amikor már olyan mértékben képessé váltok a tanítást adó lényre hangolódni, hogy nincsen szükségetek külső közvetítőre.  Mert akkorra, ahogy már mondtam, ti váltok nyitott kapukká. 

Lépjetek túl azon a szükségleten, hogy önmagatokat emelitek fel!

Jézus beszélt erről is.  Elérkezik egy olyan pont, amikor már rendelkeztek egy bizonyos szintű Krisztussággal, és nem akarjátok tovább emelni magatokat, mivel az válik a célotokká, hogy a többieket emeljétek fel. 

Ez egy nagyon jelentős fordulópont, egy nagyon finom fordulópont, amelyhez csak kevesen jutottak el.   Még az általunk korábban támogatott közvetítőink többsége sem érte el ezt a szintet, és ezért láthattátok azt, hogy a szervezeteink nem képesek fenntartani az Élő Szó közvetítésének folytonosságát.  Az egyik közvetítő ugyanis nem volt képes, vagy hajlandó engedni azt, hogy a másik előrébb jusson.  A másik ok pedig az, hogy ha egy szervezet merevvé válik, akkor mi nem akarunk egy új közvetítőt abba a szervezetbe; ilyenkor újrakezdésre van szükség, mégpedig olyanokkal, akik kisgyermeki nyitott elmével és szívvel rendelkeznek. 

Két megközelítés lehetséges.  Ha őszinték vagytok, akkor okot találhattok arra, hogy magatokba nézve tanuljatok valami fontosat magatokról.  Azok, akik nyitottak arra, amit ezen a közvetítőn keresztül mondok, úgy találhatják, hogy miközben a közvetítő női párját hallgatjátok, vagy olvassátok, az elmétek értékeli, analizálja azt a közvetítést.  „Olyan- e az is, mint amihez már hozzászoktunk?” 

Ez annak a jele, hogy a jelenlegi közvetítőn keresztüli tanításainkat arra használtátok fel, hogy elmeképeket hozzatok létre, vagy megerősítsétek az ez idáig meglévőeket.  Ez pedig aggodalomra adhat okot, mivel ez pontosan az a fajta mentális analizálás és értékelés, amelyet Jézus a külsőségek utáni ítélkezésnek nevezett.  Mert a helyzetet észlelve nem helyes bírálattal éltek, hanem csak az elmeképeiteket érzékelitek, amelyeket az anyagi világban mindenre rávetítetek, és rávetítetek mindarra is, ami a Szellem világából érkezik.

Ez, szeretteim, nem segít át benneteket az Anya Éve beavatásain.  Két úton juthattok keresztül ezen az éven:  
Tudatos döntést hozva arra nézve, hogy hajlandóak lesztek meglátni azokat a mentális elképzeléseket, amelyeket eddig azért nem láttatok, mert idáig adottnak véltétek azokat.

Nem hozzátok meg ezt a döntést, és akkor tudat alatt olyan döntést hoztok, hogy arra törekedtek, hogy ragaszkodtok ahhoz, hogy fenntartsátok az adottnak vélt mentális képeiteket. 

Az első döntés hatalmas fejlődést eredményezhet.  A második döntés hatalmas feszültséghez vezet, és bizonyos mértékű szakadást is eredményezhet, amelynek során azt érezhetitek, hogy elvesztettétek a valósággal való kapcsolatotokat. 

Mert valójában ebben az évben az anyagi valóságban nagyon sok minden meg lesz kérdőjelezve.  Nagyon sok körülmény teszi majd szükségessé azt, hogy az emberek megkérdőjelezzék a bevésődött elképzeléseiket, ezért nagyon nehéz lesz őket a továbbiakban fenntartani.  Mint mindig, ahogy már néhányszor elmondtuk, a döntés a tiétek.  Én nem kívánom megmondani nektek azt, hogy melyik utat válasszátok, mivel tudom, hogy Isten akarata nem az, hogy egy adott döntést hozzatok, amely egy bizonyos eredményre vezet.

Olyannak ismerve Isten akaratát, mint amilyen Isten akarata

Isten akarata az, hogy fejlődjetek az önészlelésetekben.  Bármelyik döntésetek hozzájárulhat ehhez.  Még ha olyan döntést hoztok is, amely feszültséget, vagy szenvedést eredményez, az is vezethet fejlődéshez végül.  Ha ezt az utat választottátok, annak az az oka, hogy szükségetek volt feszültségre és szenvedésre ahhoz, hogy megtapasztaljátok azt, amit meg kellett tapasztalnotok, mielőtt készen állnátok arra, hogy elengedjétek, hogy túllépjetek a korábbi önazonosság-képeteken.

Évekkel ezelőtt ez a közvetítő is átment egy olyan perióduson, amikor Isten akaratán töprengett.  Abban az időben belső konfliktusa támadt amiatt, hogy egész életében úgy érezte, hogy bizonyos döntéseket szükséges meghoznia.  Mivel azonban a Summit Lighthouse tagjaként Isten akaratát illetően bizonyos tanításokat megismerve létrehozott egy olyan elmeképet, hogy talán a saját döntése nem helyes, vagy nem a legmegfelelőbb, ezért arra a pontra jutott, amikor vonakodva ugyan, de alárendelte magát a külső Isten akaratának, amelynek a bevésett képével már rendelkezett.  Ez a kép nem kizárólagosan a Summit Lighthouse tanításainak volt köszönhető, hanem a hagyományos égi monoteista haragos lényről alkotott elképzeléseknek is. 

Tudatosan azonban nem észlelte azt, hogy egy olyan folyamaton ment keresztül, amelynek során megvált a külső Isten elmeképétől.  Isten akaratán töprengve azonban érezte azt a belső konfliktust, hogy nem akart megválni a saját akaratától annak érdekében, hogy vakon kövessen egy külső hatalmat, és így eljutott odáig, amikor ráébredt arra, hogy az egyén akarata az ego akaratával egyenlő lehet.   Mivel azonban nem akart egóra alapozott döntéseket hozni, ezért teljes mértékben feltétel nélkül alávetette magát a magasabb hatalomnak, ahogy azt akkor észlelte. 

Így egy nap azt tapasztalta, hogy teljes mértékben megvált minden előre meghatározott elképzelésétől a saját akaratát és Isten akaratát illetően.  Elszántságában azt mondta:  „Istenem, mutasd meg nekem az akaratodat, és én azt cselekszem majd.”

Erre a gondolatra jutott: „Lehet, hogy Isten a saját döntéseimet akarja látni?”  Bár ez teljes meglepetést okozott a lényének, mégsem utasította vissza a bevésett elképzeléseire alapozva, hanem olyan Fentről jött üzenetként fogadta el, amelyet fel kellett dolgoznia.  Így azt tette, amit az élete során már sokszor, szándékosan lemondott minden korábbi elképzeléséről, véleményéről, meggyőződéséről és komolyan elgondolkozott a kapott válaszon.

Egy kis idő után a korábbiaknál magasabb szintű következtetésre jutott, és ráébredt arra, hogy valójában az ego akaratát kell felismernie, és átlátnia.  Helye van az az adott észlelési és tudási szintjének megfelelő saját jogos akarata szerinti döntéseknek, mert megvizsgálva azok eredményét tanulhat abból. 

Arra is ráébredt, hogy bizonyos értelemben azt az elképzelést alakította ki, hogy amennyiben alárendeli magát a külső Istennek, azzal nem tesz rosszat akkor, ha továbbra is azt az irányt  követi.  Később azonban felfedezte azt, hogy nem így rendelheti magát igazán alá Isten akaratának.

Mert ez csak a legkönnyebb menekülési út; a legkönnyebb út azon tanítványok számára, akik kezdenek ráébredni arra, hogy az akaratot az ego bizonyos mértékben módosítja, és még nem érték el a Krisztusi ítélőképességet, hogy láthassák, hogy melyik rész az ego által módosított, és melyik nem.  Ezért nehéz látszólag fellebbenteni a Maya fátylát ahhoz, hogy tudni lehessen azt, hogy mi helyes és mi nem az.  Könnyebbnek tűnhet tehát, a tévedések elkerülése céljából, azt mondani a külső Istenségnek, hogy „Kérlek, mondd meg nekem, hogy mi az akaratod, és én teljesítem azt!”

Látjátok, hogy ez hogyan kapcsolódik ahhoz, amit a mechanikus mesterszintről mondtam?   Ugyanis nagyon sok tanítvány vágyik arra, hogy bárcsak követhetné Isten, vagy a Felemelkedett Mesterek akaratát azért, hogy mindig jót tehessenek, amely tettek jó eredményeket vonnak maguk után.  De mi számít jó eredménynek?  Az-e, ha bizonyos dolgot elértek itt a Földön, vagy az-e, ha az önészlelésetek fejlődik? 

Számít-e a felemelkedési folyamatban, vagy a bolygó felemelkedése érdekében, vagy az egész anyagi világegyetem szempontjából az, ha bizonyos eredményt értek el egy bizonyos helyzetben?  Azt gondoljátok-e, hogy a földi életetek egy bizonyos helyzetében meghozott döntéseitek hatással vannak az egész világegyetemre?  Nem, nem egy bizonyos eredmény számít, nem az, hogy ezt, vagy azt teszitek-e, hogy lefutjátok-e a 100 métert 9,1 másodperc alatt, hogy ezzel, vagy azzal az emberrel köttök-e házasságot, vagy váltok el tőle, vagy ezt, vagy azt az állást szerzitek-e meg, vagy veszítitek el, nem ezek a dolgok számítanak a felemelkedéseteknél.  Az számít, hogy a tudatszintetek hogyan változik keresztülmenve bizonyos helyzeteken. 

Nem a külső eredmény a fontos, hanem a belső.  Ha a helyzet megerősíti a korábbi mentális elképzeléseteket, akkor az nem járult hozzá a fejlődésetekhez függetlenül attól, hogy milyen külső eredményt hozott.  Mert ha egy helyzet látszólag rossz és nemkívánatos külső eredményt hoz is, de ha a belső eredménye az, hogy megváltozik a viszonyítási alapotok, és tisztul az észlelésetek, akkor az a helyzet sikernek könyvelhető el olyan értelemben, hogy közelebb vitt benneteket a felemelkedéshez. 

Erre ébredt rá ez a közvetítő.  Ráébredt arra, hogy nagyon sok döntést kell az életében meghoznia, mert az az egyetlen útja annak, hogy az önészlelésében fejlődni tudjon.  Ha egy égi zúgó hang mondaná meg neki azt, hogy mit tegyen, és azt tenné, akkor hogyan fejlődhetne?  Sokan vagytok a felemelkedett mesterek tanítványai már évek, vagy évtizedek óta, de még nem jutottatok el arra a pontra, hogy hajlandóak lennétek magatok dönteni, és azután vállalni a tudatszintetekért, a helyzet kimeneteléért a felelősséget.  Ezen túlmenően vállalni azért a tudatszintért is a felelősséget, amelyen a döntést meghoztátok. 

A nem-döntések megértése

Mit mondtam korábban a női közvetítőmön keresztül?  Azt mondtam, hogy hajlandóaknak kell lennetek kreatívnak lenni, kísérletezni, ahelyett, hogy csak a gombot megnyomva várnátok a gépies eredményt.  Ha tudni akarjátok előre azt, hogy a döntéseitek mit eredményeznek, akkor a felemelkedett mesterek tanítványaiként nem rendelkeztek a helyes hozzáállással.  Sokszor fordul az elő, hogy bizonyos helyzetben a Földön a helyzetre vonatkozó bizonyos érzékeléssel rendelkezve és arra alapozva döntést kell hoznotok, és a következményből kell tanulnotok.  Mert ezúton fejlődhettek a folytonos próbálkozások által.

Természetesen a tapasztalatgyűjtés által megtanuljátok azt is, hogy hogyan hozzatok egyre jobb döntéseket.  De ha nem kísérleteztek, akkor hogyan tanuljátok meg azt, hogy hogyan hozzatok jobb döntéseket? 

Ha dermedten álltok, lebénulva attól a félelemtől, hogy hibát követhettek el, akkor azt mondjátok tudat alatt: „Ó, nem döntök most.  Tanulmányozom a felemelkedett mesterek tanításait, fohászokat, rózsafüzéreket mondok, és csak később, remélhetőleg egy napon már tudni fogom, hogy mi a jó döntés, még azelőtt mielőtt döntenék.”  Jogotok van ehhez a hozzáálláshoz, de ezzel nyilvánvalóan azt mondjátok nekem: „Master MORE, hagyj engem békén, hadd mondjak el néhány fohászt, és hadd tanulmányozzak néhány külső tanítást; és ne próbáld nekem azt mondani, hogy a belső tanításokra figyeljek, mert nem vagyok hajlandó azokat meghallani, és nem vagyok hajlandó a tanítványod lenni, mert nem akarok a kreatív áramlattal kísérletezgetni!”

Látjátok, szeretteim, finom egyensúlyra kell törekednetek!  Beszéltünk nektek arról, hogy nyitott kapuvá kell válnotok a LESZEK, AKI LESZEK Jelenlétetek számára, a Tudatos Énetek lencséjén keresztül kifejezésre juttatva azt.  Beszéltünk arról, hogy a Tudatos Én tiszta üvegpanellé válik a tiszta észlelést megtapasztalva, amelynek során ráébred arra, hogy ő nem a külső személyiség, nem az elkülönült én.  De hogyan juttok el addig a pontig, hogy nyitott kapuvá válhassatok?  Csak azáltal, ha kísérleteztek, döntéseket hoztok, tapasztaltok.  Láthatjátok azt, hogy a döntéseitek következményeiből jobb tanulnotok, mint döntéseket nem meghozni. 

Ezért azzal a koncepcióval szeretnélek an Anya Évének kezdetén benneteket megismertetni, hogy vannak döntések és vannak nem-döntések.  A nem-döntés az, amikor előre akarjátok tudni azt, hogy mi lesz a döntésetek eredménye, vagy, hogy melyik döntés a helyes.  Éppen ezért nem vagytok hajlandóak egyszerűen csak döntéseket hozni, és megtapasztalni azok következményeit.  El akarjátok halasztani a döntéshozatalt addig, amikor már tudjátok, hogy mi lesz az eredmény, és ha nem akartok valamilyen végeredményt megtapasztalni, akkor vagy megtagadhassátok a döntéshozatalt, vagy más döntést hozhassatok.  Ez a nem-döntés, ti pedig spirituálisan nem fejlődtök a nem-döntéseitek által. 

Miközben azt gondoljátok, hogy nem döntöttetek, közben mégis döntés született.  Csak éppen ez a nem-döntés, amely hátráltatja a fejlődéseteket.  Azok az emberek, akik nem-döntéseket hoznak, azok nem tanítványai a Felemelkedett Master MORE-nak, vagy más felemelkedett mesternek.

Természetesen tudjátok, hogy az első sugár Isten akaratának sugara.  Mi Isten akarata?  Az, hogy döntéseket hozva tanuljatok, fejlődjetek és terjesszétek ki az önészleléseteket.  Nem fejlődtök a szellemi úton tovább addig, amíg nem lesztek az első sugár beavatásainak mesterei, ameddig abba nem hagyjátok azt, hogy nem-döntéseket hoztok, és amíg nem vagytok hajlandóak az igazi döntésekre.  Az igazi döntések meghozatalakor nem az eredmény kellemességének meglétével kell törődnötök. 

Természetesen tudomásom van arról, hogy vannak olyan helyzetek a Földön, ahol úgy tűnik, hogy mindegyik döntés kellemetlen végkimenetelt eredményez, ezért inkább nem tennétek ilyenkor semmit.  De, mint láthattátok,  megpróbáltam elmagyarázni nektek azt, hogy bármilyen végkimenetel lehetőséget nyújt a tanuláshoz, legyen az az általatok kialakított mentális elképzelésetek szerint kellemes, vagy kellemetlen.

Ha valami közelebb visz benneteket a felemelkedésetekhez, akkor számít-e igazán az, hogy az kellemes vagy kellemetlen volt az adott pillanatban?  Mert az biztosan kellemes lesz, amikor átsétáltok a felemelkedett szint kapuján, ahol én és a többi mester már többé nem tanítványként üdvözölünk benneteket; hanem testvéreinkként a Szellemben.  Mert azzá váltok, akik mi vagyunk, és ez a végső boldogság, a végső tapasztalat, amelyet a földi létetek végén megtapasztalhattok. 

De nem juttok a jelen szinteteken túl a döntéshozatalaitok nélkül, anélkül, hogy vállalnátok a felelősséget a döntéseitekért, azokért a meghozott döntéseitekért, amelyeket az aktuális tudásszintetek alapján hoztok meg, és anélkül, hogy vállalnátok a felelősséget úgy, hogy az eredményt nem külső eredményként értékelnétek, hanem a tudatotokra gyakorolt hatásként.  Az segít benneteket a fejlődésben, ha minden meghozott döntésetekkor felteszitek ezeket a kérdéseket: „ Mi erre az én válaszreakcióm?  Mit mutat ez a reakció a tudatszintemről?”

Ha egy bizonyos döntés után elítélitek magatokat a kellemetlen végkimenetel miatt, vagy amiatt, hogy az nem járt azzal a külső mérce szerint felállított eredménnyel, amelyet szerettetek volna, akkor azt felhasználhatjátok arra, hogy észleljétek azt, hogy valamilyen világi normát vettetek magatokra, és azzal együtt azt a sátáni tendenciát, hogy külső mérce alapján ítéljétek meg magatokat ahelyett, hogy hajlandóak lennétek Krisztussá válni, amely állapot, mint ahogy Jézus mondta, nincs mércéhez kötve.

Az ördög miért nem ítélheti meg a Krisztust?

Látjátok-e, hogy az ördög nem képes a Krisztus megítélésére, mert az ördög, mint mindenki más, csak bizonyos zsinórmérték alapján ítélhet meg, zsinórmérték felállítása alapján ítélkezhet?  A Krisztusi lény pedig az, aki túllépett minden normán, minden bevésett elképzelésen, és ezért amikor az ördög megpróbál megkísérteni benneteket azzal, hogy feleljetek meg bizonyos normáknak, akkor ne fogadjatok el a külső bírálatot, hiába akarja azt az ördög rátok vetíteni egy külső mérce alapján, feltehetően más embereken keresztül, vagy akár a hozzátok legközelebb állók által.  Akkor azt mondjátok magatokban: „Távozz tőlem sátán, mert énbennem nincs belőled semmi!”

Látjátok-e, hogy minden döntésetek megmutat valamit a reakcióitokról?  Ha a reakciótok nem békés, akkor tudhatjátok azt, hogy az egyetlen dolog, amely megfoszthat a belső békétektől az az, hogy valamilyen normát őriztek a lényetekben.  Azonban a felemelkedett mesterek tanítványaként tudnotok kell, hogy bármilyen efféle mérce távol tart benneteket a Mennyországtól.

Mert pontosan a legárnyaltabb sátáni hazugságok egyike az, hogy csak akkor juttok a mennybe, ha bizonyos földi normáknak megfeleltek.  Tehát mindaddig, amíg azt hiszitek, hogy csak akkor juttok a mennybe, ha megfeleltek bizonyos földi elvárásoknak, addig nem lesztek képesek átmenni azon az ajtón, amely a mennybe vezet.

A mennybe vezető kapu olyan kapu, amelyet ember nem zárhat be.  Egyetlen földi norma sem zárhatja be a kaput előttetek, és nem tarthat benneteket azon kívül.  De hogyan juthattok a mennybe a nyitott kapun át?  Kizárólag úgy, ha ti váltok nyitott kapukká nem ragaszkodva egyetlen normához sem.  Ekkor a nyitottságotok teszi lehetővé azt, hogy átjussatok a menny nyitott kapuján.  Mert csak azok, akik nyitottak, akik olyanná válnak, mint amilyenek a kisgyermekek, azok képesek arra, hogy átlépjék a szellemi valóság kapuját.

A legrégebbi hazugság, amelyet olyan sok vallás terjeszt az az, hogy csak akkor juthattok a mennybe, ha azoknak a normáknak megfelelően éltek, amelyet az adott vallás meghatároz.  Ez egyike a bukott lények legsikeresebb cselszövéseinek, amellyel távol tartják az embereket a felemelkedésüktől, vagy attól, hogy a Krisztusságukat még a fizikai testükben megnyilváníthassák, kifejezésre juttathassák.   

Az Anya Éve egyedülálló lehetőséget teremt számotokra ahhoz, hogy megkérdőjelezhessétek azt, hogy rendelkeztek-e még olyan normákkal, amelyekhez ragaszkodtok.  Azok, akik őszintén teszik fel ezt a kérdést, azok alapvető változást tapasztalhatnak meg a tudatukban, és ezáltal valóban kifejezésre tudják majd juttatni a Krisztusságukat ebben az évben. 

Én ilyen tanítványokat keresek.  Te leszel-e közülük az egyik?  Te döntesz.